– Jól van, barátaim. Ezen a ponton – Mako a hologramon egy Nar Shaddaahoz közeli pontra mutatott – fogják várni õket a nagyobb hajóink. És lesz egy kis meglepetésünk is a birodalmi cimboráink számára. – A színpad széle felé fordult. – Xaverri, kérlek, lépj elõ!

Xaverri kilépett a színpadra. Pilótaoverallt viselt, fekete haját kontyba tûzte, és harcosnõhöz illõen szinte teljesen mellõzte a smink használatát. Han azt javasolta, hogy vegye fel a megszokott színpadi öltözékét erre a bemutatóra, de Xaverri nem értett vele egyet.

– Nem, Han. Ha azt akarom, hogy bízzanak bennem, akkor úgy kell kinéznem, mint bármelyikük.

– Harcostársak, hadd mutassam be nektek Xaverrit! Õ az a személy, aki meg fogja nyerni nekünk ezt a csatát. Néhányan közületek már biztosan ismerik. Azoknak, akik még nem, elmondom, hogy õ a legjobb illuzionista az egész galaxisban. Xaverri!

Xaverri egy kecses kézmozdulattal kioltotta a terem fényeit, aztán minden figyelmeztetés nélkül a jelenlévõkre szabadított egy csapat kayveni süvöltõt. Han jól ismerte a trükköt, de még így is alig tudta megállni, hogy félre ne ugorjon az egyik feléje zuhanó “vadászgép” elõl.

A nézõtéren ülõ csempészek rémülten a padok közé vetették magukat. Xaverri egy újabb kézmozdulattal eltüntette a süvöltõket, és visszakapcsolta a fényeket.

Az alaposan rászedett tömeg véget nem érõ tapssal jutalmazta a kurta elõadást. Még Mako is olyan lelkesen tapsikolt, mint egy kisgyerek. Xaverri elégedett mosollyal fogadta az ünneplést, de nem hajolt meg.

– Õ a legjobb, fiúk – mondta Mako. – És kizárólag a mi kedvünkért Xaverri létre fogja hozni élete fõ mûvét. Ha idecsaltuk a birodalmi csatahajókat – újra arra a bizonyos pontra mutatott –, Xaverri egy a Nal Hutta felõl feléjük rohanó flotta illúzióját fogja kelteni. Megvárjuk, hogy a birodalmiak a fantomflotta felé forduljanak ágyúikkal, aztán oldalról és hátulról nekik esünk, és csihi-puhi!

A tömeg örömujjongásban tört ki. Han megvárta, hogy elcsendesedjenek, aztán elõrelépett.

– Megnyugtatásként közlöm, hogy a zsoldos csapat nagyobb hajói Makóval és a Fõ Csapásmérõ Egységgel fognak tartani. Renthal kapitány – nyújtotta kezét az elsõ sorban ülõ nõ felé –, kérem, álljon fel!

A zsoldosok mackós termetû kapitánynõje felállt, a csempészek pedig ugyanolyan lelkesen megtapsolták, mint mindenki mást. Ami meglepõ volt, mert nem sokan akadtak közöttük, akiket a rövid hajú, vörösesszõke Renthal és kalózcsapata még nem kergetett meg.

– Renthal kapitány nagyobb hajói fognak utat törni, az Y-szárnyú vadászgépeik és a mi harci gépeink számára. Turbólézerekkel és protontorpedókkal is fel vannak szerelve, úgyhogy hathatós segítséget fognak nyújtani, és a csatahajók ellen is labdába rúghatnak.

Drea Renthal kihúzta magát.

– Számíthatnak rám – mondta tiszta, határozott alt hangon. – Azért béreltek fel, hogy távol tartsam a birodalmiakat a Nal Huttától, és meg is fogom tenni! – A levegõbe csapott az öklével, amire a csempészek bevadultak.

– Rendicsek – mondta Han, amint a hangja ismét hallhatóvá vált. – A rakéta és torpedó nélküli vadászgépek fogjak távol tartani tõlünk a TIE-okat, míg a nagyokkal foglalkozunk. A többiek rávetik magukat ugyanarra az egy vagy két nehézcirkálóra. Ha eljött az ideje, mindenki megkapja az utasításait Makótól. Megközelítjük ókét a tat felõl, amennyire csak lehetséges, és sortüzet összpontosítunk a hajtómûveikre. Aztán ne takarékoskodjatok, pörköljön nekik oda mindenki rendesen!

A csempészek lelkesen megígérték neki, hogy meg fogják tenni. A tudat, hogy Xaverri látszólagos és Renthal nagyon is valóságos flottája is a segítségükre lesz, új reményeket ébresztett bennük.

– Még valamit, harcostársak! – szólalt meg Mako. – Ha sikerrel járunk, akkor gyorsan húzzatok el! Azok a cirkálók baromi nagyot tudnak ám robbanni! És… ha nem nekünk kedvez a hadiszerencse… – Vállat vont. – Nos, akkor legalább megpróbáltuk. Legalább magunkkal viszünk néhány birodalmit a másvilágra.

A jókedvû zsivajt mintha elvágtak volna. Nehéz volt szembenézni a kudarc lehetõségével. Han visszament a pulpitushoz.

– Hát ennyi lenne, bajtársak – mondta a mikrofonba. – Ez a mi tervünk. Még végigvesszük néhányszor, hogy tiszta legyen a kép. Van kérdés?

Han remélni sem merte, hogy Xaverri és Salla így összebarátkoznak. Makóval rendszeresen gyakorlatokat tartottak a pilótáik és azok legénységei számára, így ritkán maradt ideje ellátogatni Shug mûhelyébe; mégis, valahányszor odament, Sallát és Xaverrit egymás társaságában találta. A két nõ a legnagyobb egyetértésben dolgozott Xaverri “mestermûvén”.

– Csak két-három percig fog mûködni a trükk – figyelmeztette Xaverri. – Közelrõl fogják látni a hajókat, közvetlen közelrõl, és a bóják ennek megfelelõ adatokat fognak sugározni. Viszont abban a pillanatban, hogy bekapták a csalit, és feléjük fordultak, rá fognak jönni, hogy nem igazi hajókkal van dolguk. A lövéseik ugyanis akadály nélkül át fognak hatolni a hajókon…

Han nem is várt ennél többet.

– Ez a néhány perc elég kell legyen, Xaverri. Ha mégsem lesz, az már nem a te hibád. Mako és a zsoldosok, a Renthal’s Fist vezetésével, a Nar Shaddaa árnyékában fognak rejtõzni, és abban a pillanatban, hogy a birodalmiak sebezhetõ oldalukat fordították feléjük, támadásba lendülnek. Egyetlen másodpercet se fogunk elvesztegetni.

Jarik Solo egy fáradt mozdulattal megtörölte piszkos arcát.

– Mekkora erõt képviselnek a zsoldosok, Han? Nagy segítséget fognak jelenteni?

– Igen, Jarik. A Renthal’s Fist egy alaposan átalakított, jól felfegyverzett koréliai korvett. Még protontorpedó-vetõ csövek is vannak az orrában. Az egyetlen gond az, hogy kevés torpedójuk van. Renthalnak mindegyikkel célba kell találnia.

– És a többi? – kérdezte Xaverri.

– Renthalnak van egy anyahajóvá átalakított teherhajója is, a Golden Dreams. Ez egy közepes méretû SoroSuub szállító. Nagy hajó, de gyenge a pajzsa. Célközeibe juttatják vele a Z-95-ös fejvadászokat, aztán visszahúzódnak, és a Renthal’s Fistre bízzák a többit. Ott lesz aztán még a Too Late Now és a Minestra is. Elõbbi egykor a birodalmiak járõrhajója volt, egyik lövegtornyát Renthal ionágyúra cseréltette. Ezzel remélhetõen képesek lesznek kilõni egy-két cirkálót. A Minestra egy rendili Stardrive korvett, rakétákkal és ionágyúkkal felturbózva.

– Ez elég jól hangzik – jegyezte meg Xaverri –, bár be kell vallanom, hogy fogalmam sincs, mitõl veszélyesebb egy ionágyú vagy egy rakéta, mint a lézer.

– Amikor elkezdtem a csempészkedést, én sem tudtam mondta nevetve Salla. – De hamar megtanultam, a saját keserû tapasztalataimból.

A két nõ egymásra mosolygott. Han még mindig, nem értette, hogyan alakulhatott ki köztük ilyen hamar ez a mély barátság. Több tekintetben is mintha közelebb álltak volna egymáshoz, mint õhozzá. Netán a közös – vele kapcsolatos – élményeik hozták volna ilyen közel egymáshoz õket?

Mielõtt még Han zavarba hozhatta volna saját magát, Jarik megkérdezte:

– Hé, Han! Beszélhetnénk egy percet?

Han felhajtotta a maradék stimteáját, és felegyenesedett.

– Persze, Jarik. Akarod, hogy bemenjünk Shug irodájába?

– Nem ártana – felelte a fiú. – Ott legalább nem fognak elütni minket.

A mûhelyben nagy volt a sürgés-forgás, minden csempész a hajóját bütykölte. Egyesek a hajtómûveket igyekeztek feltuningolni, mások extra quadlézereket vagy rakétavetõket szereltek a régi fegyverzetük mellé.

Salla Rimrunnerén Shug dolgozott. Elhaladtukban Han odakiáltott a fickónak:

– Nagyon pöpec, Shug! Szép kis meglepetésben lesz részük a birodalmiaknak!

Ha nem Xaverri csapdáján dolgoztak, Salla és Shug, Rik Duel alkalmi segítségével, a Rimrunnert szerelte: álcázott rakétavetõket szereltek a hajó farába. Salla csempészhajója egy CorelliSpace Gymsnor-4 osztályú kisteherhajó volt, alaposan átalakítva, mint minden “szakmabeli” jármûve. A hajó leginkább egy repülõ szárnyra emlékeztetett, vagy – ha valaki egy jobbegyenesre vágyott Sallától – egy mynockra. A Rimrunner egyébként gyors volt és jól manõverezhetõ, Salla pedig kiváló pilóta.

Han tisztában volt vele, hogy ez a kitûnõ páros sokkal nagyobb károkat okozhat a birodalmiaknak, mint õ maga. A Bria egészen tûrhetõ hajóvá fejlõdött, de sebességben sehol sem volt a Millennium Falconhoz vagy a Rimrunnerhez képest, és a fegyverzete is elmaradt azokétól.

Shug irodájában le kellett pakolniuk egy halom zsíros szerszámot a székekrõl, hogy le tudjanak ülni. Han kényelembe helyezte magát, és jólesõen felnyögött.

– Örülök, hogy beszélni akartál velem, kölyök. Ma még leülni se volt idõm. Egész nap csak pattogtunk és rohangáltunk Makóval.

– Nekem is rengeteg dolgom volt – mondta Jarik. – Ha nem Lady Xaverrinek segítettem, akkor a Briát bütyköltük Csubival vagy a Rimrunnert Shuggal.

– Shugtól azt hallottam, hogy egészen ügyes szerelõ vált belõled – bólintott Han. – Pilótának és tüzérnek is egyre jobb vagy Örülök neki, hogy velünk tartasz. Csubi remek céllövõ, de két tüzér hússzor jobb, mint egy.

– Han… éppen ez az, amirõl beszélni akartam veled. – Jarik tekintete elsötétült. – Én… én eddig még soha nem harcoltam. – Nyelt egyet. – Tegnap este, miközben a hegesztés nyomait takarítottam a Briáról, elaludtam, és… szörnyû rémálmom volt.

– Igen? És mirõl?

– Azt álmodtam, hogy a birodalmiak ellen harcoltunk, és… – Jarik elsápadt – …felrobbantunk. Egy TIE volt a célkeresztben. Felém száguldott, és én… megdermedtem. Nem lõttem, Han. Aztán láttam, hogy felvillan a zöld lézersugár, és már semmit nem tudtam tenni. Azt álmodtam, hogy… meghaltam. – Jarik megborzongott. – Han… én félek. Nem tudom, képes leszek-e megtenni azt, amit elvártok tõlem. Mi lesz, ha tényleg leblokkolok, és mindannyian meghalunk miattam?

– Jarik – Han a fiú vállára tette a kezét –, én akkor aggódnék, ha nem félnél. Amikor elõször vettem részt igazi ütközetben mint TIE-pilóta, idegességemben majdnem telehánytam a sisakomat. De nem tehettem, mert vákuum ölelt körül. Ha levettem volna a sisakot, szétrobban a fejem. Aztán valaki rám lõtt, és én, anélkül hogy ennek tudatában lettem volna, visszalõttem. Hát ennyi, így történt.

– Tényleg? – Jarik nem tudta eldönteni, megnyugtatónak találja-e a történetet vagy inkább mégse. – De Han! Rólad mindenki azt mondja, hogy bátor vagy Ez a legelsõ szavuk, ha te kerülsz szóba. Rólam még senki sem mondta, hogy bátor vagyok. Mi van, ha a gyávaságommal veszélybe sodorlak titeket?

Han mélyen a fiú szemébe nézett.

– Jarik, te nem vagy gyáva. A gyáváknak nincs helyük a Nar Shaddaan. Élve felfalják õket. Márpedig úgy látom, te még életben vagy.

– Jó, meg tudom védeni magam, és a vibropengét is jól forgatom – ismerte el Jarik. – De részt venni egy kis bunyóban… és a birodalmi ágyúk kereszttüzében lenni az azért nem egy és ugyanaz. Egy zöld villanás, bumm, és már történelem vagyok.

– Kölyök, én rajtad tartom a szemem egy ideje, és állítom, hogy minden megvan benned, amire egy harcosnak szüksége van. Igen, az emberek néha leblokkolnak csata közben, és bizony legtöbbször a félelemtõl. Éppen ezért tartunk ilyen sûrûn gyakorlatokat Makóval. Hidd el, ugyanez volt birodalmis koromban is. Gyakorlatozol és gyakorlatozol és gyakorlatozol. Hogy miért? Mert bárki leblokkolhat egy igazi vészhelyzetben. Még egy veterán is. De ha alaposan beléd verték a tennivalót, akkor hiába blokkol le az agyad, a kezed tenni fogja a dolgát. És ha ez megtörtént, akkor a cselekvés egy idõ után újraindítja az agyadat is, és jó ideig nem fogsz lelassulni többé. Teszed, amit tenned kell, és bár a félsz még benned van, már nem érsz rá foglalkozni vele.

– De ha velem mégsem így lesz? – aggodalmaskodott Jarik. – Talán valaki mást kellene magad mellé választanod, Han. Inkább gondoljanak gyávának, mint hogy bajba sodorjalak titeket.

– Ha nagyon akarod, kölyök, akkor keresek valaki mást a helyedre. De én jobban örülnék, ha te jönnél velünk. Már egészen hozzád szoktam, és ez sokat jelent. De neked kell döntened. Csak aztán idejében tájékoztass, rendicsek?

A fiú bólintott.

– Köszönöm. Én… gondolkozni fogok rajta.

Han megveregette a vállát.

– Aludj rá egyet, kölyök! Rád fér egy kis pihenés, mint mindannyiunkra.

Jarik csibészesen elvigyorodott.

– Rendicsek, Han.

Lando Calrissian gyûlölt piszkos lenni, de már egészen hozzászokott. Felkészíteni a Millennium Falcont a csatára fáradságos és gépzsíros munka volt, de valakinek meg kellett tennie. Az elõzõ héten Shug segített neki felszerelni egy “új” lövegtornyot a Falcon jobb oldalára, a pilótafülke mögé, éppen a rámpa fölé. Ez készen volt, de még mindig bõven akadt tennivaló. Han, Csubi és Salla szívesen segítettek volna neki, de nekik is volt épp elég bajuk: vagy a saját hajóikat bütykölték, vagy Xaverri holoillúziójának az elõkészítésén dolgoztak.

Han és Xaverri viselkedésébõl Lando arra következtetett, hogy a kapcsolatuk immár szigorúan baráti. Õ viszont egyre többet gondolt a nõre. Xaverriben minden egyben volt, amit Lando egy nõben szeretett: intelligens volt, vonzó, jól öltözött, és humorérzékben sem szûkölködött. A kérdés csak az volt, hogy Xaverri mit gondol róla. Annyi biztos volt, hogy kedveli a csirkefogókat, különben nem létesített volna viszonyt Hannal.

Talán bajuszt kellene növesztenem, merengett Lando. Az olyan… kackiás külsõt kölcsönözne nekem. Igazán különleges lenne. A szája mosolyra görbült. Milyen csodás lenne Xaverrivel beutazni a galaxist, ha ezen az egészen túl leszünk…

Lando egy ideje azt fontolgatta, hogy visszamegy az Oseon rendszerbe. Volt néhány nyerési sémája, amit szeretett volna kipróbálni, és tovább akarta tökéletesíteni már így is figyelemre méltó szabakktudását, hogy részt vegyen a hat hónap múlva, a Bespin Felhõvárosában rendezendõ nagyszabású szabakkbajnokságon. Ehhez azonban tekintélyes tétet kellett lehelyeznie az asztalra, amit viszont a legkönnyebben és a leggyorsabban az Oseon rendszerben szerezhetett meg.

És milyen kellemes lenne, álmodozott Lando, mindezt egy elbûvölõ hölgy társaságában megtenni. Egyvalami aggasztotta csak: mit fog szólni Han, ha az elõzõ barátnõje a legjobb barátjával szûri össze a levet? Azaz a legjobb emberi barátjával. Mert az mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Csubakka Han legjobb barátja.

Lando annyira belemerült az ábrándjaiba, hogy a csavar helyen az egyik ujját tekerte meg a hidrokulccsal. Szitkozódva szopogatni kezdte a sérült ujjat, de az olyan zsíros volt, hogy Lando kénytelen volt lemondani a népi gyógyászatnak eme igen hatékony módjáról.

– Gazdám! – rohant elõ a Falcon alól Vuffi Raa. A kis droid összes kézcsápja tele volt szerszámmal. Egyetlen vörös szemével Landóra pislogott. – Mi történt, gazdám?

– Hányszor mondtam már, hogy ne szólíts gazdádnak, Vuffi Raa? – förmedt rá fogcsikorgatva Lando.

– Ötszázhatvankétszer, gazdám – vágta rá a kis droid.

– Megütöttem a kezem, ez minden! – csattant fel Lando. Semmi bajom. Folytasd a munkát! Ma estére a Falconnak repülnie kell. Mako újabb gyakorlatot rendelt el.

– Jól van – engedelmeskedett Vuffi Raa.

– Hé, Vuffi! – szólt utána Lando. A kis droid megtorpant.

– Hallgatlak, gazdám!

Lando ezúttal úgy tett, mintha nem hallotta volna, hogy a droid megint “gazdám”-nak szólította.

– Biztos vagy benne, hogy el tudod vezetni a Falcont a csata alatt?

– Meg fogja erõltetni az áramköreimet, gazdám, mert mint te is tudod, arra programoztak, hogy ne ártsak az élõlényeknek, különösen az értelmes lényeknek ne, de mivel te fogsz lõni, azt hiszem, hogy meg tudom csinálni. Csak ne kelljen másik hajónak vezetnem a Falcont. Arra ugyanis képtelen lennék.

– Remélem, erre nem kerül sor – bólintott Lando. – Jól van, te kis porszívó, akkor vissza a munkádhoz.

– Igenis, gazdám.

Han és Mako nem mondta el, hogy pontosan mikorra várható a támadás. A “vezérkar” tagjai tudták, hogy Han és Mako ismerik az idõpontot, de õk is elfogadták, hogy mindannyiuknak biztonságosabb, ha kettejükön kívül senki nem rendelkezik konkrét adatokkal. A két vezér csak egyvalamit árult el nekik: egy napon majd úgy fognak felszállni gyakorlatozni, hogy valójában nem gyakorlatra indulnak. A többi csempész még ezt sem tudta.

Ezekre a gyakorlatokra nagy hangsúlyt fektettek, de azért arra is ügyeltek, hogy ne vigyék túlzásba – a túl sok gyakorlat egy idõ után unalmassá válik, és ez felületessé teszi a katonát. Másrészrõl a csempészeknek sok gyakorlásra volt szükségük. Han és Mako világossá tették: akkor és csakis akkor gyõzhetik le a birodalmiakat, ha mindenki precízen végzi a dolgát.

A Nar Shaddaa csempészei egytõl egyig megrögzött individualisták voltak, akik még soha nem vettek részt semmilyen közös, összehangolt akcióban.

– Olyan, mintha egy falka vro-macskát akarnék nyájba terelni – panaszolta Han Xaverrinek. – Azt hiszik, mindent jobban tudnak, és megkérdõjelezik minden átkozott döntésünket. Már teljesen kivagyok tõlük!

– Ez lehet, de a legutóbbi gyakorlaton harmadannyi idõ alatt fejlõdtek alakzatba, mint a legelsõ próbálkozáskor – bátorította Xaverri.

– Ja – ismerte el minden lelkesedés nélkül Han. – De akkor is megõszülök tõlük, szivi.

Xaverri elmosolyodott, és úgy tett, mintha Han – a Greelanxnél tett látogatás miatt még mindig rövid – haját vizsgálná.

– Alaptalanul – közölte biztatóan. – Egyetlen õsz hajszálat sem látok.

Han elvillantott egy fáradt vigyort.

– Akkor az õsz hajszálak befelé nõnek.

Xaverri megpaskolta a kézfejét.

– Ne aggódj, Solo! Hamarosan túl leszünk ezen az egészen.

– Õszintén remélem – motyogta Han. – És Xaverri, szivi…

– Tessék?

– Szeretném megköszönni, hogy a segítségünkre siettél. Nélküled nem lenne esélyünk.

Xaverri határozottan megrázta a fejét.

– Nem. Nincs mit megköszönnöd. A világért se hagytam volna ki. Ráadásul még Sallát is megismerhettem.

– Igen, feltûnt, hogy nagyon jól kijöttök egymással jegyezte meg óvatosan Han. – Mondd csak… mirõl szoktatok beszélgetni, amikor együtt dolgoztok és olyan jól szórakoztok?

Xaverri elkuncogta magát.

– Te egoista ûrcsavargó! Te azt hiszed, hogy rólad szoktunk beszélgetni, mi?

Han sértõdötten megrázta a fejét.

– Én? Persze, hogy nem!

– Ó, de igen! – állította nevetve Xaverri. – Valld be, Solo!

Han rendületlenül tagadta, és miközben konokul a fejét rázogatta, azon tûnõdött, vajon képesek lesznek-e Sallával ezek után is ugyanúgy folytatni, mint eddig. Nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy Lando szemet vetett Sallára, és tisztában volt vele, hogy a barátja habozás nélkül lépni fog, ha úgy látja, hogy Salla változtatni akar az életén.

De vajon Salla igazán törõdik vele? Úgy, ahogyan azt Bria és Xaverri tette? Errõl soha nem beszélgettek. Jól érezték magukat, rengeteget mókáztak és még többet dolgoztak együtt, de az érzéseiket soha nem hozták szóba.

És én? – tette fel magának a kérdést. Én hogyan érzek Sallával kapcsolatban?

Erre sem tudta a választ. A legtöbbször annyira elfoglalt volt, hogy még feltenni sem volt ideje ezt a kérdést. Abban viszont biztos volt, hogy még nem lenne képes arra, amire Roa készül…

Ahogy ott üldögélt a gondolataiba mélyedve Shug mûhelyében, Csubi lépett hozzá. A vuki rámordult.

– Ó! – kapta fel a fejét Han. – Az eligazítás! Teljesen megfeledkeztem róla!

Csubakkával átrohantak a “Szerencsekastély”-ba. A téma ugyanaz volt, mint minden alkalommal: újra és újra átvették mindenki szerepét, hogy mind a részletek, mind az összkép világosak legyenek mindannyiuk számára.

Két órával késõbb Han csatlakozott a terembõl kifelé tartó Sallához és Shughoz. Salla magához húzta Hant, és cuppanós csókot nyomott a koréliai arcára.

– Nagy voltál – mondta. – Mindig nagy vagy, Han. Esküszöm, született vezetõ vagy.

Han zavarában elvigyorodott.

– Hát persze! Ezért szoktam hajókat vezetni!

– Mikor lesz a következõ eligazítás, Han? – sietett a segítségére Shug.

– Nem tudom – füllentette Han. – Mako fogja összehívni. Készen áll a Rimrunner? Helyükön vannak a holovetítók? Mûködnek a közlekedési bóják?

– Minden a legnagyobb rendben, Han – biztosította Shug. – Esküszöm, ha ennek vége lesz, és nem halok meg, akkor egy hétig egyfolytában aludni fogok.

– Ne beszélj így! Balszerencsét hoz – öklözött a vállába Salla.

– Találtál már valakit a tatra? – kérdezte tõle Han.

– Igen, Rik vállalta a rakétavetõk kezelését – bólintott Salla. – Azt állítja, jó tüzér.

– Ez így is van – erõsítette meg Han. – De ne hagyd magára a hajódon, ne adj neki kölcsönt, és fõleg ne hagyd, hogy hozzáférjen a biztonsági kódjaidhoz, rendicsek?

Salla elvigyorodott.

– Ja. Már figyelmeztettek. Még az anyját is meglopná, mi?

– És ez még enyhe kifejezés. Mondtam már, hogy van egy jó hírünk?

– Még nem.

– Mako úgy tervezte, hogy a Renthal’s Fistrõl fogja irányítani az ellencsapást. Tegnapelõtt azonban rájöttünk, hogy megfeledkeztünk valamirõl. Találd ki, ki az, aki annyira begubózott a szomszédban, hogy még a jachtjáért is elfelejtett pilótát küldeni? Ugyanaz, akinek nem sikerült kapcsolatba lépnie a kedvenc pilótájával, mert a Nal Hutta és a Nar Shaddaa közt mostanság olyan túlterheltek a távközlési vonalak…

Salla tekintete felcsillant.

– Úgy érted, hogy a Dragon Pearl még itt van?

– Úgy bizony. És Jabbával ellentétben Jiliac mindig lelkiismeretesen ügyel arra, hogy a jachtja harcra kész legyen. Hat fejvadász csücsül benne, és mindegyik kitûnõ állapotban van. Még pilóták is vannak hozzájuk, plusz az ágyúk kezelõszemélyzete. A jachtot Blue fogja vezetni. A hajója úgyis túl lassú ahhoz, hogy hasznát vehessük.

Shug elismerõen füttyentett.

– Az a jacht nagy segítség lesz. A páncélzata nem túl erõs, a pajzsa és a fegyverzete viszont annál inkább.

– Egy baj van csak vele: ha szétlövik, Jiliac a falra fogja szegezni valakinek az irháját – jegyezte meg Salla. – De úgy gondolom, megéri a kockázat. Számottevõen növelni fogja a tûzerõnket.

– Nos, nem fogjuk nagydobra verni, hogy ki lesz a Dragon Pearl fedélzetén – mondta Han. – És ha Makónak szép hosszú vakációt kell töltenie a Csempészmenedékben, míg Jiliac kidühöngi magát, nos, õ erre is kész. – Han elvigyorodott. Blue garantálja, hogy nem fogja megbánni…

*

Roa hermetikusan szigetelõ vadászpilóta-öltözékében álldogált a pálya szélén, egy gyönyörû, könnyeket potyogtató szõke nõ elõtt.

– Ne aggódj, Lwyll! – csitította. – Meglátod, nem lesz semmi baj. Vigyázni fogok magamra.

– Kérlek… – szorította meg a karját a nõ. – Kérlek, gyere vissza hozzám, Roa! Az életem semmit sem fog érni nélküled.

– Visszatérek, Lwyll – ígérte az öreg csempész. – A Lwyll remek kis hajó. Vigyázni fog rám, ahogyan te is vigyáznál a helyében. Ezért viseli a te nevedet. – Magához húzta a nõt, és megcsókolta. – Emellett ez csak egy gyakorlat, drágaságom. Ez már a nyolcadik alkalom, hogy kijössz elbúcsúzni tõlem, és én fél órán belül mindig visszajöttem.

A nõ bólintott, de újabb könnyek gördültek végig az arcán.

– Szeretlek, Roa.

– Én is szeretlek, Lwyll. Visszajövök hozzád, és jó útra térek. Össze fogunk házasodni. Minden csodaszép lesz, meglátod.

– Jól van, Roa. Most menj!

– Helyes. Nem akarok elkésni a gyakorlatról.

Roa feltette a sisakját, aztán vigyorogva bepréselte köpcös testét a Lwyll pilótafülkéjébe. A vadászgép egy átalakított Redthorn osztályú felderítõ volt, gyors és jól manõverezhetõ, fegyverzetét tekintve viszont szerény, mindössze egy elülsõ tripla lézerrel. Hajszálnyival lassabb volt, mint a TIE-vadászok, viszont volt egy hatalmas elõnye: pajzsokkal is felszerelték.

Roa integetett a jövendõbelijének, jelezte, hogy minden rendben lesz, aztán ellenõrizte a mûszereket. Miután mindent rendben talált, gázt adott, majd bekapcsolta az alsó fúvókákat. A gép nekirugaszkodott, és pillanatokon belül kapaszkodni kezdett. A leszállópálya és vele együtt Lwyll apró ponttá zsugorodott.

Roa a számára kijelölt pont felé irányította a hajót. Azon kevesek közé tartozott, akik mellé nem adtak társat. A feladata az volt, hogy a Lwyll sebességét kihasználva gyors felderítést végezzen a birodalmi flotta közelében. Volt egy külön csatornája, amelyen át jelentést adhatott Makónak.

Az atmoszféra elvékonyodott körülötte, és az ég szürkéskékrõl csillagpettyes kobaltkékké vált. Roát derûs nyugalommal töltötte el a látvány Imádott repülni, és a Lwyllt kész öröm volt vezetni.

Roa elrepült a Nar Shaddaa legmagasabb pontja felett, aztán alig néhány percnyi repülés után elfoglalta a helyét. Még le sem állította a hajtómûvet, már várta, mikor reccsen bele a fejhallgatóba Mako hangja, a jól ismert szöveggel: “Minden hajónak, vissza a bázisra. Ez csak egy gyakorlat volt. Minden hajó térjen vissza a bázisra, miután elfoglalta a kijelölt pozícióját.”

Pár másodperccel késõbb, amint arra számított, valóban Mako hangját lehetett hallani:

– Figyelem, figyelem! Ûrcsavargók, jól figyeljetek! Eljött a pillanat. A birodalmiak feltûntek a szenzorjainkon. Ez nem gyakorlat. Ismétlem, nem gyakorlat. Ez most élesben megy, pajtások. Készüljetek fel a harcra.

Roa szeme elkerekedett. Mi? Nem gyakorlat?

Nem volt az. A rémülettõl bénultan bámulta a hipertérbõl elõbukkanó birodalmi hajókat.