ELSŐ RÉSZ

A TŰZ HAVA

"...beszédüket hallván még érthetőbbé válik, mit is jelent számukra e küzdelem. Északfölde szülötteinek félszáznál több kifejezésük van a háborúságra, ám alig egy tucatnyi a békességre. Mi több, épp az előbbi kifejezések lágyultak meg az itteniek ajkán: munkába vette őket az idő, ahogyan munkába veszi, lekerekíti a kövek éleit; a háborút jelentő szavak lágyan csengenek Sinemos szirtjeitől Nilraen bérceiig, megkoptak a gyakori használatban mindenütt, ahol emberek és egyéb fajzatok, a Lobogók Hordozói élnek.

A Hetedkor Vörös Hadurai: az embernem s a velük szövetséges népek bajnokai. A Fekete Hadurak: a messzi múlt sötét titkainak letéteményesei. Vörös és fekete lobogóik: hatalmuk varázsos jelképei. Uralkodók s birodalmak, mágusok s harcosok vesztét okozzák; egyeseket a mélybe húz, másokat a magasba ragad a végzet árapálya. A harc, mert oly régóta dúl már, csak annyira rendkívüli itt, mint az évszakok változása: rombolásra építés jön, télre tavasz, őszre tél. Északfölde felett a kezdetek óta lenget mágikus lobogókat a szét. Alájuk gyűlnek újra meg újra a tengermellék, a hegyek, a síkságok s a mélységek lakói. Ezernyi sors, ezernyi hang, ezernyi cél. Lobogó azonban kétféle akad csupán: vérszínű és éjsötét..."

Igrain Reval: Geoframia