ARIA

A képernyőn Aria Perry szemén keresztül figyelte, ahogy feláll A és letörli a koszt a kezéről, mintha igazi volna. Mintha tényleg ráragadt volna a kezére.

Aria Marronra pillantott, de ő csak a fejét rázta. Nem sikerült megteremteni a kapcsolatot Bliss-szel. Ma biztosan nem találja meg Luminát. Bár számított erre, mégis nehezen leplezte csalódottságát. Akkor viszont Talont kell megkeresniük.

– Most beviszünk a kutató Világokba, Perry. Furcsa érzés átugrani egy másik Világba.. de próbálj nyugodt maradni.

Egyszer csak piros betűkkel megjelent a DLS 16 felirat a fák előtt. Aria és Marron egész éjjel az anyja által küldött fájl kódolásával bajlódtak, és ügyesen előkészítettek mindent. Aria tudta, hogy Perry nem tud olvasni, úgyhogy Marron ellenőrizte Perry pozícióját a konzol segítségével. Perry elfordította a fejét, a felirat követte a mozgását.

– Figyelj, Peregrine! Indulunk! – mondta Marron.

Perry halkan átkozódott mellette, amint a kép a monitoron takaros irodává rendeződött át. Az íróasztallal szemközt kicsi, de kényelmes, piros heverőt látott, rajta négyszögletes párnák. Egy alacsony dohányzóasztalon üde zöld páfrány virított. Az egyik oldalon üvegajtó vezetett ki az udvarra, ahol bukszusok sorakoztak, középütt kút állt. A másik oldalon négy ajtó sorakozott. Labor, Tárgyaló, Kutatóhelyiség, Alanyok.

Aria megszédült egy pillanatra. Még soha nem látta az édesanyja irodáját. Hosszan bámulta az üres széket az íróasztal mögött. Vajon hány órát üldögélhetett ezen a széken Lumina?

– Perry, menj be a negyedik ajtón. A jobb oldalin. Amire az van írva, hogy Alanyok.

Az ajtó hosszú folyosóra nyílt, ahol mindkét oldalon további ajtókat látott. Perry odafutott az elsőhöz.

– Amber – olvasta Aria a nevet a kis képernyőn.

Perry a következőhöz lépett.

– Brin.

Aztán a következőhöz.

– Clara.

Perry nem mozdult. A „Clara” feliratú ajtó előtt állt. Aria nem értette, mi történik. Mivel a Világokat Perry szemén keresztül nézte, az arcát nem láthatta. Odakint, külsőleg egész nyugodtnak tűnt, de Aria tudta, hogy a látszat csal.

– Mi a baj?

Roar átkozódott mellette.

– Ő is közülünk való. Egy kislány, aki tavaly tűnt el a dagályoktól.

Marron aggódva nézett rá.

– Aria, muszáj lesz sietnie. Nincs sok időnk!

Perry futásnak eredt, túljutott Jasperen. Majd elhagyta Raint is. És elért Talonhoz. Berontott az ajtón. Egy szobában találta magát, ahol a falakon mozgó rajzokat látott. A levegőben szárnyaló sólymokat, örvénylő kék eget és halászhajókat a tengeren. Középen két kényelmes fotel. Mindkettő üres.

– Hol van? – kérdezte kétségbeesetten Perry. – Aria, mit csináltam rosszul?

– Nem igazán tudom. – Azt hitte, hogy az ajtó kinyitása automatikusan ideidézi a gyerekeket ebbe a Világba, de pontosan nem tudhatta. Az egész itt neki is új volt.

Mégis jól okoskodott. A következő pillanatban megjelent Talon az egyik fotelben. Nagyra nyitotta a szemét, felpattant és átszaladt a szobán. Minél messzebb Perrytől.

– Ki vagy? – kérdezte. Parancsoló hangon kérdezte, nehezen illett egy ilyen kisfiúhoz. Tele volt tűzzel és büszkeséggel. A nyúlánk kissrác szeme még mélyebb zölden világított, mint Perryé, sötétbarna haja pedig ugyanolyan fürtökben lógott. Elég feltűnő jelenség volt.

– Talon. Én vagyok az.

Talon gyanakodva nézett rá.

– Ezt bárki mondhatja.

– Talon.. Aria, miért nem ismer meg?

Aria kétségbeesetten kereste a választ. Ez itt egy Világ. Az ember soha nem tudhat biztosat. Túl egyszerű itt valami mássá változni. Vagy valaki mássá. Talon ezt már megtanulta.

– Mondj neki valamit – javasolta, de már elkésett.

Perry vadul káromkodva megindult az ajtó felé.

– Hogy a francba fogom innen kihozni?

– Sehogy. Most csak a Világokban vagy vele. A valóságban valahol máshol van. Kérdezd meg tőle, hol van. Kérdezz tőle bármit, amit meg akarsz tudni. Gyorsan, Perry!

Perry térdre rogyott, tekintete a megégett kezére tévedt.

– Meg kellene ismernie – sziszegte.

Talon óvatosan közelebb lépett.

– Mi történt a kezeddel?

Perry megmozgatta duzzadt ujjait.

– Hát. . volt egy kis zűr.

– Elég rosszul néz ki.. De azért te nyertél?

– Ha tényleg Talon volnál, nem kérdeznél ilyesmit.

Aria tudta jól, hogy Perry most az unokaöccsére mosolyog.

Elképzelte magában a görbe mosolyt, a félénkség és vadság furcsa keverékét.

A fiú szemében felvillant a felismerés szikrája, de nem mozdult.

– Talon, nagyon úgy tűnik, hogy tényleg te vagy az, de nem érzem a hangulatodat.

– Idebent nem is tudod – mondta a fiú. – Itt nincsenek szagok.

– De vannak, csak mintha üresek volnának.. Kvík, én vagyok az.

Végképp eltűnt a gyanakvás a fiú arcáról, és Perry karjába vetette magát.

Aria látta a képernyőn, amint Perry a fiú tarkóját simogatja.

– Annyira aggódtam érted, Tal!

Mellette a szófán Perry a kezébe temette az arcát. Kezdte megszokni, hogy egyszerre van két helyen. Aria a vállára tette a kezét. Talon kiszabadult az ölelésből.

– Annyira vártam, hogy értem gyere!

– Jöttem, amint tudtam.

– Tudom – mondta Talon, és foghíjas mosollyal odanyúlt Perry hajához, majd vékonyka ujjaival morzsolgatni kezdett egy aranyszínű fürtöt. Aria soha életében nem látott ilyen gyengédséget. Perry megragadta a fiú vállát.

– Hol vagy, Talon?

– A belsősök bioszférájában.

– De melyikben?

– Rév. A gyerekek így hívják.

Perry megpaskolta a fiú karját, majd megfogta az állát, közben a nyakához is hozzáért.

– És nem bán. . – elcsuklott a hangja. – Nem bántottak?

– Dehogy bántottak! Képzeld, naponta háromszor kapok gyümölcsöt. És futni is tudok idebent. Méghozzá gyorsan. Sőt, repülni is, Perry bácsi! Egész nap ezekben a Világokban mászkálunk. Képzeld, vannak vadász Világok is, bár a legtöbb túl könnyű. Csak annyit kell tenni, hogy. .

– Talon, megígérem, hogy kihozlak onnan. Meg fogom találni a módját.

– De én nem akarok elmenni innen!

Perry válla megfeszült Aria keze alatt.

– Te nem ide tartozol – mondta Perry.

– De nagyon jól érzem itt magam. A doki szerint mindennap orvosságot kell szednem. Igaz, hogy könnyezik tőle a szemem, viszont a lábam már egyáltalán nem fáj.

Aria aggódva pillantott Roarra és Marronra.

– Itt akarsz maradni? – kérdezte Perry.

– Persze. Főleg így, hogy te is itt vagy.

– Nem.. Én még mindig kint vagyok. Csak most az egyszer jöttem be hozzád.

– Ó... – Talon csalódottan biggyesztette le az ajkát. – Akkor biztos a törzs miatt teszed, ugye?

– Nem vagyok már a dagályokkal.

Talon összevonta a szemöldökét.

– Akkor ki vezeti őket?

– Az apád, Talon.

– Ő biztosan nem. Hiszen ő itt van velem.

Perry teste összerezzent a szófán Aria mellett, Roar pedig, aki ott állt mellettük, fojtott hangon szitkozódott.

– Vale ott van? – kérdezte Perry. – Fogságba esett?

– Nem is tudtad? Megpróbált kiszabadítani, de elkapták.

Találkoztam vele párszor. Voltunk együtt vadászni is. És Clara is itt van!

– Elkapták az apádat? – kérdezte újra Perry.

Marron hirtelen felpattant.

– Megtalálták! Le kell kapcsolnunk.

Perry gyorsan magához szorította a fiút.

– Szeretlek, Talon! Nagyon szeretlek.

Az égre rajzolt sólyom megremegett, aztán eltűnt.

A képernyő elsötétült.

Egy hosszú pillanatig senki sem mozdult. Aztán Perry káromkodva dőlt hátra. A kanapé megremegett alatta.

– Szedjétek le rólam ezt az izét!

– Neked kell leszedned, Perry. Csak nyugodtan, ne mozogj közben. .

Perry máris felpattant és öles léptekkel átszáguldott a szobán.

Aztán a nagy képernyő előtt megállt és térdre rogyott. Aria gondolkodás nélkül odalépett hozzá, és átölelte. Perry a karjába zárta és fojtott zokogás tört fel belőle, ahogy Aria nyakába fúrta az arcát. Teste görcsös fájdalomban fonódott a lányéra, könnyei hűs madártollakként simogatták Aria hamvas bőrét.