PEREGRINE

Nem.. nem. . Nem! – Aria veszettül rázta a fejét. Szemében – vad rémület. – Mi történt?

Perry a kavicsokon csúszkálva rohant le hozzá.

– Megsebesültél?

A lány ijedten hőkölt hátra.

– Ne gyere közelebb! Ne nyúlj hozzám! – Kezét a hasára szorította. – Mi történt? Mi a fenét műveltél?

Perry minden illatot tisztán és intenzíven érzett a hűvös esti levegőben. Vér és füst. A lány félelme olyan volt, akár a tűz. És még valami. Szúrós keserűséget is érzett, de ez nem a lány indulatából áradt. Magába szívta, körülnézett, aztán meglátta a forrását. Sötét foltok a lány ingén.

– Ez meg mi? – kérdezte.

A lány úgy fordult el, mintha arra számítana, hogy meglát valakit. Ahogy Perry megragadta az ingét, feléje csapott és el is találta az állát.

– Ne mozdulj! – Lefogta a lány csuklóját és felhúzta az ingét. Az illat valóban onnan jött. Ez képtelenség! – Ezért mentél ki a barlangból? Ezért a bogyóért?

Aztán észrevette, hogy még a szerkentyű is a szemén van.

Azok a fickók el is vehették volna tőle a szemtapaszt. És akkor Hogyan szerezhetné vissza Talont?

A lány kiszakította magát a szorításból.

– Lemészároltad őket – mondta a lány remegő ajakkal Nézd, mit tettél!

Perry a szájához szorította az öklét és eloldalgott. A lány közelében nem tudja türtőztetni magát. Nem sokkal azután, hogy elindult vadászni, máris megérezte a varjú szagát. Tudta, hogy a barlanghoz igyekeznek. Ő egy másik úton rohant vissza, és előttük ért ide. A barlangot azonban üresen találta. Mire rábukkant a lány nyomára és utánaeredt, már elkésett. Megint a barlangnál volt.

Perry sarkon fordult és megindult a lány felé: – Idióta belsős! Mondtam, hogy maradj itt! Erre elmész mérgező bogyót szedni!

A lány döbbenten fordult el a varjú tetemétől a férfi felé: – Hogy tehetted ezt? Meg akarták osztani velünk a vacsorájukat. . te pedig leöldösted őket, mint az állatokat!

Múlóban volt Perry adrenalinrohama, és elkezdett remegni.

Persze a lánynak fogalma sem volt róla, hogy ő miféle szagokat érzett ezeken az embereken. Olyan eszeveszetten kívánták a lány húsát, hogy ez a szag szinte átszúrta az orrát.

– Te szerencsétlen! Azon a vacsorán te lettél volna a főfogás.

– Nem.. nem. . Nem csináltak semmit. Te meg szó nélkül elkezdtél lövöldözni rájuk. . Ez az egész a te műved. Rosszabb vagy, mint amiről a történetek szólnak, Barbár! Szörnyeteg vagy!

– Most mentettem meg harmadszor az életedet, és engem nevezel szörnyetegnek? – Olyan nincs, hogy egy percig is vele maradjon. Kelet felé mutatott a sötétben. – A Nyílhegy arra van, a hegygerinc mögött. Nagyjából háromórányira egyenesen. Majd meglátjuk, hogy boldogulsz egyedül idekint, Vakond!

Azzal sarkon fordult és futásnak eredt. Pillanatok alatt elnyelte a sötét erdő. Minden egyes lépéssel a földbe taposta a haragját, de aztán néhány kilométer után lelassított. Le akarta rázni a lányt, mégis képtelen volt rá. Hiszen ott van nála az eszem. És a Vakond eddig csak virtuális világokban élt. Hogyan tudna életben maradni idekint?

Visszafordult, és valamivel később rá is talált, de inkább tisztes távolban maradt tőle, hogy a lány ne vegye észre. Talon kése volt a kezében. Perry némán átkozta magát. Hogy a francba felejthette ezt is el? Figyelte, ahogy a lány meglepően halkan és óvatosan halad a fák között. Egy idő után az is feltűnt, hogy képes tartani az irányt. Azt akarta látni, hogy retteg a félelemtől. De egyáltalán nem ez történt, ami még inkább dühítette. Amikor már nem sok volt vissza, előrement és a hátralévő utat futva tette meg.

Még mindig sötét volt, amikor elérte a feketeuszonyok táborát.

Perry a lélegzetét visszafojtva dolgozta fel a sokkoló jelenetet maga körül. A falu egyáltalán nem hasonlított arra az életvidám helyre, amelyet egy évvel ezelőtt meglátogatott. Már csak romokat talált. Elhagyott romokat. Az illatok megfakultak, elöregedtek. Olyan volt az egész, mint egy csontváz a Nyílhegy lábánál.

Az éterviharok és a tüzek egy kivételével minden házat porig romboltak, de neki egy is éppen elég. Ajtó nem volt rajta, a tető fele is leomlott. Letette a bőrtarisznyát a küszöbre, hogy a lány, ha majd ideér, megtalálja. Aztán bement és leheveredett egy ócska szalmaágyra. A hasadt gerendák törött bordákként meredeztek felette az ég felé.

Perry a szemére ejtette a karját.

Hol ez a lány?

Talán túl korán hagyta magára?

Mégis eltévedt volna?

Hol marad már?

Végül meghallotta az óvatos lépteket. Odapillantott, és látta, ahogy leteszi fejét a küszöbre helyezett tarisznyára. Aztán lehunyta a szemét és elaludt.

Másnap reggel óvatosan lépett ki a házból. Kicsi, terepszínű ruhás teste a fal mellé gömbölyödve feküdt a szürke fényben, a borongós ég alatt. Fekete haja az arcába lógott, de látszott, hogy a szemtapaszt levette, és úgy tartotta a kezében, mint az összegyűjtött kavicsai egyikét. Aztán észrevette a meztelen lábát.

A koszos, véráztatta lábát. Ahol megsérült, vagy teljesen le is szakadt a bőr, már a hús is kilátszott. A könyvborító biztosan végképp megadta magát.

Mit művelt szerencsétlennel?

A lány megmozdult és a szempillái alól leste néhány pillanatig.

Aztán a ház falának támaszkodva felült. Perry egyik lábáról a másikra állt. Nem tudta, mit mondjon. De nem is kellett sokáig morfondíroznia ezen, mert a következő pillanatban megérezte a lányon a félelem illatát.

– Mi a baj, Aria?

A lány lassan, reményvesztetten tápászkodott fel.

– Meghalok. El fogok vérezni.

Perry végignézett a testén.

– Nem a lábammal van a baj.

– Ugye nem ettél abból a bogyóból?

– Nem – mondta, és feléje nyújtotta a szemtapaszt. – És ezt is visszaadom. Talán abban még segíthetek, hogy megtaláld a fiút, akit keresel.

Perry lehunyta a szemét és beszívta a levegőt. A lány illata teljesen megváltozott. Az az avas belsős szag szinte teljesen eltűnt. Új illat áradt a bőréből, gyenge, mégis félreismerhetetlen.

Amióta ismeri, most először érzi rajta ezt az ismerős illatot. Ezt a nőies, édes illatot.

Ibolyaszínű illatot.

Némán káromkodva lépett hátra egyet, amikor felfogta.

– Aria, ebbe nem fogsz belehalni. . Tényleg nem tudod, mi ez?

– Nem tudok én már semmit.

Perry lenézett a földre és újra magába szívta az illatot. Semmi kétség.

– Aria. . ez az első havi vérzésed.