Bruce Lee

A Lumiére fivérek 1895-ös bemutatóját követően, számomra megmagyarázhatatlan és általam felfoghatatlan módon a világ filmművészete hosszú-hosszú évtizedeket várt azzal, hogy a küzdősportos műfajt felvegye a választékba. Ha az elveszett, a világ leghosszabb filmjének, illetve legelső filmsorozatának kikiáltott 1928-as kínai művet, A Vörös Lótusz kolostorának leégése című némafilmet nem számítjuk, egészen 1943-ig és Kuroszaváig kellett várnunk arra, hogy az ázsiai küzdősportok – fő látványelemként – megjelenjenek a filmvásznon. Azóta (de főként a nyolcvanas évek óta) már a bőség zavarával küzdünk, hiszen olyan nevek fémjelzik a műfajt, mint Chuck Norris, Jean-Claude Van Damme, hogy az utolérhetetlen mimikájával is népszerűségi csúcsokat döntő Steven Seagalról ne is beszéljek.

De legyünk bármennyire is elvakult Chuck Norris-hívők, azt nem vitathatjuk, hogy az igazi nagy úttörő, a megkérdőjelezhetetlen Mester, a műfaj vonatkoztatási rendszerének origója az az ember, akiről mostani cikkünk szól. Lássuk tehát a Bruce Lee-konteókat.

Kezdjük az alapvető életrajzi elemekkel. Ahogyan azt minden bizonnyal önök is tudják, nekünk, kerek szeműeknek néha gondjaink vannak az ázsiai nevek átírásával, ezért megkülönböztetett odafigyeléssel igyekszünk elkerülni az esetleges buktatókat.

1. Gyermek– és ifjúkora

A kis Bruce 1940 novemberében, állítólag a kínai asztrológia szerinti Sárkány évében és órájában született San Francisco kínai negyedében, és eredetileg Li Csen-fan volt a neve. Genetikailag 75%-ban ázsiai, anyja ugyanis egy kínai-német frigyből származott. Amúgy mindkét szülője hongkongi volt, és csak átmenetileg tartózkodtak az USA-ban. Amikor a kis Bruce (én továbbra is így fogom hívni) három hónapos, a család visszacuccol az utolsó brit koronagyarmatra. Látszik, hogy a családfő nem foglalkozott biztonságpolitikai előrejelzéssel (ami nem túl meglepő, operaénekes volt szegény), mert ha sejti, hogy letelepedésüket követően nem telik el tíz hónap és a japánok elfoglalják a várost, biztosan valami nyugisabb helyet keres magának.

Az iskolás évek elég zaklatottan telnek. Hősünk nem jeleskedik a helyi Nemzeti Alaptanterv törzsanyagának elsajátításában, viszont bőven kiveszi részét az utcai csetepatékból. Elég korán elkezd harcművészetekkel foglalkozni, apja kapcsolatrendszerének köszönhetően már taknyos gyerekszínészként debütál, tucatnyi filmben kap kisebb-nagyobb szerepet. Ahogy nő és fejlődik, a különféle bunyók átlépik a gyerekcsínyek szintjét, és az egyre keményebben edző kamaszból a kaulungi utcai bandák rettegett balhécsászára lesz. A rendőrségi ügyek sem váratnak sokat magukra: az egyik szabadkezes összecsapást követően ellenfelét úgy kell újraéleszteni. A dologból feljelentés lesz, és a jóindulatú körzeti megbízott ad egy jó tanácsot a szüleinek: ha nem akarják, hogy Bruce a börtönakadémián szerezzen diplomát, távolítsák el a városból.

Az affér idején hősünk éppen betöltötte a tizennyolcadik életévét, és mivel a korabeli törvények értelmében egyébként is vissza kellett volna utaznia az USA-ba, nehogy elveszítse az állampolgárságát, a döntés elég gyorsan megszületik. 1959 tavaszán felteszik egy hajóra, három hét múlva pedig megpillanthatja szülővárosát, ahonnan csecsemőként távozott. Valami miatt San Francisco nem nagyon jön be neki, ezért néhány hónap elteltével átköltözik a mindig esős Seattle-be. Itt végre leérettségizik, majd beiratkozik az egyetemre is, ahol filozófiát, pszichológiát és drámairodalmat hallgat. Hogy eltartsa magát, egy étteremben dolgozik, illetve küzdősportot oktat, méghozzá elsősorban a Shaolin-kolostor szerzetesei által kifejlesztett wing chun-t, később pedig saját maga által „kitalált” jeet kuné do nevű harcművészetet. Azt mondják a hozzáértők, hogy utóbbi a kungfu és a nyugati ökölvívás egyfajta szerelemgyermeke. Gyorsan híre megy az újfajta sportnak és a nyalka edzőnek is, egyre több tanítvány jelentkezik, akik közül az egyik, bizonyos Linda Emery 1964 nyarán a felesége lesz.

2. Harcművész és színész

Bruce nem volt válogatós, legalábbis ami a küzdősportokat illeti: tanult ő a karatétól kezdve a tékvandón át a cselgáncson és a dzsiu dzsicun keresztül a klasszikus bokszig és a kungfuig mindent, még társasági táncokat és kardvívást is (amúgy elsősorban a bátyja jeleskedett ebben a sportágban). Maximalista lévén képes volt a végtelenségig gyakorolni egy-egy rúgást, ütést vagy lépést. Számos bemutatóra hívták meg, amelyeken egyre több ismerősre, barátra és persze ellenségre is szert tesz. Az egyik ilyenen figyel fel rá egy hollywoodi producer ismerőse, aki – miután megtudja, hogy Bruce a filmezés területén sem kezdő – beajánlja a fiatal sportolót William Doziernek. A próbafelvétel is jól sikerül, és Bruce Lee elindul a hollywoodi emelkedőn: először a The Green Hornét című, 26 epizódot megélt, mai szemmel elég bugyuta szuperhősös televíziós sorozatban alakítja Katót, a főszereplő állandó segítőjét, aki a harcművészetek mellett gépkocsiszerelésben és sofőrködésben is csúcs.

Ekkor már Los Angelesben lakik és edz. A sorozatot a már befutott hollywoodi sztárok is nézik, és többüknek megtetszik a Kató által bemutatott mozgáskultúra. Begyűjtenek róla néhány információt, és amikor megtudják, hogy az ázsiai színész nem csak bohóckodik a kamerák előtt, ráadásul soha nem szorul dublőrre, sokan jelentkeznek is közülük a Bruce által fenntartott sportiskolába (vagy minek hívják az ilyet). Hogy csak a nagyobb neveket említsem: tanítványa volt Steve McQueen, James Coburn, Lee Marvin, Román Polanski és James Garner is, hogy Chuck Norrisról ne is beszéljünk. Ezek az urak örömmel fizettek ki óránként 150– 200 dollárt azért, hogy Bruce foglalkozzon velük egy kicsit.

A hatvanas évek második felében vagyunk, amikor egy tucat tojás 50 centbe került, egy hamburgerért 15 centet kértek, és egy autógyári betanított munkás másfél dollárt keresett egy óra alatt. Ehhez képest a ISO-200 dolláros óradíj nem is olyan rossz, tessék csak kiszámolni.

A The Green Hornetben nyújtott alakításán felbuzdulva egyre több amerikai film harc-koreográfiájának összeállításával bízzák meg, noha komolyabb filmszerepet nem nagyon kap. Hát igen, azok az idők (a vietnami háború kellős közepén járunk) nem kedveztek egy ázsiai származású színész szerepeltetésének, még akkor sem, ha az illető Kaliforniában született. Ezt Bruce is érzi. Egy súlyos hátsérülés következményeként gerincsérvet kap, lábadozása közben visszalátogat Hongkongba, ahol az ottani producerek lecsapnak rá és szerződést ajánlanak. 1971-ben forgatja a The Big Boss-t (A nagyfőnök), majd egy évre rá következik a Fist of Fury (Tomboló ököl). Mindkettő hatalmas kasszasiker lesz. A harmadik film a könnyedebb Way of the Dragon (A sárkány útja), amelyben Chuck Norris az ellenfele, és amelynek záró, colosseumbeli összecsapását a BBC a legjobb, valaha megfilmesített párharcnak tartja.

A sárkány útja Ázsiában akkora közönségsikert arat, hogy Hollywood ismét felfigyel rá, s a Warner Bros ajánlatot tesz neki. Ebből 1973-ban az Enter the Dragon (A sárkány közbelép) kerekedik ki. Kritikusok szerint ez a legjobb film, amelyben Bruce szerepet kapott, na és pénzügyi szempontból sem volt rossz buli: 850 ezer dollárba került a forgatás és 25 milliót hozott csak az USA-ban, világszerte pedig 90 millió dollár bevételt termelt. A sikert Bruce azonban nem érte meg: a hivatalos bemutató előtt egy hónappal hirtelen meghalt.

3. Halála

1973 késő tavaszán vagyunk, A sárkány közbelép forgatása már befejeződött, és Bruce éppen Hongkongban tartózkodik, ahol a film kínai utószinkronján dolgozik. Május tizedikén a stúdióban váratlanul összeesik és elveszíti eszméletét. Kórházba viszik, ahol az orvosok agyi ödémát állapítanak meg. Mannitolummal kezelik (ez egy ozmotikus értágító és vízhajtó), ami eredményesnek tűnik, mert egy hét elteltével úgy néz ki, hogy minden rendben. Biztos, ami biztos alapon azért hazautazik Los Angelesbe, ahol a kor egyik legnagyobb amerikai szaktekintélye, dr. Dávid Reisbord is megvizsgálja, méghozzá a legújabb orvostechnikai eszközök és módszerek segítségével. A koponyaröntgen, az EEC és a roppant részletes laborvizsgálat megerősíti a hongkongi diagnózist: bizony az agyi szövetekben némi folyadék halmozódott fel, ami az epilepsziához hasonló tünetegyüttest produkált. Reisbord doki szerint az ödéma felszívódó-félben van, s mivel a páciens amúgy tökéletes fizikai állapotnak örvend, nincs különösebb ok az aggodalomra.

Mivel Bruce úgy érezte, hogy most tényleg a régóta várt amerikai filmes áttörés előtt áll (A sárkány közbelépet óriási várakozás előzte meg az USA-ban), hát nem is aggódik, hanem folytatja az utószinkront és a film marketingjének megalapozását. Rengeteg emberrel találkozik, élénk társasági életet él, de természetesen továbbra is napi három-négy órát tölt az edzőteremben. Hogy teljesítményét fokozza, még egy vérkeringés-lassítót is erősít a csuklójára, majd miután emiatt a szokásosnál is jobban izzad, kioperáltatja hónaljából a verejtékmirigyeket. Az se aggasztja túlságosan, hogy elkezd fogyni: két hónap alatt tíz kilót veszít a versenysúlyából. Júliusban ismét Hongkongba utazik, hogy következő filmje, a Game of Death (Halálos játszma) forgatását folytassa.

1973. július 20-a, este hét óra. Éppen Raymond Chow producerrel és színészpartnerével, Betty Ting-pejjel beszélgettek a forgatókönyvről ez utóbbi lakásán (a Hill Road 67.), amikor Bruce-nak erős fejfájása támad. Gyógyszert kér, Betty ad is neki egy Equagesic nevű kombinált aszpirinszerűséget, amiben az acetilszalicilsavon kívül kalcium, meprobamat (izomlazító) és egy etoheptazincitrát nevű opioid (kicsit kábító hatású vegyület) is van. Utóbbit a nő orvosa írta fel olyan esetekre, amikor rátör a migrén. Bruce bevesz egy tablettát, majd elnézést kér, és azt mondja, hogy egy órára ledőlne a kanapéra. Chow és Betty magára hagyják azzal, hogy pihenjen csak nyugodtan, kilenckor érte jönnek és elviszik vacsorázni.

Amikor másfél óra múlva megérkeznek, Bruce Lee már eszméletlen. Nehezen vesz levegőt, hörög, néha görcsösen összerándul.

Kihívják a mentőt, majd beszállítják Hongkong elit kórházába, a Queen Elizabeth Hospitalba, ahová azonban már holtan érkezik. Tíz percen át próbálják újraéleszteni, de hiába: a 32 és fél éves harcművész-színész, a Kis Sárkány, a világ legfittebb emberének tartott Lee Siu-lung 21.00 óra körül elhunyt.

Érdekesség: Bruce testzsíraránya hosszú éveken keresztül állítólag 2-3 százalék körül mozgott. Egy kiváló kondícióban levő átlagos férfiember esetében ez a szám 14-16 százalék, az élsportban tevékenykedő csúcsatléták 6-10 százalékkal büszkélkedhetnek, és a legmenőbb testépítők is csak a versenyek idejére tudják biztosítani maguknak a négy százalékot.

4. A konteók

Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy híres, népszerű emberek váratlan halála másodpercek alatt elindítja a konteó-cunamit, pláne ha egy olyan sportemberről van szó, akiről köztudott volt, hogy a rendszeres testmozgáson kívül az étrendjére is nagyon odafigyelt, ráadásul életvitele megtervezésekor nagyon komolyan vette a test és a lélek ideális összhangjáról szóló spirituális tanokat. Lássuk tehát a komolyabb összeesküvés-elméleteket, amelyek majdnem mindegyikének vannak mellékhajtásai is, de ezekre nem feltétlenül fogok kitérni; erre valók többek között a tematikus baráti beszélgetések.

4.1. A gyógyszerérzékenység

A kórházban azonnal elrendelték a boncolást. Noha ezt már két nappal a halál után megejtették, a hivatalos eredményre kereken hat hetet kellett várni, ami szintén kedvezett a találgatásoknak, akárcsak az, hogy a lóhalálában kiérkező mentő nem a legközelebbi kórházba vitte a haldokló Bruce-t, hanem a sokkal távolabbi Queen Elizabeth-be. A szeptember harmadikén nyilvánosságra hozott, és az egyik legelismertebb brit patológus professzor és igazságügyi orvosszakértő, dr. Donald Teare nevével fémjelzett kórbonctani jelentés két érdekességet tartalmazott:

a) A színész vérében tetrahidrokannabinolt, gyomrában marihuánát találtak, vagyis Bruce a halálát megelőző nyolc órán belül űrsütit vagy más, gandzsa tartalmú kaját evett, ez azonban nem okozhatta a halálát;

b) Teare doktor szerint a halál „valószínűsíthető kiváltó oka” a bevett Equagesic egyik összetevőjére fennálló hiperérzékenység (allergia) lehetett. Az elsődleges gyanúsított a legártatlanabbnak tűnő aszpirin, a másodlagos pedig a meprobamat.

A fűvel kapcsolatosan érdemes elmondanunk, hogy több visszaemlékezés szerint Bruce alkalomszerűen bizony fogyasztott kenderszármazékokat, különösen a hátgerincsérve miatti fájdalmak csillapítása érdekében. Ezt két orvosa is megerősítette. Egyfelől dr. Peter Wu idegsebész, aki a májusi rosszulléte során kezelte, eskü alatt vallotta, hogy a gyomormosás során hasisgyanta is távozott Bruce szervezetéből. Másfelől pedig dr. Donald Langford – állandó hongkongi kezelőorvosa – nyilatkozta azt, hogy Bruce stresszoldóként használta a marihuánát és azt abszolút nem tekintette drognak.

Ha már ennyit beszéltünk a marihuánáról, tájékoztatom a kedves olvasót, hogy a Konteó 2-ben részletesen is foglalkozunk a kender-összeesküvéssel.

Az aszpirines hiperérzékenységről pedig csak annyit, hogy a népesség 1%-a reagál enyhébb-súlyosabb allergiás tünetekkel az acetilszalicilsavra. Egyrészt viszont egy Equagesic tablettában 325 milligramm aszpirin van, ami azért nem az a halálos dózis; ez a napi maximális adag egytizede. Másrészt pedig egy 32 éves felnőtt már találkozott életében aszpirinnel, és ha tényleg allergiás lett volna rá (amit sem a hozzátartozói, sem a barátai, sem az orvosai nem tudtak), akkor csak odafigyel egy fájdalomcsillapító bevétele előtt, vagy rákérdez az összetételére annál, akitől kapja. Arról nem is beszélve, hogy Langford doki kategorikusan cáfolt mindenféle, Bruce-szal kapcsolatos aszpirinallergiát.

Ugyanakkor meg Teare doktor tényleg nem volt egy keljfeljancsi. A jelzett időpontban már 35 éve praktizált és több mint tízezer boncoláson volt túl, három évvel korábban például Jimi Hendrix post mortem vizsgálatát végezte. Túl azon, hogy a kórbonctan professzoraként több orvosi egyetemen is óraadó volt, a Scotland Yard szakmai továbbképzéseinek állandó szereplőjeként is hatalmas tekintélynek örvendett. Arról nem is beszélve, hogy több orvostudományi társaságban töltött be vezető pozíciót, vagyis úgy tűnik, tényleg tudta, mit beszél.

4.2. A konzervatív ázsiai harcművészek

A rengeteg barát és tisztelő mellett azért Bruce begyűjtött jó néhány ellenséget is. A rá (két értelemben is) ferde szemmel nézők közül ki kell emelnünk azokat a régi vágású kínai és más ázsiai sportembereket, akik több dolog miatt is haragudtak főhősünkre:

a) Nagyon nem tetszett nekik, hogy Bruce aprópénzre váltja a tudását és a több ezer éves múltra visszatekintő küzdősportok fogásait óránként akárhány dollárért árusítja;

b) Azért sem rajongtak, hogy exportálta a tudást Ázsiából, és hozzáférhetővé tette mindenféle fehér, fekete és más, nem ázsiai származású ember számára. A kungfu mesterei ősi törvényt követtek, amely szigorúan tiltotta, hogy a harcművészet legbelső titkaiba bárkit is beavassanak, aki nem kínai;

c) A filmekért különösen zabosak voltak, hiszen szerintük ezek nevetségessé tették a teljes ázsiai kultúrát és rossz színben tüntették fel az ázsiai embereket;

d) A Bruce által kifejlesztett jeet kuné dót sokan a távol-keleti harcművészetek totális megcsúfolásának tartották, hiszen nemcsak hogy számos ázsiai küzdősportból gyúrta össze, de a bajt még azzal is tetézte, hogy a nyugati ökölvívás egyes elemeit is hozzákeverte egészhez, valamint elutasította a konzervatív konfucianizmust, mint filozófiát. Amikor aztán 1972-ben egy interjúban rákérdeztek, hogy hisz-e Istenben (vagy istenekben) egyáltalán, Bruce elkövette azt a hibát, hogy rövid hezitálás után őszintén válaszolt: egyáltalán nem.

Ezek után nem is kell csodálkozni azon, hogy sorsa megpecsételődött. Egyes vélekedések szerint a rejtélyes dim mák lett a végzete.

A dim mák (vagy ahogy magyarra fordították: a késleltetett halálos érintés) magyarázata a hagyományos kínai akupunktúrában, illetve presszopunktúrában gyökerezik.

Az a lényege, hogy a megfelelően kiképzett harcos úgy tudja megérinteni, esetleg enyhén megütni az ellenfelét, hogy az ütésnek semmiféle azonnali hatása nincs. Néhány nappal, esetleg több héttel a fizikai kontaktus után viszont az áldozat hirtelen elhalálozik anélkül, hogy bármi módon vissza lehetne vezetni az okot az érintésre (ütésre). A dim mák (amelyről már a hetedik-nyolcadik századi kínai feljegyzések is említést tesznek) csak hosszas, évekig is eltartó tanulás után, az emberi test vér–, nyirok– és energiameridiánjainak alapos tanulmányozását követően alkalmazható sikeresen.

Bruce-nak tehát valamikor bevittek egy dim makot. Lehet, hogy egy járókelő „véletlenül” hozzáért, és ő nem vette észre, hogy baj van. Nagy baj.

4.2.1. A duan mié

A dim mák unokatesója, az ugyancsak késleltetett halálos érintés kategóriájába tartozó duan mié is szóba került, mint halálok. A duan mié abban különbözik a dim máktól, hogy itt a véráramlást biztosító erek egyikét kell (egy bizonyos napszakban, órában, sőt: percben) megnyomni előre meghatározott erővel, aztán az emberi szervezet gondoskodik a többiről: a kritikus pontról a negatív energiák tovább áramlanak, majd bizonyos idő elteltével az érrendszer egy másik pontján szakadás következik be, és olyan mértékű belső vérzés történik, ami végzetes lehet.

Nos, egyes bennfentes információk szerint Bruce boncolásakor dr. Teare meglepődve tapasztalta, hogy a tüdőartéria (vagy véna, mindkettőt olvastam) jelentős mértékben roncsolódott.

Az előző verzió, a szándékos dim mák enyhébb, gondatlan változata: lehet, hogy egy edzésen valamelyik tanítványa, vagy az egyik forgatáson valamelyik partnere véletlenül akkor, úgy és ott érintette meg a Mestert, amikor, ahogy és ahol nem lett volna szabad. Ismerjük a „vak tyúk is talál szemet” mondást. Ha ez történt, akkor a szándékon túlmutató eredmény született – ahogy a büntetőjogászok mondanák.

4.4. A Triád

A kínai szervezett bűnözést talán nem kell bemutatnunk az olvasóknak. A több száz éves múltra visszatekintő ázsiai maffiák huszadik századi bevételi forrásai közé nem csak a prostitúció, az illegális szerencsejátékok lebonyolítása, továbbá a különféle termékek és emberek csempészése tartozik, hanem az úgynevezett védelmi pénzek beszedése is. Éttermeket, szórakozóhelyeket zsarolnak azzal, hogy ha tulajdonosaik nem fizetik a gázsit, a létesítmény bármikor leéghet vagy a tulajt elütheti egy autó. Nos, a hongkongi filmipar felfutásával és nyereségessé válásával a triádok új fejőstehenet néztek ki maguknak. A helyi producerek, rendezők és nagynevű színészek jelentős hányada rendszeresen fizetett a gengsztereknek. Bruce-t is megpróbálták bevonni ebbe a körbe, de az amerikai önérzet és a legendás magabiztosság nem engedte, hogy behódoljon. Az alvilág viszont nem tűrhette szó nélkül, hogy valaki így szembeszálljon vele, ezért a precedens elkerülése érdekében móresre tanították. Évtizedekig nem is akadt utána berzenkedő színész vagy rendező, aki megtagadta volna a védelmi pénz kifizetését, elvégre, aki elbírt a Kis Sárkánnyal, az mindenkivel elbír.

4.4.1. Az adósság

A triádos konteó alváltozata: Bruce villámgyors hongkongi karrierjét a kínai szervezett bűnözés indította el és finanszírozta is egy ideig, majd a megkötött szerződésnek megfelelően most a befektetett pénzét akarta vissza, kamatostól. Hősünk meg azt hitte, hogy csak viccelnek. Nos, nem vicceltek.

4.5. Az amerikai olasz maffia

Don Corleone is felmerült, mint haragos. Ezen alverzió szerint az olaszok ugyanazt akarták tőle Kaliforniában, mint a triádok Hongkongban: védelmi pénzt fizettetni vele, illetve százalékot kértek a filmek bevétele után, de az önérzetes Bruce őket is elhajtotta.

4.6. A Ló Vaj verzió

Mielőtt belefognék, gyorsan elmondom, hogy itt most nem egy paripából készült tejtermékről lesz szó, hanem hivatalosan így írjuk át magyarra Luo Wei kínai rendező nevét, úgyhogy tessenek mellőzni mindenféle kuncogást.

Szóval Ló Vaj volt az a rendező, aki az első két Bruce Lee-filmet, A nagyfőnököt és a Tomboló öklöt összehozta. Amikor aztán 1972-ben Bruce úgy döntött, hogy a saját lábára áll és elhatározta, hogy következő filmjét, A sárkány útját már maga is rendezi, Ló (vagy Vaj?) barátunk eléggé megorrolt rá. Hogy őszinte legyek, ezt meg is tudom érteni, elvégre ki örülne annak, hogy az aranytojást tojó tyúk egyszer csak fogja magát és bejelenti, hogy köszöni szépen az eddigi együttműködést, de mostantól a 24 karátos tojásokat ő fogja beadni az aranyárverésre.

A két ember közötti viszony egyre csak romlik, mígnem 1973. július 19-én Bruce megüzeni Lónak, hogy kösse fel a gatyát, mert napokon belül nyilvánosságra fogja hozni azokat az információkat, amelyek a rendező és a szervezett alvilág közötti igen szoros kapcsolatokról szólnak.

Rossz nyelvek már régóta sutyorogtak arról, hogy Ló tippadóként működik a triádoknál, vagyis megmondja, hogy a hongkongi művészvilágból kit mennyire lehet megvágni, cserébe őt békén hagyják, sőt, még némi százalékot is kap az így befolyó összegekből.

Na, ez az, amit Ló Vaj nem hagyhatott szó (és tett) nélkül. Egy kis zsarolás itt, egy kis befenyítés ott, Betty Ting-pej se szeretné, ha egy ekkora ember haragudna rá, Raymond Chow meg konkurencia ugyan, de a triáddal ő se szeretne ujjat húzni... így történhetett, hogy az az Equagesic tabletta talán mást is tartalmazott, mint aszpirint, kalciumot, meprobamatot és etoheptazincitrátot. A kimutathatatlan kínai mérgekről köteteket írtak már össze, akárcsak a lefizethető mentősökről és megzsarolható kórboncnokokról.

4.7. A misztikus vonal

A Bruce halála előtti hónapokban titokzatos, ázsiaiaknak kinéző emberek többször jártak a Los Angeles-i és hongkongi lakásán, és arra figyelmeztették, hogy holmi családi átokból kifolyólag hamarosan gonosz szellemek fogják megkörnyékezni. Ezeket csak úgy lehet kiengesztelni, ha ő (vagyis Bruce) visszatér ősei földjére (ez apai vonalon a Hongkonggal szemközt, a kínai szárazföldön található Junan város környéke, közel a Gyöngy-folyó deltájához), és ott valami helyi érdekű sárkánynak áldozatot mutat be. Barátunk természetesen minden alkalommal kiröhögte a szúrós tekintetű látogatókat, akik végül megelégelték a cikizést és nem erősködtek tovább, szabad utat engedve a gonosz szellemek haragjának.

KIEGÉSZÍTÉS: a gonosz szellemes vonal képviselői Bruce fia, Brandon Lee 1993-as halálát is annak tulajdonítják, hogy a családot sújtó átok nem szűnt meg apja halálával.

4.8. A szexuális ajzószer

Amikor fizikai és/vagy idegi kimerültség lett úrrá rajta vagy túl feszült volt, Bruce nem idegenkedett attól, hogy prostituáltak szakszolgáltatásait vegye igénybe. Ez történt azon a július 20-i napon is, de sajnos kicsit túltolta az afrodiziákumot, ami végzetes hatással járt. A család és a barátai természetesen nem akarták, hogy folt essen az emlékén, ezért a prostit lefizették, majd Chow és Betty közreműködésével kidolgozták az aszpirines történetet, amihez Teare doki is asszisztált a kórbonctani jelentésben, elvégre neki is volt szíve.

4.8.1. A gyilkos prosti

ALKONTEÓ: Bruce nem közvetlenül a túladagolt ajzószerbe halt bele, hanem a megrendelt fizetős lány ölte meg, önvédelemből. A harcművész ugyanis ivott a potencianövelő szerre, minek következtében agresszívvé vált, az altesti munkásnő viszont előkapta a kéznél levő fegyverét... És innen lásd az előző pontot a kegyeleti megfontolásokból elkövetett csalás témakörében.

4.9. Féltékenység

Betty Ting-pej már régóta a szeretője volt (a szomszédja megerősítette az érdeklődő újságíróknak, hogy Lee rendszeres látogatója volt minden olyan alkalommal, amikor Hongkongban tartózkodott, néha az éjszakát is nála töltötte), de többet akart: arra szerette volna rábírni Bruce-t, hogy hagyja ott a családját és költözzön össze vele. Barátunk erre nem volt hajlandó, s ezt kerek-perec meg is mondta a lánynak. Betty felkészült az elutasításra, elővette a kínai népi gyógyászat valamelyik remekével preparált Equagesic-et és innen kezdve szegény Bruce nem sok jót remélhetett...

Tény, hogy az események után két évvel Betty feleségül ment az egyik legsikeresebb, bizonyítottan triádkapcsolatokkal is rendelkező hongkongi rendezőhöz, Charles Heunghoz. Három év után elváltak, a nő még néhány évig filmezett, majd 1985-ben visszavonult és alig 38 évesen elszegődött buddhista apácának, ami egy olyan színésznőtől, akit egész Ázsia főleg a fülledt erotikus jeleneteiről ismert, elég meglepő. Azaz elég meglepő lenne, ha nem tudnánk, hogy a kínai maffiának is megvannak az íratlan szabályai. Az egyik ezek közül az, hogy soha nem ölnek se buddhista papokat, se apácákat.

Rutinosabb olvasóinknak biztosan nem okoz meglepetést, ha elmondom, hogy a legészakibb budapesti híd majdnem-névadója is belekerült a szórásba, amiért gyorsan elnézést is kérek a rajongóktól. Az őt gyanúsítok szerint a pörgőrúgások koronázatlan királya szakmai féltékenységből szervezte meg egykori mestere halálát, mert érezte, hogy mindaddig, amíg Bruce életben van, neki csak az ezüstérem dukál, még akkor is, ha kétszer el tud számolni a végtelenig.

Azt hiszem, ennyi elég is lesz ahhoz, hogy a konteósok között is minden bizonnyal szép számban jelen lévő Bruce Lee-rajongók elkezdjék a téma továbbgondolását. Stílszerűen kedvenc Bruce-idézetemmel zárom a cikket:

A tégla– és deszkatörés csak kaszkadőrmutatvány, nem kungfu. Ha össze akarsz törni valamit, használj kalapácsot.