A láng zöld szemei keményen villantak.

– Quadnak nevezik őket. Olyanok, mint a… fejvadászok. Azért küldik őket, hogy megöljék a… – ismét elharapta a szavát. – Hogy öljenek. – Arca visszanyerte azt a nyugodt magabiztosságot, amit akkor mutatott, amikor Richard először találkozott vele. – Azt hiszem, minél kevesebb ember tud rólam, annál nagyobb biztonságban leszek.

Richard megdöbbent. Még soha nem hallott ilyesmit. Beletúrt a hajába, megpróbált gondolkodni. Sötét, fenyegető gondolatok kezdtek újra kavarogni a fejében. Valamilyen oknál fogva, félt attól, amit Kahlan esetleg válaszol, ám meg kellett kérdeznie.

– Kahlan, honnan jött ez a quad? – nézett a lány szemébe, és ezúttal az igazságot szerette volna hallani.

Kahlan egy pillanatra Richard arcát tanulmányozta.

– Valószínűleg már azóta követnek, hogy eljöttem Középföldről, azután pedig a Határon keresztül haladva is a nyomomban voltak.

Richard bőrén végigszaladt a hideg, karjától a tarkójáig libabőrös lett, nyakán a szőrszálak mind az égnek álltak. Lelke mélyén felizzott benne a düh, titkai ismét kavarogni kezdtek.

Kahlan egészen biztosan hazudik. Senki sem jöhet át a Határon.

Senki.

Senki sem teheti a lábát Középföldre, és senki sem jöhet ki onnan. A Határ már azelőtt is elszigetelte ezt a földet, hogy ő megszületett.

Középföld a mágia földje volt.