7.

Ami­kor a vi­lág­ra szó­ló bűn­per fő­tár­gya­lá­sán a tör­vény­szé­ki el­nök fel­tet­te a kér­dést, hogy „Ex­cel­len­ci­ád sze­rint La­mé­ter ka­pi­tány nem kö­ve­tett el kö­te­les­ség­mu­lasz­tást, ami­kor Man­der szá­za­dos üze­ne­tét min­den el­len­őr­zés nél­kül el­fo­gad­ta?”, a kor­mány­biz­tos így fe­lelt: „Az a fel­te­vés, hogy nem Man­der be­szél, annyi­ra in­do­ko­lat­lan volt, hogy bár­ki, jó­ma­gam is, ugyan­eb­ben a hely­zet­ben, az el­len­őr­zést fe­les­le­ges­nek tar­tot­tam vol­na.”

A ka­pi­tányt fé­nyes mó­don re­ha­bi­li­tál­ták, és a hő­si­es erő­fe­szí­té­sért, amellyel a fe­les­le­ges vér­on­tást el­há­rí­tot­ta, a leg­na­gyobb ki­tün­te­tés­ben ré­sze­sült. De min­den ki­tün­te­tés­nél kü­lönb ju­ta­lom volt, hogy vég­re fe­le­sé­gül vet­te, annyi szen­ve­dés után, Lucy de la Ro­u­bant.

Sen­ki Al­fonz és én a be­csü­let­rend­del vo­nul­tunk be szá­za­dunk­hoz. Mint mil­li­o­mo­sok. Mert a gyé­mánt 25%-át, mi­után a ka­pi­tány sem­mit sem fo­ga­dott el, hár­munk kö­zött osz­tot­ták fel. Ennyi jár a meg­ta­lá­ló­nak. Mil­li­o­mo­sok vol­tunk. Ja igaz. Egy ne­gyed­rész­ről le­mond­tunk a Tö­rök Szul­tán ja­vá­ra. Kész­ség­gel ír­tuk alá az ok­ira­tot. El­ső­nek Tus­kó.

– Tes­sék ide írni – mu­tat­ta az ügy­véd.

Hop­kins elő­vet­te a ce­ru­zá­ját. Cso­dá­la­tos irón volt. Tisz­ta arany, zo­mánc­dí­szí­tés­sel, a vé­gé­ben egyet­len, nagy vér­vö­rös ru­bin…