14

Conrad Grantchester futó

Ha Gestalt kiemelkedő katonai képességei, Eckhart pedig taktikai géniusza révén emelkedett a Tanácsig, akkor Grantchester pénzügyi és diplomáciai képességeinek és jártasságának köszönhette hatalomra kerülését. Végül is, a Checquy Csoport nem csak hadsereg, iskola, börtön, vagy kutatási lehetőségeket nyújtó intézmény – hanem mindez együtt, sőt, még ennél is több. Valakinek össze kell fognia az egészet, és biztosítani a működést, és hogy a számlák ki legyenek fizetve.

Az olyan emberek, mint Grantchester és jómagam itt jövünk a képbe.

Conrad Grantchester későn csatlakozott a Checquyhez, amikor már jócskán a harmincas éveiben járt. Egy londoni alsó középosztálybeli család sarjaként látta meg a napvilágot, és Etonba járt, mielőtt a Genfi Egyetemre ment volna. Népszerű diák volt, noha semmilyen tanterven kívüli programban nem vett részt, hacsak nem számítjuk a környezetében lévő hölgyekkel megesett kalandjait. Az egyetemen kitűnt jogi és pénzügyi tanulmányok terén.

Amikor megszerezte a diplomát, több különböző hírszerző ügynökség (köztük a Checquy) is megpróbálta beszervezni a szolgálatába, de Grantchester nem mutatott ez irányú érdeklődést. A jelentések egyetértettek abban, hogy meglehetősen ambiciózus, de semmilyen politikai ideológiához nem kötődik, ami alapján bárki is közelebb kerülhetne hozzá. Grantchester ehelyett a pénz és a profit világába lépett be.

Egy befektetési cégnél végzett munkája világossá tette, hogy Grantchester, amikor éppen nem hosszú hajú és rövid szoknyájú lányokat hajkurászott, ragyogó elméleti alapokat szedett össze. Munkáltatói mindenfelé küldözgették a világban, ő pedig eközben nagy pénzeket és hasznos kapcsolatokat gyűjtött össze. Összeszedett volt, és motivált, harmincéves korára milliókban mérték az értékét. Bár még mindig népszerű volt a hölgyek körében, harminckét évesen feleségül vette a nagyon jó családból származó és még jobb körökben mozgó Caroline Marshot.

Harminchárom éves korában Grantchester bőrének egyes pontjain szúró érzést tapasztalt. Természetesen felkereste az ország legjobb orvosait, és a vizsgálatok néhány nagyon érdekes eredményt hoztak, ami a tudomásunkra jutott.

Conrad egész sor kémiai anyagot tud előállítani a testében, hogy aztán a pórusain keresztül, finom páraként kibocsássa őket a levegőbe. A vegyületek sajátságai nagyon különbözőek: van köztük halálos méreg, nem halálos könnyfakasztó anyag (könnygáz), és különösebb hatást nem mutató spray, ami azonban fekete felhőként terjed szét és beborítja az egész környéket.

De ezen – a Checquy számára nyilvánvalóan hasznos – tulajdonsága ellenére is nagyon nehezen állt kötélnek. Mint említettem, az egyetem elvégzése után körüludvarolták a legkülönfélébb szervezetek, így egyfajta immunitásra tett szert az állami toborzókkal szemben. És addigra már elképesztő mennyiségű pénzt keresett. Nem volt könnyű megvásárolni.

A vége mégis az lett, hogy a kalandok lehetősége, az intellektuális kihívást jelentő környezet és a valódi hatalom ígérete végül meggyőzte, és csatlakozott hozzánk.

Ezenfelül a bankszámlája is jelentősen gyarapodik minden fizetéskor.

Grantchester elvégzett néhány kurzust a Birtokon, és hozzászokott ahhoz a világhoz, ami itt a maga valóságában körülvette, majd a külügyi szekcióba került. Mindenhova elutazott, és megmutatta, hogy a természetfeletti problémákat nemcsak kereszttel, máglyával vagy sörétes puskával lehet megoldani. A problémák jó része elintézhető diszkrét diplomáciai manőverekkel és kisebb engedményekkel. Meg aztán ott vannak a jó kis vacsorák és borozgatások is – szóval Grantchester személyét nem csak nyelvi készsége és villámgyors üzleti gondolkodása tette értékessé. Mint kiderült, szép arca és barátságos modora is hasznosnak bizonyult.

Nyélbe ütött egy szerződést a Földközi-tenger Szirénjeivel (a tárgyalások úgy zajlottak, hogy a felek egyaránt épek és sértetlenek maradtak), felügyelte egy antarktiszi diktátor tapintatos eltávolítását, és elősegítette egy kis afrikai nemzet zsarnoki vezetőjének beiktatását. Az sosem volt kérdéses, hogy előbb-utóbb a Tanácsba emelik, de az mindenkit meglepett, hogy végül a bástya tisztét kapta meg, ahelyett, hogy huszárrá nevezték volna ki.

Bástyaként nagyon sokat tett a Checquy belső költségvetésének megszilárdításáért és a pénzügyi folyamatok áramvonalassá tételéért. Alkalmam volt áttekinteni, hogyan folytak a pénzügyi tranzakciók, mielőtt kézbe vette az ügyeket: alapok, alapítványok, elszámolások, örökségek, adott célra fordítható és bizalmi alapok és az ingatlanok valódi gordiuszi csomót alkottak. Túlzás lenne azt állítani, hogy ellenőrizetlenül folyt el a pénz, de folytonos volt a szivárgás. Grantchester ezt is rendbe rakta.

Grantchester abban is nagyon jónak bizonyult, hogy az embereket olyan munkákra ossza be, ami a legjobban megfelel nekik – kiváló érzéke volt mások erősségeinek és gyengéinek megítéléséhez. Úgy gondolom, ez az egész testületnek hasznára vált. Jó néhány, a szokásos rendszerbe nem illeszkedő, sokak által erősen megkérdőjelezett előléptetést javasolt, ami aztán a későbbiekben zseniális húzásnak bizonyult. Üzleti tapasztalatai megtanították rá, hogyan legyen eredményes fejvadász. Kivételesen képzett embereket vont be a Checquy szervezetébe.

Ő felügyelte a Sánc tervezését és rekonstrukcióját, ami további betekintést ad gondolkodásmódjába és elméjének mélységeibe: kívülről nézve tiszteletre méltó és méltóságteljes, belülről körmönfont. Grantchester szeretett mindenre felkészülni, minden eshetőségre volt megoldása, a munka minden eleme formás metodikai rendszerbe szerveződött nála. A harc nem kimondottan az ő terepe – bár nem okoz neki gondot, ha el kell rendelni egy-két bérgyilkosságot –, de csak akkor nyúl erőszakos eszközökhöz, ha a tárgyalások lehetőségét kimerítette.

Miután nyolc évet töltött el bástyaként, futó rangra emelkedett, és átlátta az egész szervezetet. Átvizsgálta a teljes pénzügyi struktúrát, ami a belföldi feladatok költségvetésénél jóval tekervényesebbnek bizonyult, és egy nagyságrenddel több felesleges kiadást tartalmazott. Grantchester feltűrte a kabátujját, és nyereségessé tett bennünket.

Ami engem illett, fenemód nagyra tartom.

Adminisztratív újításai forradalmasították a szervezetet, és mindent briliáns üzleti szemlélettel rendez el. Örököltem a pozícióját és a legénylakását (ami azt illeti, már rég nem volt legény, amikor építette és berendezte). Ő a biztos befutó, ha Wattleman vagy Farrier végleg megszabadulna földi terheitől (ha valaha sor kerül erre), így, gondolom, még elég sokáig a keze alatt fogok dolgozni.

És azt említettem már, hogy milyen jóvágású?

Ráadásul, érdemes megemlíteni, hogy a szerelmi téren kifejtett aktivitását, finoman szólva, nem korlátozza a szervezeten kívüli személyek körére, és számos nőnemű Checquy-alkalmazottal eltöltött már egy-egy meghitt éjszakát. Sietek megjegyezni, hogy velem nem, bár ezzel kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Hódításai mindig is diszkrétek voltak, de kutatásaim több futó kapcsolatát is feltárták, ami zsarolási potenciálom alapjául szolgál. Nincsen házasságon kívüli gyermeke, de egy lány, a Checquy egyik népszerű tagja, öngyilkos lett, amikor szakított vele. Az eset megrázta a szervezetet, de csak én és Grantchester tudtuk, hogy ő volt az oka.