Huszadik fejezet

 

 

 

 

Hányinger kavarodott fel Zach gyomrában. – Mi?

– A férfi, akivel ezek a zsoldosok találkoztak, a te arcodat viselte.

– Ez baromság! – csattant fel Zach, az elméje teljes sebességgel próbálta felmérni a következményeket.

Seth felemelte a kezét. – Tudom. Bízz bennem. Tanultam a hibáimból.

– Hogy érted ezt?

– Úgy, hogy te voltál az, és mégsem te. Lisette előtt voltál ilyen.

Zach rámeredt, egy szavát sem értette.

Seth megcsóválta a fejét. – Te észre sem vetted, milyen sokat változtál, amióta Lisette befogadott az otthonába és a szívébe. És nyilvánvalóan az sem vette észre, aki téged akar beállítani bűnösnek. – A lábával a hátára fordította az eszméletlen zsoldost. – Nézd meg magad.

Zach lehajolt és a férfi homlokára szorította a tenyerét. Ahogy közelebb hajolt hozzá, egy illat csapta meg az orrát. A megdöbbenés a velejéig megrázta. Megmarkolta a férfi ingét, és az orrához húzta. Vett egy mély lélegzetet. – A kurva életbe!

– Valaki a Többiek közül – jegyezte meg Seth, nyilvánvalóan ugyanarra a következtetésre jutva, mint Zach.

– Igen – mondta Zach, és felegyenesedett, markában az ernyedten lógó emberrel.

– Felismered ki az?

– Nem. – Az agya dühödten járt. – Hozd ide Amit.

Seth arca elsötétült. – Nem akarom, hogy itt legyen. Nem tudhatjuk...

– Csináld Seth. Ő az egyetlen reményünk.

Seth eltűnt.

Zach elméje tovább őrölt, képtelenebbnél képtelenebb ötletek futottak át rajta, amik most hirtelen valószínűekké váltak.

Seth Amival az oldalán újra megjelent.

– Ami – szólította meg Zach –, kinek az energialenyomatát érzed ebben a szobában?

Ami kérdőn Sethre pillantott, majd szétnézett a helyiségben. Oldalra billentette a fejét. – A tiédet. Sethét. Talán Davidét is.

– David épp csak egy rövid ideig volt itt. Másvalaki?

Ami homloka ráncba szaladt. – Érzek... még valakit. Vagyis a maradványát. De a lenyomat nagyon halvány.

– Felismered?

– Nem.

– Elég erős ahhoz, hogy megjegyezd? Hogy ha legközelebb találkozol az illetővel, felismerd?

Ami lehunyta a szemét. – Nem tudom – mondta egy pillanat múlva –, már azalatt is sokat gyengült, amióta beszélünk.

– Jegyezz meg belőle annyit, amennyit csak tudsz.

Ami bólintott. Szerinte minden élőlény egyedi, saját energialenyomattal rendelkezik. Ha egyszer valakiét megjegyezte, azt utána mindig felismerte. Innen tudta azt is, mikor látogatta meg Zach David házát Seth tudta nélkül.

Seth némán figyelte Zachet.

Ami végül kinyitotta a szemét. – Megvan.

– Köszönöm. Seth hazavisz.

– Nem láthatnám előtte Marcust?

Seth megrázta a fejét. – Nem vállalom a kockázatot, hogy a zsoldosok esetleg erősítést kapnak, mialatt itt vagy.

Mindketten eltűntek.

Zach kiejtette a kezéből a zsoldost.

Seth újra megjelent. – Régebben Aminak a közvetlen közelében kellett lennie annak, akinek meg akarta ismerni az energialenyomatát. Honnan tudtad, hogy képes lesz felismerni a Többiek közül azt az egyet, aki itt járt, úgy is, hogy már nincs itt?

– Nem tudtam. Csak reméltem. – Körbemutatott a padlón fekvő zsoldosokon. – Valahányszor idejött az az egy a Többiek közül, kitörölte az arca emlékét az emberek fejéből, és a helyére az enyémet ültette. Ezek az energia kiugrások nyomokat hagynak maguk után.

– Ahogyan az is, amikor összpontosítjuk az energiánkat...

– Az energia indái szétáradnak belőlünk, megtöltik körülöttünk a levegőt. Reméltem, hogy ebből a kiugró hatalomhasználatból maradt hátra elegendő nyom ahhoz, hogy Ami elcsíphesse.

– Jó ötlet volt. Rájöttél már ki lehet ez a Többiek közül?

Zach megcsóválta a fejét, szinte rázta a düh. – A zsoldos ruháján érzem a szagát. Valószínűleg ő is megragadhatta valahogy úgy, mint én. De... ugyanott lakunk évezredek óta. Minden szobának ugyanolyan szaga van, mindannyiunknak szinte ugyanolyan az illata.

Seth arca ugyanazt a haragot tükrözte, amit Zach is érzett. – Hogy történhetett ez meg?

Zach megrázta a fejét. – Megesküdtem volna rá, hogy nem fordulhat elő. Egyikük sem mutatta akár a legcsekélyebb jelét sem, hogy elvesztette a hitét választott utunkban, hogy szándékában áll letérni róla. Ráadásul ilyen hatalmas ugrással...

– Pontosan azt csinálja, amit mindannyian el akarnak kerülni.

Zach még mindig nem tért magához. – Te és én ugyanazon dolog miatt tértünk le az útról. Szerelmesek lettünk. Emiatt döntöttünk úgy, hogy segítünk az emberiségnek. Hogy megvédjük őket. Gondoskodunk róla, hogy legyen némi esélyük a harcmezőn a pokolból szalasztott vírus ellenére is, ami olyan drámaian megváltoztatta az erőviszonyokat. De az, aki most vált ki a Többiek közül...

– A tökéletes ellentétünk. Segített megszerezni a zsoldosoknak a vírust, segített megszervezni ellenünk a háborút, és megpróbált abban is segítséget nyújtani, hogy elkaphassák egyikünket, hogy rájöhessenek a fejlett DNS-ünk titkára, és felállíthassanak egy olyan szuperzsoldosokból álló hadsereget, akik megváltoztathatják az egész világot...

– Megtenné azt, ami miatt a Többiek tartózkodnak minden kapcsolattól az emberekkel.

– Elszabadítaná az apokalipszist.

– És megsemmisítene mindannyiunkat.

Komor csend telepedett rájuk.

– Lehet, hogy ez a cél? – mormolta maga elé Seth.

– Kirobbantani az Armageddont?

– Nem látok más lehetséges végcélt.

Zach megrázta a fejét. – Seth, elárulom neked, hogy a Többiek soha nem adták a leghalványabb jelét sem az elégedetlenségüknek.

– Valóban nem adták, beleértve ebbe téged is – mutatott rá Seth.

– Ha sikerült volna elrejtenem az egyre növekvő elégedetlenségemet az életmódunkkal kapcsolatban, nem vertek volna meg, miután figyelmeztettelek, hogy összetört a telefonod. Egyszerűen azt gondolták volna, hogy azért vagyok ott, hogy figyelmeztesselek, figyelj oda jobban a Halhatatlanjaidra.

Seth fáradtan felsóhajtott. – Akkor ennek a valakinek sokkal jobb színésznek kell lennie nálad, mert más magyarázatot nem találok a történtekre.

Zach kaotikus elméje egészen addig tagadni próbálta a nyilvánvalót, amíg ezeket a gondolatokat el nem nyomták az odakintről érkező hangok a fejében.

Tűzoltó tömlők sziszegése. Bakancsos lábak dobbanása a füvön, kavicson, ahogy a Hálózat alkalmazottai megkezdték a nyomok eltakarítását és az információgyűjtést.

Súlyos járművek gördültek át az épületek között.

És sírás. Halk zokogás. Szaggatott lélegzetek.

Seth ádámcsutkája ugrott egyet, amikor nyelt egy nagyot.

– Nem a te hibád volt – mondta halkan Zach.

Seth felemelte a kezét, hogy elhallgattassa és elfordult.

Zach némán figyelte, ahogy a Halhatatlan Őrzők hatalmas termetű vezetőjének vállai megrogynak, ujjait a szemei sarkába szorítja. Vigasztalhatatlan volt. Semmi sem enyhíthetett bűntudatán, hogy nem védte meg Yurit. Seth minden egyes Halhatatlan Őrzőt szeretett. A veszteség nagyon súlyosan érintette.

– Felügyelnem kell a dolgokat – szólalt meg végül Seth rekedt hangon.

Zach bólintott. – Ha szükséged van némi időre egyedül, majd én helyettesítelek.

– Nagyra értékelem az ajánlatodat, de... – Seth épp csak annyira fordította feléje a fejét, hogy Zach ráláthatott a profiljára – örülök, hogy megtaláltad az utat hozzánk, Zach.

Zachben ismét együttérzés lobbant fel iránta. – Én köszönöm, hogy megmutattad azt az utat. Ha nem teszed, soha nem találok rá Lisette-re.

Seth biccentett, majd a gondolataiba merülve kinyitotta az ajtót és kilépett.

Zach követte a folyosón, le a lépcsőn és ki a lyukon az épület elé.

Még a nap is elbújt a véres látvány elől. Iszonyatosan sok halott zsoldos teste feküdt szanaszét a bázis területén. A fegyverraktár helyén mindössze egy törmelékes cementpadló és némi megperzselődött falcsonk állt. Mintha csak köd lenne, fekete füst terjengett a föld felett, csípte a szemeket, marta a tüdőket.

Chris Reordon oldalt állt, halk parancsokat adott az embereinek.

A Halhatatlan Őrzők levették álarcaikat, a Szekundánsaikkal együtt néhány tölgyfa alatt gyűltek egy csoportba. A házasok feleségeiket ölelték. David Yuri zokogó Szekundánsát vigasztalta. Mindenkinek, még a legantiszociálisabbnak, legkíméletlenebbnek is szorosra záródott az állkapcsa, kivörösödtek a szemei, könnyek hagytak maszatos nyomokat az arcán.

 

 

 

A Tracyt ölelő Lisette felnézett, amikor Seth és Zach a közelükbe ért. Mindkét férfinak nagyon furcsa volt az arckifejezése.

– Menj oda hozzá – suttogta Tracy.

Lisette nem tiltakozott. Amint Zach belépett az árnyékba, kitárt karjai közé bújt.

Egy Halhatatlan halála csak nagyon ritkán következett be. A legtöbbjük pedig még akkor is pusztán egy arctalan név volt a számára. Harcosok, akikkel soha nem találkozott.

Yuri viszont az észak-karolinai család tagja volt. Ő ment vele baseball meccsre, amikor Tanner és Ethan lemondták. Részt vett a tréfálkozásaikban, megvédte őket a csatákban.

Ahogyan ma is tette, az élete árán is...

Még mindig képtelen volt elhinni, hogy elment.

– Kinek a műve ez? – kérdezte Dmitry. – Ki tervelte ki? Megtudtátok?

– Igen – felelte Seth –, vagy legalábbis erősen gyanakszunk valakire.

– Ki az? – kérdezte Roland.

– Valaki a Többiek közül.

Lisette döbbenten pillantott fel Zachre, aki súlyos némasággal bólintott.

– Emlékeket ültetett el a zsoldosok fejében Zachről – folytatta Seth –, de azonnal rájöttem, hogy hamisítványok.

Sheldon odalépett Tracy mellé. – Arról volt szó, hogy a Többiek abban hisznek, hogy a beavatkozás, vagy mi a szar előidézi az armageddont.

– Valószínűleg elő is idézi – bólintott Seth –, ha nem állítjuk meg. Igazából szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy az armageddon elindítása a célja. A baj csak az, hogy nem tudjuk ki ez pontosan a Többiek közül.

– Te most kibaszottul viccelsz – suttogta Ethan, Lisette világosan érezte frusztrációját.

Chris Reordon csatlakozott hozzájuk. – Tehetek valamit, amivel segíthetek beazonosítani?

Seth megrázta a fejét. – Nem hiszem. Ezek a férfiak soha semmilyen nyilvántartásban nem szerepeltek, egyetlen irat sem említi a létezésüket. – Odabiccentett két hálózati katonának, akik egy súlyos táskát cipelve maguk között elmentek mellettük. – Hány embert veszítettünk?

Lisette-tet úgy megzavarta Yuri halála, hogy eszébe sem jutott kérdezősködni az emberek felől, akik olyan fontos szerepet játszottak ebben a csatában.

– Hét halottunk van. És tizenkilenc sebesült – összegezte szenvtelen hangon a veszteséget Chris, de Lisette látta a szemeiben a mély gyászt. – Ez nem olyan rossz, ha tekintetbe vesszük az ellenfelek számát, de ettől még mindig elfogadhatatlan.

Többen ott vesztették az életüket közvetlenül mellette.

– Hogyan tovább? – kérdezte Marcus. Ugyanolyan szomorúnak látszott, mint mindenki más.

Egy izom kezdett ugrálni Seth állkapcsában. – Hazamegyünk. Összeszedjük magunkat. Gyászolunk. Holnap majd...

– Hé, srácok... – szólalt meg egy tétova hang.

Lisette kissé kifordult Zach öleléséből, hogy láthassa a feléjük sántikáló Alexeit, Stanislov Szekundánsát.

Az arcán, ami csupa aggodalom volt, olyan vastagon ült a korom, hogy úgy nézett ki, mintha cipőpasztával lenne bekenve. A nyaka és az álla véres volt. További foltok szennyezték az ingét, és sebesült bal lábán a nadrágját is.

Mindannyian csendben megvárták, hogy odasántikáljon hozzájuk. Néhány méternyire tőlük megállt, és tekintete szemmel láthatóan egyre nagyobb félelemmel kutatott a jelenlévők között. A torkából feltört egy nyögés. A szemei bepárásodtak, ahogy Seth felé fordult. Kinyitotta a száját, de úgy tűnt, nem találja a hangját.

Seth megnyugtatóan a vállára tette a kezét. – Mi az Alexei?

A férfi ismét nyelt egy nagyot, a szeméből egy könnycsepp gördült alá. – Nem találom Stant – mondta fojtott hangon.

Lisette megfeszült. Végigpillantott maga körül az arcokon és csak most jött rá, hogy Stanislové nincs közöttük.

– Azt hiszem... – folytatta reszelős hangon Alexei –, azt hiszem, hogy elvitte a robbanás.

Seth ujjai ökölbe szorultak a vállán. Olvasná a Szekundáns emlékeit?

– Látta... – Alexei hangja akadozott – látta Yurit elesni, és feléje rohant. Aztán felrobbant az épület és elszabadult a pokol. Most pedig... nem találom.

Seth elengedte Alexeit és a fegyverraktár maradványai felé fordult, majd a Halhatatlanokon futott végig kutató pillantása. – Látta közületek valaki Stanislovot a robbanás óta?

Lisette visszafojtott lélegzettel várta, hogy valaki azt mondja, hogy igen, ő látta, nemsokára jön, csak egy kis magányra van szüksége.

De senki sem szólalt meg.

Seth a fejét rázva hátrabotladozott egy lépésnyit.

Lisette-nek az jutott eszébe, hogy ez megöli a vezetőjüket. Nem veszíthet el két Halhatatlant egyetlen napon.

Seth megfordult és keresztüllépdelt a füstön a fegyverraktár felé haladtában.

Aztán könnyek homályosították el Lisette szemeit, vezetőjük alakja eltűnt előle a füstben.

Dmitry Alexei felé fordult és durva ölelésébe vonta. Mindkét férfi megsiratta az elvesztett barátokat, fivéreket.

– Szólj az embereidnek, hogy segítsenek neki megkeresni – szólította meg Christ Lisette feje felett Zach. – Ha megölte a robbanás, nem maradt belőle semmi. A vírus gondoskodott róla.

Lisette zokogásban tört ki.

Zach magához szorította. – Tehát a fegyvereit keressétek. A védőruhája darabjait. Bármit, ami Sethnek megadhatja a végső bizonyítékot és lezárhatja magában az ügyet, mert addig nem nyugszik meg.

Chris nem csak kiadta a parancsot az embereinek. Ő maga is velük tartott, hogy segítsen nekik centiméterről centiméterre átfésülni a fegyverraktár még mindig füstölgő maradványait.

Köszönöm, súgta bele Lisette Zach fejébe, mert a torkát túl szűknek érezte ahhoz, hogy hangosan megszólaljon.

Zach a hajához simította az arcát és gyengéden ringatni kezdte. Annyira sajnálom, édesem.

Lisette lehunyta a szemét, az arcát elárasztották a könnyek.

 

 

 

 

Az éjszakát mindannyian Davidnél töltötték. Úgy tűnt, mindenkinek szüksége van rá, hogy közel lehessen a többiekhez, bár nem tudtak mit mondani egymásnak.

Lisette soha nem hallott még ilyen mély, fájdalmas csendet a hatalmas otthonban. Még a baba is csendben maradt, nyugodtan feküdt Ami karjaiban, és szomorú tekintettel nézte őket, amíg Marcus és Ami vissza nem vonult és magával nem vitte.

Lisette nem tudott elaludni. Ahogyan valószínűleg senki más sem. Ő és Zach egymásban tartották a lelket.

És amikor újra és újra néma könnyek folytak végig az arcán, a férfi csak csendesen magához húzta és megnyugtató hangon dúdolni kezdett neki.

Senki sem tudta, hová lett Seth. Nyoma veszett, miután Chris emberei megtalálták Stanislov maszkjának egy darabját, és az egyik kardját, amit kettétört a robbanás.

Míg a többieket ez a bizonyíték meggyőzte róla, hogy Stanislov odaveszett a robbanásban, úgy tűnt, Seth ragaszkodik a tagadáshoz. Maga alá temette a bánat. Képtelen volt elfogadni két veszteséget egyetlen nap alatt.

Lisette pedig nem tudta, hogyan segíthetne neki.

 

 

 

David keresztüllépdelt a fák és bokrok sűrűjén, hagyta, hogy az éjszaka neszei körülöleljék.

Úgy tűnt, most még ez sem nyugtatja meg. A gondolatai túl sok irányba futottak szét.

Odahaza a Halhatatlanok céltalanul jöttek-mentek egyik helyiségből a másikba, mint az elveszett gyerekek. Voltak olyanok, akiknek most először kellett megbirkóznia egy Halhatatlan barát elvesztésével.

David nem tartozott közéjük. Az évezredek során sokakat elveszített.

De soha nem lett könnyebb.

Sethnek pedig... David úgy gondolta, Sethet minden újabb veszteség még az előzőnél is súlyosabban érinti, mintha azt hinné, hogy egyszer majd elérheti, hogy valódi halhatatlanságot adhasson Halhatatlan Őrzőinek.

Az erdőből kilépve David végigsétált a fémkapu mögé vezető úton. A szárnyak ernyedten lógtak törött sarokvasaikon, az erős szél nyikorogva lengette őket. A vér és a halál csípős szaga még mindig ott lebegett a levegőben, mintha még a szél sem lenne képes magával söpörni.

David végigment a felperzselt földön a kihalt épületek között.

Chris már gondoskodott a fedő sztoriról. Nagy propántartályokat hoztak, az elektromos központi fűtés kazánokat gázüzeműekre cserélték. Aztán gránátokkal felrobbantották a tartályokat.

A halálesetek és a rombolás miatt az elégedetlen alkalmazottakat tették felelőssé. A zsoldosok holttestei között Chris kilenc olyan alakot fedezett fel, akikre körözést adtak ki a tengerentúlon elkövetett tetteik miatt. Mindannyian többször hangot adtak már a dühüknek, hogy a Shadow River elhatárolódik tőlük, ahelyett, hogy megvédenék őket. Így őket nevezték ki bűnbaknak.

Chris speciális alakulatainak néhány tagja még vallomást is tett, mint túlélő, aki végig látta az eseményeket.

Mivel a lőfegyver használat a jól elszeparált bázis mindennapjaihoz tartozott, és a robbanások sem számítottak ritka eseménynek, akik hallották, azok sem értesítették azonnal a hatóságokat, így Chrisnek rengeteg ideje maradt összehangolni a dolgokat. A rendőrségnek és a sürgősségi mentőknek kevés feladata maradt.

Davidet átjárta a megkönnyebbülés, amikor megpillantotta a magas alakot, aki egy elfeketedett betonlapon állt, ami a fegyverraktár egykori helyét jelölte.

Seth a fejét lehajtva meredt maga elé az összeégett betonlapra.

– Seth.

A legidősebb Halhatatlan fel sem emelte a fejét. – Miért nem éreztem meg? – suttogta, és a szavai megdöbbentően kétségbeesettek voltak.

David tehetetlenül bámult rá. Seth mindig megérezte egy Halhatatlan halálát, bármilyen messze is történt tőle. – Amikor Lisette, Richart, Étienne és Bastien változtak át, nem érezted meg Bastien fájdalmát, mert a másik háromé elfedte előled. Talán ugyanez történt Stanislov halálakor. Talán túlságosan egyszerre történt Yuriéval, ezért nem érezted különállónak a kettőt.

Seth a fejét rázta.

– Seth...

Felemelte a kezét, hogy elhallgattassa Davidet. – Hol van Zach?

– Nálam.

– Hol van Aidan?

David felsóhajtott. – Mindenki nálam van.

Eltelt egy néma perc.

– Tudod mit akarok tenni?

– Igen.

– És támogatsz?

– Mindig.

Úgy tűnt, Sethet még ez sem nyugtatja meg. – Küldd ide hozzám Aidant.

David elég régóta ismerte Sethet ahhoz, hogy felismerje, mikor kell szó nélkül tennie azt, amit mond.

Bólintott, megfordult és visszament oda, ahonnan jött.

 

 

 

– Annyira gyönyörű – olvadozott Lisette.

Az anyai büszkeség ragyogó mosolyával az arcán Ami bólintott. – Igen, az. – Tekintete Lisette-ről a mellette elnyúló hatalmas termetű Halhatatlanra sodródott. – Köszönöm, Zach.

Mindhárman az edzőterem párnázott padlóján üldögéltek, míg Marcus és Roland mindent megtett, hogy szétrúgják egymás seggét. Mindkét harcosban forrongott a düh elveszett testvéreik miatt. És Lisette-tel ellentétben őket nem csillapították le a könnyek. Így aztán azon a módon vezették le haragjukat, és fájdalmukat, ahogyan mindig is tették; harccal.

– Mit? – kérdezte Zach, és kinyúlt, hogy megcsiklandozza a baba apró talpacskáját.

– Tudom, hogy a szülés alatt végig segítettél Davidnek és Sethnek, nem hagytátok, hogy feladjam és elmenjek. – Ami vetett Marcus felé egy aggodalmas pillantást. – Nem tudom mi történt volna, ha nem teszitek meg.

Marcus már elvesztett egy nőt, akit szeretett. Egyikük sem hitt benne, hogy felépülne abból, ha Amit is elveszítené.

– Nem engedhettelek elmenni – felelte mosolyogva Zach –, te vagy az egyetlen, aki nyalókát ad nekem.

A nők nevettek.

– Választottál már neki nevet? – kérdezte Lisette.

Ami bólintott. – Adira.

– Nekem tetszik – mondta Zach –, illik hozzá.

Ami kissé bizonytalan mosolya kiszélesedett. – Mivel egyszerre van idegen és Tehetséges DNS-e, olyan névre volt szükségünk, ami mindkét szülőjének világát képviseli. – Játszani kezdett a baba aprócska lábujjaival. – Az Adira az anyám nevének, az Adiransiának rövidített változata. Ezen a bolygón pedig az Adira erőset, erőteljest jelent.

Zach elmosolyodott, amikor a baba megragadta a mutatóujját és megszorította. – És ő valóban az.

Lisette egyetértett. És abban is biztos volt, hogy a csöppség más módon is erőssé válik majd. A jövőbe látás csupán az egyik ajándék volt, amiről azt gyanították, hogy a kicsi Adira birtokában van. – Tökéletes választás.

Ami végigsimított a baba puha haján. – Mi is így gondoljuk.

– Zach.

Lisette az ajtó felé nézett és elöntötte a megkönnyebbülés.

Seth.

Egyikük sem látta a két nappal ezelőtti csata óta.

– Igen?

– Egy pillanatra.

Zach még egyszer megcsiklandozta a baba talpát, és felállt. – Mindjárt jövök.

Lisette bólintott. – Nem kell sietned.

Úgy gondolta, hogy jelen pillanatban David és Zach az egyetlen, akik hatni tudnak Sethre.

Amint Zach eléggé megközelítette, Seth kinyújtotta a kezét, megérintette a vállát, és elteleportálta magukat.

Lisette Amira nézett, aki vállat vont, amikor Aidan lépett be az üresen maradt ajtónyíláson.

 

 

 

Zach szétnézett maga körül.

Körülöttük minden irányban felfelé hajlott a föld, mintha Seth egy óriási, füves tányér kellős közepére hozta volna. Nem magasodtak fák a környéken, a telihold akadálytalanul szórta rájuk a fényét. Nem úgy a környező hegyek csúcsainak közelében, ott olyan sűrű erdő övezte a helyet, hogy még Zach éles szemei sem tudtak behatolni a homályba.

Könnyű szellő simított végig a haján. A térdig érő fű felhullámzott körülötte, akár a tenger, a suhogó hang, amit a szálak kiadtak, szintén hasonlított a parthoz csapódó hullámok hangjára.

– Hol vagyunk? – kérdezte kíváncsian.

– Semleges területen – felelte Seth a hegyeket figyelve.

Furcsa szóhasználat. Mihez van szükségük semleges területre? Aztán Zach megérezte. Először pusztán egy bizsergést. Utána megérkezett a valódi riasztás is, mint mindig, amikor megérezte a Többiek jelenlétét.

Dühös hitetlenkedéssel meredt Sethre. – Eladtál?

Legutóbb, amikor Seth egy ilyen elszigetelt helyre vitte, és odahívta a Többieket, ők magukkal vitték és megkínozták. Ha újra a kezük közé kaparintják...

Soha nem tud megszökni. Soha többé nem látja Lisette-tet.

Seth feléje fordult, az arca kifürkészhetetlen volt. – Ha azt kérném, hogy bízz bennem, megtennéd?

Kurvára nem, szerette volna mondani. Ez a felállás túlságosan emlékeztette a legutolsó ilyen alkalomra. De a rohadt életbe, Zach soha nem volt olyasvalaki, aki rúgott még egyet a már földön fekvőbe.

És Seth ebben a pillanatba annyira a földön feküdt, amennyire egy férfi csak ott feküdhet.

– Igen – motyogta maga elé, és furcsa módon elégedettséget érzett, amikor Seth szája széle megrándult.

Hirtelen eszébe jutott valami, amit rég elfelejtett az évezredek során: ő és Seth egyszer már voltak barátok. Régen. Még mielőtt Seth megszökött.

– Egy kicsit fájt ezt kimondani, ugye? – suttogta Seth, és sötét szemeiben megvillant a vidámság egy aprócska szikrája.

– Baszd meg.

Seth megcsóválta a fejét.

A Többiek egyenként ereszkedtek alá a magasból, szárnyaikat azonnal szorosra csukták, amint a lábuk a földet érintette. Nem jöttek el mindannyian. Zach nyolcukat számolta meg, míg hosszú, magabiztos, megfélemlítőnek szánt léptekkel megközelítették a két szökevényt.

Amikor egy szellő eléjük tolta az illatukat, Zach akkor sem érezte azt, amit a zsoldos ruháján kiszagolt.

Seth összeráncolta a homlokát. – Mintha néhányan hiányoznának közületek.

– Úgy döntöttek, hogy nem jönnek – mondta Jared –, túlságosan lefoglalja őket, hogy kiértékeljék azt a szarcunamit, amit te és a kis Halhatatlan szuperhőseid szabadítottatok el a zsoldosok bázisán. Amúgy meg... – vetett Zachre egy megvető, gúnyos pillantást – nincs szükség mindannyiunkra, hogy magunkkal vigyük őt.

– Biztos vagy benne? – felelt Seth gúnyosan – Hiszen végül is elmenekült tőletek még úgy is, hogy folyamatos őrizet alatt kínoztátok.

A Többiek szemei felizzottak.

– Nem fog újra megtörténni.

– Nem – értett egyet Seth –, valóban nem fog újra megtörténni. Mivel nem tart veletek, amikor távoztok.

A kijelentés által kiváltott döbbenet már-már vicces volt a Többiek arcán.

Már ha Zach nem tartott volna attól, hogy a történet végén egy barlang mennyezetéről alálógatva találja magát. Vagy még rosszabb. Seth nem volt csúcsformában. Zach nem volt benne biztos, hogy ő és Seth képesek lesznek szembeszállni ezekkel a nagyhatalmú férfiakkal.

– Mi a fenéről beszélsz? – kérdezte Jared.

– Nem azért hívtalak ide benneteket, hogy átadjam, és az őrizetetekre bízzam Zachet. Sokkal inkább azért, hogy tájékoztassalak benneteket, hogy az egyikőtök felelős azért a szarcunamiért, ami miatt az imént panaszkodtál.

Minden tekintet Zach felé fordult.

– Nem Zach – söpörte el azonnal Seth a feltételezést –, valaki más a ti soraitokból.

– Nevetséges vád.

Seth szemei aranyfényben izzottak fel, vonásait elsötétítette a düh.

– Nem, az a nevetséges, hogy amíg Zach kínzásával szórakoztattátok magatokat, egyikőtök szorgos méhecske módjára beleduruzsolt a zsoldosok fülébe, mindent elmondott nekik a vámpírokról, Halhatatlanokról és arról a rengeteg pénzről, amit megszerezhetnek, ha folytatják a Donald és Nelson által megkezdett munkát és a vírust felhasználva felállítják a saját szuperzsoldos hadseregüket. – Seth tett előre egy lépést. – Egyikőtök ellopta a nyugtatót az emberi Hálózatomtól, átadta a zsoldosoknak, részletes utasításokkal arra nézvést, hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni, hogyan ejthetnek vele fogságba egy Halhatatlan Őrzőt.

– Hazugság.

– Bárki is volt, eleget tud a Többiekről ahhoz, hogy megpróbálja velem elhitetni, hogy Zach volt az.

– Mert Zach volt az – felelte Jared.

– Csakhogy ő a ti őrizetetek alatt állt seggfej, amikor csodával határos módon a zsoldosok megszerezték a tudást, és nekiláttak a terveik megvalósításának!

– Talán kihagytál valamit a legutóbbi zsoldosok ellen vívott csata után...

Seth kinyúlt és megragadta Jared torkát.

Amikor a testvérei megfeszültek, felkészülve a harcra, Jared egy kézmozdulattal megállította őket.

– Lófaszt hagytam ki valamit – tájékoztatta Seth –, mindenkit megöltünk. Te vagy az, aki lemaradtál valamiről. Annyira lefoglalt, hogy üldögélj a seggeden, és ne csinálj semmit, hogy nem vetted észre, amikor egyikőtök elveszítette a kibaszott lelkét, és úgy döntött, hogy csinál valamit. Valamit, ami könnyedén elhozhatja azt a szörnyű végkifejletet, amitől annyira rettegtek.

– Zach...

– Nem Zach volt – suttogta az arcába Seth. Kivett valamit a kabátja belső zsebéből.

Zach összevonta a szemöldökét. Mi a fene az? Egy darab rongy egy nejlonzacskóban?

Seth egy gondolattal kinyitotta a zacskót, és odanyomta Jared arcához.

Jared megpróbálta elrántani a fejét, de Seth szorítása felerősödött a nyakán. – Mi az ördögöt akarsz...?

– Szagold meg! – parancsolt rá Seth.

– Mi ez?

– Ezt az inget a zsoldosok egyik vezetője viselte, amikor találkozott azzal, aki ellátta őket információval, és elindította az egész kis vállalkozásukat.

Jared abbahagyta a tiltakozást. Egy pillanat múlva beledugta az orrát a zacskóba és vett egy mély lélegzetet. A tekintete Sethre villant.

– Ismerős a szaga? – kérdezte Seth.

– Igen.

Seth elengedte és hátralépett. – Most szagold meg Zachet.

Jared a testvéreire nézett, majd Zach felé fordult. Hozzáhajolva vett egy mély lélegzetet. Összeráncolta a homlokát. Közelebb lépett, az orra hozzáért Zach nyakához.

– Nem fogok jó képet vágni hozzá – mondta Zach –, ez egy kicsit kényelmetlen. – Tényleg nem volt hozzászokva, hogy valaki megérintse. Ez alól az egyetlen kivétel Lisette volt.

Jared kiegyenesedett.

Seth felhúzta a szemöldökét.

– Nem Zach volt – jelentette be komor arccal Jared.

Zúgolódó morgás tört ki a Többiek között.

– Tudod ki az? – kérdezte Seth.

– Nincs a jelenlévők között.

– Erre magam is rájöttem – felelte Seth.

Jared megcsóválta a fejét. – Nincs túl sok távollévő. Megállapítjuk a rosszindulatú személy kilétét...

– És elintézitek azt a szarházit egyszer és mindenkorra – szólt közbe Seth. – Két Halhatatlan Őrzőmet veszítettem el a seggfej miatt, és kis híján egy harmadikat is. Azt akarom, hogy elintézzétek.

– Gondunk lesz rá. – Jared a zacskó felé intett – Add körbe a többieknek is. Hadd ismerjék meg az illatát.

Seth átadta neki a zacskót. Éles pillantása közben nem eresztette Jaredét. – Amikor elkapjátok, tegyétek vele azt, amit a múltban tettetek azokkal, akik vétkeztek.

Zach Jaredre pillantott.

Egyáltalán nem tetszett neki a javaslat, de beleegyezett. – Úgy lesz.

– Ezt úgy értettem – mondta Seth halálos komolysággal –, hogy ássátok el olyan mélyre, hogy soha többé ne láthassa a napvilágot.

Jared bólintott. – Rendben. – Megragadta Zach karját, és megpróbálta a Többiek felé húzni.

Zach nem sietett. Pokolian biztos, hogy nem fogja hagyni, hogy harc nélkül magukkal vigyék.

Seth felemelte a kezét. – Komolyan beszéltem. Zach velem marad. Ő már egy közülünk.

Jared arca megszigorodott. – Több ezer évvel ezelőtt hagytuk, hogy kicsússz a kezeink közül, és figyeltük, ahogy te és a Halhatatlanjaid újabb és újabb hógolyóval kísértitek meg a lavinát. Alig két napja tettél a földdel egyenlővé egy óriási katonai bázist, csak hogy elleplezd egy másik fajtársunk vétkét. Kizárt, hogy hagyjuk, hogy egy harmadik is kövesse a példátokat. Zach velünk jön.

Seth tett Jared felé egy lépést, a szemei még mindig arany fényben izzottak. – Nem, nem megy.

– Nem hinném, hogy egyedül képes lennél megállítani bennünket.

Seth szája lassú mosolyra húzódott. – Egyedül? Nem is tudom. Talán mégis fogadnék magamra. De... nem vagyok egyedül. – Felemelte az egyik karját és körbeintett.

A kicsiny rétet körülvevő hegyek megmozdulni látszottak. Zach álla leesett, amikor borostyánszínben izzó szemű férfiak és nők léptek elő az erdő árnyai közül, hogy megálljanak a nyílt gerinceken. Több száz Halhatatlan Őrző. Kezeikben a holdfény megcsillantotta fegyvereiket. Mindannyian készen álltak a halálig tartó harcra az ősi Halhatatlanok ellen, ha ez kell ahhoz, hogy Zach köztük maradhasson.

A szíve majdnem felrobbant az új, ismeretlen érzésektől. Csodálkozó tekintete megállapodott Lisette-ten.

A Többiek előhúzták fegyvereiket és egymásnak vetették a hátukat.

– Ez most komoly? – kérdezte Seth – Tényleg ennyire hülyék vagytok?

– Miért csinálod ezt? – sziszegte Jared.

– Mert ez a helyes – felelte Seth, és megcsóválta a fejét. – Gondoltál valaha erre? Vagy bármelyikőtök? Mindig csak arra gondoltok, hogy mi a biztonságos, vagy olykor az is eszetekbe jut, mi a helyes?

Persze, hogy nem. A Többiek nem azért fogják elkapni és kivonni a forgalomból az árulót, mert ez a helyes. Azért fogják megtenni, hogy mentsék a saját seggüket, mert mint minden értelmes ember, ők is félnek attól, amit az apokalipszis hozhat.

Nem is. Attól félnek, amiről tudják, hogy az apokalipszis magával hozza.

A Többiek eltették a fegyvereiket.

– Ne is gondoljatok arra, hogy majd máskor elhurcoljátok – tette hozzá Seth –, ha fogságba ejtitek Zachet, mindenki, akit most itt láttok, elindul a vérszagotok után... velem az élen.

Merev mozdulatokkal, nyilvánvalóan kellemetlen érzésekkel a Többiek kitárták szárnyaikat, elrugaszkodtak a földtől, és hamarosan belevesztek az éjszakába.

A leszálló csendben Zach ránézett Sethre. – Hogy csináltad? Hogy a fenébe rejtetted el a jelenlétüket? – intett a Halhatatlan Őrzők gyűrűje felé – Egyetlen szívverést sem hallottam. Nem éreztem őket a szélben.

Seth szája fáradt mosolyra húzódott, ami nem tükröződött a szemeiben. – Üzleti titok.

– Remélem, egy napon majd megosztod velem.

– Talán – mondta fanyarul Seth.

Lisette leereszkedett a völgybe, hogy csatlakozzon hozzájuk.

– Hogy hoztál ide mindenkit? – kérdezte Zach Sethtől, miközben egyik karjával átölelte és odahúzta magához a lányt. Lisette David házában maradt, amikor Seth és ő távoztak. Ahogy Roland, Marcus, és még sok más Halhatatlan is.

– Aidan, Richart és a többi teleportáló segítettek.

Néhányan már meg is kezdték a Halhatatlanok hazateleportálását.

– Üdv a családban, te szerencsés fattyú! – kiáltott oda valaki.

Seth most igazából felnevetett. – Ez Wulf volt. Egy ideig együtt voltak Lisette-tel.

Zach lenézett Lisette-re.

A lány vállat vont. – Én képeztem ki.

– Minden Halhatatlan férfi beléd szeretett, akit kiképeztél?

– Nem – mondta Lisette ugyanabban a pillanatban, amikor Seth rávágta: – Igen.

Zach nevetve ölelte magához a lányt.