Tizenötödik fejezet

 

 

Több mint egy tucatnyi Halhatatlan és Szekundáns foglalta el David nappaliját, azt a riasztó érzést keltve Lisette-ben, mintha halottvirrasztásra érkeztek volna.

Minden létező szék, kanapé, dohányzóasztal és lábtartózsámoly foglalt volt.

Lisette odafurakodott Tracy mellé, aki egy alacsony széken ült. Mint a gyerekek, akik komoly szülői büntetésre várnak, megszorították egymás kezét, próbáltak erőt és reményt sugározni abba az aprócska, halandó nőbe, aki a szomszéd szobában vajúdott.

A rezzenéstelen csendet csak Ami súlyos légvételei törték meg.

Zach, Seth, David, Marcus, Melanie és Dr. Kimiko benn voltak vele a betegszobán. Rolandot és Seant megkérték, hogy maradjanak a helyiség lábadozó részén, készen rá, hogy azonnal munkához láthassanak, ha a babának szüksége lenne gyógyításra, miután megszületik. A másik három gyógyítót túlságosan lekötheti és lecsapolhatja, hogy folyamatosan árasszák Amiba gyógyító energiájukat, vagy ügyeljenek rá, nehogy elveszítsék a kismamát, nem tudnának kellőképpen odafigyelni a baba gyógyítására is.

Marcus szerelmes, dicsérő, biztató szavakat suttogott felesége fülébe, és minden bizonnyal azóta nem engedte el a kezét, amióta elfolyt a magzatvíz.

Melanie és Dr. Kimiko le sem vették a szemüket Amiról, segítették a légzőgyakorlatokban, amik keresztülvihették a fájásokon, orvosi szakkifejezéseket mormoltak egymásnak, és biztosították a kismamát, hogy mindent nagyon jól csinál. A feszültség mégis nyilvánvalóan ott volt a hangjukban, és emiatt Lisette és a többi Halhatatlan, aki hallotta őket, arra a következtetésre jutott, hogy valami nincs rendben.

Mi az a méhnyak? kérdezte hirtelen Zach.

Lisette pislantott. Mi?

Mi az a méhnyak? Úgy tűnik leállt a tágulása az erős összehúzódások ellenére, és ahogy kiveszem, ez nem túl jó dolog.

Ööö... ez olyan... női dolog...

Ezt eddig is tudtam. De mi az és hol található?

Nem tudom, vallotta be Lisette.

Hogyhogy nem tudod? Nő vagy.

Igen, nő vagyok, aki olyan korból származik, amikor a hölgyek még nem tárgyalták ki a női szerveiket.

Zach káromkodott.

Várj! A Szekundánsához fordult. Tracy?

Tracy összerezzent mellette és ránézett. Igen?

Mi az a méhnyak?

Tracy szemöldöke felszaladt. Hát az... ööö... körülnézett a szobában, míg gondolkodott. Igazából nem vagyok benne biztos.

Lisette ettől egy kicsivel kevésbé érezte rosszul magát. – Tudja valaki mi az a méhnyak? – kérdezte általánosságban mindenkitől a nappaliban. Ami halandó volt, attól nem félt, hogy meghallja őket. És ha Zachnek tudnia kell mi az, akkor Lisette minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy megtudja, még akkor is, ha Darnell laptopját kell használnia, hogy utánanézzen az átkozott interneten.

Mindenki mi a fene van? pillantással meredt rá.

– Méhnyak – ismételte meg –, tudja valaki mi az?

Sheldon lassan felemelte a kezét.

Tracy a szemét forgatta. – Sheldon, tedd le a kezed. A pornófilm nézésből nem lehet megtanulni, mi az a méhnyak.

Elvigyorodott. – Nem pornóból tanultam. Utánaolvastam a terhességnek és a szülésnek, miután Seth elmondta, hogy Ami terhes.

Tracy arcára kiült a meglepetés. – Ó!

– A méhnyak a méh alsó része, ami a hüvelybe nyílik. A terhesség alatt ez zárja a magzatot a méhbe. A vajúdás során kitágul, kinyílik, hogy lehetővé tegye a babának, hogy a hüvelybe csússzon.

Mindenki dermedten bámult rá.

Yuri körülnézett. – Ki érzi úgy rajtam kívül, hogy ez túl sok információ volt?

Sheldon kivételével minden férfi felemelte a kezét.

Hallottad? – kérdezte Lisette Zachet.

Igen. Köszönöm.

A jelenléte eltűnt a lány fejéből.

Lisette tovább várakozott a többiekkel.

Stanislov megköszörülte a torkát. – Milyen bizarr, hogy Sheldon jobban ismeri a nő testet minden jelenlévőnél.

Sheldon mosolygott.

Megint vártak.

A feszültség még elviselhetetlenebbé vált.

Több térd fel-alá ugrálni kezdett.

Fogak kezdtek ideges körömrágásba.

Stanislov Szekundánsa, Alexei felpattant és fel-alá járkálni kezdett, míg többen rá nem kiáltottak, hogy üljön már le a seggére.

Zach hirtelen káromkodni kezdett.

Mi van? kérdezte Lisette, mivel képtelen volt csendben maradni.

Dr. Kimiko császármetszést javasol.

 

 

 

Seth Dr. Kimiko arcát fürkészte. – Nincs más mód?

A doktornő megrázta a fejét. – Teljes mértékben tisztában vagyok a következményekkel, és nem javasolnám, ha nem lenne feltétlenül szükséges.

Seth Melanie-ra nézett.

Ő bólintott.

Amikor felállt, Marcus kétségbeesett pillantása kapaszkodott az övébe, tele rettegéssel, kimondhatatlan szüksége lett volna rá, hogy Seth biztosítsa felőle, hogy minden rendben lesz.

Mennyire szerette volna megígérni.

Lehajolt Amihez, és megsimogatta a haját. – Drágám, a baba makacskodik. Dr. Kimiko és Melanie úgy gondolják, hogy császármetszésre van szükség, hogy a világra hozhasd.

Ami bólintott, édes arca grimaszba torzult, míg átlélegezte magát egy újabb fájáson. – Csináljátok.

– Tudod, hogy nem tudunk elaltatni, vagy elkábítani. Mivel a kislány mind az idegen, mind a Tehetséges DNS-t hordozza, nem tudjuk milyen hatással lenne rá a szer.

– Tudom. Nem számít.

– Davidnek és nekem, lehet hogy...

– Csak csináljátok – utasította Ami. – Elviseltem egy hat hónapos kínzást. Ezt is el fogom viselni. – Felnézett az orvosokra. – Csinálják. Bármi áron. Csak az ő biztonsága számít.

Csak ennyit kellett hallaniuk. A két nő munkához látott. Steril műtőkendők váltották fel a könnyű hálóinget és a rászíjazott érzékelőket Ami hasán.

Melanie egy újabb kendőt csíptetett Ami hasa fölé, ami elzárta a kismama elől a rálátást. – Sterilen kell tartani a területet – mondta mosolyogva Aminak, majd pillantása Sethet kereste meg. És azt hiszem, nem kellene végignéznie, hogy felvágjuk.

Seth és David azonnal ráhangolódtak Melanie gondolataira, amint megérkeztek, hogy megoszthassa velük aggodalmait, amiket nem akart hangosan megfogalmazni Ami és Marcus előtt.

Melanie a sebészeti tálcát gurította oda az ágy mellé, míg Dr. Kimiko bemosakodott. Seth nem foglalkozott a baktériumokkal, minden fertőzést meggyógyíthat, ha Amit cserbenhagyná saját hihetetlen regeneráló képessége. Így azt feltételezte, hogy Dr. Kimiko a baba miatt aggódik. Senki sem tudta, milyen immunrendszere lesz a kicsinek. Hogy lesz-e egyáltalán. Ahogyan azt sem, hogy megfertőződött-e a vírussal. Ami olyan nehezen hordta ki a terhességet, hogy a magzat méhen belüli vizsgálatát mindannyian túl kockázatosnak találták.

Seth elfoglalta a helyét Ami feje mellett, és a vállára tette a kezét. Pillantása összetalálkozott Davidével, sötét szemeiben ugyanazt a rettegést látta, amit ő is érzett.

Bólintott Dr. Kimikonak.

Dr. Kimiko ejtett egy vízszintes bemetszést Ami hasának alján.

Ami megmerevedett, olyan erővel szorította meg Marcus kezét, hogy kifehéredtek az ujjízületei. A fájdalom eltorzította a vonásait. A légzése érdessé vált. De semmilyen más hangot nem adott ki, nem sírt, nem sikoltozott, a képessége, hogy csendben maradjon, a megkínzása óta megmaradt.

Marcus olyan közel hajolt hozzá, hogy az orruk gyakorlatilag összeért, a tekintetük összekapcsolódott. Seth hallotta, hogy Marcus mentálisan beszél hozzá, és tudta, hogy Ami hall minden szót, magába szív belőle minden megnyugtatást.

Mielőtt Dr. Kimiko újabb bemetszést ejthetett volna, az első seb gyógyulni kezdett és bezárult. A doktornő megkereste Seth tekintetét.

Seth megacélozta magát a fájdalom ellen, amit okozni fog azzal, hogy újrafókuszálja energiáját, ezúttal arra, hogy megakadályozza Ami gyógyulását. A szoba hőmérséklete megugrott, amikor David, majd Zach is hozzákapcsolták az övéhez energiájukat.

Seth lehunyta égő szemeit, amikor megérezte, hogy tízszeresére növeli Ami fájdalmait.

 

 

 

Lisette és mindenki más is, aki hallotta, összehúzta magát az Ami felől érkező apró nyikkanástól. Egy újabb követte. Majd még egy. Aztán felnyögött.

Hallotta a szipogásokat, és szinte látta a könnycseppeket, amik végigfutottak Ami sápadt halántékán.

Lisette kitalálni sem tudta, melyik lehet fájdalmasabb. A vágások? Vagy hogy Seth és David megakadályozzák, hogy Ami teste meggyógyuljon?

Újabb nyöszörgés.

Attól félt, hogy az utóbbi.

Ami felkiáltott a kíntól.

Darnell előrehajolt, az arcát beletemette a tenyerébe, kopasz fején felragyogott a mennyezeti világítás. Közelebb állt Amihoz, mint a szobában bárki más, nyilvánvalóan rettegett miatta.

Tracy megszorította Lisette kezét. – Van már valami? – suttogta.

Lisette megrázta a fejét. Zach egy szót sem szólt a császármetszés megkezdése óta, és Lisette nem is merte elterelni a figyelmét. Ki tudja, milyen fontos szerepe van odabenn.

A jeges rettegés egyszer csak átfújt rajta, mint a hideg szél.

Lisette lélegzete elakadt.

Ez nem a saját félelme. Zaché.

A baba nem lélegzik, mondta a férfi.

Lisette szemeit szinte kiégették a könnyek.

– Mi történik? – kérdezte Ami remegő hangon.

– Mi a baj? – csattant fel Marcus. – A kicsi rendben van? Miért nem sír? Nem kellene sírnia?

– Roland, Sean – harapta ki a fogai között Seth.

Jenna beletemette az arcát Richart mellkasába. A férje szorosan átölelte.

Könnyek peregtek le az arcokon, amikor Marcus újra és újra a baba felől kérdezett, és minden kérdés egyre őrjöngőbb volt, mint az előző.

Ami halkan zokogni kezdett, az ő kérdései egyre halkabbakká váltak.

– Roland! – sürgette Seth.

– Próbálom! – csattant fel Roland.

– Mi a helyzet? – kérdezte Darnell, még mindig a tenyerébe temetett arccal. A többi halandóhoz hasonlóan ő sem hallotta a betegszobán zajló eseményeket. Csak annyit tudott, hogy Ami már nem sír.

Lisette alig tudta lenyelni a torkából a csomót. – A baba nem lélegzik – suttogta, attól félve, ha hangosan kimondja, ez a horror még valóságosabbá válik. – Roland megpróbál segíteni neki. És azt hiszem Sean is.

Krysta Étienne ingébe temette az arcát. Étienne a felesége hajába fúrta a sajátját, és szorosan magához ölelte őt.

A pillanatok annyira lelassultak, és úgy tele voltak feszültséggel, hogy Lisette legszívesebben sikoltozásban tört volna ki.

Aztán egy csecsemő éles kiáltása tépte szét a csendet.

Lisette lélegzete szinte kiszisszent a mellkasából. A könnyek elhomályosították a látását, legördültek szempilláin.

Mindenki megkönnyebbülten felsóhajtott. Fejek billentek hátra a háttámlákhoz.

Darnell is felemelte a fejét, a szeme vörös volt és nedves.

– Már rendben van – mondta Roland a betegszobában, a hangjából áradt a megkönnyebbülés. – Most már jól van. Egyedül lélegzik. Rendben lesz.

A feszültség nagy része eltűnt a szobából.

De nem az összes. Még mindig nem tudták, hogy a csecsemő megfertőződött-e a vírussal.

– Hallottad ezt, Ami? – mormolta Marcus, a hangjából diadalmámor áradt. – Jól van – kacagott. – És hallgasd csak, milyen jól működik a tüdeje!

Lisette keresztülmosolygott a könnyein. A csöppség most már határozottan dühösnek hangzott.

– Ami? – A jókedv egy pillanat alatt eltűnt Marcus hangjából. – Ami, édesem!

Mindenki megfeszült.

– Ami? – Marcus hangjában szinte tapintható volt a pánik. – Miért nem válaszol? Mi baj van vele?

– Dr. Kimiko – szólalt meg Seth.

– Ami, hall engem? – kérdezte az orvos, majd halkabban folytatta. – A bemetszések nem gyógyulnak. Még mindig blokkolja a regeneratív képességét?

– Nem – válaszolt Seth.

– Van belső vérzése?

– Nincs.

– A pulzusa lassú. Meg akarja gyógyítani?

– Igen. Annyi erőt és energiát öntök bele, amennyit csak tudok – mondta Seth.

– Én szintén – csatlakozott David.

– És én is – szólalt meg Zach.

Percek teltek el. Ezek alatt a percek alatt a baba sírása szuszogássá nyugodott. Mivel az orvosok Amival voltak elfoglalva, Lisette feltételezte, hogy Roland és Sean tisztították meg a babát. Becsomagolták egy meleg takaróba. És... megtettek minden olyasmit, amit az orvosok és az ápolók az újszülöttekkel csinálnak.

– Ami? – szólalt meg újra Marcus, a hangja csupán elfojtott suttogás volt. – Gyerünk, édes. Ne tedd ezt velem. Ne hagyj el. Kérlek!

– A bemetszések gyógyulnak – közölte Dr. Kimiko –, a pulzusa erősödik.

– A vérnyomása is javul – mormolta Melanie.

Lisette továbbította a híreket a Szekundánsoknak.

Újabb percek.

Még több térd kezdett fel-le ugrálni.

Még több köröm esett áldozatul.

– Stabilizálódott – jelentette be Dr. Kimiko.

– Seth? – várt megerősítést Marcus.

– Azt hiszem, Ami gyógyító álomba merült – felelt neki Seth.

– Hiszed, vagy tudod?

Egy pillanatnyi csend. – Hiszem. Ha így van, akkor talán azért történt, mert kimerítettük az energiáját azzal, hogy megakadályoztuk annyi időre a regenerációját, hogy a baba megszülethessen.

– Rendbe fog jönni?

– Igen.

– Seth... – szólalt meg Zach halvány rémülettel.

– Rendbe jön – szakította félbe Seth –, akkor is, ha napi huszonnégy órában kell folyamatosan táplálnom az energiáját, amíg fel nem ébred. Minden rendben lesz.

 

 

 

A Hálózat Központjában Chris Reordon megdörzsölte fáradtságtól égő szemeit. Mostanában túl sokat éjszakázott, próbált segíteni Sethnek, hogy rájöjjenek, ki a pokol árulta el a Halhatatlan Őrzőket. Most az egyik vámpír beismerte, hogy elhagyta azt a területet, ahol szabadon kószálhatott a Központon belül, és ellopott egy csúcstechnikai berendezést, így Chrisnek most végig kellett néznie a megfigyelő kamerák tegnapi felvételeit, hogy lássa, hogyan kivitelezte ezt az ifjú vámpír.

Megdörzsölte tenyerével az arcát, reménytelenül vágyott hosszú, kényelmes kanapéjára, amin mostanában aludni szokott, ahelyett, hogy hazamenne. Ránézett az órára.

Nem. Be kell fejeznie ezt a szart, hogy beszámolhasson róla Sethnek, aki pillanatnyilag Aminak segít. Még egy aggodalom.

Az összes jelenlévő halandó közül egyedül Sheldon gondolt arra, hogy rövid üzenetekben tájékoztassa a fejleményekről. A legutolsó szerint a kislány lélegzik, ez csak végtelenül hosszúnak tűnő idő múlva érkezett az előző után, ami szerint még nem lélegzett. Viszont Ami nem reagál, valami olyan állapotba esett, amiről mindenki azt remélte, hogy a Halhatatlanok gyógyító alvásának megfelelője nála.

Seth még mindig újraéleszteni próbálja.

Chris kényszerítette magát, hogy a monitorra koncentráljon. A mérete vetekedett az extra nagy televíziókéval, amire minden sportrajongó vágyik, halvány, kék fényben fürdette meg az irodáját. A karcsú asztali lámpa csak egy foltot világított meg az asztalán, alatta elmaradhatatlan jegyzettömbje és ceruzája pihent.

A monitoron több ablakban egyszerre futottak a különböző biztonsági kamerák felvételei a mínusz negyedik és ötödik szintről. Chris megérintette a szóközt a klaviatúrán, elindítva ezzel a videók lejátszását.

Korábban haragot színlelt, amikor az ifjú vámpír bevallotta a tettét, de most csak a show-t figyelte. Amióta a három vámpír beköltözött a Hálózat főhadiszállására, Cliff elnyerte Chris tiszteletét. Lassan aláhullani a tébolyba nagyon durva ár egy olyan hülye hibáért, amit jóformán mindenki elkövet tinédzserkorában. És Cliffnek mindenki másnál tovább sikerült féken tartania az elmebaját. Az a srác olyan erős, akár a vas. És bátor is. Meg becsületes. Chris képtelen volt nem megszeretni.

Szimpatikusnak találja, hogy Cliff nem követte a szabályokat és meglopta a Hálózatot?

Nem. Viszont pokolian csodálta a kölyköt az ok miatt, amiért megtette. És az a nyomkövető, amit felhelyezett, felbecsülhetetlenül értékes információval láthatja el őket. Chris technikusi csapata már dolgozott rajta, hogy visszakövessék az újfajta vámpír mozgását, remélték, hogy elvezeti őket a csoport rejtekhelyéhez.

Chris nagyon kíváncsi volt rá, mennyire jól álcázzák ezek az új vámpírok a bázisukat.

Felmorrant, amikor az egyik felvétel végre érdekes jelenetet mutatott. – Ott megy. – Feljegyezte a kamera számát, és a videó rögzítésének időpontját a noteszébe.

Cliff egy almát rágcsálva sétált a folyosón, és amikor odaért Melanie nyitott ajtajú irodájához, belépett. Bárki, aki nem azt az elmaszatolódott apró mozgást kereste a felvételen, elmulasztotta volna azt, amikor néhány perccel később Cliff kilőtt a helyiségből.

Chris kinagyította a felvonók ajtaját figyelő kamera képét, és visszább pörgette a videót. Dr. Whetsman lépett ki az egyik liftből, üdvözölte Toddot és a többi őrt. Az utolsó lehetséges pillanatban, mielőtt a lift ajtaja bezárult volna, Cliff besurrant a csukódó szárnyak között. Néhány őr összevonta a szemöldökét, de a legtöbben észre sem vették az apró szelet, amit a vámpír gerjesztett, mert Dr. Whetsman elkábította őket a legújabb nyafogásával.

Chris ezredmásodpercnyi pontossággal képes volt rekonstruálni és nyomon követni a ravasz vámpír útját, míg az áthaladt a negyedik szint folyosóján ahhoz a helyiséghez, ahol a technikusok a drága játékszereiket tartották, amiket a Halhatatlanok, a Szekundánsok és a Hálózat őrei számára terveztek.

Okosan csinálta a srác.

Összességében Cliff mindössze két nyomkövetőt lovasított meg, ezek közül az egyiket korábban már vissza is szolgáltatta Chrisnek, majd visszaszáguldott Melanie irodájába a mínusz ötödik szintre. De Chris nem kockáztathatott. Biztosra kellett mennie. Így megragadta a forró, gőzölgő kávésbögrét, amit az asszisztense valamikor észrevétlenül a könyöke mellé tett, lenyelt néhány lángolóan forró kortyot, a szintén melléje készített szendvicsért nyúlt, és tovább nézte a videót.

Órákba telt, mire végignézett minden felvételt a földalatti emeletekről, és a földszintiekhez ért.

Sheldon üzenetei abbamaradtak napfelkelte után. Ami állapota változatlan.

Chris nem tudta rászánni magát, hogy a babáról kérdezősködjön. Megfertőzte a vírus a kicsit? Vámpír?

Valami odarántotta magára a tekintetét az egyik kamera felvételére, ami az előtér hatalmas pultját mutatta. A mögötte álló őrök azonosítottak minden alkalmazottat, aki ki-, vagy belépett az épületbe, biztosítva ezzel, hogy illetéktelen ne juthasson túl az előcsarnokon.

A hatalmas falatnyi szendvics, amit éppen leharapott, majdnem kiesett Chris szájából.

– Mi a pokol?! – Előbbre állította a videót, és újrajátszotta fájdalmasan lassan, szinte kockánként. Aztán rámeredt arra, amit felfedezett.

A szendvicses tányért olyan hirtelen tolta félre maga elől, hogy az végigsiklott az asztalon, majd a végénél lezuhant. Chris dühödten jegyzetelni kezdett az írótömbjébe.

Két órával később hátradőlt, és ismét a monitorra meredt.

Beszélnie kellett Seth-tel, de amikor utoljára hallott róla, még Amit próbálta gyógyítani, vagy felébreszteni, vagy bárminek is nevezzék azt, hogy kinyissa a szemét. Valószínűleg David is ott van.

Elővette a telefonját és kikereste Darnell számát.

– Igen?

– Helló! Hogy van Ami?

– Még mindig nem reagál – mondta Darnell síri hangon. – Seth azt mondta, hogy arra sem reagált, amikor Melanie a mellére tette a babát, hogy lássa, vajon tudja-e szoptatni.

– A baba... rendben van? – kérdezte Chris.

Darnell suttogóra fogta. – Nincsenek agyarai és nem izzanak a szemei, ha ezt kérdezed. És Roland azt mondja, a vírus szagát sem érzi rajta.

– Elérhető Seth vagy David?

– Nem is tudom, de... – még halkabban folytatta – mindketten kimerültek. Azt sem tudom, egyáltalán öntudatuknál vannak-e még. Azóta árasztják folyamatosan Amiba az energiát, mióta vajúdni kezdett.

A szarba.

– Mi a baj? – kérdezte Darnell, amikor Chris csak hallgatott.

– Beszélnem kell velük.

– Nem tudsz idejönni?

– Használhatom a laptopod?

– Persze.

– Akkor jövök. Hé, a baba szopott?

– Próbált. Ami teje még nem jött meg. De Melanie azt mondja, hogy ez normális, és hogy az emberi nőknél három-négy napig is eltarthat.

Tehát semmi garancia rá, hogy Ami teje is ezt a menetrendet követi, de még csak az sem biztos, hogy megjön egyáltalán. Úgy hangzott ez az egész, mintha még abban sem lennének egészen biztosak, hogy Ami túléli. – Rendben. Hamarosan ott leszek.

 

 

 

Zach.

Zach szemei kipattantak.

Felült az ágyon, mellette Lisette mélyen aludt a csendes szobában.

Elalvás előtt nem szeretkeztek. Mindketten túlságosan leeresztettnek érezték magukat, Zach rengeteg energiát adott le, Lisette-tet pedig érzelmileg fárasztották ki az aggodalom és a szorongás órái, amíg Ami vajúdott. Szex helyett inkább egymáshoz bújtak, magukba nyelték a békét, vigaszt találtak egymásban.

Zach, ismételte meg a fejében Seth.

Mi az?

Találkozzunk David dolgozószobájában.

Zach az ágy mellett álló órára pillantott. Alig egy órával ezelőtt feküdtek le Lisette-tel. Felsóhajtott és gyengéden felemelte a lány karját, amit az átvetett a mellkasán, letette az oldalához, majd a combja alól is megpróbálta kicsempészni magát. Magában káromkodott, amikor keményedni kezdett az édes érintéstől.

Lisette visszacsúsztatta a karját a mellkasára és közelebb fészkelődött. – Mit csinálsz? Ne menj.

– Muszáj. Sethnek szüksége van rám.

Lisette felemelte a fejét.

Zach mosolygott.

Hosszú, hollószín haja szabadon, kuszán takarta a lány arcát. Imádnivaló vonásait szemöldökráncolás torzította el, ahogy félresöpörte a haját, és felmeredt rá súlyos szemhéjai alól. – Ami miatt?

– Nem hiszem. Azt mondta, hogy a dolgozószobában találkozzunk.

– Ó! Oké.

Kénytelen-kelletlen Zach kicsúszott alóla és kiült az ágy szélére. – Aludj még. – Gyors csókot lehelt az ajkaira.

– Siess vissza – motyogta, és visszaejtette fejét a párnájára, míg a Zachét átölelte és a mellkasához húzta.

Zach végigsimított a haján, majd felvette a nadrágját és kiosont a szobából.

A folyosón épp Roland Warbrook is kilépett a hálószobából, amin Sarah-val osztoztak, ő is mezítláb volt, mint Zach, a haja borzas az alvástól.

Összenéztek.

Roland soha nem kért bocsánatot Zachtől a zongorahúr miatt, vagy azért, mert Lisette-tel és Sarah-val elfogták és kihallgatták. De Zach ezt nem rótta fel neki.

– Betegszoba? – kérdezte Roland. Úgy tűnt, őt más okból hívták.

Zach megrázta a fejét. – David dolgozószobája.

Felballagtak a földszintre.

Roland továbbment a betegszoba felé. Zach befordult a dolgozószobába.

Darnell várta odabenn. – Helló!

Zach biccentett neki.

Amikor Darnell a David íróasztala előtt álló két szék felé intett, Zach helyet foglalt és közben behallgatózott a betegszobába.

– Mi történt? – kérdezte Roland.

– Davidnek és nekem Chrisszel kell találkoznunk. Itt tudnál maradni Amival és gyógyító energiával táplálni, míg valamelyikünk visszajön?

– Persze. Történt változás?

– Semmi. Előbb vegyél magadhoz némi vért, hogy erőre kapj.

– Akarod, hogy hozzak neked és Davidnek is?

– Én hasznát venném – mondta David.

– Nekem nincs szükségem rá. Köszönöm – felelt Seth is.

Néhány perccel később David és Seth belépett a dolgozószobába.

David úgy nézett ki, mint mindig, de lassabban járt és fáradtan vette a levegőt.

Seth viszont... Seth szarul nézett ki. A vállai leereszkedtek a kimerültségtől. A sötét karikák visszataláltak a szemei alá. A szája köré ráncok mélyedtek. A bőre betegesen sápadt volt. Az arca üresnek látszott.

– Zach – üdvözölte egy biccentéssel. Még a hangja is fáradtnak tűnt.

– Meddig szándékozol ezt folytatni? – kérdezte Zach. Daviddel ellentétben Seth erejét nem lehet néhány zacskó vérrel helyreállítani.

– Ameddig csak tudom. – Leült a mellette levő székre.

Zach sóhajtva kinyújtotta a kezét. – Add ide a telefonod.

– Jól vagyok.

– Lófaszt. Úgy szórod az energiát, mintha nem létezne holnap. Ez az állandó teleportálgatás, hogy megmentsd a drágalátos Halhatatlanjaidat, teljesen ki fog meríteni.

David megállt Seth széke mellett és a mellkasára helyezte a tenyerét.

Seth felsóhajtott és megragadta a szék karfáit. Az arcán kisimultak a ráncok. A sötét karikák eltűntek a szeme alól. A színe visszatért, bár nem teljesen, de egészségesebbé, természetesebbé vált.

Egy pillanatnyi relaxáció után Seth felnézett Davidre. – Nem is tudtam, hogy erre is képes vagy.

David megvonta saját és megveregette Seth vállát. – Én sem. Igazából nem számítottam rá, hogy működni fog. – Megkerülte az íróasztalt, majd megtántorodott.

Seth felugrott és megragadta a karját, hogy megtartsa. – Darnell.

– Rajta vagyok – Darnell kisietett a szobából.

Zach figyelte, hogyan vezeti Seth Davidet a kényelmesre koptatott karosszékhez.

David nagyobb hatalommal rendelkezett, mint Zach gondolta, képes volt feltölteni annyi energiával Sethet, hogy aztán neki lett szüksége vérre.

Darnell sétált be a szobába, a magával hozott zacskókat letette az íróasztalra.

Szinte a sarkában Chris lépett be, egyik kezében kopott, bőr aktatáskájával, a másikban egy hűtőtáskával. Összevonta a szemöldökét, amikor meglátta, hogy David belemélyeszti az agyarait az egyik zacskóba. – Minden rendben?

Seth bólintott. – Mi van a hűtőtáskában?

Chris az íróasztalra állította a hűtőtáskát és leemelte a fedelét. Zach és mindenki más is előrehajolt, hogy belenézhessenek.

Szépen besorakoztatott, kicsi műanyag zacskókkal volt tele, nagyjából egy deciliternyi fehér folyadék volt mindegyikben.

– Mi ez? – kérdezte Darnell.

– Anyatej – felelte Chris.

Seth szemöldöke felszaladt. – Kinek van anyateje?

– Jasmine Harris adományozta. Orvosi tevékenységet folytat a Hálózatnál.

Mindannyian rámeredtek.

– És történetesen volt kéznél neki ennyi anyateje? – kérdezte Zach.

– Természetesen nem. De néhány hónappal ezelőtt konzultáltam vele az újszülöttek szükségleteiről. Ő amellett, hogy orvos, anya is, így úgy gondoltam, többet tudhat erről. Kiderült, hogy még szoptatja a babáját. Szeretek felkészülni minden eshetőségre. Ezért megkérdeztem tőle, hajlandó lenne-e adni valamennyi tejet. Ő azt mondta, hogy igen, és nem kérdezősködött. Így hát – látványos mozdulattal a hűtőtáska felé intett –, voilà{6}. És több is van még ott, ahonnan ez jött, ha szükség lenne rá.

Zach Sethre nézett. – Tényleg mindenre gondol.

Seth bólintott.

Chris az ajtó felé fordult. – Linda?

Linda, Melanie barátnője, a Hálózat egy másik orvosa bedugta a fejét az ajtón. – Igen?

– Betennéd ezeket a hűtőbe, ha megkérlek?

Elmosolyodott és belépett.

A férfiak mind visszamosolyogtak rá, és odabiccentettek neki, míg elhúzta Chris elől a hűtőtáskát.

Miután kiment, Chris közelebb hajolt és lehalkította a hangját. – Tudtam, hogy Dr. Kimiko és Melanie valószínűleg pihenni fognak, és feltételeztem, hogy ti srácok nem éreznétek túl kényelmesen magatokat, ha nektek kellene segíteni Marcusnak a baba körül, akit két-három óránként meg kell etetni.

A babák nem csak úgy maguktól szopnak? Zach elgondolkodott, majd pislogott párat. Várjunk. Egy újszülött két-három óránként eszik? – Ha üvegből eszik, miért van szükség Lindára?

– Dr. Harris felvetette, hogy hagynunk kellene a babának, hogy előbb szopni próbáljon egy kicsit, mielőtt megkapja az üvegből a tejet. Elkerülendő a mellbimbó zavarodottságot, bármi az ördögöt jelentsen is az. Csökkentené az esélyt, hogy a baba később elutasítsa a szopást, amikor Aminak megjön a teje? – Chris ezt úgy kérdezte, mintha ő is pontosan annyit tudna erről az egészről, mint a többiek.

Egyedül Sethen látszott, hogy tudja, miről van szó.

– Szerencsével jártatok a vámpír követése közben? – kérdezte David.

– Részben. Kilenc másik férfival van egy Pittsboro-i házban. Ami túl kicsi ahhoz, hogy az legyen a legfőbb központ.

– Biztos vagy benne, hogy nincs alatta kiterjedt alagútrendszer, mint Bastien estében? – kérdezte Seth.

– Igen. Van egy kapcsolatom a műholdas hőkép vizsgálóknál. Tíz személy volt odabenn, mind a vámpírok hűvösebb testhőmérsékletével, ezért megvárjuk az éjszakát, hogy elvezetnek-e bennünket a barlangjukhoz.

Zach összevonta a szemöldökét. – Nem találhatják meg a nyomkövetőt?

– Ez olyan kockázat, amit muszáj vállalnunk – mormolta Seth. – Az elméjük nem nyújt információt. Most rajtuk ütni és megölni őket, vagy bevinni a Hálózathoz nem vinne előrébb bennünket semmivel.

Zachnek ezzel együtt sem tetszett a dolog.

– Ezért akartál látni minket? – kérdezte Seth Christ.

– Nem. Mutatnom kell valamit. Darnell, használhatom a laptopodat?

Darnell félretolta az orvosi könyveket, felnyitotta a David asztalának sarkán fekvő laptopot, és középre csúsztatta.

Chris megkerülte az íróasztalt és odaállt David mellé. Egy apró fém dobozszerűséget húzott elő aktatáskájához, rácsatlakoztatta a gépre és végighúzta ujját a billentyűzet touchpad-jén.

Seth előrehajolt Zach felé.

Zach csatlakozott a többiekhez az asztal túlfelén.

David felegyenesedett ültében, most, hogy a vér dolgozni kezdett az ereiben, kezdte visszanyerni az erejét.

A számítógépen a tökéletesen nyugodt Zen kert képét a Hálózat egyik folyosójáé váltotta fel. Zach többször is meglátogatta a Központot, mint „helyettes Seth”, így ezen a képen a mínusz ötödik szintet vélte felismerni.

Chris kiegyenesedett. – Visszanéztem a biztonsági kamerák videóit, hogy utánajárjak, nem kószált-e Cliff máshol is azon kívül, hogy elcsórta a két nyomkövetőt.

– És kószált? – kérdezte Seth.

– Nem. Itt a videó, kockákra lassítottam és összevágtam. – Megnyomott egy gombot a billentyűzeten.

Zach figyelte a homályos, elmosódott alakot (aki túl gyorsan mozgott ahhoz, hogy a kamera tiszta képet mutathasson róla), ahogy a mínusz ötödik szintről feljut a mínusz negyediken tárolt nyomkövetőkhöz. Miután a vámpír zsebre vágta a két jeladót, azonnal visszament az ötödik szintre, nem állt meg sehol máshol.

Chris megnyomott egy gombot, amitől kimerevedett a kép éppen akkor, amikor az előcsarnokra váltott. – Meg akartam róla győződni, hogy később sem tett újabb kirándulást, úgyhogy átnéztem az azóta készült összes felvételt. Így találtam rá erre. – Ismét megnyomott egy gombot, mire a video elindult.

Az előcsarnokban a szürke színek domináltak, az egyetlen más színt a buja vitorlavirágok nyújtották. A kamera fókuszában egy hatalmas, gránitfelületű pult állt, mögötte pedig biztonságiak. Fél tucatnyian voltak, szemük a megfigyelő kamerák monitoraira tapadt. Néhány méterrel arrébb egy egész tucatnyi őr vigyázott a liftajtókra.

Hirtelen egy magas, hosszú kabátot viselő alak jelent meg a biztonságiak pultja előtt.

A férfiak felugrottak és a fegyvereik után nyúltak.

Mielőtt előhúzhatták volna őket, az alak intett a kezével.

Az őrök arca kiüresedett. Visszaültek, a testtartásuk ellazult.

Az egyik őr bólintott, és odafordult a behatolóhoz.

– A kameráink nem rögzítenek hangot – jegyezte meg szinte bocsánatkérően Chris.

A sötét figura a liftek felé fordult. Úgy tűnt, mintha az őrök nem is látnák.

Az egyik felvonó ajtaja kinyílt. Az alak belépett.

A videó itt a lift biztonsági kamerának képére váltott.

Az ismeretlen nem fordította a fejét a kamera felé. A sötét haja, magassága, testfelépítése alapján bármelyik Halhatatlan férfi lehetett volna.

A video újabb jelenetre váltott, a titokzatos alak belépett egy iratszekrényekkel tele helyiségbe.

– Az irattárban időzött legtovább, az arcát mindig elfordította a kamerától – mondta Chris. A videó felgyorsult, megmutatta, hogy a Halhatatlan fiókokat húzgál ki, aktákat emel ki dossziékból.

Seth egészen előrehajolt, tenyereivel megtámaszkodott David íróasztalán. – Még csak meg sem próbálja elrejteni a jelenlétét. Ha én lennék a helyében, mindezt természetfeletti sebességgel csinálnám, hogy elkerüljem a biztonságiakat, és ne tudjanak rögzíteni a kamerák.

– Nem volt rá szüksége – emlékeztette Chris –, egyik őr sem emlékszik rá, hogy találkozott volna vele. Egyikük sem látott semmi szokatlant a megfigyelő kamerákon. Tehát soha senki nem nézte volna vissza ezeket a felvételeket, ha Cliff nem lopja el a jeladót.

Zach elkapta Seth pillantását. – Agykontroll? Memóriatörlés?

– Vagy az egyik, vagy a másik.

Az alak visszatért a földszintre, és elindult egy folyosón, amit Zach még sosem látott korábbi látogatásai során. Az alak intett a kezével, valahányszor biztonsági zárak állták az útját, és végül belépett egy elegáns, modern irodába a folyosó végén.

– Most hol van? – kérdezte Zach.

– Az irodámban – mondta Chris összeszorított fogakkal. – Valószínűleg beleolvasott az őrök elméjébe, mert tudta, hol vannak a kamerák, és innen eltűnt pár. De az irodámban rejtett kamerák is vannak, amiknek csak én tudom a hollétét.

A Halhatatlan odalépett a plafonig érő, egy egész falat elfoglaló szekrényekhez, és elkezdte átnézni a dossziékat. Miután megtalálta, amit keresett, megfordult, a vállát nekitámasztotta a szekrénynek, miközben átnézte a papírokat.

Bármi volt is az, amit Chris az irodájában elrejtett, tökéletes képet adott a Halhatatlan arcáról.

– Aidan – mondta Seth.

David káromkodott.

Chris együttérzően nézett rájuk. – Úgy tűnik, megtaláltuk az árulónkat.

– Nem értem – mondta Seth –, mindezt azért, mert nem engedtem, hogy észak-Karolinába költözzön? Tudom, hogy azt mondtam Lisette-nek, hogy lehetséges, de...

A rájuk telepedő csend ezúttal minden szónál beszédesebb volt.

– Most már tudod, mit rejteget a fejében – törte meg Zach.

– Lisette is elrejtett előlem valamit, és láthattad milyen rosszul ítéltem meg miatta. – Seth kiegyenesedett. – Nem akarom kétszer ugyanazt a hibát elkövetni. – Ránézett Zachre. – Vagyis háromszor. Téged is félreértettelek.

Zach felhorkant. – Az nem számít. Még én is gyanakodtam volna magamra.

– Én pokolian biztos voltam benne – tette hozzá David.

Seth megcsóválta a fejét. – Aidan majdnem ugyanolyan kiegyensúlyozott, mint David. Annyira nem lenne rá jellemző ez a... szörnyűség.

Chris a laptop felé intett. – A bizonyíték cáfolhatatlan. Ha az emlékek törlése roncsolja az agyat, csak azért tett kárt az embereimben, hogy ne emlékezzenek a kis látogatására. – Chris nagyon dühös volt.

– Ha Aidan úgy érzi, hogy megsértettem, miért nem utánam jön? – kérdezte Seth – Miért veszélyeztet minden Halhatatlan Őrzőt azzal, hogy szervez egy ilyen vámpírsereget?

– Mert tudja, mi a gyengéd – mormolta David. – Mindannyian tudjuk mi a gyenge pontod.

Seth feléje fordult.

David arckifejezése szelíddé vált. – Mindenki tudja, hogy a legbiztosabb módja annak, hogy valaki megsebezzen téged az, ha árt egynek a Halhatatlan Őrzőid közül.

– Egy Halhatatlan Őrzőmnek. De ez mindenkit veszélyeztet. Veszélyezteti az embereket is. Ha ezek a vámpírok a kezük közé kaparintanak valakit...

Nem kellett befejeznie.

– Volt olyan valaha is, hogy egy Halhatatlan beleőrült a magányba? – kérdezte Chris.

Seth megrázta a fejét. – Soha. Azért rendeltem Szekundánsokat a Halhatatlanok mellé, azon kívül, hogy kellett valaki, aki gondoskodik róluk, vigyáz rájuk, intézi az ügyeiket a nappali órákban, hogy megakadályozzam a Halhatatlanok teljes elmagányosodását. Szerettem volna, ha a barátaikká, társaikká válnak, akik távol tartják tőlük a magányt.

Roland szólalt meg a betegszobán. – Több száz évet töltöttem el anélkül, hogy lett volna Szekundánsom, mégsem őrültem meg. – Valószínűleg mindent hallott. – Csakhogy óriási különbség van az őrület és a megkeseredés között. A megkeseredés az őrületnél is rosszabb lehet... Mint ti is jól tudjátok, Seth visszarángatott néhányszor a pereméről az évszázadok alatt.

Seth behunyta a szemét és két ujjával összecsippentette orrnyergét. – Zach.

– Mi van?

– Elfognád és bebörtönöznéd Aidant a Központban?

– Igen.

– Egyedül?

– Igen.

– Anélkül, hogy megölnéd?

– Ha muszáj.

– Akkor csináld. Ha én magam tenném meg, és harcolni kezdene ellenem... – felsóhajtott. – Nem uralom egészen a hatalmam, amikor fáradt vagyok, és nem akarom, hogy véletlenül megöljem, mielőtt kikérdezhetném.

Zach majdnem olyan fáradt volt, mint Seth, és úgy sejtette, neki sem lesz egyszerű fékeznie magát. Holtan akarta látni azt a fattyút, most, hogy már tudta, hogy Aidan a bűnös. Chrishez fordult. – Tudsz valamit tenni annak érdekében, hogy megakadályozd Aidan kiszabadulását? Átveheti az irányítást az őrök felett, ráveheti őket, hogy kinyissák a börtöne ajtaját, ha a Központba zárjuk be.

– Igen – felelte Chris. – Teleportálj oda, és adj pár órát. Behegeszttetem a srácokkal az egyik zárt szoba ajtaját, úgy az őrök akkor sem lesznek képesek kiengedni, ha akarnák.

– És hogyan tartod vissza a teleportálástól? – kérdezte Zach.

Chris káromkodott. – Be tudod nyugtatózni, ha elkapod?

– Igen.

Seth közbeszólt. – Használd azt a dózist, amit Lisette-ten használtak az új vámpírok. Még egy olyan korút is kiüt egy-két napra, mint ő. Melanie készítsen elő egy auto-injektort, mire elindulsz.

– Megcsináltatom vele most – mondta Zach.

– Nem, hagyd aludni még egy kicsit. Chrisnek is szüksége van némi időre, hogy lezárassa az ajtót. És Aidant a legerősebb láncokkal kell leláncolni. Ha korábban tér magához, mint ahogyan tervezzük, és le van láncolva, akkor nem fog tudni teleportálni, legfeljebb csak akkor, ha az egész átkozott épületet magával viszi.

– Ó! Majd én leláncolom – sötét várakozás emelkedett fel Zachben –, azt egészen nyugodtan rám bízhatod. Nem fog elmenekülni. Amint Chris felhív és tudatja velem, hogy készen állnak, beviszem a seggét.

– Ne öld meg – ismételte meg Seth.

– Nem fogom – ígérte Zach.

Azt viszont nem mondta, hogy bántani sem fogja.