Hatodik fejezet

 

 

Lisette gyomra összeszorult az idegességtől, amikor David házának bejárati ajtaja felé indult. Ő volt az utolsó érkező, hallotta odabenn a többi Halhatatlan beszélgetését egymással és Szekundánsaikkal.

Ő félreállt néhány mérföldnyire innen, és hallgatta társai érkezését, gondosan akarta időzíteni a saját belépőjét. Elkésni nem szeretett volna a találkozóról. De elég későn akart befutni, hogy elkerülhesse a beszélgetéseket, és hogy Seth vagy David puszta véletlenségből beleolvasson a gondolataiba.

Étienne és Richart a feleségeikkel Krystával és Jennával már odabenn volt. Lisette megerősítette mentális pajzsait amikkel távol tarthatta Zachtől a fejében Étienne-t.

Hogy mennyivel szívesebben maradt volna az ágyban összebújva a még alvó Zach-kel, ahelyett, hogy részt venne ezen az istenverte gyűlésen...

Magában káromkodott. Ne említsd a nevét, figyelmeztette magát. Nem kockáztathatta meg, hogy az idősebbek meghallják és lecsapjanak rá.

Néhány Halhatatlan és Szekundáns köszöntötte, amikor belépett.

Mosolyogva, lezserül odaintegetett nekik, amint becsukta maga mögött az ajtót.

– Szia, idegen – ölelte át Sarah –, ezer éve nem láttalak.

Mind minden más Halhatatlannak, Lisette-nek is gyenge pontja volt Sarah.

Ő volt a történelem folyamán a legelső Halhatatlan, aki önként kérte az átváltozást, hogy a férje oldalán tölthesse az örökkévalóságot. És bár Roland mindenkivel antiszociálisan viselkedett, Lisette-tel mindig kedves volt, így nagyon izgult amiatt, hogy Sarah boldoggá teszi-e a férfit.

Arról már nem is beszélve, milyen fanta-kibaszott-sztikus volt, hogy van végre egy másik női Halhatatlan Őrző a területen. A túl sok tesztoszteron nem mindig jó dolog. Lisette-nek szüksége volt kikapcsolódásra a férfitársaságból, és Sarah-val azonnal jól érezte magát.

Kényszeredetten elmosolyodott. – Ez a hely már annyira zsúfolt mostanában, hogy csak akkor tudom kialudni magam, ha otthon maradok. – Rövid, tömör magyarázat minden fülnek, ami ráhangolódott a beszélgetésükre.

– Ó, értem – mondta Sarah. – Megfeledkeztem róla, mennyire megnehezítjük mentálisan a pihenésedet. Mivel Roland és én az utóbbi időben olyan sok időt töltünk itt, valószínűleg belefáradtál abba, hogy folyton meztelenül képzelem el őt.

Roland nevetése a helyiség másik végéből csattant fel.

Lisette csatlakozott hozzá. – Valóban elkaptam egy-két képet róla a fejedből.

Az összes Halhatatlan férfi undorodva megborzongott.

Sarah vigyorogva belekarolt Lisette-be, és magával húzta a nappaliba. – Fejezzétek be – utasította a férfiakat –, csak irigyek vagytok, mert dögösebb, mint ti.

Mindenfelől tiltakozó morgások érkeztek.

Tracy átfurakodott a hatalmas férfitestek között, és megállt a két Halhatatlan nő előtt. – Kiváló időzítés. Hallottam, hogy Darnell épp felhívta Davidet.

– David nincs itt? – kérdezte Lisette meglepetten. David épp úgy szerette Amit, mint Seth, mintha a lánya lett volna, és mindig közel maradt az otthonához, most hogy Ami babát várt.

– Nincs.

Sarah is megrázta a fejét és lehalkította a hangját. – Ő és Seth egy orvoshoz fordultak Franciaországban. Melanie is velük ment.

Tracy ránézett Sarah-ra. – Ugye tudod, hogy ezt az összes Halhatatlan hallotta?

– Igen, de Ami nem.

Ami még csak most lépett a nyolcadik hónapba. Mivel az ő bolygóján a terhességek hét hónapig tartottak, a Földön pedig kilencig, fogalmuk sem volt róla, mikor érkezik a gyerek. Vagy hogy milyen állapotban lesz. Egy földönkívüli és egy vírussal terhelt Tehetséges DNS-ének kombinációja ismeretlen terület volt, nem tudták mire számítsanak.

Ráadásul Ami, mint a bolygóján élő többi nő, elég nehezen hordta ki a terhességét. Már hónapokkal ezelőtt elveszítette volna a babát, ha Seth vagy David, akik mindketten erőteljes gyógyítók, nincsenek mindig kéznél.

– Hol van Ami? – Nem látta az aprócska Szekundánst a hatalmas férfiak között.

– Marcusszal pihen a szobájukban – mondta Sarah. – Eddig jó napja van. Nincsenek fájások, sem egyéb komplikáció.

– Nagyszerű.

Roland sétált oda hozzájuk, nem bírta sokáig távol a feleségétől.

Richart és Jenna követték kézen fogva, mint két középiskolás.

– Szia! – mosolygott szélesen Jenna Lisette-re.

– Szia! Hogy halad a kiképzésed?

– Remekül. Készen állok a vadászatra.

– Nem, még nem állsz készen – vetett rá Richart egy szemrehányó pillantást.

Jenna megszorította a kezét. – De, készen állok. Csak te túlságosan aggodalmaskodó vagy.

– Seth engem bízott meg a képzéseddel – jelentette ki Richart –, én döntöm el, mikor állsz készen.

Jenna a szemét forgatta. – Éppen Seth mondta, hogy készen állok.

Richart szúrós pillantást vetett rá. – Tényleg?

– Igen.

– Merde!

Mindenki nevetett.

Étienne és Krysta is csatlakozott hozzájuk. A szokásos módon Étienne közvetlenül a felesége mellett állt, kezét a háta alsó részén pihentetve. – Eljöttél – mozgatta meg a szemöldökét.

– Persze. El szoktam. Voltak kétségeid?

Étienne megvonta a vállát. – Nem voltál túl gyakori vendég az utóbbi időben.

Cameron, a Szekundánsa egyikükről a másikra nézett. – Ja. Miért is van ez így?

Szinte mindenki beszivárgott már utánuk a nappaliba. Yuri és Stanislov. A Szekundánsaik, Dmitry és Alexei. Krysta öccse Sean és az ő Szekundánsa, Nichole. Edward és a Szekundánsa Desmond. Ethan, aki gyorsan végigfuttatta rajta a tekintetét, hogy lássa, hogy egy darabban van, és a Szekundánsa, Ed. Darnell, David Szekundánsa.

Egyedül csak Bastien nem volt jelen, és az ő Szekundánsa, Tanner, aki Lisette legjobb meccsnéző cimborája volt.

Többen hangosan találgattak, mi volt az oka a hosszas távolmaradásának, és legalább ennyien fejtették ki, hogy miért tévednek a többiek.

Lisette pedig kezdett pánikba esni.

Különösen, amikor Seth és David is megjelentek a csoportosulás mögött.

Ők ketten együtt lenyűgöző látványt nyújtottak, bárhová mentek. Seth magas, széles vállú, keskeny csípőjű alakjával, szépséges vonásaival, hullámos, derékig érő, bőrszíjjal összefogott hajával. David csak egy egészen kicsivel volt alacsonyabb, ugyanolyan izmos termettel rendelkezett, az arca akár egy fáraóé, a bőre hibátlan éjfélfekete, ceruza vastagságú raszta fonatai vége a csípőjét verdeste.

Mindketten nyálcsorgatóan dögösek voltak. És mindkettejükből szinte sütött a hatalom.

Melanie velük érkezett, alakja szinte eltörpült hatalmas termetük mellett.

Lisette megpróbálta kitörölni az agyából a félelmet, közben a két idős Halhatatlan kíváncsi arckifejezéssel várta a válaszát.

– Olyanok vagytok, mint Prudence nagynéném volt – szólalt meg lassan, nyugodtan Bastien, és utat tört magának a tömegben, hogy a feleségéhez lépjen. – Nincs jobb dolgotok, mint azon jajveszékelni, hogy miért nem látogat meg benneteket olyan gyakran, mint ahogyan ti szeretnétek?

Abban a pillanatban Lisette szinte szerette ezt a fickót.

Hangos méltatlankodás tört ki, ami menetrendszerű volt a Halhatatlanok fekete bárányának szinte minden kijelentése után.

Bastien vállat vont, és ránézett.

Köszönöm, üzente neki Lisette telepatikusan.

A férfi szájsarkai megrebbentek.

Szerencsétlenségére azonban Seth és David nem ejtették a témát, sőt, összevont szemöldökkel, szúrós pillantásokkal méregették.

Merde!

– Miért nem jártál erre az utóbbi időben? – kérdezett rá Seth.

Várakozó csend zuhant az ebédlőre.

Most komolyan? A távolléte ennyire feltűnő volt? Vagy mi ez a sok magasba szökő szemöldök?

Hízelgően feltételezte magáról, hogy nem látszik nagyon rémültnek. – Voltam erre-arra – suttogta.

– Hetek óta nem láttunk – mondta David.

– Viszont a Szekundánsod egyre több időt tölt itt – tette hozzá Seth.

A fenébe! Észrevették. Mindig mindent észrevesznek.

Ha nem talál ki gyorsan valami választ, még eszükbe jut, hogy maguk járjanak utána az agyában. Azt is pontosan tudják, mennyire ragaszkodik Amihoz. Ahogy azt is, hogy a ház zsúfoltsága egymagában semmi esetre sem tartaná őt távol innen.

– Én...

– Az én hibám – motyogta Tracy.

Minden szem a Szekundánsa felé fordult.

Ahogyan Lisette-té is. Mi az ördögöt akar Tracy mondani, amiről David és Seth nem szúrják ki azonnal, hogy hazugság?

– Én... Tracy megnyalta a száját, és egyik lábáról a másikra állt. – sokszor álmodom az utóbbi időben, és véletlenül bevonzom ezekbe az álmokba Lisette-tet.

Mindenki szemében az „igen, na és?” kifejezés jelent meg.

– Erotikus álmok – folytatta Tracy.

Étienne hirtelen elkáromkodta magát, a szemei hatalmasra nyíltak. – Szexuális álmaid vannak Sheldonról?

Tracy elvörösödött, mindenfelől csodálkozó kiáltások törtek fel, majd kitört az általános nevetés.

Seth szigorú, parancsoló tekintete végigfutott a Halhatatlanokon. David a fejét csóválta rájuk, és együttérző pillantást vetett Tracyre.

Sheldonra az első benyomások alapján mindenki úgy tekintett, mint arra a bizonyos kistestvérre. Ifjú. Lelkes. Nem a legélesebb kés a fiókban. És ez az első benyomás megmaradt. El sem tudták képzelni, hogy egy nő komolyan érdeklődhet iránta.

– Nem csoda, ha Lisette igyekszik távol maradni – sóhajtott fel Yuri –, én sem szeretnék részt venni ezekben az álmokban.

Megjegyzése újabb nevetést váltott ki.

És minden újabb megjegyzés jobban elterelte a figyelmet Lisette-ről, aki azon gondolkodott, milyen rohadt hatással van ez az egész barátnőjére. Tracy soha nem mossa le magáról ezt.

Sheldon Jenna fiával, Johnnal éppen belépett az ajtón.

– Mi van? – vigyorgott rá Sheldon a kupacba gyűltekre.

Seth és David elhagyták a csoportot, míg a többiek tekintete Sheldonról Tracyre, majd Tracyről Sheldonra vándorolt.

Mintha egy átkozott teniszmeccset néznének.

És szegény Tracy...

Lisette még soha nem látta ilyen megsebzettnek.

– Na? – kérdezte Sheldon, amikor nem érkezett válasz.

Sean megköszörülte a torkát. – Tracynek erotikus álmai vannak rólad.

Krysta erőteljesen hátba vágta testvérét.

– Au! Mi van? Hát senki nem akarta elmondani neki!

Sheldon egy pillanatra elkomolyodott. A tekintete megkereste Tracyt.

Becsületére legyen mondva, Tracy nem rejtette el az arcát. Lángoló arccal nézett egyenesen a szemébe.

Lisette megmoccant, készen állt rá, hogy rongyosra rúgja Sheldon seggét, ha a szokásos nagyképű dumájával még borzalmasabb helyzetbe hozza Tracyt.

Sheldon végre elszakította pillantását a lányról, és gúnyos horkantással a többiekre nézett. – És akkor mi van? Nektek még soha nem volt?

Ethan grimaszolt. – Hát rólad szerencsére nem.

Újabb nevetés.

Sheldon lenéző pillantása végigsöpört rajtuk. – Olyanok vagytok, mint a kupacba gyűlő tizenévesek, akik kuncorásznak az életükben először látott pornóújságon. Szakadjatok már le Tracyről, ne cseszegessétek.

Több száj is kinyílott, köztük a Tracyé is.

Chris ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen a bejárati ajtón.

A szomszédos ebédlőben megszólalt Seth. – Kezdhetjük a gyűlést?

Senki sem mozdult. Mindenkit megdöbbentett, hogy Sheldon nem csapott le a lehetőségre, hogy... nos... önmaga legyen.

Chris összevont szemöldökkel megtorpant. – Mi folyik itt?

– Gyerekek – szólt ki David.

Ez megmozgatott mindenkit. Senki sem hagyta figyelmen kívül a hangja tónusát.

Lisette átkarolta Tracy vállát, és követte a többieket a hosszú étkezőasztalhoz. El sem hiszem, hogy ezt tetted.

Tracy felsóhajtott és nekidőlt. Mennyire vörös az arcom?

Emlékszel még a pávián fenekére, amit pár héttel ezelőtt láttunk a híradóban?

Csak mondd...

Annál is vörösebb.

Nagyszerű.

Marcus és Ami lépett be, miközben Lisette elhelyezkedett Sarah és Tracy között.

Ami ugyanúgy nézett ki, mint régen, karcsú, finom kezei, nyúlánk lábai voltak, csak a hasa volt hatalmas. Lisette szerint úgy nézett ki, mintha lenyelt volna egy strandlabdát. Apró alakjának felsőteste kissé hátradőlt, hogy egyensúlyban tarthassa túlméretezett derékrészét, és inkább kacsázott, mint sétált.

Marcus egyik karját a dereka köré fonva ment mellette. Lisette-nek bele sem kellett néznie a gondolataiba, hogy tudja, hogy pokolian aggódik mind a felesége, mind pedig a baba miatt, és valósággal retteg attól, hogy mi az úristen történik majd, amikor Melanie és Dr. Kimiko rábólint, Seth és David pedig hagyja, hogy Ami vajúdni kezdjen.

Mindenki mosolyogva, kedves szavakkal üdvözölte Amit, míg Marcus segített neki helyet foglalni Lisette-tel szemben.

Amikor mindenki elhelyezkedett, Seth Reordonhoz fordult. – Chris?

Chris bólintott és végignézett rajtuk. – Azért hívattam össze ezt a megbeszélést, mert felmerült egy új probléma. Pár héttel ezelőtt Lisette és Richart egy olyan vámpírba botlottak, akinek harci jártassága volt.

Richart bólintott. – Olyan képzett harcos volt, hogy egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy egy újabb Bastiennel állunk szemben, egy Halhatatlannal, aki vámpírnak hiszi magát.

Bastien összevonta a szemöldökét. – Az volt?

– Nem. – A kérdésre Seth válaszolt.

– De – folytatta Chris –, Lisette és Ethan tegnap éjjel újabb két ilyen vámpírral találkozott.

Lisette a többiek felé fordult. – Mindhárom képzett harcművész volt, és ugyanolyan jól bántak a fegyverekkel, mint mi. A tegnap éjjeli kettőt két másik piszkos, és lényegében hasznavehetetlen vámpír kísérte, akiket gyorsan legyőztünk.

– Mindketten remek készségekkel rendelkeztek – kapcsolódott be Ethan –, valódi kihívás volt legyőzni őket. Olyan volt, mint egy Halhatatlannak vívott edzőmeccs.

Roland előrehajolt. – Sarah és én is találkoztunk egy ilyen vámpírral a múlt héten.

Sarah bólintott. – Ha nem lennék olyan erős, mint Roland, nem tudom legyőztem volna-e.

Edward káromkodott. – Én is szembekerültem eggyel, pár éjszakával ezelőtt. Azt hittem valami pech.

– Egy harcedzett vámpír lehet pech – mondta Chris –, de ötről tudunk eddig. Öt pedig már probléma.

Roland Lisette-re nézett. – Beleolvastál az elméjükbe?

– Igen, de nem tudtam meg sokkal többet annál, hogy a társaságukban lévő másik két vámpírt lenézik, és szándékukban állt megölni őket, ha már nem vehetik a hasznukat.

– Ez olyan Dennisesen hangzik – jegyezte meg Ami. – Azon az éjszakán, amikor elfogott, a saját szememmel láttam, hogyan vágta darabokra néhány követőjét egy macsetével.

– Jesszus! – kiáltott fel Krysta.

Chris felsóhajtott. – Valaki valószínűleg új vámpírsereget toboroz. És a küzdelmek leírása alapján az a benyomásom támadt, hogy az egyik cél az, hogy elfogjanak egy Halhatatlant.

Melanie összevonta a szemöldökét. – Miért lenne ez fontos a vámpíroknak? Érdekli őket a fejlett DNS-ünk?

Bastien átfogta a vállát. – Kétlem, hogy a vámpírok tudnak a DNS-ről. Legalábbis azok, akikkel találkoztam, biztosan nem. De Cliff beszélhet másokkal, amikor kimegyünk az Intézetből, és finoman puhatolózhat náluk, hogy változott-e azóta ez a helyzet.

Roland elutasító pillantást vetett rá. – Te tényleg kiviszed magaddal vadászni?

– Igen, és hagyom, hogy hetente egy-két alkalommal szabadon mászkálhasson, találkozzon a többi vámpírral anélkül, hogy azonnal védekezni kezdjenek ellene, mint akkor, ha egy Halhatatlan Őrző oldalán látják.

Marcus kiegyenesedett. – Hagyod egyedül kóborolni? Megőrültél? Elmondhat nekik mindent, amit tud. Beszélhet nekik Amiról! Minden vámpír, aki egy Halhatatlanra akarja rátenni a kezét, kétszeresen fellelkesedik, hogy elfogja a nőt, aki a Halhatatlanok történelmében először sikeresen kihordott egy gyermeket!

Seth megrázta a fejét. – Senkinek sem beszélt, és nem is akar. David és én is minden éjjel átnézzük a gondolatait, hogy megbizonyosodjunk erről, de mint mondtam, nem hiszem, hogy elárulna minket.

Lisette figyelte, hogy Marcus mély nyugtalansággal nyel egy nagyot, míg a többiek megbeszélték, milyen vámpírokkal futottak össze az utóbbi hetekben. Ránézett Amira, hogy ő hogyan fogadja ezt a dolgot.

Ami egy hosszú pillanatig felnézett a mennyezetre, majd Sethre pillantott egy remélem nem látta meg ezt a gesztust arckifejezéssel.

Ó a fenébe! Csak nem...?!

Zach nem lehet olyan orbitálisan bolond, hogy követi Lisette-tet Davidhez, nem kuporodik fel a tetőre, miközben tudja, hogy alatta ott ül Seth, akinek viszket a tenyere, hogy a kezei közé kaphassa.

Nem lehet ilyen őrült, ugye?

Ránézett Amira.

Ami ismét a mennyezetre nézett. Eltelt egy pillanat. Elmosolyodott, lehajtotta a fejét és megsimogatta a hasát.

A francba! Itt van! De mi a pokolért?

Ami valami furcsa módon érzékeli a jelenlétét. Vagy telepatikusan beszél vele?

Ha igen, hogyan sikerülhet nekik anélkül, hogy Seth vagy David észrevenné?

– Miért akarnának a vámpírok elfogni egy Halhatatlant? – kérdezte Bastien – Miért nem csak megölni akarnak bennünket, mint rendesen? – Előredőlt, felkönyökölt az asztalra. – Az én hadseregem tagjai nagyon keveset tudtak a Halhatatlanokról. Én is keveset tudtam rólatok. – Sosem gondolt rá, hogy talán egy lehet közülük? – Azt tudtam, hogy Roland legalább annyi idős, mint én, de fogalmam sem volt róla, hogy több ezer évig élhettek.

Marcus összevonta a szemöldökét. – Nem tudom hová akarsz kilyukadni ezzel.

– A vámpírok nem tudnak sem a fejlett DNS-ről, sem a hosszú élettartamról – magyarázta Bastien –, de azt tudják, hogy erősebbek és gyorsabbak vagytok náluk. Néhány vámpír követőm határozottan hitt abban, hogy a véretek ivása hasonló sebességhez és erőhöz segíthetné őket. Szerintük egy Halhatatlan elfogása, és a vérének naponta történő fogyasztása állandósítaná ezt a hatást. Amikor háborút viseltem ellenetek, győzködnöm kellett őket, hogy harcoljanak és öljenek meg benneteket, ahelyett, hogy azért harcolnának, hogy elfoghassanak.

Chris fürkészőn nézett rá. – Ezt még soha nem említetted.

Bastien vállat vont. – Nem hittem, hogy szükséges lenne. A seregem tagjai meghaltak Cliff, Joe és Vince kivételével. Nem gondoltam, hogy ez a téves hiedelem fontos lenne.

Chris hátradőlt a székén. – Nos, akkor ez lehet a válasz. Néhány hatalomra vágyó vámpír azzal eteti a követőit, hogy gyorsabbá, erősebbé válhatnak, ha elfognak egy Halhatatlan Őrzőt és vérbankként használják. Gondosan megválasztják, kiket változtatnak át. – Előhúzott egy fényképet bőr aktatáskájából, amit gyakran hurcolt magával, és körbeadta, hogy mindenki megnézhesse. Lisette képe volt az, amit a vámpírról lőtt. – Néhány emberem végigfuttatott ezen egy arcfelismerő programot. Egy korábbi tengerészgyalogosként azonosították.

Lisette elgondolkodva nézte a képet. – Az a kettő is katona lehetett, akikbe Ethannel botlottunk tegnap. Valószínűleg ott képezték ki őket test test elleni küzdelemre.

Chris bólintott. – Olyan vámpírokról van szó, akik még tiszták, nem őrültek.

– Meg kell határoznunk az akció forrását – mondta Seth –, még mielőtt elszabadulna ez a dolog. Ha újra felbukkanna egy ilyen vámpír, tartsátok életben, ha lehetséges. Kezdjetek olyan auto-injektorokat magatoknál hordani, ami vámpíroknak való nyugtatóadagokkal van megtöltve, ha eddig nem lett volna nálatok ilyesmi.

– Ifjabb Halhatatlanok – vette át a szót David –, meg kell szervezni a páros vadászatot. Most még önkéntes a dolog. De ha a helyzet változik, kötelezővé teszem.

Mindenki bólintott.

– Étienne és Lisette – folytatta Seth –, minden egyes vámpír elméjébe olvassatok bele, akivel csak találkoztok, legyen az tiszta, vagy őrült. Valaki csak tudja ki a vezető. Meg kell találnunk azt a vámpírt.

Lisette bólintott.

A fivére szintén.

– Van még valami? – kérdezte Seth.

Mindenki várakozóan körülnézett, majd megvonták a vállukat, vagy megcsóválták a fejüket.

– Remek. Akkor a gyűlésnek vége. Eredményes vadászatot.

Lisette felállt, hogy gyorsan elmeneküljön.

De Seth elkapta a vállát, mielőtt megtehette volna, a másik karjával Tracyt húzta oda hozzájuk, és elteleportálta őket...

Lisette körülnézett. – Hol vagyunk?

– A kastélyomban, Angliában.

– Igazán? Nem tűnt ismerősnek. Majdhogynem modern.

Seth elmosolyodott. – Évtizedek óta nem jártál itt. Azóta átalakítottuk.

Úgy tett, mintha felmérné a változásokat a hatalmas fogadócsarnokban, de közben azon járt az esze, vajon miért hozhatta ide őket Seth.

– Szeretnék elnézést kérni a mai estéért – mondta vezetőjük –, ha nem akartam volna mindenáron magyarázatot kapni a távolléted miatt Lisette, Tracynek nem kellett volna felfednie a titkát és...

Tracy szárazon rámosolygott. – Nem aláztam volna meg magam teljesen?

Seth összerezzent. – Igen. Ismét bocsánatot kérek. – A tekintete Lisette-re vándorolt. – Tudom, mennyire aggódsz Ami miatt. Tudom, hogy láttad az álmait, és azt is, hogy ugyanúgy véded őt, mint Marcus, David vagy én. Így amikor megszűntek a látogatásaid, attól féltem, hogy valami baj van. A koromra való tekintettel remélem, nem lepődtök meg azon, ha egy kissé régimódi vagyok és jobban aggódom a női Halhatatlan Őrzők miatt, mint a férfiak esetében.

Lisette és Tracy összenéztek. – Egy kissé?

Seth kínos mosolyt villantott Lisette-re. – Vagy nagyon. Olyan kevesen vagytok.

A női Halhatatlanok valóban rendkívül ritkák voltak. A legtöbb Tehetséges nő a vámpírok keze között végezte, még mielőtt befejezhették volna az átváltozást.

Seth vállat vont. – A pokolba is, gondolnom kellett volna arra, hogy talán egyszerűen találtál egy szeretőt, és szükséged van egy kis magánéletre.

Tracy rávigyorgott Lisette-re. – Hát ez nagyszerű! Csak folytasd! Annyi ideig tied a kégli, ameddig csak akarod.

Seth nevetett. – Én pedig igyekezni fogok, hogy a jövőben inkább a saját dolgaimmal foglalkozzak.

Bűntudat árasztotta el Lisette-tet, miközben mosolyt kényszerített magára. Mivel úgy tűnt, mindketten válaszra várnak, egyszerűen annyit mondott, hogy : – Oké.

– Hé – mondta Tracy –, gondolom nem vagy hajlandó mindenkiben eltemetni az emléket az álmomról. Vagy legalább a tárgyáról.

Seth bocsánatkérően rámosolygott. – Sajnos nem. Nem szeretném senki agyát sem megváltoztatni, kivéve ha feltétlenül szükséges. Az emlékek eltemetése bonyolult művelet.

Tracy felsóhajtott. – Egy próbát megért.

Seth megveregette a vállát. – Ismered a mondást, soha ne a borítója alapján ítélj meg egy könyvet.

Tracy a homlokát ráncolta. – Hogy érted ezt?

Seth rákacsintott. – Ha mélyebbre ásol, előfordulhat, hogy rájössz, Sheldon egy kicsit több annál, mint ami a felszínen látszik belőle.

Mindjét nő szája elnyílt.

– Te most kerítősködsz? – kérdezte hitetlenkedve Tracy.

A mosoly eltűnt. – Nem. Határozottan nem. Egyáltalán nem. És ha valamelyik Halhatatlan rákérdez, neki is mondd azt, hogy még tévedésből sem.

Oké. Ez már bizarr volt. Valamelyik Halhatatlan azzal vádolta meg, hogy kerítőt játszik?

Seth előhúzta a zsebóráját, felkattintotta a fedelét, és ránézett.

– Tracy, továbbra is szívesen látott vagy David házában. Lisette, ha továbbra is egyedül szeretnél aludni, gyakrabban kell bejelentkezned, hogy ne aggódjunk miattad. Nem szeretném megkockáztatni, hogy az új vámpírsereg kezébe kerülj csak azért, mert te és Tracy kevesebb időt töltetek együtt. Ő a Szekundánsod. Tájékoztatnod kell minden lépésedről, hogy azonnal tudjon róla, ha eltűnnél.

Lisette bólintott. – Úgy lesz.

– Kiváló! – Megérintette a vállukat, és visszavitte őket David házába. – Biztonságos vadászatot.

– Neked is – mondta Lisette.

Seth David mellé lépett. Lisette még hallotta, hogy Peruról tesz említést, aztán eltűnt.

– Szeretnéd, hogy még itt maradjak? – kérdezte Tracy.

A pokolba is, dehogy szerette volna! A megaláztatás után, amit Tracy elszenvedett, végképp nem. A durva tréfák így is elég sokáig porondon lesznek még. Viszont Lisette-nek szüksége volt a házra. – Csak ha tényleg nem bánod.

– Áh, tudom kezelni azt a sok szar dumát, amivel előjönnek. – Tracy kemény volt. – Rendben lenne, hogy elugorjak a házhoz és összeszedjek néhány holmit?

– Persze.

– Akkor benézek majd.

Lisette megölelte. Az adósod vagyok.

Tracy elmosolyodott. Dehogy vagy. Fantasztikus barát volt.

Lisette jó éjszakát kívánt mindenkinek, majd kilépett a bejárati ajtón.

Hála Istennek, senki sem követte.

Amikor odaért a Hayabusához, gondosan végignézett a ház ablakain, hogy nem néz-e ki valaki utána.

Senkit sem látott. Nagyszerű.

Felpillantott a tetőre, és a fenébe, ott volt!

Zach a szokott helyén a tetőgerincen ült, és a nyavalyás még integetett is neki! A holdfény megcsillant gyönyörű (immár gyógyult) szárnyán és selyemhaján.

Lisette összeszorította a száját, elöntötte a düh, szikrázó szemekkel meredt fel rá. Kiegyenesített mutatóujjával a férfi felé bökött, majd a hüvelykkel a válla fölött a háta mögé mutatott, szavak nélkül jelezve, hogy Zach azonnal tűnjön el onnan, kövesse őt.

A férfi arcán vigyor áradt szét.

Hihetetlen.

Aztán felállt, udvariasan meghajolt felé, majd kilőtt az ég felé.

Lisette-nek jelentős erőfeszítésébe került, hogy ne motyogjon az orra alatt, míg a fejére húzta a sisakját, és felült a motorjára. Amikor a jármű dorombolva életre kelt, ráfordult a bekötő útra és felgyorsult.

Telihold ragyogott az égen, kontúrjait kissé elmosta a ritka, szakadozott felhőzet.

A biztonsági kapun átjutva felkanyarodott a kétsávos főútra. Lisette égette maga alatt a kilométereket, az ezernyi átkozódás és gondolat úgy száguldozott a fejében, mint a kabátjában a szél.

Árny haladt át a ragyogó hold előtt. Zach volt az. Kitárt szárnyainak árnyéka meg-meglibbent, cikkcakkolt előtte ez aszfalton, játékosan, bohóckodva.

Tíz kilométert már megtett. Akkor még tíz van hátra.

Ki kel bírnia.

Amikor elegendő távolságra került David házától, hogy a Halhatatlanok se hallják, Lisette letért egy földútra, és messze bement rajta, hogy az esetleges vadászni indulók se találhassanak rá. Behajtott a fák közé, és leállította a motort.