Tizenkilencedik fejezet

 

 

Lisette magára cipőkanalazta a módosított védőöltözéket, amit a Hálózat alkalmazottai szállítottak ki David házához előző éjszaka. Az arca fintorra torzult. Eddig sem kedvelte. Most egyenesen utálta.

Olyan volt, mint egy búvárruha. Feszes, de elég rugalmas ahhoz, hogy meghagyja a mozgás szabadságát. A guminak kívülről durva, autóabroncs tapintása volt. A belseje némileg simább. De még mindig dörzsölt.

Rángat. Rángat. Húz.

Ez tényleg még a korábbinál is vastagabb lett? Sokkal vastagabbnak tűnt.

Rángat. Húz. Rápillantott Zachre és meglátta a szemeiben csillogó vidámságot. – Úgy próbálj kinevetni, hogy szétrúgom a segged.

A férfi egyenletes, hófehér fogai megvillantak mosolyában, miközben az övébe dugta két tőrét.

– Te szerencsés csirkefogó – morogta maga elé a lány.

Zach ekkor már nyíltan nevetett. Ő, Seth és David (utóbbi ugyan csak néhány óráig) voltak az egyetlen olyan Halhatatlanok, akik ellent tudtak állni a napsugárzásnak, így nem volt szükségük speciális öltözékre a mai harchoz. A többiek kénytelenek voltak elviselni magukon ezt a kényelmetlen szarságot a csata egész ideje alatt.

Zach nevetése valahogy mégis jobb kedvre derítette.

– Gyere és húzd fel a cipzáramat – mosolyodott el, és előrehúzta a vállán hajfonatát.

Csak bugyit és melltartót viselt alatta.

Zach a háta mögé került és egy ujját végigfuttatta a hátán a gerince mentén.

Borzongás futott végig rajta.

– Mennyire érződik rajta a változtatás? – kérdezte a férfi, miközben ügyelve, hogy oda ne csípje a bőrét, felhúzta a cipzárt.

– Most még vaskosabbnak tűnik – panaszolta.

Zach újra megkerülte, aggodalomtól sötét arccal nézett végig rajta. – Akadályoz a mozgásban?

Megmozgatta a vállait, derékból elfordult, felemelte, majd leengedte a karjait, térdeit, a nyakát mozgatta a magas gallérban. A kevlár, vagy bármi is volt az, amit a tervezők hozzáadtak a védőöltözékhez, hogy megvédje őket a nyugtató nyilaktól, furcsának tűnt. – Nem tudom. Próbáljuk ki.

A férfi szárnyai eltűntek, természetfeletti sebességgel Lisette felé lódult.

Lisette az alkarjával blokkolta az ütését, és közben bevitte saját találatát.

Lenyűgöző ütések és rúgások következtek.

– Állj! – mondta végül a lány.

Zach megállt, a szemei izzottak.

Lisette elvigyorodott és megcsóválta a fejét. – Olyan furcsa vagy.

– Miért? – kérdezte a férfi.

– Felizgultál, ugye?

– Igen – felelte Zach, a legkisebb zavar nélkül megvonva a vállát. – Akárcsak a fivéreid, csodálom az erős nőket. Vagyis az előttem álló erős nőt. A többieket nem nagyon figyelem.

– Én is felizgultam – mondta szárazon Lisette. Egy tucatnyi férfi szupermodell sorakozhatott volna fel Zach előtt, a lány kételkedett benne, hogy akár egyetlen pillantást is áldozott volna rájuk.

A férfi elmosolyodott, majd lehajolt, hogy megcsókolja.

Lisette szíve gyorsabban kezdett verni, amikor az ajkaik összeértek.

– Jól tudsz mozogni a ruhában – mormolta a fülébe Zach –, én pedig jobban fogom magam érezni a gondolattól, hogy némileg védve vagy a nyugtató nyilaktól.

– Én is – ismerte be.

– Egy pillanatra sem tévesztelek szem elől, Lisette – ígérte Zach.

– Te sem vagy legyőzhetetlen – mondta a lány és szorosan odasimult hozzá –, ne veszítsd el a fejed, és ezt szó szerint értem amiatt, hogy elvonja a figyelmed az, ami velem történik. Szükségem van rád.

– Miattam ne aggódj. Rendben leszek – ígérte a férfi.

De még magabiztos hangja sem oldhatta fel teljesen Lisette aggodalmát.

Tíz perc, szólalt meg Seth hangja mindenki fejében.

Zach a lány homlokához döntötte sajátját, a szemei arany tűzben izzottak. – Szeretlek.

– Én is szeretlek – felelte Lisette.

Valamilyen oknál fogva úgy érezte, mintha búcsúszavakat váltanának.

 

 

 

 

– Te szeeeeeent szar! – kiáltott fel Ethan.

A számból vette ki a szót, gondolta Lisette, miközben végignézett a Hálózat speciális alakulatainak osztagain.

Chris adta meg a találkozási pontot a Halhatatlan Őrzők, a Szekundánsok és az általa parancsnokolt humán alakulatok számára. Több mérföldnyire volt a zsoldosok bázisától, ahol a legsűrűbb volt az erdő.

– Mi van? – kapta fel a fejét Chris a Humvee elejére kiterített óriási térképből. A járművet sokféle, kisebb-nagyobb, igencsak durvának tűnő fegyverrel szerelték fel.

– Gondolod, hogy elegendő lesz ennyi ember? – kérdezte szarkasztikusan Ethan, miközben végignézett az álcaruhás, marcona vonású katonák valóságos tömegén.

– Ez csak a csapat fele – felelte türelmetlenül Chris. – A másik fele már elfoglalta a helyét a bázis körül.

Lisette Sethre nézett. Ha a zsoldosok csak egyetlen ember jelenlétét is megneszelik, tudni fognak az érkezésükről.

Seth valószínűleg olvasta a gondolatait. – Senkit sem vettek észre. Magam felügyeltem a megközelítési műveletet.

– Mi a fene ez? – mutatott rá Sheldon valamire a Humvee tetején.

Chris tekintete követte a megadott irányt. – TOW rakéta.

Lisette felhúzta a szemöldökét. – És az? – rámutatott egy fegyverre egy másik Humvee-n.

– Lángszóró.

Bastien megbámulta. – Mekkora a hatósugara?

– Úgy százharminc méternyire meggyújtja a vámpírokat – mondta Chris –, de mivel a Halhatatlanokat is meggyújtja, azt tervezzük, hogy távolabb vetjük be a kaputól és a főbb épületektől.

A többi jármű csúcstechnológiás fegyvereit Lisette már ismerte az előző, zsoldosok ellen vívott csatákból.

– Pillanatnyilag – kezdett mutogatni Chris a hatalmas térképen – ezek a gyakorlópályák azok, ahol kiképzések folynak. Éles lőszert használnak, így meglehetősen nagy tűzerővel kell szembenéznünk. A kaput erősen őrzik. A kerítés mentén állandó őrjáratot tartanak. Az őrségváltás fél óra múlva következik, a szolgálatban lévők így valószínűleg már fáradtak, nem teljesen éberek. Itt, itt és itt a főépületek és a gyakorlópályák mellett kamerák vannak a kerítésre szerelve. Összességében a bázison pedig rengeteg. A piros körök jelzik a pontos helyüket. Tehát újra. Gyakorlatilag az összes vámpír a szállásán van, ebben az épületben. Az éjszakai szolgálatos zsoldosok a mellettük lévő barakkban vannak. Ez itt a fegyverraktár. Bárki, akit beengedtek oda, igencsak durva fegyverzettel fog előjönni. Csak egyetlen ajtaja van, és valószínűleg pokolian sokan akarják majd használatba venni, így azt javaslom, hogy néhány Halhatatlan cövekeljen le előtte.

– Majd én – jelentkezett önként Yuri.

– Meg én – csatlakozott hozzá Stanislov.

Seth beleegyezően bólintott.

– Srácok, próbáljátok nem a levegőbe repíteni a helyet – kérte Chris –, tudnánk használni azt a cuccot, ami odabenn van.

Stanislov felsóhajtott. – Mindig tönkreteszed a mulatságunkat Reordon.

Lisette mosolygott.

– A helikoptereket őrizni kell. Nem szeretnénk, ha megismétlődne a múltkori eset.

Minden szem Krysta felé fordult, aki elvörösödött. – Már mondtam, hogy sajnálom – motyogta.

Étienne vigyorogva magához ölelte az egyik karjával.

– Ez a repülőgépekre is vonatkozik – mondta Chris –, nem engedhetjük, hogy bárki is elmeneküljön földön vagy levegőben.

– Richart, Jenna – szólalt meg Seth –, tartsátok a földön a helikoptereket és a repülőket.

Az érintettek bólintottak.

– Étienne, Krysta, Sean, megtisztítjátok a hangárokat – folytatta Seth.

Újabb bólintások.

– Roland, Sarah, vonjátok ki a forgalomból a vámpírokat.

Chris megrázta a fejét. – Ez az épület kibaszottul nagyobb, mint amiben anno Donald és Nelson emberei voltak. Javaslom, hogy még két-három Halhatatlan kísérje el őket.

Aidan elvigyorodott és felemelte a kezét. – Elég, ha én megyek?

Lisette kissé furcsállva konstatálta, hogy a kelta mindezt igencsak szórakoztatónak találja.

Seth bólintott. – Aidan elég lesz. Teleportálhat, és meglehetősen erőteljes.

– Oké – egyezett bele Chris.

Marcus előrelépett. – Én elfoglalhatom azt az épületet, ahol az emberek vannak.

Chris megrázta a fejét. – Arra nem lesz szükség. Az embereim elintézik. Kiiktatjuk az éjszakai szolgálatosokat a szállásaikon, és azokat, akik a kiképzőtéren vannak. Lisette, ha szeretnél segíteni nekünk...

– Lisette velem lesz – szakította félbe Zach.

Chris felhúzta a szemöldökét. – Mert te hol leszel?

– Sethtel és Daviddel a főépületben, megkínzok, megölök mindenkit, aki csak mozdul, hogy megtudjam azoknak a Halhatatlanoknak a nevét, akik elárultak minket.

Csend.

Chris Sethre nézett.

Vezetőjük vállat vont. – Tőlem aztán... Marcus, miért nem csatlakozol hozzánk te is a főépületben? Edward, azt akarom, hogy te, Bastien, Melanie és Ethan segítsetek megtisztítani Chris embereinek a gyakorlótereket.

Öt bólintás.

– Ami a főépületet illeti – mutatott rá Chris a térképen –, első pillantásra elegánsnak és hivalkodónak tűnik. Tele van márvánnyal és gránittal. Legalábbis a weboldaluk szerint ilyen az előcsarnok. Viszont nem tudtunk tiszta műholdas képet kapni a belsejéről, arról, hogy mi van odabenn. Rengetegen járnak ki-be nap mint nap, így azt hiszem, bátran feltételezhetjük, hogy itt van a bázis agya. Valószínűleg itt folyik a tervezés, a kísérletek, itt lehet a kommunikációs központ és itt zajlanak a találkozók.

– Már nem sokáig – mormolta David.

Chris mosolygott. – Ha jelt adok, minden mobil kapcsolat megszűnik, a vezetékes telefonvonalakat kiiktatjuk, de a műholdas készülékek működőképesek maradnak, ezért tartsátok nyitva a fületeket, ha hívást hallatok valahol, akadályozzátok meg. Az elektromos vezetékeket szintén átvágjuk, de biztonsági generátorok vannak itt, itt, itt és itt. Seth, te és Zach a saját szemetekkel láttátok a bázist, és bárhová képesek vagytok teleportálni az objektumon belül, így ezeket rátok bíznám – felemelt egy füzérnyi kézigránátot –, amint megadom a jelet, ki kellene ütni a generátorokat.

Zach összefonta maga előtt a karjait. – Nem hagyom magára Lisette-tet.

Seth átvette a gránátokat. – Majd én megcsinálom.

– A walkie-talkie-k még ettől függetlenül is játékban maradnak – mondta Chris –, így a zsoldosok között, ha korlátozottan is, de működőképes marad a kommunikáció. De már azonosítottuk az általuk használt csatornát, így követhetjük minden mozdulatukat, gyorsan rájuk találhatunk és elintézhetjük őket. Szekundánsok – utasított Chris –, parkoljátok le a seggeteket a legközelebbi golyóálló szerkezet mögé és őrizzétek a Halhatatlanjaitokat. Lőjetek le mindenkit, akinél nyugtatófegyver van. Ha a Halhatatlanotokat mégis belőnék, használjátok az adóvevőtöket, és vigyétek őket valami védettebb helyre, amíg kimenekítjük.

– Ha ez megtörténne – szólalt meg Richart –, én teleportálhatom a Halhatatlant Davidhez.

– Rendben. Minden más sérült halandót és Halhatatlant beviszünk az Intézetbe. A sürgősségi orvosi teamünk készenlétben várakozik. – Chris végignézett rajtuk. – Van kérdés?

Csend.

Reordon bólintott. – Seth, tudasd velem, ha te és a többi Halhatatlan elfoglaltátok a helyeteket, és készen álltok a támadásra, hogy elindíthassam az akciót. – Az emberekhez fordult. – Sisakokat fel.

A hálózat katonái felvették és becsatolták a sisakjaikat.

Seth a Halhatatlanokra nézett, a szemöldöke felszaladt. – Nos?

Bár minden arc vonakodást vagy utálatot tükrözött, a Halhatatlanok kötelességtudóan elővették védőruhájuk utolsó darabját, az álarcot, ami leginkább egy símaszkra hasonlított, és elfedett a szemeiken kívül mindent. Még a szájuk is rejtve maradt, eltekintve az apró légzőnyílásoktól.

– Előre – mondta Chris –, takarítsuk le őket a színről.

Morgásokat, panaszkodást kapott válaszul.

– Utálom ezt a szart.

– Úgy érzem, mintha megfulladnék.

– Ez a vacak nem lett vastagabb, mint korábban volt?

– De igen – felelte Chris, miközben összetekerte a térképet. – Most pedig fogjátok be, és indulás.

Lisette elmosolyodott. Csak Chris Reordon mert így beszélni a Halhatatlanokkal.

Ő is felemelte az álarcát és elkezdte ráhúzni a hajára. De Zach megállította. Maga felé fordította, megölelte és úgy csókolta, mintha nem lenne holnap.

Lisette belékapaszkodott, míg valaki meg nem lökte őket.

Zach felemelte a fejét.

Felnyúlt és végigsimított a férfi borostás arcán. – Rendben leszek – mondta neki újra.

Zach bólintott, hátralépett és némán figyelte, ahogy az arca eltűnt a sötét maszk alatt.

 

 

Különös érzés árasztotta el Zach-ket, ahogy ott állt a Halhatatlanokkal és a Szekundánsokkal az erdő árnyékában. Az őrök számára láthatatlanok maradtak, ugyanakkor ők kiválóan ráláttak a kapura és a környékére.

Miközben a területet tanulmányozta, Zach gyomra nagyon furcsán kezdett viselkedni. Nem émelygés volt ez. Valami más. A mellkasa összeszorult, a szíve gyorsabban vert, mint kellett volna.

Ez az idegesség, nevezte meg Seth a fejében.

Zach összevonta a szemöldökét. Ideges vagyok? Ez lenne az? Megpróbálta felidézni, volt-e ideges valaha a múltban, de egyetlen alkalom sem jutott eszébe.

Félted Lisette-tet. Roland ugyanezt érzi minden harc előtt. Még a szokásosnál is morózusabb, mert retteg Sarah miatt.

Zach rápillantott az antiszociális Halhatatlanra, de most még az arcvonásaiból sem tudta megállítatni, hogy örökké zord vonásai tovább mélyültek-e.

Csak lélegezz mélyeket és maradj éber, javasolta Seth.

Zach vett egy mély lélegzetet és lassan kiengedte.

Lisette felnézett rá.

Sethnek igaza volt. Iszonyatosan féltette a lányt.

Oké, mindenki – szólította meg mindannyiukat Seth –, Chris megadja a jelet és...

Szavait fegyverropogás szakította félbe.

Seth eltűnt.

Felbődült egy sziréna. A riasztás végigfutott a bázison. A kaput őrző katonák felugráltak, kezeik szorosan markolták fegyvereiket, miközben igyekeztek minden irányba körülnézni.

Bumm! Bumm! Bumm! Bumm!

A négy detonáció szinte egyidejűnek tűnt, ahogy Seth egyik generátortól a másikig teleportálva felrobbantotta a gránátokat. A sziréna elhallgatott. A zsoldosok összevissza futkostak a bázis területén, próbáltak rájönni mi az ördög folyik itt.

Zach két gránátot látott a kapu felé gurulni a földön.

Az egyik őr is meglátta a mozgást, lenézett a toronyból. – A kur...!

A bekövetkező robbanás sértette Zach érzékeny fülét, néhány másodpercig csengett utána. Torzók és végtagok repkedtek a levegőben. A kapu beszakadt és kinyílt.

Zach és a többiek körül éles, hegyes fémdarabok fütyültek, beleágyazódtak a fák törzseibe. Aztán megindultak David vezetésével, hogy szembenézzenek az ellenséggel.

Zach a szeme sarkából látta, hogy Chris hálózati katonákból álló zászlóalja is megindul a páncélozott járművekkel.

Kiáltások hallatszottak mindenfelől.

A zsoldosok tüzet nyitottak.

A főépület elülső része felrobbant, gránit és üvegszilánkokat szórva szanaszét.

David még csak le sem lassított, egyszerűen átfutott a sűrűjén.

Zach követte, végig Lisette előtt maradva, hogy a srapnel nagy részét felfoghassa a lány elől.

Újabb robbanások rázták meg az épületet, por és törmelékeső hullott rájuk.

Hány kibaszott gránátot adott Chris Sethnek?

Odabenn két fő folyosó tárult eléjük, amelyből számos kisebb ágazott el. A zsoldosok ezekből özönlöttek elő. Lisette hátulról beleütközött Zachbe, amikor az megállt, hogy felmérje a terepet.

Marcus érkezett melléjük.

David elővonta halálos katanáit, és végigsiklott a zsoldosok között, még mielőtt azok egy pár lövésnél többet leadhattak volna. Marcus a bal oldali folyosó felé fordult, rövid kardjai hamarosan Jackson Pollock műveihez hasonló alkotásokat festettek vörös vérrel a hófehér falakra.

Célozd meg az alagsort, szólalt meg Seth Zach fejében.

Közvetlenül mögötte felugatott egy fegyver. Hátrapillantva azt látta, hogy Lisette nagyjából egy tucatnyi, az épületen kívülről érkező zsoldost fektet le Glock 18-asaival.

Zach megrándult, amikor egy golyó átjárta a karját.

Lisette is összerezzent. Oké, szólalt meg Zach fejében, kezdek megbarátkozni az új védőruhával. Tényleg megfogja a golyót.

A zsoldosok mind elestek. A kiképzésen valószínűleg nem viseltek védőmellényeket. Vagy nem is a kiképző terek valamelyikéről érkeztek, és csak annyi idejük volt, hogy fegyvert ragadjanak.

Irány az alagsor, mondta a lánynak.

Együtt léptek ki a lépcsőház ajtaján, ahol több, a lépcsőn felfelé igyekvő zsoldossal is szembetalálták magukat. Lisette Glockjai okádták a golyókat, míg Zach apró pengékkel és dobócsillagokkal vette célba a lágy torokrészeket. Testek dőltek el és gurultak vissza, elbarikádozva előlük a lefelé vezető utat.

Zach újabb, lépcsőkön dübörgő bakancsokat hallott meg. Megragadta a korlátot, átugrott felette, és egy tucatnyi, automata fegyverekkel felszerelt férfiakból álló csoport közepén landolt. Lesöpörte őket magával az alagsorba, és nekinyomta az ajtónak, amin keresztül még többen próbáltak kiözönleni.

Tőreinek pengéje megvillant. Aztán az ajtó elé halmozta a testeket.

Miután végzett, még éppen időben nézett fel, hogy láthassa, ahogy Lisette utána ugrik a korlát felett.

Vigyorogva kapta el pillekönnyű testét.

– Szia, jóképű – mondta a lány a maszk mögül, hangjából hallatszott mosolya.

A ruha működik, hallották meg Étienne-t, legalábbis a megerősített részei. Eltalált egy nyíl, de nem tudott áthatolni rajta.

– Jó ezt tudni – mondta Lisette, miközben Zach talpra állította.

A férfi lehajolt és elkezdte a gallérjuknál fogva feljebb hajigálni a testeket a lépcsőkön.

Az ajtó kinyílt.

Golyók csapódtak Zachbe.

Még csak a tőreit sem vette elő. Csak elindult előre, és elroppantott minden nyakat, ami a kezébe került.

A zsoldosok úgy omlottak össze, akár a rongybabák. A maradék folyamatosan lövöldözve visszavonult egy mellékfolyosóra, amíg kikerültek a látómezejéből.

Zach mögött Lisette felmordult.

Megpördült, így még látta, ahogy a lány a földre rogy, és időben elkaphatta.

– Lisette?

A lány felnyögött.

Zachet pánik öntötte el. Nem történhet meg újra!

Letérdelt melléje, a nyilat kereste, de ehelyett egy golyó bemeneti nyílását pillantotta meg a maszkján közvetlenül a bal szemöldöke felett.

 

 

 

– Lisette!

Lisette összerándult és felnyitotta a szemét. – Mi az? – Fájdalom hasított a fejébe. – Au!

Zach lefogta a kezét, amikor megpróbálta felemelni. – Maradj nyugton.

Egyik hatalmas tenyerét odaszorította a homlokára. A fájdalom azonnal enyhült, a helyébe megnyugtató melegség lépett.

Várta, hogy a férfi majd elhúzza a kezét, de ez nem történt meg. – Mi...?

– Ne mocorogj! – utasította – Az agykárosodást nem olyan egyszerű gyógyítani.

Agykárosodás?

Ó! Igen. Az egyik golyó a fejét találta el.

Meglátta, hogy egy zsoldos kidugja a fejét a sarok mögül egy pillanatra. Felemelte az egyik Glockot, és lőtt.

Egy zsoldossal kevesebb.

Folytatta a tüzelést arra a falra, ami mögött a katona eltűnt. A golyók sikolyokat váltottak ki a folyosó beláthatatlan részén.

Komoran elmosolyodott. Így van seggfejek. Az én golyóim átmennek a falon.

Zach megcsóválta a fejét és elhúzta a kezét. Mondhatjuk, hogy már egész jól vagy?

Bólintott. Jól vagyok.

A férfi megfogta a kezét és megcsókolta kesztyűs ujjait. Akkor nézzük meg, mit rejtegetnek idelenn. Felállt, őt is felsegítette, majd lehajolt az egyik automata fegyverért, amit az egyik azóta halott katona ejtett ki a kezéből. Hogy működik ez az izé?

– Mi történik? – kérdezte suttogva az egyik zsoldos.

– Pofa be! – sziszegett rá egy másik.

Itt és itt kell fogni, igazította megfelelő helyzetbe Zach kezeit Lisette, aztán célra tartod és meghúzod a ravaszt.

A férfi bólintott.

– Miért nem csinálnak semmit? – kérdezte az iménti suttogó katona. – Gondoljátok, hogy elkaptuk őket? Nem hallok...

– Fogd be a kibaszott pofádat! – szisszentek rá újra a többiek.

Lisette-nek el kellett ismernie, hogy Zach istenien néz ki fegyverrel a kezében.

A mellékfolyosóról egy gránát gurult ki, nekikoppant a szemközti falnak, és feléjük perdült.

Zach villámgyorsan visszateleportálta a kiindulási pontjára.

– Hasra! Mindenki has...!

Lángok, és Lisette által fel nem ismerhető dolgok robbantak ki a mellékfolyosóról. A fanyar füst csípte az orrát, köhögésre ingerelte.

Felhúzta a maszkját.

– Hagyd magadon! – parancsolta Zach.

Megrázta a fejét, és beletömte a maszkot az egyik üres pisztolytáskájába. – Szinte lehetetlen lélegezni benne ebben a füstben. – Belépett a mellékfolyosóra és szemügyre vette a mészárlás helyszínét.

– A fenébe – mondta a válla fölött Zach –, meghúzhatták magukat, és talán csak arra várnak, hogy lerohanhassanak bennünket.

Minden zsoldos a padlón hevert.

Mögöttük számos zárt ajtó sorakozott a keskeny folyosó mindkét oldalán. Mindegyik mellett egy elektronikus belépőkártya olvasó panelje volt a falra szerelve, mint a vámpírok lakásainak ajtajánál, a Központban.

Zach végighúzta az első felett a kezét, és az ajtó kinyílt.

Lisette a válla fölött átnézve egy vámpírt pillantott meg a szemközti falnál.

A feje fölé kinyújtott karjain lógott, a lábujjai nem érték el a padlót. Körülötte a linóleum és a csempe foltjai arról árulkodtak, hogy kínozták. Végtagjai, amiket a piszkos póló és rövidnadrág szabadon hagyott, soványak voltak. Pillantása, ami összeakadt az övével, ahogy felemelte a fejét, tömény, áthatolhatatlan őrületet sugárzott.

Zach egy hang nélkül véget vetett a vámpír gyötrelmeinek. A következő szobában ugyanezt találták. És az ezután jövőben is. Majd a következőben. És így tovább.

Lisette már elvétette a számolást, amikor még ennél is rosszabbat találtak: egy vámpír az asztalhoz szíjazva feküdt az egyik helyiségben, míg az egyik karjába bekötött tűn keresztül vérrel táplálták, addig a másik karján keresztül ugyanolyan sebességgel le is csapolták belőle a vért.

– Most már legalább tudjuk, honnan szerezték a vírust. - Zach hangjából egyértelműen kivehető volt az undor.

– És azt is, hogyan tudtak megfertőzni annyi katonát.

Ez a vámpír is elveszítette már a józanság utolsó szikráját is. Ezt okozta a kínzás és a nyomorúságos körülmények.

A legtöbb zárt ajtó mögött ezt találták, gyorsan véget vetettek a vámpírok szenvedéseinek. Mire végeztek, az alagsorban az övékén kívül nem hallatszott egyetlen szívverés sem, így visszatértek a földszintre.

Lisette szeme hatalmasra nyílt, amikor átnézett az épület előcsarnokának helyén tátongó lyukon.

Chris emberei rakétákkal lőttek egy tankot, amit a zsoldosoknak valahogyan sikerült mozgásba hozniuk. A Hálózat másik Humvee-ja tüzet okádott a vámpírokra, akik kibotladoztak az otthonukként szolgáló épületből, hogy a napfényt is megkockáztatva megkíséreljenek elszökni Roland, Sarah és Aidan elől.

A David által korábban megölt egyik zsoldos mellett megreccsent a padlón egy adóvevő. Lisette egy kézbe fogta két Glockját és felemelte.

– Mit csinálsz? – kérdezte tőle Zach, miközben a vért és a sikolyokat követve egyre beljebb hatoltak a folyosón az épület hátulja felé.

– Hallgatózok. – Beállította a csatornát, amit Chris a Szekundánsok és a Hálózat Speciális alakulatainak kijelölt a csata előtt, így hallhatta az üzenetváltásaikat.

Megálltak az első mellékfolyosónál.

Üres volt. Vagyis inkább élettelen. Mert testek bőségesen feküdtek a padlón.

Ellenőrizték a következőt is. És az utána jövőt.

– David nem tréfál – motyogta Zach.

– Hol van Seth? – kérdezte hangosan Lisette.

Az emeleten, felelt Seth.

– Van emelet? – A lépcsőház, amiből ő és Zach feljöttek, mintha az alagsorból csak a földszintig vezetett volna.

Igen. Van egy elrejtett lépcsőház a folyosó jobb oldalának végén.

Odakinn hatalmasat robbant valami, a hang szinte beledöfött a lány fülébe.

Megtalálták a folyosó végén a rejtett lépcsőházat. Seth lerobbantott róla minden titokzatosságot. Szó szerint.

– Értesz bármit is ebből a sok üres fecsegésből? – kérdezte Zach, aki az adóvevőből kihallatszó beszédre koncentrált.

– Igen. Chris elégedetlen, amiért ilyen sokáig tart a külső területek megtisztítása. Jennának és Richartnak pedig pokolian nehéz dolga van, ők próbálják távol tartani a zsoldosokat a helikopterektől.

Lisette szemöldöke összeszaladt. Ki ment a segítségükre?

Tracy? küldte ki az elmei hívást.

Igen?

Hol vagy?

Sheldonnal segítünk Richartnak és Jennának. Miért? Szükséged van rám?

Nem, csak meg akartam győződni róla, hogy minden rendben veled.

A szarba!... Igen, jól vagyok. Ezek a fickók aztán tényleg elszántak. Te jól vagy?

Jól vagyok. Zach velem van.

Kezdem komolyan megkedvelni azt a pasit. A szarba!

Hagylak harcolni. Nem zavarlak többször. Tudasd, ha szükséged lenne rám.

Te is.

A lépcsősor egy ugyanolyan folyosóra vitte őket, mint amilyet a földszinten hagytak maguk mögött. Seth állt a közepén, körülötte testek hevertek.

– Van itt valami – mondta nekik, tekintete a környezetét kutatta. – Nagyon eltökélten igyekeztek megakadályozni, hogy eljuthassunk ide.

– Juthas-satok? – kérdezte Zach.

David egy mellékfolyosóról lépett ki. Az arcát és egész alakját vér borította, a ruháját megszámlálhatatlan mennyiségű lyuk rongyolta. Beletörölte véres katanáit a nadrágjába, és feléjük biccentett.

– A kurva életbe! – kiáltott bele az adóvevőjébe Dmirty, Yuri Szekundánsa. – Yuri elesett! Yuri megsérült! – Géppuskaropogásba fúlt a hangja egy pillanatra. – Beszorítottak! Nem tudok...

– Neeeeeeee! – üvöltött fel Stanislov a háttérben.

Seth hirtelen megingott, mintha minden erő kiment volna a lábaiból. Az arcából kifutott a szín.

David kiejtette kezéből a pengéit, odaugrott melléje és megragadta a karját, hogy megtartsa. – Seth? Mi az?

Lisette szíve feldübörgött.

Seth úgy nézett ki, mintha... pánikban lenne. Mintha megsebezték volna. Vagy valami ilyesmi.

– Seth? – sürgette a választ David.

Seth hatalmasra nyíló szemei találkoztak David pillantásával. – Halott. Megölték.

– Dmitryt?

Seth megcsóválta a fejét, és nyelt egy nagyot. – Yurit. Lefejezték.

Döbbent csend ereszkedett rájuk.

– Yuri! – hallották odakintről Stanislov kétségbeesett üvöltését.

Az épületet hatalmas robbanás rázta meg. Por szitált, vakolatdarabok hullottak le a plafonról.

Az elsőt újabb robbanások követték.

Lisette széttárta a karjait, hogy megőrizze egyensúlyát.

– A fegyverraktár! Mindenki el a fegyverraktártól! – kiabált valaki az adóvevő statikus zörejeinek közepette.

Az utolsó robbanás akkora volt, mintha egy kibaszott atombombát dobtak volna le...

Aztán tökéletes csend ereszkedett a bázisra.

Étienne! küldte ki tébolyult gyorsasággal a hívást Lisette. Richart!

Jól vagyok, felelt azonnal Richart, Jenna, Tracy és Sheldon is.

Semmi bajom, szólalt meg szinte vele egy időben Étienne is, de Yurit elvesztettük. Lefejezték a fegyverraktár előtt, mielőtt az felrobbant volna.

Lisette könnyektől homályos pillantást vetett Sethre.

– Eressz – utasította vezetőjük Davidet.

– Nem tehetsz érte mást, minthogy elkapod azt a fattyút, aki belekezdett ebbe az egészbe – mondta neki David.

Lisette csak most vette észre, hogy David szándékosan, hatalommal tartja vissza Sethet attól, hogy teleportáljon és valami meggondolatlanságot kövessen el.

Megrázkódott a föld. A falak. Az egész épület.

Lisette közelebb húzódott Zachez, aki óvón köréje fonta a karjait.

– Seth – mondta David szemkontaktust keresve. – Seth, nézz rám! Nem vesztheted el az önuralmad. Most nem. Akkor nem, amikor olyan közel járunk már hozzá, hogy véget vethessünk ennek.

Repedések futottak végig a falakon, pókhálószerűen beszőtték a folyosót, majd átterjedtek a plafonra is.

Valaki megköszörülte a torkát.

Lisette hátrakapta a fejét.

Marcus állt a folyosó másik végén, elsápadt, amikor Sethre nézett. – Azt hiszem, megtaláltam, amit keresel – mondta, és jobbra mutatott.

Lisette eddig észre sem vette, hogy a folyosó L alakú.

A rázkódás abbamaradt.

Dühtől összeszűkülő szemekkel Seth lerázta magáról David kezeit, és elindult Marcus felé.

 

 

 

Zach összenézett Daviddel.

Mindketten megkönnyebbülten felsóhajtottak. Ez egy hajszálon múlt.

Aztán David elindult Marcus és Seth után.

Zach és Lisette kissé lemaradva követték.

Marcus megállt egy helyen a fal előtt, amin két, szinte láthatatlan kidudorodás futott végig. – Egy újabb rejtett ajtó. Szívveréseket hallok mögötte. Talán egy óvóhely.

Seth kinyújtotta a kezét. Visszahúzódó acél keresztrudak csikorgó hangja törte meg a csendet. Aztán az ajtó benyílott.

Zach Lisette elé lépett.

Golyózápor fogadta őket odabentről.

David is felemelte a kezét, és telekinetikus erejével kikapkodta a fegyvereket mind a nyolc ember kezéből.

Nem volt nehéz azonosítani a vezetőket, még mindig szinte csöpögött belőlük az arrogancia.

Négyen holtan estek össze. Zach feltételezte, hogy Seth keze által hullottak el.

Az arrogancia viszont megmaradt. Mohó csillogás jelent meg a szemekben Seth erődemonstrációja láttán.

Ó igen. Ezek itt bármire képesek lennének a pénzért. – Ne jöjjenek közelebb! – figyelmeztette őket az egyik.

– Arra nincs is szükség – felelte Seth.

A férfi hirtelen felemelkedett, nekicsapódott a mennyezetnek, majd mozdulatlan rongycsomóként elterült a padlón.

A három állva maradt közül az egyik nyugtatópisztolyt rántott elő, és rálőtt Sethre.

Seth rámosolygott. - Úgy gondolod, hogy ilyen könnyen elintézel?

A zsoldos összevonta a szemöldökét, és újra lőtt.

– Ó, a nyilaknak igazán nincs semmi baja – biztosította Seth –, és a dózis is megfelelő. Csakhogy az arzenálotokban nincs olyan szer, ami rám is hatással lenne.

– Ki vagy te? – kérdezte a zsoldos.

– Az én arcom lesz az utolsó, amit életedben látsz.

Seth előre ugrott, megragadta a zsoldos torkát és odacsapta a falhoz.

A másik kettő a lehető legnagyobb ívben megkerülve őt igyekezett kimenekülni, csakhogy szembe találták magukat Daviddel és Zach-kel.

– Csináljatok velük, amit akartok – mondta Seth –, de az emlékeikhez ne nyúljatok.

David egyszerűen kiütötte a maga ellenfelét.

Zach ugyan szeretett volna egy kicsit játszadozni, de végül vonakodva ő is ugyanezt tette.

– Nem ölhetsz meg – mondta a zsoldos Sethnek.

– Nem?

– Én egy nemzetközileg ismert személyiség vagyok. Feltűnést keltene a halálom.

– Azt viszont kétlem, hogy meg is gyászolnának – felelt Seth érzelemmentes hangon. – Kitől hallottál a vírusról? Ki adta a kezedbe a nyugtatót?

A zsoldos tekintete Davidről Zachre rebbent, majd visszatért Sethre. Elmosolyodott. – Olyan információ van a birtokomban, amire szükséged van. Amíg nem adom át, nem fogsz megölni.

– Ó dehogynem. Csak udvariasságból kérdezek.

A magabiztos mosoly elhalványult. A zsoldos ismét Zachre pillantott.

– Mi...? – Az arca eltorzult, amikor Seth kegyetlenül betört az elméjébe és végigszáguldott az emlékein. Felkiáltott, kínjában a saját fejbőrébe vájta a körmeit, marékszámra tépte ki a haját. A lábai megpróbáltak kapaszkodót találni a falon. Vérpatak indult el az orrából. A füleiből. A szemeiből.

A sikoltozása ugyanolyan hirtelen csendesedett el, mint a szívverése.

Seth a földre ejtette az élettelen testet.

Zach és David hátraléptek, amikor Seth az általuk leterített zsoldosok felé indult. Letérdelt melléjük, és az egyikük homlokára tette a kezét.

Egyik perc a másik után telt el.

Seth végre megmozdult, elroppantotta a férfi nyakát.

A Zach által kiütött zsoldos mozgolódni kezdett.

Seth megragadta a torkát és felemelte ugyanúgy, mint az elsőt. Fájdalom torzította el a férfi vonásait.

Az arany izzás lassan elhalványult Seth szemeiben. – David.

– Igen?

– Vidd magaddal Lisette-tet és Marcust, segítsetek távol tartani a zsoldosokat a helikopterektől.

Zach tiltakozásra nyitotta a száját. Nem szerette volna a szeme elől veszíteni Lisette-tet.

De éppen amikor megszólalt volna, Seth a földre ejtette a zsoldos újra elernyedő testét és olvashatatlan tekintettel feléje fordult. – Zárjátok be magatok után az ajtót.

Zach Lisette-re pillantott. A lány hatalmas barna szemei tele voltak aggodalommal, ahogy követte Marcust és Davidet. A súlyos ajtó becsukódott mögöttük.

A fegyverropogás egyre szórványosabbá vált odakinn, ahogy a zsoldosok száma egyre csökkent, és a csata kezdte lendületét veszíteni.

A csend egyre súlyosabbá vált közöttük, Seth még mindig kiolvashatatlan tekintettel tanulmányozta Zachet.

– Láttad ki vezeti őket? – szólalt meg végül Zach.

– Igen – felelte Seth –, a zsoldosok vezetői röviddel az érkezésünk előtt találkoztak vele.

Megkönnyebbülés árasztotta el Zachet. Végre! – Ki az?

Néhány pillanatnyi súlyos csend állt be.

– Te – mondta végül Seth.