20. FEJEZET

A magas férfi kiszáll a Lincoln Town Cár volánja mögül; nadrágszíja a kocsi tetejével van egy vonalban. Hosszú ujjú, keményített inget visel, amely összegyűrődött a hosszú vezetéstől. Zakója gondosan összehajtogatva az utasülésen; most kiveszi onnan, gondosan lesöpri róla a pihéket, aztán előbb az egyik, majd a másik karját csúsztatja bele. Fején nincs haj; nem azért, mert minden reggel leborotválja, hanem mert szörnyű égési sérülései voltak. Bőre olyan ráncosán fényes, mint a megrágott rágógumi. Nem világos, hol kezdődik és hol végződik ajka. Sötét szeme mintha szemhéjatlan lenne. Orra kicsi, felfelé áll, és a távolból úgy néz ki, mintha nem is orr lenne; annyira fel van hasítva, mintha csupasz koponya közepén tátongana.

Három rendőrségi járőrkocsi, egy erdészeti terepjáró és a halottkém furgonja parkol a közelben, a karámkerítéssel körülvett parkolóban. Egy oszlopról felirat lóg – lakkozott deszkadarab, rajta a vésett felirat. – Blood Bath Hot Springs. Vérfürdő meleg forrás. A betűkön hódara.

A félmérföldes utat nagyon rövid idő alatt teszi meg; hosszú lábait gyorsan teszi egymás után; fekete cipőorrán vörös por ül, mire kiér a fenyők között a tisztásra, ahol rendőrök nyüzsögnek. A forrásokból gőzpára kacskaringózik az ég felé, mintha hatalmas orrlyukak fújtatnának, mintha valami lélegző élőlény lenne a föld alatt. A kén záptojásszaga olyan erős, hogy többen ingük sátorába rejtik az orrukat.

Nincs elég szalag náluk, hogy elkerítsék a tetthelyet. Ezért feketesárga csík lóg az ösvény elején. Szinte mindenki más átbújna alatta, a magas férfi azonban átlépi. Kecskeszakállas, fekete North Face síkabátot viselő férfi közelít hozzá; arcára kiül a kérdés, nem is kell kimondania. A magas férfi már veszi is elő az igazolványát. A kecskeszakállas bólint és megszólal:

– Még nem láttam errefelé.

– Nem láthatott.

Hangja bariton, minden szót tisztán, tagoltan ejt.

A rendőr jól megnézi a magas férfit; magával ragadja a látvány. Végül kimondja, hogy a neve Ron, és seriffhelyettesként mutatkozik be. Elővesz egy csomag Juicy Fruit rágógumit, egyet a szájába dob és rágni kezdi.

– A portlandi vagy a salemi irodában dolgozik?

– Nem ott dolgozom.

A seriffhelyettes még egy pillanatig rág. Aztán megszólal:

– Hát jó. Legyen titokzatoskodó seggfej, ha úgy akarja. Mondja meg, mit akar tudni.

Az áldozatok több napja halottak. Tökéletesen megmaradtak volna, ha nem éppen a meleg források a helyszín. A hőtől azonban bőrük megfeketedett, helyenként vörösen felhasadt, mint a túl sokáig a grillen hagyott hot dog kolbász. Egy éles, hegyes kő tetejéről öregember levált feje tátong rá. Amott egy nő teste; végtagjai X alakban széttárva, hasa felhasítva, belei, zsigerei barnássárga halomban hevernek a közelben.

Kék anorákos rendőrök fotóznak. Vakuk fénye robban. A talaj egyenetlen; sima kerek, vörös kövekkel van tele, amikbe gyakran beleakad a bakancsuk; botladoznak. Kivéve a magas férfi, aki lassan és simán halad a források között; átlépi a holttesteket, köveken egyensúlyoz, néha megfordul és elgondolkodva nézi az erdőt.

A forrásvíz vörös pocsolyájában hirtelen meglát valamit. Egy meztelen testet; tojásfehér hasával fölfelé lebeg. Don a közelben áll, mobiltelefonon beszél, aztán befejezi a beszélgetést, és a testet tanulmányozó magas férfira néz.

– Likánok.

– Tisztában vagyok a ténnyel.

– Mire gondol?

– Arra, hogy az egyetemen vulkanológusnak készültem. Hát nem mulatságos, hogy vannak, akik vulkanológusok akarnak lenni? Van bennük valami, mármint a vulkánokban, ami mindig vonzott. Álltam a Saint Helens füstölgő kráterének peremén, és helikopterrel repültem el a Kilauea fölött, belebámultam félelmetes narancsszín szemébe. Aztán a végén nem volt elég jó fejem a kémiához meg a fizikához, de elég sok órát vettem fel és elég sok könyvet olvastam ahhoz, hogy tudjam, a kitörés csak erő és idő kérdése. – Kezét a szeme fölé emeli napellenzőnek, a felettük magasodó, felhő borította hegyet szemléli. – Tudta, hogy a Three Sisters alatt, bár most nyugodt, magmatevékenység zajlik? Tudta, hogy a hegy magassága évente több centimétert is változik? Újra ki fog törni, és ez a hely, ahol most állunk, élénkvörös tengerré változik. Csak idő kérdése.

A testhez tartozó fej lesüllyedt, alig látható a vörös, opálos vízben, de amikor a magas férfi benyújtja lábát a forrás felé, mintha a vizet akarná kipróbálni, és cipője orrával odébb löki a testet, a fej felbukkan, az arc ásít rá; úgy néz ki, mintha szénrajzot nedves ujjal maszatoltak volna el.

– Erő és idő.