S T A R G A T E

A T L A N T I S

A FELEMELKEDÉS

Weir előbbre lépett, és Daniel látta, hogy a nő szemében ugyanaz a fény ragyog, mint ami ott izzott a sajátjában is. Izgalom és a borzongás, hogy felnyithatják Pandora szelencéjét.

– Mit akar ezzel mondani, dr. Jackson?

A férfi egy hosszú, diadalmas pillanatig hallgatott.

– Ez egy nyolc szimbólumból álló cím – folytatta aztán.

– A dolog, amit keresünk, minden elképzelhető távolságnál messzebb található…

Weirnek elakadt a lélegzete, és valósággal vibrált a feszültségtől. Daniel elmosolyodott.

– Messze van, de nem elérhetetlenül távol.

Minden ellenállása dacára, még McKayen is látszott az izgalom.

– Atlantisz?

– Igen. Atlantisz. – Daniel hosszú, alapos pillantást vetett mindkettőjükre, mert biztos akart lenni abban, hogy meg fogják majd érteni annak a jelentőségét, amit mondani akar nekik. – És azt hiszem, hogy eljuthatunk oda.

A szavait követő csend világosan jelezte, hogy a többiek megértették. Az emberiség készen állt arra, hogy megtegye az első lépést egy új galaxis felé. Rájuk pedig – ezekre az emberekre, akik most itt álltak előtte – az a sors várt, hogy legelöl haladjanak az emberi történelem legfontosabb és legizgalmasabb felfedezőútján.

El sem tudta volna mondani, mennyire irigyelte őket.