63.

Nemes Nagyuram,

mivelhogy Nagyságodnak oly hatalmas agya van hogy akár el is ajándékozhatna belőlle egy-két fontot s még úgy is kiváló gondolatai támadnának bizonyára rájött már hogy miután ellátogattunk a Halott városba és beszéltünk a kéziratokhoz értő öregemberrel meg a német papocskával Lionardo meg én immár mindent vagy legalábbis majdnem mindent értettünk, mindjárt megmagyarázom a dolgot, s boldogan teszem mert Nagyságod az én kegyes uram akinek odaadóan engedelmeskedem, még most is pedig még mindig nem küldte el Nagyságod az előlieget nem tudom világos-é amit mondandó vagyok.

Elősször is a németek alemannok strassburgiak az ördög szolgálatában állnak s hogy a kedvére tegyenek nagyszabású lázadást szerveznek mellyel kifoghatnak a pápán és úgy alakíthatják át Krisztus egyházát ahogy nekik tetszik lerombolván Jézus evilági alkotását. Nem véletlen hogy a barátaik között olyan alakok vannak mint ama Diebold ki ördögszarvakkal rajzolta le Mózest meg ama Toefl kinek neve puszta véletlenségből éppen ördögöt jelent német nyelven aztán micsoda véletlen hogy éppen a strassburgi katedrális alatt van a pokol kapuja, és Csehországban Francúzföldön meg Lombardiában, amint Ciolek mesélte a pápa keményen küzd az olyan szektákkal mint az adamitáké meg a fossariusoké etcetera melyek a fekete mágiát űzik és az ördögöt imádják, egyszóval Nagyságos uram ha valaki nem hűje rögtön átlátja miként állnak a dolgok.

Negyedszer a strassburgiak meg az ókorkutatók vagyis a pokolra-valók terjesztik a rágalmakat a Borgia pápa háta mögött hogy aztán mindenkinek azt mondhassák: Jaj milyen undorító ez a római egyház, annyi ott a botrány meg a gusztustalanság hogy fenekestül fel kell forgatni. Ekkor pedig Nagyságos uram a pokolravalók megalapíthatják a maguk német egyházát, és ne mondja Nagyságod hogy ez nem lehetséges, mert én éppen itt Rómában tanultam meg hogy egyszer már volt egyházszakadás, márpedig olyankor a hívek meg a papok meg a püspökök mind kettémennek, és két vagy három pápa uralkodik egy időben, és teljes a zűrzavar s ez elég sokáig tartott, és ha egyszer már megtörtént, miért ne történhetne meg még egyszer?

Harmadszor és utoljára, ilyen felfordulást nem könnyű csinálni vagyis nem elég hozzá hogy egyszerűen csak rágalmakat terjesztenek a pápáról meg Valentinóról épp ellenkezőleg, el kell érni hogy az emberek elfelejtsék hogy Jézus egyetlen egyházat akart, nem két különállót s az ókorkutatók vagyis a pokolravalók mert ez az ő igazi nevük, már jó ideje munkához láttak, oly írásműveket találván ki melyek soha nem léteztek példának okáért Tacitus Germaniáját, melyre visszagondolván még most is elfog a nevethetnék, mert ama írásmű olyan maszlag melyet csak a legostobábbak vesznek komolyan ám nagyon is szükség van rá ahhoz hogy azt mondhassák Hé ti németek, tudjátok-é hogy tinektek is roppant dicső és nemes és ősi történelmetek van? Tudjátok-é hogy Itáliában barbárnak és tudatlannak tartanak titeket mert ők a rómaiaktól származnak, és azt mondják hogy a ti történelmetekben nincsenek győzelmek, nincs dicsőség és nemesség? Hát pedig kedves németek ez nagy baromság melyet ama csaló gazember taljánok találtak ki, de nézzétek csak mit mond e Tacitus mű, melyet épp csak az imént fedezett fel Poggio Bracciolini: ti sokkal jobbak vagytok a taljánoknál mert éppolyan ősi nép vagytok mint Ők de becsületesebbek nálluk, mert a régi germánok jók voltak és egyszerűek és vitéz harcosok etcetera, hiszen még egy ókori római is mint Tacitus azt mondta hogy Kedves rómaiak mink nagy gazemberek vagyunk, a germánok viszont becsületessek és tiszta lelkűek, gondoljatok csak bele minő szégyen ez Rómára nézve.

Ötödszörre aztán a pokolravalók meg a strassburgiak mindenféle költeményeket fabrikáltak, hogy elhitessék az emberekkel hogy mindaz ami az ókori rómaiak idejében volt, vagyis még Jézus és a Szűzanya előtt, mind csudálatossan szép és érdekes. Vagyis összebeszéltek és elkezdték hirdetni hogy én itt találtam egy ókori kéziratot én meg ott, az enyém ötszáz éves az enyém meg ezer, az enyém tele van ismeretlen remekművekkel, az enyém meg olyan fontos művekkel melyekről azt hitték hogy örökre elvesztek, a tudatlan népek meg hittek nekik és azt mondogatták Nahát milyen ügyessek eme ókorkutatók minő régi értékes dolgokat találtak! És milyen szép és nemes volt a világ Jézus és a Szűzanya előtt pedig hát Jézus persze tényleg jóságos meg a Szűzanya is, de a keresztények mégiscsak romlásba döntötték az ókori Rómát.

Aztán az ókorkutatók csak nem hagyták békén az embereket sőt elkezdték könyvek formájában kinyomtatni mindazt amiről azt állították hogy ókori kéziratokban fedezték fel, pedig ama műveket valójában ők írták mert ugye Lionardo már az elején elmagyarázta nekem hogy Poggio és barátai jobban írtak és beszéltek latinul mint maguk a latinok nem igaz Nagyságos uram? A nyomtatott könyvek mind őtőlük származtak, mert amint Ciolektől megtudtam, ama Gutenberg ki feltalálta a könyvnyomtatást maga is Strassburgban dolgozott, és ne mondja nekem Nagyságod hogy ez puszta véletlen, mert ezt még a hűje sem hiszi el.

Így aztán az emberek ahelyett hogy Jézuson meg a Szűzanyán jártatnák az eszüket mostanában egyre többet foglalkoznak a pogány poétákkal meg írókkal, még olyanokkal is mint ama Ovidius ki szörnyen ordenáré költeményeket írt mindenféle szajhákról meg felszarvazottakról. És minő véletlen sok ókorkutató maga is írt szerelmes verseket, vagy egyenesen malacságokkal teli novellákat meg elméncségeket mint Poggio Bracciolini ahogy Toefl mesélte mikor a Campana fogadóban jártam, úgyhogy a végén az emberek már úgy voltak vele hogy malacságokról meg mások paráználkodásairól olvasni teljessen hétköznapi, sőt jó és nemes dolog mert azt hiszik hogy csakugyan létezett olyan világ hol eme disznóságok számítottak a legnemesebb költészetnek és mindenki anyaszült meztelenül állt modellt a szobrászoknak mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, pedig ama római szobrok tán frissen kerültek ki egynémely szélhámos műhelyéből, amilyen például Michelagniolo. Egyszóval Nagyságos uram nyilvánvaló hogy ez nincs így mert Ádám és Éva ideje óta nem szokta az ember fűnek-fának mutogatni a fütykösét és ha én megdugok egy fehérnépet csak a barátaimnak mesélem el vagy legföljebb Nagyságodnak mert Nagyságod megérti az efféle dolgokat de nem írom meg ország-világnak, már csak azért sem mert akkor mindenki az én szeretőimet akarná megdugni, nincs igazam?

Másodszorra Hetedszerre Tizenhar Hol a francba is tartottam egyszóval azt akartam mondani hogy miután az ördög meg a barátai roppantul szeretnek beférkőzni oda hol az emberek szerint Jézus lakozik, és aztán becsapni a népet, a strassburgiak is befészkelték magukat a legszentebb városba vagyis Rómába méghozzá ott is a legfontosabb helyekre, és buzgón védelmezik egymást hát ezért van az példának okáért hogy a Campana fogadó kocsmájában azt csinálnak és beszélnek amit akarnak akár még a pápát is szidalmazhatják hiszen a németek akik segítik őket ott rejtőznek mindenütt, Burcardo példának okáért azért lett a pápa ceremóniamestere hogy könnyebben űzhesse ördögi praktikáit, miközben az emberek bíznak a pápában tehát bíznak Burcardóban is aki pedig nagyobb áruló mint Lionardo. Burcardo és Sander csakugyan igen jól ismerik a pápa ügyeit úgyhogy ha ők mondanak valamit a Szentatyáról az emberek mindig is hinni fognak nekik. Ezért írnak két ceremónianaplót a Borgia pápa tevékenységéről vagyis egy igazit melyet magam is láttam Burcardo dolgozószobájába, s melyben csupa unalmas dolgok vannak, vagyis olyanok melyek Burcardo munkájával kapcsolatosak és ama másik hamis naplót melyet a németek a Halott városban őrizgetnek s melyet Lionardóval együtt Sander kezében láttunk, s eme második naplóban Sander és Burcardo mindenféle hazugságot hord össze a pápáról és mikor már nem tudják miféle történeteket eszeljenek ki még Boccaccio malac meséit is beleírják. Hiszen Nagyságos uram a német papocska is elmondta, hogy Burcardo fiatal korában, vagyis mikor még csak egy ismeretlen senkinek számított, tolvaj hamisító és csaló volt, hát akkor képzelhetjük miket mívelhet manapság mikor tömérdek pénze és fontos tisztsége van. A rágalmakat terjesztő hamisítók egyébként is kétségkívül mind németek: nem magyarázta-é el az öregember kihez a tökön rúgott képű fickó vitt el minket, hogy a németek igen jól értenek a hamisításhoz és a szélhámoskodáshoz mint példának okáért ama Trithemius ki a fél világnak balgaságokat hirdet Németföld történelméről?

Így aztán mikor majd a mostani pápa feldobja a talpát, a pokolravalók előhúzzák Burcardo álnaplóját melyben benne van minden maszlag mit a római németek kitaláltak a pápa ellen vagyis ugyanazon rágalmak melyeket én Nagyságos uram saját fülemmel hallottam mikor a Campana fogadóban jártam s melyekről Nagyságod is tudja hogy mind hazugságok és zagyvaságok, mint példának okáért a fiorenzai nótárius története kinél állítólag megtalálhatók a bizonyítékok a pápa és a törökök titkos egyezségéről, mikor pedig eme nótárius nem is létezik, vagy ama história hogy a pápa az apja Valentinónak meg a húgának

Lucreziának mikor valójában a nagybátyjuk s Nagyságod is láthatta hogy ez is nagy baromság etcetera etcetera.

Csakhogy most lehet hogy füstbe megy a németek strassburgiak pokolravalók elzásziak satöbbi terve, mert a pápa maga is azon gondolkodik hogy teljessen átalakítja az egyházat és ha ezt véghez viszi többé nem lehet botrányt kiáltani és követelni az egyház megújítását és megcsinálni az újabb egyházszakadást. Ráadásul a pápának van egy unokaöccse akinek aztán van vér a pucájában és seregeivel csapást csapás után mér az apró itáliai államokra melyek magasról tesznek Itáliára, és inkább idegeneket hívnak be mint hogy véget vessenek az egymás közti viszálykodásnak mert a szomszédjukat sokkal jobban utálják mint az idegent kinek még a szavát sem értik. És miként járnak el ekkor a pokolravalók? Hogy a pápa reformtervét zátonyra futtassák felszítják ellene az itáliai államocskák haragját. Nagy botrányt kavarnak a pápa körül, vagyis elterjesztik a rágalmat hogy a keresztény hit elárulója vagyis hogy titokban kiegyezett a törökökkel pedig a pápa valójában mindig is háborúzni akart a törökkel és még azt is elhíresztelik hogy egy bizonyos fiorenzai nótáriusnál ott vannak a pápát befeketítő iratok. Az itáliai államocskák nem tudják elhinni hogy valaki minden alap nélkül sárral dobálhatja a pápát s a pokolravalókkal együtt elterjesztik eme szóbeszédet szerte Itáliában sőt még azon kívül is. Eközben a Fuckerek kik maguk is a pokolravalók barátai, negyvenezer dukátot akarnak kölcsönözni a pápának a török elleni háborúra amint az örmény paptól megtudtam. Hát ezért láttam én ama sok pénzt Dorothea apjának házában a németek meg strassburgiak gyűlésén: egy hiszékeny ember még azt is gondolhatná hogy a Sancta Maria de l’Anima templom felújítására gyűjtöttek de énszerintem az a pénz volt az amit a pápának akarnak kölcsönadni a háború céljára vagyis a híres negyvenezer dukát.

Mivelhogy a pápa már ifjú bíboros korában is harcolni akart a török ellen, roppant boldog hogy most a Fuckerek pénzével végre valóra válthatja az álmát ám ezzel elősször is az egyház megújításától veszi el az időt másodszor meg nem veszi észre hogy eme Fuckerek, amint Kopernikusz mondotta nekem, letiporták az összes olasz bankárt és lassanként az övék lesz a leghatalmasabb bank más országokban is mint példának okáért Francúzföldön meg Németföldön úgyhogy azok akiknek a háborúzáshoz vagy más dolgokhoz pénzre van szükségük elébb vagy utóbb kénytelenek lesznek őtőllük, a pokolravalók meg az elzásziak barátaitól kérni és képzelheti Nagy uram mi lesz ebből vagyis hogy a pokolravalók csak annak adnak pénzt aki az ő pártjukra áll.

Mindenesetre amint az imént mondtam eggyelőre úgy áll a helyzet, hogy eme nagy zűrzavar közepette a pápának egyáltalán nincs ideje az egyház megújítására, úgyhogy tovább terjedhetnek a szóbeszédek az egyházon belüli romlottságról disznóságokról mocskos dolgokról, és elébb vagy utóbb minden németföldi német azt fogja mondani hogy Fiúk most már elég, miután immár Tacitusnak köszönhetően megvan a saját történelmünk csináljuk meg végre a saját egyházunkat is és küldjük el Rómát a francba. A Campana fogadóban az összes részeg német azt mondta hogy Vinfelin szerint egy napon megjelenik Németföldön amaz ember ki megújítja az egész egyházat úgyhogy a strassburgiaktól korántsem idegen ama gondolat hogy e nagy felfordulást mielőbb meg kéne csinálni, és énszerintem Nagyságos uram már csak pár évet kell várnunk, s Nagyságod is meglátja micsoda égszakadás földindulás lessz Germániában.

A spanyol Poggio tán rájött valamire mindebből, megláthatta mikor Sander Boccacciót olvasott vagy valami mást látott, és furcsa gondolatokra jutott s ekkor elment ama falucskába ahol később Dorothea is lakott, hogy beleüsse az orrát a németek dolgába és kikérdezze a helybéli földmíveseket. Csakhogy a németek megtudták mit mível, és megölették a szolgájával ki tán amúgy is félbolond lehetett és nem volt nehéz rávenni a gyilkosságra vagy leitatták ki tudja. Mindenesetre ők tették el láb alól a spanyol Poggiót, mert a „Poggius detur Mercurio” mondat azt jelenti „Poggio áldoztassék fel Merkurnak” ez pedig Tacitus Germaniájára vonatkozik, mert a germánok, amint bizonyára Nagyságod is emlékezik rá embereket is áldoztak Merkurnak úgyhogy mikor az az őrült Burcardo meg a barátai megértették hogy a spanyol Poggio még nagy főfájást okozhat nekik, az ókori germánok példáját követvén megölték. S azt hogy a spanyol Poggióval tényleg a strassburgiak végeztek bizonyítja Burcardo naplója, melybe beleolvastam mikor belopóztam a dolgozószobájába mert Poggio halálhírét oly megvetéssel jegyezte fel, hogy két avagy három sornál többet nem is szentelt neki.

Úgyhogy énszerintem Nagyságos uram minden világos mint a nap ám van itt még két dolog melyet nem látok tisztán mindjárt el is mondom Nagyságodnak mi az.

Az első hogy eltűntek mindazon nőszemélyek kiknek szolgálatokat tettem mióta Rómába érkeztem és gondolhatjuk hogy ebben is a strassburgiak keze van, mert ha eme históriában valaki feldobja talpát vagy eltűnik az mindig az ő lelkükön szárad. De akkor miért nem tüntetnek el engem is meg Lionardót, igen könnyű dolguk volna velünk s így megszabadulnának ama két embertől kik már napok óta beleártják magukat az ügyeikbe?

A másik dolog amit nem értek Ciolek szokásos ellenvetése, vagyis hogy a francba lehetséges hogy éppen Poggio Bracciolini írta meg Tacitus Germaniáját azt a művet mely igazán kapóra jött a strassburgiaknak meg az ördög barátainak hogy ilyen kavarodást csináljanak miközben ugyanez a Poggio Bracciolini jelentette ki a németekről hogy bárdolatlanok barbárok és agyalágyultak?

Ám e pillanatban Nagyságos uram nem foglalkozhatom eme két utolsó kételyemmel, mert Lionardóval immár minden fontosat kibogoztunk ami kibogozandó volt eme históriában, úgyhogy Lionardo nyomozása ezennel véget is érhet, épp ezért jobb lesz ha máris tájékoztatjuk Grassit mielőtt még Valentino ki olyan könnyen dühbe gurul másképpen gondolná, vagyis hogy nem a nyomozásnak vetne véget hanem Lionardo életének.

Maradok mindörökre Nagyságod engedelmes szolgája,

Salaì