33.

Mélyen tisztelt Nagyuram,

amint sejtettem a német hölgy azért etetett, hogy visszanyerjem az erőmet és újabb élvezetekben részesítsem, mit szépen meg is tettem, különben is úgy látszik itt Rómában rohamléptekkel haladok e téren, amint eggyel végeztem már jöhet is a következő, és miközben e második szolgálatot végeztem a szőke hölgynek, úgy láttam öt is igen nagy gerjedelem fogta el s mikor végre szünetet tartottunk, kitalált egy kis játékot vagyis hogy a mellét a fürtjeim közéfúrta aztán meg rányomta az arcomra meg az orromra mintha meg akarna fojtani én meg tréfássan segítségért kiáltoztam ő meg nevetett és igen jól szórakozott, és a végén csókot nyomott az orcámra és úgy láttam hogy igen fennen lobog benne a szenvedély és nemcsak a bujálkodás iránt pedig a fehérnépekkel általában úgy van hogy órákig győzködöm őket mire hajlandók levetni a bugyogójukat, aztán mikor végre akarják a fütyköst, utánna azonnal újra kívánják, meg még jó néhányszor de attól kezdve már szinte hozzám sem szólnak, mert az eszemet ugyebár nem sokra tartják.

Eme német hölggyel viszont oly jól ment minden legalábbis én úgy éreztem hogy arra gondoltam bemutatom Lionardónak és közlöm vele hogy megnősülök gondoljon csak bele Nagyságos uram mi nem jut eszébe a férfiembernek egy jól sikerült dugás után.

Ezek után megkértem Dorotheát hogy sétáljunk egyet úgyhogy kimentünk a házból, meg kell mondanom hogy Dorothea igen szép helyen lakik mert a ház egy fákkal benőtt térség közepén áll s nem messze terül el egy tó melynek jobb partja közelében, képzelje csak el Nagyságos uram még egy sziget is van. Kis idő múltán azt mondtam szeretnék elheverni a füvön mert a térdem még mindig reszket kissé, mire a szőke hölgy azt mondta, már megbocsáss de nem azt mondtad hogy egy jó hosszú sétára vágysz? én meg erre azt feleltem na és akkor mi van hát meggondoltam magamat de láttam hogy akár fáradt vagyok akár nem, a német hölgynek, mint a túl aprólékos embereknek általában, nem tetszik hogy megváltoztatom mit elterveztünk úgyhogy azt mondta jól van, akkor ne haragudj de egy időre magadra hagylak mert el kell intéznem valamit a parasztokkal a közelben. Aztán ha akarsz visszamehetsz a szobába és pihenhetsz az ágyon fekve mire azt mondtam, nem köszönöm dehogyis mert azt gondoltam ha bemegyek ez két perc múlva rám veti magát pedig most inkább egy kis friss levegőre vágyom.

Elterültem hát és jót pihentem, aztán körbejártam az udvart hol tyúkokat libákat kutyákat és más állatokat tartanak, aztán a tyúkólat odahagyva körbejártam a tavat és a jobb parton felfedeztem egy fából épült házikót, hová bementem és legnagyobb csudálkozásomra azt láttam hogy tele van könyvekkel. Miért tartja itt a szőke német hölgy a könyveit? kérdeztem magamban aztán kihúztam egyet és láttam hogy németül van, úgyhogy egy kukkot sem értettem belőlle. Láttam azonban hogy még igen sok könyv van ott és elfogott a kíváncsiság, és nekiálltam alaposabban körülnézni mert felettébb furcsa ötletnek véltem hogy valaki egy efféle kunyhóban tartsa a könyvtárát. Ekkor eszembe jutott hogy a Campana kocsmájában még volt nálam egy plajbász meg egy papiros, úgyhogy belenyúltam a zsebembe és hál’istennek mégis találtam és hozzáfogtam hogy felírjak néhány könyvcímet

Schedelscbe Weltchronik

Rudimentum Novitiorum

Tacitus − Germania / Celtis – Additiones

Annio da Viterbo – Historia Antiqua

Irenicus – Germaniae Exegesis

Na nézd már milyen érdekes, egy csomó könyv melyek mind Germániáról szólnak mi lenne ha beleolvasnék némelyikbe, ez a házikó úgyis oly kényelmes így legalább tán megtudok valamit e furcsa népségről mely valósággal megszállta Rómát.

Az első könyv mint mondtam németül volt mely nyelvet csak az érti ki maga is német. A második viszont latinul volt s örömmel vettem kézbe mert a latin majdnem ugyanolyan mint az olasz, és ha egy olasz jó kedvében van és jól kipihente magát, akkor is megérti ha sosem tanulta a nyelvet (nem csoda hogy Lionardo ki mindig harapós kedvében van, mert túl sokat olvas tanul és rajzol egy kukkot sem ért a latinból, én viszont igen). A könyvet kinyitván elősször is a címet pillantottam meg: DE ORIGINE ET SITU GERMANORUM mit igen könnyen megértettem mert gyakorlatilag olaszul is ugyanígy van, s azt jelenti hogy honnan jönnek a germánok és hol élnek. A szerző egy bizonyos Tacitus mely név igen viccesen hangzik olaszul, mivel azt jelenti néma vagyis olyan ember ki nem beszél, gondoltam is magamban ha néma mért nem maradt csöndben? aztán eszembe jutott hogy a francba hiszen ez nem más mint ama Tacitus, melyet Poggio Bracciolini fedezett fel vagyis az a könyv melyet Poggio talált egy németföldi kolostorban és a germán istenek eredetéről szól, és ez adta meg a németeknek ama dicső múltat melynek korábban híján voltak, ha jól emlékszem a Campana fogadóban is erről mondta az egyik német hogy az iskolában kellene tanítani. Ekkor azt találtam ki hogy elolvasok belőlle egy keveset és megpróbálom megérteni a lényegét aztán elmesélem Nagyságodnak.

Maradok Nagyságod buzgó szolgája,

Salaì