54.

Legjóságosabb és végtelenül megértő Nagyuram,

igen jót aludtam úgyhogy immár folytathatom a történtek elbeszélését vagyis hogy az öregasszony bár titkolni próbálta, de valójában nagyon is élvezte hogy olyan dolgokat árulhat el nekünk melyekkel befeketíti a menyét, elmondta tehát hogy egy szó sem igaz abból hogy a fia felesége nem tud semmit mert ama némber egy álnok kígyó, errefelé ugyanis mindenki tudja hogy Dorothea meg az apja meg a kis szolgáló két nappal ezelőtt elhagyták a házat és valahová máshová költöztek ám azt már tényleg senki sem tudja hová. Az öregasszony azt is hozzátette hogy mikor Dorotheáék kibérelték a házat azt sem lehetett tudni honnét jöttek és Dorothea apja éjjelente szokott összejönni a német barátaival s igen nagy volt nálla a gyanús jövés-menés, és biztossan azért esett eme házra a választása mert messze van Rómától, vagyis olyan hely ahol nincsen más csak tudatlan parasztok, kik a tyúkokon a disznókon meg a konyhakerten kívül nem értenek a világon semmihez. Évek óta nem is járt erre rajtam meg Lionardón kívül senki idegen s legfőképpen soha senki sem érdeklődött a németek felöl, vagyis nem, megbocsássatok de mégiscsak volt valaki, helyesbített az öregasszony. Igen? és ki volt az aki érdeklődött felőllük? kérdeztem. Hát ez már jó darab ideje történt lehet annak úgy öt-hat éve is már nem is nagyon emlékszem rá. Rómából jött egy ember kit valami titkárféle kísért és azt akarták tudni ki lakik ama házban hová később Dorotheáék költöztek, akkoriban egy másik német lakott benne mert eme házban mindig is németek laktak olyanok kik hol idejöttek Rómából hol meg visszamentek és állítólag mind a pápánál dolgoztak. De kedves fiam hidd el nekem hogy én soha nem tettem fel kérdéseket senkinek mert eszemben sincs beleütni az orrom mások dolgába, tisztességes asszony vagyok én nem afféle kotnyeles némber, a menyem bezzeg egy igazi pletykafészek ő aztán tudna mesélni egyet s mást, de hát minek mennétek hozzá mikor neki úgyis csak hazugság hagyja el a száját? kérdezte az öregasszony tekintetét az égre emelvén mintha azt mondaná, hiába kedveseim errefelé minden fehérnép valóságos áspiskígyó csak egyetlen jóravaló asszony van itt és az én vagyok.

Én pedig nagyon jól ismerem az öregasszonyok esze járását, tudom hogy furfangosak ám és szeretnek siránkozni úgyhogy megkérdeztem tőlle, Kedves és derék asszonyság, mondd meg hát kérlek ki volt az az ember aki Rómából jött és a németeket kereste? Erre ő megint rákezdte hogy jaj már nem is nagyon emlékszem rá meg aztán tudjátok, csúf eset volt ez, mert az ki Rómából jött beszélni akart az eggyik itteni földmívessel mert az jól ismerte ama németeket kik a nagy házban laktak, a földmíves viszont nem volt otthon mikor az uraság kereste ezért az megmondta a nevét és meghagyta hogy a földmíves menjen el hozzá. Ám pár héttel később mikor a földmíves felment Rómába, kiderült hogy az uraság időközben meghalt, állítólag a szolgája ölte meg fejszével vágta fejbe, és a földmíves rémülten jött vissza a faluba mondván hogy Jézus Mária micsoda szörnyű históriába keveredtem. Ám szerintem ama földmíves úgysem tudott volna segíteni az idegen úrnak, mert az még az errefelé szokásos beszédet sem igen értette. Tehát külországból való volt? Hát persze fiam, nem mondtam hogy spanyol volt? Még azt is mondta hogy ugyanarról a környékről való ahonnét a pápa de ne kérdezd hogy hívták mert én csak egy szegény öregasszony vagyok, nem emlékezhetek öt-hat évvel ezelőtti dolgokra a menyem bezzeg biztos tudná, de hát azt a kígyót meg minek kérdeznéd hiszen úgyse mondaná meg mostanra már nyilván te is kiismerted a fajtáját.

Igen igen kiismertem mondtam, s közben a szemem sarkából Lionardóra sandítottam és láttam hogy egy büdös szót sem ért az egész históriából, de a félelemtől egészen elfehéredett az arca.

Megbocsáss derék asszonyság kérdeztem vissza de mi a csudát akart ama spanyol úr a falubeli földmívestől? Tán beszélhetnénk eme földmívessel? Jaj fiam de sok mindenre vagytok kíváncsiak mondta az öregasszony hamiskásan mert az elején tényleg csak annyit mondtunk hogy Dorotheát keressük aztán egy csomó más kérdést tettünk fel neki. Ama földmívessel nem tudtok beszélni, mert pár hónappal azután hogy hazajött Rómából, egy szép napon kiment a mezőre és többé senki sem látta, még szerencse hogy nem volt házasember különben özvegyen maradt volna a felesége és árván a gyermekei szegénynek.

Hát ez aztán furcsa história derék asszonyság mondtam de mégis nem emlékszel rá hogy miért jött ide az az úr? Hát mittudomén, oly sok idő eltelt azóta mondta, ám látszott a szemén hogy valamire azért nagyon is jól emlékszik mert az ilyen kisfalvakban dögunalmas az élet és ha végre történik valami az összes falusi másról sem beszél tíz évig.

De várj csak valami mégis eszembe jutott mondta aztán az öregasszony, bár nem vagyok biztos benne, mindenesetre úgy emlékszem hogy ama spanyol uraság azt akarta megkérdezni a földmívestől, hogy hallott-é a németektől valami íróemberről, hóemberről? tán Tacitusnak hívták az illetőt? kérdeztem mert nem sok íróembert ismerek és elsőnek ez a név jutott az eszembe. Nem valami B betűvel kezdődő neve volt neki. Boccacciónak hívták? kérdezte Lionardo mire az öregasszony azt felelte, igen ez az Boccaccio, pontossan így hívták én ugyan tudatlan vagyok, s eme nevet azelőtt sose hallottam, de megjegyeztem mert olyan mókás a hangzása igazán mókás e Boccaccio név nem gondoljátok?

Dehogynem, nagyon is mókás mondta Lionardo de Fiorenzában ez igen ismert névnek számít mert Boccaccio toszkán volt és igen nagy megbecsülésnek örvendett a maga idejében, de most inkább azt mondja meg öreganyám: miként lehetséges hogy a fiam szerint a sziget azelőtt a tó jobb oldalán volt most meg a bal oldalán van? Jómagam inzsellér vagyok a hidraulika tudósa tudom miként kell hidakat építeni a folyók sőt még a tenger felett is és a szigetekhez is értek s biztos vagyok benne hogy a szigetek soha nem szokták elhagyni a helyüket. Tehát azt akarjátok tudni miért hagyta el a helyét a sziget? kérdezte az öregasszony Hahahahaha hahaha haha, de hát az nem is sziget! kiáltott fel kotkodácsolva mint egy kotlós. Látszik hogy nem vagytok járatossak ezen a vidéken mert erre mifelénk mindenki tudja hogy az nem sziget csak mindenféle holt növények vagyis száraz ágak levelek meg effélék melyek ott lebegnek a tó vizén és az ár hol erre hol arra hajtja őket és mivel alapossan összetapadtak úgy néznek ki mint egy sziget értitek már?

Maradok Nagyságod hű szolgája,

Salaì