1.

Nagyméltóságú Uram,

Salaì, Nagyságod alázatos szolgája ígérete szerint imhol küldi első levelét, bocsássa meg Nagyságod ha nem oly tetszetős olvasmány de én a köznép soraiból származom s nem jártam iskolába nevelőatyám volt eggyetlen tanítómesterem, és csupán városunk Fiorenza nyelvét írom és beszélem ámbátor igyekszem megtenni mindent mi tőlem tellik, és sajnállom ha máris egy-két hibát ejtettem de az elmúlt éjszaka szemhunyásnyit sem aludtam s most szörnyű álmosság van rajtam.

Hosszú utazást követően máma értünk Lionardóval Róma szent és szépséges városába. Nem szükségeltetik elmondanom miért is jöttem a pápa földjére, mivel indulásunk előtt már elbeszéltem ezt Nagyságodnak: Lionardo mester a neves inzsellér és piktor az én nevelőatyám és mesterem azt állítja, utazása célja hogy az antik római szobrokat és romokat tanulmányozza. Lionardo szerint eggyetlen könyvárus sem tart oly könyveket, melyek bemutatnák miként kell lerajzolni a Római Birodalom ősi, nemes palotáit és architektúrájának más szépségeit s ez igen nagy baj mert amint Lionardo szokta volt mondani, a régi dolgok imitációja dicséretesebb mint a maiaké.

Lionardo tehát egy ideig itt marad Rómában tán két-három hétig is hogy lerajzolja ama szobrokat, templomokat és egyéb emlékeket, én pedig mindaddig vele maradok. Atyám azt mondja eme utazás igencsak hasznára vállik majd művészetének, példának okáért el akar menni ama híres Hadrianus császár villájába, amint tanácsolták néki építész barátai Bramante, Giuliano da Sangallo és Peruzzi kik valamennyien a sors kegyeltjei, miközben Lionardóra úgy ráragadt a balszerencse mint méz a kanálra és soha nincsen egy huncut vasa sem.

Valójában amint már megírtam Nagyságodnak egészen más célból keltünk útra ámbátor Lionardo mester hallgat erről de engem sem ejtettek ám a fejem lágyára! Nevelőatyám úgy rendezte el Fiorenzában a dolgait vagyis pénzét a bankban, könyveit és egyéb írásait mint ki hosszú útra készülődik nem pedig két-három heti távollétre. Semmi kétség valamely nagy tekintélyű személy szolgállatába készül belépni, légyen szó kardinálisról fejedelemről avagy egyenesen királyról. Most még nem tudom ki az de hamarossan kiderítem és amint lehet tudatom Nagyságoddal mert alig várom hogy oly jóságos urat szolgáljak mint Nagyságod ki egyébiránt szép zsolddal is kecsegtetett márpedig senki sem ellensége saját magának, nem igaz?

Ámde most már leteszem a pennát mert éjjel a fogadóban hol megszálltunk tárgyalásba bocsátkoztam a fogadós leányával, s ügyletünk az ő szobájában zárult igen jó és kellemetes testi gyakorlatok közepette a leányzó legnagyobb megelégedésére, nekem viszont most majd’ leragad a szemem az álmosságtól.

Örökössen a mi szépséges Fiorenzánkra gondolva üdvözli tisztelő híve,

Salaì