55.

Minden dicséretre méltó Nagyuram,

miután elbúcsúztunk az öregasszonytól Lionardóval azonnal a tóhoz szaladtunk hogy lássuk igazat mondott-é és bedobtunk néhány szép nagy kavicsot a sziget közepére és láttuk hogy a kavics nagy csobbanással és fröcsköléssel elmerül, úgyhogy ez tényleg nem sziget hanem csak pár vacak növény vagyis olyasmi ami minden ingovány tetején ott úszik, csak itt már olyan sok növény gyűlt össze hogy egyfajta dombocska lett belőllük mely úgy néz ki mint egy sziget^[12]. Lionardo persze megint dühbe gurult és elkezdett ordítozni velem hogy Micsoda tulok vagy te Salaì mindenféle szigetről hablatyolsz aztán kisül hogy csak pár levél úszkál a vízen, a vénasszony előtt is csúnyán felsültem miattad, mire én azt feleltem, de atyámuram ha kegyelmed a hidraulika tudósa és annyira ért a vizekhez a folyókhoz etcetera, tudnia kéne hogy léteznek efféle álszigetek, nem? miért nem tanulmányozza alaposabban eme dolgokat, ahelyett hogy olyan marhaságokat találna ki mint hogy elterelné szeretett városunk Fiorenza gyönyörűséges folyóját az Arnót, mit reméljük senki sem csináltat meg kegyelmeddel mert szép kis kalamajka kerekedne eme zagyvaságból.^[13]

Ezután továbbmentünk a tó partján, s Lionardo is elhallgatott, tán mert elgondolkodott rajta hogy csakugyan hibbant ötletei vannak, énnekem viszont az járt a fejemben hogy Uramisten mi lesz ha ezek után a németek minket is eltesznek láb alól? mert az öregasszony szavaiból egyértelműen kiderült hogy ama spanyol uraság ki azért jött ide hogy a németek felől kérdezősködjék nem volt más mint a spanyol Poggio, a földmívest meg aki elment hozzá Rómába (csakhogy elkésett mert addigra a spanyol Poggio már halott volt) kinyuvasztották mert biztossan tudott valamit ami nem tetszett a németeknek elzásziaknak alemannoknak etcetera. S ennek az egész históriának valami köze lehet Boccaccióhoz, és emlékeztem is rá hogy Lionardo beszélt valamit nekem Boccaccióról mikor Rómába érkeztünk, azt mondta hogy Boccaccio Petrarcával együtt az első ókorkutatók eggyike volt. Aztán a németek is megemlítették Boccacciót mikor kihallgattam őket a tóparti kis házban bár azt nem értettem miért is került szóba úgyhogy mikor Lionardo megint nekem esett hogy Te nyomorult barom, azt feleltem neki Ugyan már atyámuram, mit érdekli mit gondol az öregasszony kegyelmedről? Inkább azzal kéne foglalkoznunk hogy kiderítsük mi folyik itt mielőtt minket is eltüntetnek mint ama földmívest ki ismerte a spanyol Poggiót, meg ugye véletlenségből a fehérnépek is kiknek néminemű szolgálatokat tettem Rómában, vagyis a szobalány meg a többiek mind eltűntek, mintha egyszerűen csak köddé váltak volna puff mint Lionardo szellentései. Úgyhogy egyetlen módon tudunk utánajárni mi zajlik itt de ezt most nem magyarázhatom el Nagyságodnak, mert épp most találtuk meg a földmívest ki visszavisz minket a városba és azonnal fel kell szállnunk a kocsira különben itt hagy bennünket.

Maradok Nagyságod buzgó szolgája,

Salaì