51.

Végtelen jóságú és bölcsességű Nagyuram,

rengeteg időbe telt míg a tömeg távozott a térről s a Campo de Fiore kiürült, a földön két avagy három ember is feküdt törött lábbal mert a sokaság eltaposta őket. Én azonban nem tudtam kivárni hogy a tér elnéptelenedjék mert azonnal vissza akartam menni a fogadóba azt remélvén hogy Lionardót ott találom, vagy ha mégsem hát legalább megvigasztaltatom magam egy kissé a szobalánnyal kit már jó darab ideje nem láttam. Lemásztam hát a talyigáról melynek tetejéről végignéztem a kivégzést és a könyökömmel hol jobbra hol balra lökdösődvén utat törtem magamnak a tömegben s közben egyre csak azt mondogattam Jaj bocsánatot kérek ugye nem fájt etcetera és közben haladtam is valamelyest ám egyszer csak megpillantottam egy ismerős arcot s az illető is meglátott engem és felkiáltottam hogy nézd már micsoda kellemes meglepetés mert ama német helyesebben alemann papocska volt az kivel pár napja a mise után elbeszélgettem és szívélyessen üdvözültük egymást és ez valamelyest jókedvre derített ama gyalázatos véres látványosság után melyben az imént volt részem. A papocska barátja ki akkor is vele volt mikor megismerkedtünk, rögtön hozzám fordult és megkérdezte Láttad ezt micsoda szörnyűség szegény fiam, és mindketten keresztet vetettek. Hát igen feleltem, és megkérdeztem, már megbocsássanak de Németföldön is előfordulnak efféle dolgok vagyis hogy ott is lopnak gyilkolnak etcetera? Hát persze hogy előfordulnak felelték Németföld sem maga a mennyország, de miért kérded? Hát tudja atyám nekem azt mondták hogy egyes németek szerint Itáliában csupa ügyeskedő meg gyilkos tolvaj szajha satöbbi él, a németek viszont kivétel nélkül mind rendes becsületes népek, és igen tiszta ősi szokásaik vannak. A két papocska elmosolyodott mintha egy kisgyermek gagyogta volna el nekik a maga gyerekes dolgait, és azt mondták nekem, de kedves fiam nehogy elhidd az éjfélé dolgokat a németek között éppen annyi a rossz meg a jó mint az itáliaiak között, vagyis csak az egyes emberről lehet megmondani hogy bűnös-é avagy jólelkű avagy szent ámbár szentekből az egész világon kevés akad, sőt manapság tán egy sem. Akkor jó mondtam, mert én is úgy gondoltam hogy az mit Tacitus meg Vinfelin mondanak, vagyis hogy a német faj jobb minta többi nagy baromság és ezt azért mondtam mert látni akartam milyen képet vág a két alemann papocska, hát olyan képet vágtak mint ki azt gondolja Na nézd már ez a fiú tud valamit, és az egyik azt mondta Idehallgass fiam bonyolult dolog ez, akadnak itt Rómában olyan emberek kik mit sem tudnak arról mit beszélnek a pápáról meg a római egyházról Németföldön ha akarod egy napon eljöhetnél hozzánk ellátunk lelki tanácsokkal és elmagyarázzuk röviden miként állnak a dolgok, de látszott rajta hogy nem tanítani akar engem, inkább ki akarja szedni belőllem mit tudok. Hát persze nagyon szívessen mondtam s erre a másik papocska elmagyarázta hol találom meg őket. Tudod kedves fiam tette hozzá végül, nem árt ha elbeszélgetünk, mert eme mai világban Jób türelme és Mózes ereje is kevés az embernek, s erről eszembe jutott a Diebold féle Mózes és azt gondoltam mi lenne ha most rögtön megkérdezném tőllük és mégis kérdeztem hogy Megbocsásson atyám ha még feltartom egy kérdéssel de meg tudná mondani hogy volt-é Mózesnek szarva? Megbocsáss fiam de nem értem mire gondolsz felelte a papocska, tán azt gondolván hogy ez valami tiszteletlen kérdés akar lenni. Nem atyám ne gondoljon semmi rosszra, csak úgy hallottam egyes piktorok a képeiken szarvakat tesznek Mózes fejére ámde csak egészen aprócskákat s elgondolkodtam rajta vájjon ez helyes dolog-é és mi lehet a jelentése. Ekkor a papocska elmagyarázta hogy a Bibliában az Exodus könyvében azt írják hogy miután Mózes megkapta az Úrtól a Tízparancsolatot a Szináj hegyén lement a többi zsidó közé kik látták miként ragyog az arca természetessen azért mert beszélhetett Istennel ami azért nem mindennap adatik meg az embernek, csakhogy ama héber szót mely „ragyogót” jelent, egyesek tévessen „szarvasnak” fordították, gondoljon csak bele Nagyságos uram micsoda ostoba emberek vannak és a hiba idővel állandósult mert a világ teli van ostoba emberekkel így aztán Mózes mind a mai napig szarvakkal a fején ábrázoltatik.

A végén mikor elváltam a két alemanntól, azt mondtam magamban, na Salaì már megint tévedtél mert úgy látszik Dieboldnak semmi köze az ördöghöz, s ilyenformán Burcardónak és Sandernek sincs, Sander persze egy szemét disznó de ez még nem jelenti azt hogy az ördöggel cimborái. Ám e pillanatban sürgössen búcsút kellett vennem a két alemann papocskától, mert a tömegben mely még mindig ott hömpölygőit a téren, megláttam a szabót kitől az ingeket vettem melyekről szóltam már Nagyságodnak, vagyis hogy szükségem volt néhány csinos darabra nehogy szégyent hozzak a mi szeretett Fiorenzánkra és mivelhogy egy halom pénzzel tartozom a szabónak s e pillanatban nem tudom kifizetni, és különben is sokkal jobb lenne ha megúsznám valahogy a fizetést, gyorsan megléptem már csak azért is mert a szabó is meglátott és közeledett felém méghozzá felettébb sötét arccal és az az érzésem hogy ha tudja hol van a szállásom itt Rómában, elébb vagy utóbb felkeres.

Ennekutána visszamentem a fogadóba de Lionardo nem volt ott ezért nem szólhattam neki ama leányka eltűnéséről kivel pár napja eljátszadoztam a lépcső alatt hogy a francba is hívják ja igen Rosának és azt se mondhattam el neki hogy felakasztották a tolvajt ki meg akart ölni. Ekkor bezárkóztam a szobámba ahonnan most írok Nagyságodnak és vártam hogy nevelőatyám visszatérjen. Eközben hívattam a szobalányt és csak vártam vártam de hiába, mert nem ő jött hanem egy szolga, és az a helyzet Nagyságos uram hogy nem valami jó hírt hozott. Az történt ugyanis hogy a szobalány késő éjjel ért vissza tegnap (vagyis azután hogy ama disznó Sandernál voltunk) ám azóta senki sem látta nem is hallotta azt se tudni hogy az ágyában aludt-é és a szolga igyekezett eltitkolni a nyugtalanságát de látszott rajta hogy aggódik és a fogadóban el se tudják képzelni mi a nyavalya történhetett.

Ráadásul az imént szóltak hogy kerestet a tökön rúgott képű fickó, én azt kértem mondják neki hogy nem vagyok itt és azt se tudják mikor jövök meg ám most mondták hogy továbbra is fel-alá járkál a fogadó előtt s az az érzésem hogy csak azért keres hogy megint szétverje a fejem ami nem éppen jó dolog. Aztán kaptam egy levélkét is valakitől aki pénzt akar tőllem de azt se tudom kicsoda mert olyan reszketeg betűi vannak mint egy vénembernek, csak azt tudtam kivenni a levélből hogy azt akarja menjek oda mielőbb mert kész a munka de az aláírást sem lehet kibetűzni, vájjon ki a franc lehet?

Maradok Nagyságod fáradhatatlan szolgája,

Salaì