3.

Bokrok közt szellő dúdol már,

Pénzfák ágán rezdül a dollár.

Fejünk felett rozsdás nap kél,

Este már csak egyikünk él.

Kancsó bor az ölben.

Karszék hintáz.

Egy játszma.

Ócska ötletek, mint ez.

A sakktábla fölött egy férfi és egy kutya ült, két üveg bor társaságában. A kutya közönséges portóit ivott, a férfi 1907-es Chateau Serpent Blond-t. A férfi Brodsky-féle megnyitással kezdett, a kutya pedig apránként őrölte föl ócska lépéseivel ellenfele elegáns játékát. Két Anna királynő korabeli széken ültek, a sakktábla kettőjük között egy rozzant szögeshordó tetején feküdt. Az egymillió dollár még mindig a hordóban pihent. Rozsdás, hatpennys szögek borították hat hüvelyk vastagon.

– Az utóbbi időben sokat járkálok álmomban, Drumhead – szólalt meg Ócskás. A hangja valahogy félúton lehetett egy öreg falusi kutya és a (néhai?) Sámuel Mare hangja között. – Néha még fényes nappal is alvajárók, de leginkább éjszakánként. És amikor alvajárók, gyakran a „másik énem" vagyok. Az én „másik énem” Sam Mare, aki ugyan halott, de remélem, nem végérvényesen. A környéken az a legenda támadt, hogy az ócskás szelleme kísért éjszakánként. Pedig az csak az én „másik énem", amit láthattak az emberek.

– De egy másik legenda is született, Ócskás, egy kísértetkutyáról, amelyik éjszakánként járkál és foszforeszkál. Az is te vagy?

– Igen. S. Palmer Mare használt valami anyagot a parókájára, én megtaláltam, és rá szoktam tenni a bundámra. Foszforeszkálóvá teszi a szőrt. Ez is egy része volt S. Palmer Mare hipnotikus légkörének, és most már része lesz az enyémnek is. Én vagyok a foszforeszkáló kutya, és még az is meglehet, hogy kísértetkutya vagyok. Időnként hallucinálok, és legalább ötven százalék az esélye annak, hogy maga is csak egyike a hallucinációimnak. Annak mi az esélye, hogy én a maga hallucinációja vagyok?

– Legalább ennyi, Ócskás. Gyakran eltűnődöm, hogy mi lehetett volna, ha te ott az ajtóban, a csigalépcső tetején nem marsz Mare lábába olyan dühödten, hogy felkiáltson fájdalmában, és így magára vonja a rendőrök és a többiek figyelmét. És mi történt volna, ha nem harapsz meg engem is olyan vadul, hogy elsüssem a pisztolyt ijedtemben, és eltaláljam Sam Mare-t a közös testben. Mert láthatóan ő halt meg, és S. Palmer Mare életben maradt. Gyakran eltűnődöm, hogy mindez hogyan lehetett volna, ha te nem így teszel. Igen, és elég gyakran eltűnődöm, hogy a fenébe is van ez most.

– És mi lehetett volna, ha a vérző és dühödt S. Palmer Mare halálra nem rugdal engem, mielőtt legyűrik? – tette hozzá Ócskás. – Kíváncsi lennék, mi lett volna akkor. Igen, és engem is érdekelne, hogy a fenébe is van ez most.

– Vagy álom volt, vagy hallucináció, de úgy rémlik, hogy te meglátogattál engem három nappal ezelőtt Bedlamban, Ócskás.

\

– Valóban ott voltam magánál, és elbeszélgettünk egy kicsit – ismerte el Ócskás. – De nem szeretnék még egyszer odamenni. Tudta maga azt, hogy ott benn, a Lelkisérültek Betlehem Intézetében van egy osztály, a Lelkileg Sérült és Elmebajos Kutyák Osztálya? Nagyon jó elbánásban részesülnek ott a kollégák, merthogy mind gazdag ember kutyája. őrajtuk senki sem végez állatkísérleteket, nem, erről szó sem lehet. Azokat a kóbor kutyákon végzik, az ócskatelepi kutyákon, amiket összefogdosnak. Persze ezt mind a jó ügy érdekében, de hát én mégiscsak egy tipikus ócskatelepi kutya vagyok.

– S. Palmer Mare-t kötél általi halálra ítélték mint többszörös gyilkost, Drumhead Joe. Örül neki?

– Nem igazán. Magam akartam megölni. Bár az már végleg összezavarna. Most legalább már megnyugodtam egy kicsit, hála a kezelésnek. Azt mondják, kiengednek egy vagy két hét múlva, ha legalább színleg hajlandó vagyok tiszteletben tartani a határokat reális és irreális között. De nekem az a benyomásom, hogy normális ember sosem tudná megmondani, hogy végül is hol a küszöb. A jelenlegi állapotomban, azt hiszem, sokkal pontosabban tudom érzékelni, mint a normális emberek, hogy mennyire elmosódottak a határvonalak. Mindenesetre ők csak mosolyognak rajtam, és egyikük minden délután elsétál velem ide (csak tíz perc séta), és hagyja, hogy eltöltsek mindennap félórát az én „láthatatlan kutyámmal" – mert így hívnak téged –, ebben az elhagyott és üres ócskásboltban. Miért hívnak téged „láthatatlan kutyának"?

– Meri láthatatlan vagyok, Drumhead, kivéve éjjel, amikor világít a foszforeszkáló bundám. Azon gondolkodtam, Drumhead, hogy ha S. Palmert felakasztják, rokonsági alapon bejelenthetném az igényemet a holttestére. Lehet, hogy sikerülne feltámasztani annak a testnek a romjaiból az én néhai Sam Mare barátomat. Bár elég problémásnak tűnik, ha kutya létemre, ráadásul leginkább láthatatlan kutya létemre előállók egy ilyen követeléssel. Drumhead, ha én csak hallucinációja vagyok magának (ami valószínű), és maga az én hallucinációm (ami több mint valószínű), akkor ki az a két alak, aki itt ül?

– Az isten áldja meg ezt a bort! Nem tudom, hogy ki ez a két fickó, Ócskás, hacsak ők nem mi magunk vagyunk. Hogy állunk a borral?

– Holnap majd feltolom az italkocsit a pincébe a csigalépcső alatt, és megpakolom húsz-húsz palackkal mindegyik fajtából. Az kitart újabb három hétig. Körülbelül ezerhétszáz palack van még a magáéból, úgyhogy az elég lesz, egyet számítva naponta, még majdnem öt évig. Ami engem illet, ha kifogy a portói, ott a rengeteg sherry meg sauterne és a többi közönséges bor. A siralomházban lábra kapott egy hihetetlen történet, hogy a S. Palmer Mare híres parókája egyáltalán nem is paróka, hanem a saját odanőtt haja. Drumhead Joe, én számtalanszor láttam őt, ahogy azt a parókát levette meg föltette, így most nem is tudom, mit higgyek.

– Én egy másféle siralomházi történetet hallottam ugyanerről, Ócskás. Az úgy szól, hogy S. Palmer olyan konokul állította, hogy az a saját haja, hogy a végén az őrök azt mondták: „mi is lehetünk olyan makacsok, mint maga", és azzal ott a fején megborotválták a parókát. Ezután S. Palmer csak nyögött és sóhajtozott, hogy neki a hajában volt a mágikus ereje, mint Sámsonnak, és most tönkre van téve nélküle. De a következő nap felvidult és közölte, hogy a haja újra nő. És éppen ma reggel (de lehet, hogy ez egy héttel ezelőtti ma reggel volt) kaptam egy levelet a komor házból, miszerint szeretnék előbbre hozni a kivégzést, mielőtt még be kellene vallaniuk, hogy tényleg nő a haj azon a parókán.

– Sakk – mondta Ócskás. – És matt. Megint megvertem.

– Á, csak mert nem vagyok formában ma sem. Úgy tűnik, most már sose leszek a régi formában, Mit csinálsz, Ócskás? Mi az a kék borzalom, amit a mancsodban forgatsz? És mit csinálsz a szemeddel?

– Behelyezem azokat a kék kontaktlencséket, amik nélkül S. Palmer Mare nem lehetett volna az, ami. Eléggé túlméretezettek. El kellett fedniük a Sam Mare nagy barna pupilláit, és az én szemem a hasonmása az övének. Szeretném tudni, hogyan hatnak az én aurámra. Hogyan hatnak, Drumhead?

– Ehh, reszkető verébfiókát csinálnak belőlem, belőled meg hipnotikus kígyót. Vedd ki őket, Ócskás!

– Ej, Drumhead, csak gyakorolnom kell valakin! De itt van a kísérője a Betlehem Intézetből. Lehet, hogy holnap nyerni fog.

– Lehet. Muszáj. A középjátékod továbbra is gyenge, Ócskás. Nem is értem, miért nem tudok többször élni az előnyömmel.

' Belépett a vidám, fiatal kísérő.

– Mehetünk vissza, Mr. Kress? – kérdezte. – Kellemesen telt az idő a maga láthatatlan kutya barátjával?

– Nagyon kellemesen, Charles. Csak ő nem láthatatlan. Nézze meg, ott ül abban az Anna királynő korabeli székben, a sakktábla túloldalán.

– Aha. Csakhogy nincs ott se Anna királynő korabeli szék, se sakktábla, és semmilyen kutyát nem lehet itt látni. De maga már megint becsípett, pedig se bort, se poharat nem látok sehol. Ebben valami trükk van, ugye, Mr. Kress? De úgy látszik, ez a piszkos lyuk valahogy mindig jobb kedvre hangolja magát, pedig én nehezen tudnék elképzelni lehangolóbbat egy ilyen kihalt és üres ócskásboltnál.

– Lehet, hogy piszkos lyuk – válaszolta Drumhead Joe Kress árnyalatnyi daccal a hangjában. – De ebből meg lehetne vásárolni fél tucat kevésbé koszos helyet is. Tudta azt, fiatalember, hogy abban a szögeshordóban egymillió dollár fekszik?

– Izgalmas, Mr. Kress, csak sajnos ott nincs semmiféle szögeshordó. Egyáltalán semmi sincs ott, ahova mutat. Jöjjön, kérem. Csak tíz perc könnyű séta visszafelé. Aztán a szokásos fürdő és egy óra szundikálás után ideje lesz a vacsorának.

– Egyáltalán nem olyan gyönge a középjátékom – vetette sóvár tekintetét a világra a kék kontaktlencséken keresztül Ócskás. Úgy találta, sokat javítanak az önbizalmán. – Drumhead Joe Kress jobban tenné, ha inkább a végjátéka miatt aggódna.

Ifj. Korga György fordítása