Ötvenharmadik fejezet

AZ EGYETLEN HELYES TETT

Inisfael, Shard, Reika Golgos felett, Tia Callas csatahajó, 15:35

AFAREEN iszonyú büszke volt a kapitányaira.

A legtöbbet maga nevezte ki, helyezte át vagy cserélte le. Aki nem tetszett neki, annak még a háború előtt más munkát talált, esetleg egy távoli frontra vezényelte őket. Az a hetven ember, aki közvetlenül neki engedelmeskedett, a saját személyes flottája volt: ők nem kérdeztek semmit. Teljesítették a parancsait. Akkor sem lázadtak, amikor arra kötelezte őket, hogy zuhanjanak a hajójukkal; és akkor sem, amikor a jövevényeket kezdte lövetni, miután visszahelyezték a szolenoidokat. A földre került cessk hajók mindannyian osztoztak egymás sorsában, Afareen shardi-gouldi hajóhada pozdorjává lőtte őket.

A távoli seregrészeknél már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet. Amíg volt rádiókapcsolat, a morni egységek kerek perec megtagadták az engedelmességet. Kizárólag a nagyúrtól fogadtak volna el parancsot, azután, hogy Lilith közellenségnek lett kikiáltva. A gouldi aranydandár egyszerűen lelépett, amikor Fülad-Zereh megérkezett. Talán jobb pozícióból akartak tárgyalni, de ugyan kivel? A császárral? A Mesterrel? Mindegy. Afareen visszaült a kapitányi székébe, amiben Dareeos szokott ülni, ha a hajón volt, és tőrével piszkálta a karfáját.

Keresnie kell újabb ellenfeleket. Meg kell ölnie minden gépet, lényt és egységet, ami Fülad-Zerehhez tartozik, hogy megvédje Mikaelt, hogy megvédje Arest. Ameddig töltény van a fegyverekben.

- Főkormányos!

- Igenis, asszonyom.

- Induljunk meg félgázzal dél felé! Adják le a fényjeleket a flottának!

- Igenis. Az ellátmányhajó?

- Milyen hajó?

- Két perce jelentkezett be, hogy dokkolna. Már pakolnak, azt hiszem.

Afareen gondolkozott, nem tudta felidézni, hogy szóltak volna neki erről.

De igazából annyira szétszórt volt, hogy meg sem lepődött ezen.

- Nem kértem ellátmányt.

- Pedig itt vannak, és rakodnak.

- Fedélzetmester! Takarítsák le azt a gépet a Tia Callasról, indulunk!

- Igenis, ellentengernagy.

A fedélzetmester sietve hagyta el a hidat. Markáns arcú férfi volt, kopasz, magas, erős. Illata alapján volt az ősei között El-Lilian-minta is, konstatálta Afareen, aztán nem foglalkozott tovább a dologgal.

A legénység néha fel-felnézett rá. Hát persze, megerősítést vártak, biztatást, magyarázatot. Nem fognak kapni. Eszében sem volt megosztani az érzéseit, gondolatait az embereivel.

A várakozás csendjét ismerős hang törte meg: egy fegyver dördült el nem messze. Még egy. Aztán felkerepelt egy gépkarabély. Kiáltások.

- Biztonsági riadó! Zárják le a hidat! Százados, derítse ki, mi folyik hátul!

Teljesen vaknak érezte magát a megszokott gondolgép-támogatás nélkül.

A tengerészgyalogos tisztelgett, csőre húzta a pisztolyát, és ötödmagával, egymást fedezve, elhagyták a hidat.

Sötét is volt. És hideg. A vészvilágítás égett csak, a fűtőrendszer azóta kelletlenkedett, hogy újraindították. Biztos csak egy egyszerű hiba, talán egy biztosítéktábla ment ki. A gépésztisztek nyilván fontosabb dolgokkal voltak elfoglalva.

- Karta, melegítsék a rakétavető csöveket!

- Igen, asszonyom.

ATia Callas hídja előrébb helyezkedett el, mint a hasonló méretű csatahajókon. A megszokott elrendezés szerint a híd a hajó hátsó harmadában kellett volna hogy kiemelkedjen a sárkányból, az előtte elterülő hosszú fedélzet a tömérdek ágyúnak szokott otthont nyújtani. A Callas viszont csak két nagyobb üteggel rendelkezett, a hídját az első harmadába építették, mögötte tucatnyi rakétavető tubus meredt az égnek.

- Rendszerhiba! - kiáltott fel az egyik operátor. - A tubusok áramellátása lekapcsol!

- Francos szemét! - dünnyögte Afareen.

- Rendszerhiba! - fordult hátra a főkormányos is. - A generátorok kibocsátása csökken!

Na, ez már nem vicces.

Fegyverropogás.

A tengerészgyalogos tiszt bevágódott a hídra, vágott sebbel a combján, a karján, a sisakja nem volt sehol, az arcából hiányzott egy darab.

- Ellentengernagy, Thanatos próféta van a hajón, öli az embereinket! - szörcsögte szétroncsolt szájával.

- Akkor Lilith is itt van. - nézett fel Afareen. Elsüllyesztik a hajót! - Rádiós! Van már vonal? Tudok beszélni a hajón bárkivel is?

- Nincs, ellentengernagy asszony! - válaszolta a nő nem kevés rémülettel a hangjában.

Afareen felpattant a székből, az ajtó melletti fegyvertárhoz ment, felnyitotta, és magához vett egy csatakést, egy pisztolyt és egy tár chemhanced injekciót. Azzal kezdte, hogy beadott magának egy hipergyorsítót, majd csőre töltötte a fegyverét. Egy pillanatra megtántorodott, ahogy a szer hatni kezdett. Izgalom, tettrekészség, önbizalom járta át.

- Kövessen! - szólította fel a sérült katonát, majd a hídon állomásozó húsz tengerészgyalogoshoz fordult: - Egyes! Magáé a híd, védje meg!

Nem fogom hagyni, hogy itt mészároljanak le, gondolta. Hogy meg tudja kerülni a hidat alulról, az elülső ajtóhoz sietett, ami keskeny lépcsőkön a felső fedélzetre vezetett.

A tiszt erősen vérzett. Kitartott ugyan, de meg-megbotlott, ahogy leszaladt a lépcsőn. Nem véletlenül vitte magával, annak ellenére, hogy megsérült: a férfi Al-Lauron mintájú chemhanced volt. Ahogy Afareennál beütött a hipergyorsító, a frissen kieresztett harci feromonjai tökéletesen uralma alá vonták a katonát.

- Százados, ezt lője be magának!

- Igenis, asszonyom.

A vagyonokat érő lauronfix töltet, amit átadott neki, aktiválta a férfi testébe rejtett plusz mirigyek és hormoncsomók garmadáját. A vérzése elállt, pupillái kitágultak. Úgy fogott rá a fegyverére, hogy a markolat megroppant. Szó nélkül beállt az ellentengernagy elé, és teljes éberséggel pásztázta a folyosót. Afareen már nem beszélt hozzá: a százados azokban a percekben talán nem is értette volna szavai jelentését, de válaszolni egészen biztosan nem tudott volna már. A gould chemhance széria tökéletes gyilkológépévé vált.

Befordultak a híd másodlagos szervizfolyosójára, ami a rakétavető tubusokat elkerülve a hátsó fedélzetre vezetett. Futva tették meg a huszonöt métert az első barakkig, ahol egy teljes raj katonát maga mögé rendelt. A hajó megrázkódott, hirtelen zuhant is vagy tíz métert, mire stabilizálta magát.

- A generátorokhoz megyünk! - kiáltotta el, és maga elé tolta az El-Lauron tisztet. A tengerészgyalogos raj úgy zsongta körbe, mint méhkirálynőt a harcosai: mire felértek a középső tűzzáró szakaszra, már nem tudtak másra gondolni, mint a nő testi épségére.

Dareeos ajándéka.

Afareen lekushadt, kipillantott a keresztfolyosóra, amit körös-körül vér borított. Felkaszabolt hullák hevertek mindenütt, kiontott bél édeskés, undorító illata szállt feléjük. Még a plafonról is csöpögött valami.

Étkezde. Közösségi tér. Rádiószobák. Mindenütt ugyanaz a látvány: mintha egy embertelen szörny gyilkolt volna végig a Callas fedélzetén.

A generátortermek bejáratánál aztán megpillantották ezt a fenevadat. Épp a hajóvédelmi tengerészgyalogosok egy szakaszán vágta át magát. Egy nő, egy vékony, elegáns, gyönyörű nő, az egyik legszebb, aki valaha élt, shardi vörös-fekete, műanyag könnyűvértben. Jobb oldalán teljesen kopaszra nyírta magát, így látszott a sayid tetoválás, ami a feje búbjáig felért, bal oldalán hosszú, dús hajat hagyott. Ötszáz éves hosszúkarddal kaszabolta, kézi géppisztollyal sorozta a hajóvédőket, a lövedékektől mobil pajzs védte, ami az övén lógott. Lilith! Lilith Heliot Le Doux, akit egyszer El-Hellion ezredesként ismert a világ. Az áruló. A sötétség papnője, a halhatatlan szörnyeteg. Érték találatok, de nem tudták lelassítani. Már túllépett a fájdalmon. Ó, mik ezek a sebek Dareeos munkájához, a hónapokig tartó, szinte naponta átélt kínhalálhoz képest! A teste rémisztő sebességgel gyógyult, kardja fáradhatatlan erővel ölte ellenfeleit. Próbálták tömegesen legyűrni, sikerült is, többször egymás után, csak eredménye nem lett. Mert Lilith újra és újra erőre kapott, és megölt mindenkit, aki a közelébe került. Szúrták, lőtték, vágták, ütötték, ő pedig módszeresen, villámgyors egymásutánban törte el a kezeket, tépte ki a torkokat, vágta fel a hasakat, fordította a gépfegyvereket használóik ellen. A mellkasában dobogó, életadó árnyékgép pedig magáévá tette az emberek halálát, és felhasználta a teste újjáépítéséhez. Valahol a mélyben tisztátalan energiák bugyogtak, amit a gépezet a valós térbe pumpált. ennek megtestesüléseként Lilith vértől tocsogó, megállíthatatlan, legyőzhetetlen mészárosként gyilkolta az Afareenhoz hű gouldi és shardi egységeket.

- Gránátot! - adta ki a parancsot az ellentengernagy, és befordult a sarkon. Előtte még összefonódott a tekintetük Lilithtel.

Hat gránát robbant gyors egymásutánban a folyosón, és szétszakította a túlélőket, behorpasztotta a falakat, ripityára zúzta a kábelezést és a hűtővezetékeket. Mielőtt a szelepek zártak volna, pár másodpercig szuperhűtött glikol ömlött sűrű felhőként a padlóra. Afareen nem remélte, hogy Lilithnek akár csak a haja szála is meggörbült ettől, de abban biztos volt, hogy a pajzsa legalább lemerült. Mivel ugyanazt a modellt viselték, ismerte a határait. Hány tárat hordhatott magánál a nő, és mennyit használt el belőle? Ő maga háromszor tudott cserélni annak idején, így a rendszere egy kisebb kutter árának felelt meg. Lilithnek sem lehetett sokkal több, és ő már percek óta ki volt téve a védők fegyvereinek. Mikael EMI-csapása után csoda volt, hogy egyáltalán talált működőképes energiacellát. Talán lehallgatta az adást, és megtette az óvintézkedéseit? Kitalálta volna a tervet?

Három tengerészgyalogos befordult a folyosóra a saját emberei közül; kézjelekkel mutatták, hogy nincs közvetlen veszély.

- Menekül a disznó - suttogta magának, és ő is beosont a sarkon, pisztollyal a kezében. - Tizedes! A generátorteremben van! Precíziós lövéseket akarok, indítsa a rohamot!

Maga mellé vett öt katonát, miközben a raj maradéka egymást fedezve lépdelt a halottak között, és sprintelve kerülni kezdte a húszméteres fő generátortermet. Az oldalsó bejáratnál lassított, óvatosan, térdelve bekandikált a két emelet magas térbe, és beugrott az első, termetes gép mögé. Tucatnyi párhuzamosan futó cső takarásában osont tovább, hűtőfolyadékelosztók és hőcserélők mellett haladt rejtőzködve. Az El-Lauron tiszt megfogta a karját, és előrebökött az állával: Lilith pár méterre tőlük a félemelet acélszerkezetén menekült a hajó tatja felé.

Afareen gondolkodás nélkül tüzet nyitott rá, az emberei pedig követték a példáját. Lilith pajzsa felvillant, megfogta a lövedékeket. A nő egyetlen ugrással előttük termett. Folyamatosan lőtték, és Afareen ebből a távolságból végre megbizonyosodhatott, hogy a pajzs elemeit tartó tok üres. Az utolsókat rúgja az energiamező. Lilith hangos sikoltással tépte ki a kardját a hüvelyből, és ugyanazzal a mozdulattal srégen, alulról felfelé, ketté is csapta az egyik tengerészgyalogos fejét. Átvitte a kardot a saját feje felett, és lecsapta a másik férfi kezét, majd arcon szúrta.

Afareen őszinte döbbenettel vette észre, hogy Lilith nem használta a sötétséget. Miért? Hol volt a fekete glória, hol maradtak a szörnyű árnyékszárnyak, miféle játék ez.

Lilith halálos gyűlölettel pillantott rá. Afareen előhúzta a csatakését. Soha nem ért volna fel a sötétség úrnőjének vívótudásával, de a hipergyorsítóval támogatva már nem volt esélytelen.

A vívás a gouldi tisztképzőben alapvető tantárgyként szerepelt négy éven keresztül, ami nem kis mennyiség. Többek között ezért tudták megverni El-Sayidot az első nagy csatában. Mert felkészültek a közelharcra.

Az El-Lauron tiszttel egyszerre támadtak Lilithre, aki több sérülést is beszerzett gyors egymásutánban. Nem lassította le, még csak fel sem hergelte igazán. Gépies közönnyel vívott, levágta a következő, majd az utolsó katonát is, aztán egy visszatérő mozdulattal, minden erejét beleadva, lecsapta a tiszt egyik lábát.

A távolban újra lövések dörrentek. Ezek szerint megtalálták Thanatost?

Afareen Dareeostól is tanult egynémely technikát. Igazán sosem szántak időt a gyakorlásra, de a nagyúr azt akarta, hogy párja a leghatékonyabb módon tudja magát megvédeni. Így megmutatta neki a mozdulatok és technikák mentén húzódó vezérelveken túl az ellenfél pillanatnyi jóindulatán, hezitálásán vagy emberségén élősködő legsötétebb praktikákat is.

Hamis ütéssel indított, kihasználta a csatakés villámgyors forgását. Mintha jobbról támadt volna, aztán átfordította a pengét, bal lábbal belépett közelharci távolságba, és bal kezével ütést imitált Lilith arcára, mire az felkapta a hosszúkardját. Aztán Afareen ismét átváltott, és egy mesterien kivitelezett csapással átvágta a nő torkát. Lilith krákogott, talán káromkodni akart. Ömlött a vére, megtántorodott, azért Afareen újra és újra lesújtott rá.

Valami hátba lökte.

Lépni akart, nem tudott. Lenézett, és hűvös nyugalommal konstatálta, hogy egy hosszúkard áll ki a gyomrából. Thanatos!

A fádalom szerencsére nem ért el az agyáig, az injekció hatása még kitartott. Védeni akart, mert érezte, hogy Lilith kihasználja majd a rést a figyelmén, de már nem mozdultak úgy az izmai, ahogy kellett volna.

Az úrnő és szolgája nem egészen két másodperc alatt halálos sebek garmadáját ejtették rajta. Emelni akarta a kardot, de már nem volt keze, amivel foghatta volna, lépni akart, de egyik lába sem engedelmeskedett. Valami megütötte: az egyik elosztó volt az, aminek nekizuhant. Lassan lecsúszott a földig az egyre növekvő vértócsába.

- Hol van Dareeos gyereke? - kiabált Lilith, miután összezárult a torkán éktelenkedő vágás.

- Meg. mehhhalt - nyögte Afareen.

- Hazudsz! Hová rejtetted? Hol van? Thanatos! Szedd ki belőle!

Ezt az injekciót túlértékelik, gondolta Afareen. Percek múlva fájdalmas kiáltásaitól visszhangzott a terem, ahogy Thanatos a késével dolgozott rajta. Lilith közben ellibbent, és mészárszéket rendezett a katonák maradéka között, akik a hátsó bejáraton próbáltak bejutni a generátorokhoz.

Mikor visszatért, Thanatos már könyékig tocsogott Afareen vérében. Lilith leguggolt a remegve csúszkáló nő mellé, és szinte kedvesen szólt hozzá:

- Ez itt csak egy halál. Egy. Én a sajátjaimat már nem számoltam, elakadtam valahol harminc után. Te csináltad! Te tervelted ki!

- Rem. reméltem. hogy Dareeos. végleg. végleg megöl. - lihegte.

- Hol van a gyermek? Hol van Ares? Ki vele, és vége lesz a szenvedéseidnek.

- Meghalt. Dareeos megölte. A Féreg követ. követelte. én pedig megöltem. megöltem Dareeost. rohadjatok. mindannyian. a pokol fenekén.

Lilith ránehezedett a térdével, és mélyen belenyúlt az egyik sebbe. Afareen felsikoltott, de a sötétség úrnője a másik kezével befogta a száját és az orrát.

- Nem hiszek neked! Hol van a gyermek? Én felnevelném! Embert faragnék belőle, te pedig itt hazudozol! Hol! Van! Ares!

Afareen fuldoklott, rángatózott a fájdalomtól, de közben furcsa nyugalom szállta meg. Ennyi hát. Vége. Ennél jobban nem fog már fájni. Legyőzték, ezt az érzést sem kell többet átélnie. Mindjárt vége, nyugtatta magát. Mindjárt vége. Kitartás. Abbahagyta a kiabálást; a fájdalmat sem érezte már. Nőj fel egy boldogabb világban, gyermekem, gondolta.

A hajó ismét megbillent.

- Gondolod, hogy hazudik? - kérdezte halkan Thanatos.

Lilith csalódottan állt fel, még egyszer belerúgott Afareenba.

- Nem. Gyűlölte, hogy meg kellett szülnie. Gyűlölte, érted? A saját gyerekét. Szégyen.

- Mi tagadás, Dareeostól is kitelik, hogy a saját fiára emeljen kezet. De Afareent mégis sajnálom, magam sem értem, miért.

- A feromonjai teszik. Emelkedj felül az érzésen! Ez nem is ember, csak egy szutykos lombik-ivadék. Még rendes neve sincs. Menjünk! - sóhajtott Lilith.

* * *

Afareen magához tért. Egyedül feküdt a haldokló generátorok között. Lilith és a szolgája. Vagy a tanítványa? Szeretője? Felrobbantották a kiszolgáló rendszert, a hajónak befellegzett. A zuhanás pillanata hirtelen jött, pár másodperc néma csend után, mikor a kis teljesítményű pótgenerátorok is megadták magukat. A legénység nagy része háti generátorokon kiugrott; a flotta többi hajója többüket még a levegőben felvette.

ATia Callas zuhanása lassú volt, és szinte vontatott. Csikorgott a fém. A gerinc valahol elpattant, a szegecsek lövedékként záporoztak szanaszét. Afareen a plafont nézte, s közben egyre csak arra gondolt, hogy egyetlen helyes dolgot azért mégiscsak tett az életében.

Halálhíre csak órák múlva érte el a kapitányait.

* * *

A kereskedő bizonytalan kézzel vette át a kardot, amit Lilith ruhaanyagba tekert. A csomag a Zomorrodnegart rejtette, amit Orei Kaissun romjai között talált meg.

- Egyenesen a császár kezébe, megértetted?

- Igen, asszonyom.

- Kövesd a megadott útvonalat! Tarts be minden kijelölt másodpercet, és nem esik bántódásod. De térj el tőle csak egy fikarcnyit is, és a Féreg seregei a véred veszik! Ha pedig elmenekülsz, megtalálunk, és ezerszer megbánod, hogy megpróbáltál átverni.

- Ne fenyegessen, kérem, nincs rá szükség. A céhem megbízható.

- Háború van!

- Annál inkább tartjuk magunkat a szerződésekhez. De ha már a szerződésnél tartunk.

- Thana! Add neki oda!

- Igen, úrnőm.

Thanatos kifizette a megbeszélt díjat, majd elővett egy olajos rongyot, amiből egy kisebb vagyont érő aranyrudacskát varázsolt elő.

- Ez pedig a tiéd, a fáradozásaidért.

- Igazán nem kellene, inkább nem venném át.

- Átveszed. Úgy. Most már tudod, hogy komolyan gondolom. Indulj! Nincs egy perc időd sem a késlekedésre.

A futár bólintott, és átlépett a pallón a kereskedőhajóra. Intett a kormányosnak és a matrózoknak, akik eloldották a köteleket, és a kis gép lassan távolodni kezdett.

- Elkezdődött - nézett hátra Lilith Thanatosra. - A kockát elvetettük. Meglátjuk, mekkorát sikerült vele dobni.