Ruhájuk izzadságtól lucskosan, mocsokkal lepve lógott rajtuk, ahogy a Jedik fáradtan lépkedtek a kormányzósági palota felé. Ott találták SonTagot, aki VeerTával és Clat'Hával tanácskozott.

– Felhangzott egy vészriasztás a bányában – fogadta őket SonTag, szemöldökét aggódva ráncolta össze. – Az érzékelőink azonban eddig semmi bajt nem jeleztek.

– Pedig még csak tegnap cseréltük ki és helyeztük el őket – tette hozzá Clat'Ha.

– Érkezett egy üzenet, miszerint az Újvilágnak problémái támadtak a mélytengeri bányájában – folytatta VeerTa. – A bányászok elektromos bilincsei mind elromlottak. Fellázadtak, és elhagyták a bányát. A vezetőjük... valami findián, a neve Guerra... azt üzeni, hogy mondjuk meg maguknak, jól van.

Obi-van elégedetten mosolygott. Guerra szabad.

– Nem, mintha szimpatizáltunk volna az Újvilággal – mondta Clat'Ha. – Ez igazán remek dolog. Azok a bányászok rabszolgák voltak. De vajon miért mentek tönkre a mi érzékelőink?

– A felszerelés meghibásodása nem a maguk gondja – szólalt meg Qui-gon. – Attól tartok, sokkal fájdalmasabb problémát kell felfednem.

Qui-gon sietve elmesélte, mi történt a bányában.

– Szóval Xanatos állt az első robbanás mögött is – jegyezte meg SonTag szomorú arccal. – Bárcsak ne bíztunk volna benne!

– Tudtam, hogy nem bízhatunk benne! – jelentette ki VeerTa villámló szemekkel.

Clat'Ha egyszerűen Qui-gonra nézett.

– Mit értett azalatt, hogy egy sokkal fájdalmasabb problémát kell felfednie? – kérdezte.

Hagyni kell, hogy Clat'Ha egymaga jöjjön rá a következő lépésre.

– Valaki az ön közelében elárulta magát – mondta Qui-gon. – Valaki szövetkezett Xanatosszal. Elárulta Bandomirt személyes nyereségvágyból, és beszélt Xanatosnak az ionitról.

VeerTa elsápadt.

– De ki tenne ilyen dolgot?

Qui-gon a nőn tartotta a tekintetét. A nő sápadtsága helyén lassan bíborszín jelent meg.

– VeerTa? – fordult Clat'Ha a nő felé.

– Mindez csak Bandomir javára szolgált volna! – kiáltotta VeerTa. – Ő ezt mondta nekem. Ha az Újvilág titokban a Szülőbolygó Bányatársaság támogatója lesz, a nyereség biztosítva van.

– Te valóban azt hitted, hogy ő majd meghagyja nekünk a bánya tulajdonjogát? – kérdezte Clat'Ha dühösen.

– Van még valami – mondta Qui-gon. – Xanatosnak volt egy háttér terve. Fel akarta robbantani Bandomir nagy részét. Elhelyezte azokat a fekete dobozokat tele robbanószerrel minden Termékeny Zónában, sőt még a mélytengeri fúrótornyokon is. Valaki segített neki becsempészni azokat a dobozokat a kupolába.

– Azt mondta, bányászfelszerelések az elkövetkező kutatásokhoz – suttogta VeerTa.

– Bandomir majdnem elpusztult – mondta SonTag olyan hangon, mint a borotva éle. – Ha nem lettek volna itt a Jedik...

– Nem tudtam előre! – védekezett VeerTa. – Miért semmisítette volna meg Bandomirt Xanatos? Megsemmisítette volna a saját hasznát!

Qui-gon nem szólalt meg. Ő tudta, hogy ha valami, hát akkor a bosszú erősebb, mint a mohóság. Xanatos jól kitervelte ezt a napot. VeerTát használta fel. Tudta, ha Qui-gon annak tudatában halna meg, hogy nem képes megmenteni ezt a rengeteg életet, az a legfájdalmasabb halál lenne, amit Xanatos csak okozhat.

Qui-gon ismét alábecsülte Xanatost. Nem jött rá arra, hogy volt tanítványa éppúgy a múlt rabszolgája, ahogy ő is.

Nem, helyesbített Qui-gon. Az ő múltja immár nem fogja rabságban tartani. Bandomiron hagyja.

Clat'Ha felemelkedett, és hűvösen arrébb ment, mintha nem akarná ugyanazt a levegőt szívni, mint VeerTa.

– Hol van most Xanatos? – kérdezte a nő Qui-gontól.

– Elmenekült – felelte helyette Obi-van. – A terveit már előkészítette; ő úgy hiszi, egy elpusztított bolygót hagyott maga mögött.

– Talán az Újvilág anyabázisán van – találgatta VeerTa. Clat'Ha utálkozó pillantást vetett a nőre.

– Senki sem tudja, hogy az merre van. Ezt jegyezd meg, VeerTa. Megfizetsz a bűnödért. A barátod azonban megússza.

– Igen – mondta halkan Qui-gon. – Ő megússza.

Qui-gon és Obi-van visszatértek a szállásukra, hogy összepakolják a holmijukat. Pár órán belül indult egy szállítóhajó.

– Yodának van egy másik megbízatása számunkra – mondta Qui-gon Obi-vannak.

Számunkra. Obi-van beleborzongott.

Qui-gon megdermedt, és rámeredt az ágyára. Egy papírdarabot szúrtak a párnájába vibrotűvel. Obi-van odalépett mellé, és Qui-gon széles válla fölött olvasni kezdte:

Ha ezt a levelet olvasod, akkor azt hiszem, alábecsültelek. Legközelebb nem foglak. Élveztem a kalandunkat együtt, mester. Biztos vagyok abban, hogy az újabb találkozásunknak is örülni fogsz.

Obi-van nem tudott kiolvasni semmit mestere arcvonásaiból. Az Erőt hívta, hogy Qui-gon haragjának hullámait megtalálja. Azonban semmit sem érzett. Vajon Qui-gon azért tartotta vissza a dühét, hogy újra megvédje Obi-vant az érzelmeitől?

– Nem vagyok mérges, Obi-van – felelte Qui-gon. – Xanatos kilépett a lelkemből. Most már csupán egy ellenség a sok közül. A gyűlölet teljesen az ő oldalán maradt. Készen állok legyőzni mindazon gonoszságot, amit elkövet. Egy napon majd megölhet, de még egyszer megsebezni sohasem lesz képes.

Qui-gon megfordult.

– Mindezt te mutattad meg nekem. A bányában, amikor kiterjesztetted az Erőt, és megmutattad, miként képes küzdeni a világos a sötét oldal ellen. A haragom elhagyott. Végül te tanítottál meg engem valamire magamról. És amikor a padavan tanítja a mestert, az együttműködés tökéletes.

– Padavannak neveztél a bányában – mondta Obi-van reménykedve.

– Kész voltál meghalni értem – válaszolta Qui-gon. – A bátorságod rendkívüli, még a Jedik között is. Megtiszteltetés számomra, ha padavanommá fogadhatlak, Obi-van Kenobi.

Obi-vant forróság árasztotta el. Nem érezte azt a büszkeséget, amiről azt gondolta, hogy éreznie kellene ezen szavak hallatán. Az Erő azonban körbe-körbe keringett benne, és a hazatérés mély érzése járta át. Nyelt egyet.

– Elfogadom, mester, Qui-gon Jinn.

– Természetesen – tette hozzá Qui-gon –, nem sikerült volna a terved. Megállítottalak volna, mielőtt meghalsz értem.

– Nem lettél volna képes rá, mester – válaszolta Obi-van nyugodt hangon.

Összenéztek, félig kihívóan, félig játékosan. Az Erő közöttük lüktetett. Mindkettőjük előtt felrémlettek az elkövetkező hosszú évek és küldetések. Tudták, hogy lesznek majd vitáik ezek alatt az évek alatt, még ha a Bandomir nevű bolygó emléke elhalványul is. Barátságos véleménykülönbségek lesznek ezek, a múlt és a bizalom köteléke.

Elismerően mosolyogtak. A gondolatok megosztása egymással az első lépés volt a mester és padavan közötti kapocs létrejöttében. Már tudták, hogy együtt lépnek erre az ösvényre. Nagy léptekkel haladnak a jövő felé, amelyet összekovácsolt közös múltjuk.

Qui-gon Obi-van vállára tette a kezét, és ott is tartotta.

– Jobb, ha csomagolunk – mondta csendesen. – Hosszú utat kell megtennünk.