Qui-gon volt az, aki felfedezte Xanatost, ő végezte el a midi-chlorian számítást, és ő vitte a gyermeket a Jedi Templomba.

Emlékezett arra a kifejezésre, amely Crion arcán ült, amikor egyetlen fiát elvitték a szülőbolygójáról, a Telosról. Crion volt a legvagyonosabb ember a Teloson, ám tisztában volt vele, hogy minden gazdagsága dacára ő nem tudta volna felajánlani Xanatost, ahogy Qui-gon tette. De nem akarta elveszíteni a fiát. Qui-gon látta a férfi arcán, hogy a szíve összetört, ezért habozott. Még egyszer, utoljára megkérdezte Criontól, biztos-e a döntésében. Crion lassan bólintott. A döntés ezzel véglegessé vált. Qui-gon elvihette Xanatost, hogy Jedit neveljenek belőle.

Bár hallgatott volna jobban saját bizonytalanságára! Akkor másképp döntött volna a gyermek sorsát illetően. Valamennyiük élete annyira más lehetett volna...

Qui-gon átlendítette lábát a fekhely szélén. Az ablakhoz sétált, és elhúzta a súlyos függönyt. Épp csak ki tudta venni a bányák tornyait a szürke derengésben. Bandomir Nagy Óceánja fekete űrként rémlett a távolban.

Bandomirt egyetlen hatalmas kontinens és egy még hatalmasabb tenger alkotta, két részre osztva a bolygót. Az egész a bányatársaságok tulajdonában volt. Egyetlen város épült: Bandor, ahol a kormányzó lakozott. De még a várost is bányaüzemek tarkították. A levegő fakószürkén gomolygott, tele lebegő fekete szemcsékkel.

Sivár világ volt. Bandomir bányáinak többségét a bolygón kívülről irányították. A roppant gazdagság csekélyke részét sem forgatták vissza a bennszülött miriakra. Még a kormányzó hivatalos rezidenciája is ócska volt és gyatra bútorzatú. Qui-gon ujjai lesiklottak a függöny széle mentén. Az anyag kezdett rojtosodni.

Obi-van mocorgott álmában. Qui-gon a fiú felé fordult, de Obi-van tovább aludt, ő pedig engedte. Ez lesz különálló küldetésük első napja a Bandomíron. Habár Obi-van megbízatása nem veszélyes, próbára fogja tenni a fiút. Minden küldetés próbára teszi a Jedi-képességeket, még azok is, amelyek könnyűnek tűnnek. Qui-gon már rég megtanulta ezt.

Ő és a fiú együtt mentek keresztül egy veszélyes és váratlan utazáson. Vállvetve harcoltak és együtt néztek szembe a halállal. Egyelőre mégsem érezte magához közel Obi-vant. Tudata egy része azt remélte, Yoda visszarendeli a fiút a Templomba, hogy új feladattal ruházza fel.

Qui-gon kényszerítette magát, hogy őszinte legyen. Azért nem érezte magához közel Obi-vant, mert nem akarta. Dacára annak, hogy a fiú mély benyomást tett rá idefelé jövet. Viharos út volt, tele feszültséggel. Obi-van megtanulta tartani a száját és megőrizni a hidegvérét azokban a helyzetekben, amelyekben Qui-gon biztosra vette, hogy elveszíti a nyugalmát.

Qui-gon azonban azzal is tisztában volt, hogy Obi-van még mindig csupán vakon tapogatózik; ambíció és gyűlölet vezérli tetteit. E két tulajdonság vezetett Xanatos vesztéhez. És ő nem akart még egyszer hasonló helyzetbe keveredni. Tudta, milyen csalódással jár, ha megbízik egy tanoncban.

Éppen ezért távolságtartóan viselkedett a fiatal Kenobival szemben. Obi-vant hamarosan elküldik, hogy a bolygón a Mezőgazdasági Testület munkáját felügyelje. A bányászatnak köszönhetően Bandomir számos természetes erőforrását kiaknázták már. A nagy bányák több négyzetkilométernyi területen terjeszkedtek, aztán az ásványi kincsek kimerülésével a bánya bezárt, és a terület kopáran maradt. Ezeket a földeket már nem lehetett megművelni. Az élelmet hajóval szállították más bolygókról.

A helyi kormány ennek a kiszolgáltatott helyzetnek a megváltoztatásán munkálkodott. Terveket formáltak a termőföldek visszaszerzésére és művelhetővé tételére, valamint a hatalmas óceán hasznosítására. A Mezőgazdasági Testület ezen törekvésekben segédkezett hatalmas területek beültetésével, amelyeket körülkerítettek. Ezeket a területeket a kormány Termékeny Zónáknak nevezte. Obi-vant a legnagyobb ilyen zónába küldték segíteni.

Qui-gon küldetése kevésbé volt egyértelmű. A Jedi Tanács küldte békefenntartó gyanánt a helyi kormány kérésére. Qui-gon még mindig nem tudta, mi lesz a dolga. A munkások többsége más bolygókról érkezett a bandomiri bányákba. Keményen gürcöltek, és arra gyűjtöttek, hogy elutazhassanak innen, amilyen hamar csak lehetséges. Ezért fordított Bandomir kormánya oly nagy figyelmet a változásokra. Mindenki elvágyott innen, még a bennszülöttek is. Valójában senkit sem érdekelt, mi lesz Bandomirral.

Az utóbbi időben azonban kezdetét vette a változás. A miriak partnerként kezdték kezelni a bevándorló arkónaiakat. A két csoport megtanult együttműködni. Minden nyereséget egyenlően osztottak szét.

Néhány bányász máris otthagyta a legnagyobb bányákat, amelyek a hatalmas Újvilág Társaság tulajdonában álltak. Qui-gonnak volt egy olyan érzése, hogy emiatt hívta őt ide a bandomiri kormány. Az Újvilág soha nem nézte jó szemmel, ha valaki a pázsitjára rondított.

A táj odakint mostanra világosabb lett. A mély narancssárga nap sugarai úgy nyaldosták végig a magas fúrótornyokat, akárha lángnyelvek lennének. Még mindig a rémálom hatása alatt, Qui-gon az ébredező Bandort figyelte. Fények villogtak a keskeny utcákon. Munkások tartottak a bányákba. Az éjszakások pedig fáradtan cammogtak hazafelé.

Qui-gon gondolatai visszatértek Xanatos meglepő üzenetéhez:

Nagyon vártam már erre a napra.

Az üzenet tartalmazott egy aprócska rajzot is, amely egy megszakított kört ábrázolt, éppen Xanatos neve mellett. Volt egy rés ott, ahol a végeknek találkozniuk kellett volna.

Ez emlékeztető volt Qui-gon számára. Gúnyos emlékeztető. Ugyanilyen alakú forradást viselt Xanatos az arcán. Qui-gon újra elgondolkodott az üzeneten, és végigvette az abból áradó összes lehetséges burkolt jelentést. Csapdába csalták. Vagy Xanatos csak szórakozik vele. Jelenleg akár több galaxisnyira innen mosolyog azon, hogy félelemmel borzongatta meg egykori mesterét a nevének és a kis jelnek a látványa.

Ez jellemző Xanatosra: összezavarta Qui-gont, lelassította, hozzásegítette, hogy egy helyzetet rosszul értelmezzen, mindezt azért, hogy lássa, az ő keze is benne van a dologban. Xanatos mindig is fortélyos volt, és gyakran használta az eszességet arra, hogy kegyetlen játékokat agyaljon ki.

Qui-gon azt kívánta, bárcsak ez az üzenet is csupán egy játék lenne. Egy gyermeteg kis tréfa.

Nem akart még egyszer szemtől szemben állni Xanatosszal.