Volt idő, amikor a kör nem volt megszakadva. Volt idő, amikor minden annak látszott, ami. Amikor nem voltak titkok.

A megszakított kör. Obi-van tévedett? Vagy Xanatos benne van a Mezőgazdasági Testületben?

Nem mondhatja el a fiúnak. Obi-van követelné azokat a válaszokat, amelyeket ő még nincs kész megadni. Jobb a múltat a múltban tartani.

És mindamellett a fiúnak türelmet kell tanulnia.

Qui-gon a Szülőbolygó Bányatársaság felé tartott. Elképesztő, mennyi munkát elvégeztek a robbanás óta. A bánya a terv szerint működésbe kezd egy héten belül. Az Újvilág betartotta az ígéreteit, adott pénzt és droidokat is. Már eltakarították a törmeléket az alagútból, és az aládúcolásán dolgoztak.

Clat'Ha az udvar túloldaláról integetett neki. A bányába tartott a munkásaival. Éppen csak aludni és enni állt meg a robbanás óta.

Qui-gon kinyitotta az ideiglenes iroda ajtaját, amely egy sietve felállított fém barakk volt. VeerTa a monitor előtt ült, amely a működés részleteit mutatta. Amikor megpördült a székével, Qui-gon meglátta, hogy a nő arca izgatottságtól ragyog.

– Jó híreim vannak – kezdte VeerTa mély, izgalomtól vibráló hangon. – A robbanás nagy szolgálatot tett nekünk, Qui-gon. Mélyebbre robbant a föld alatt, mint amennyire mi valaha is lementünk ezelőtt. Felfedeztünk egy ionit eret.

Qui-gonra nagy hatást tett a bejelentés. Az ionit az egyik legértékesebb ásvány a galaxisban.

– Tudja, mit jelent ez? Senki sem talált még ionitot a Bandomiron. Legfeljebb elenyésző mennyiséget. A mi fő-forrásunk azonban az azurit. – VeerTa előrehajolt, tekintete izzott. – A Szülőbolygó Bányatársaság fogja birtokolni az egyetlen forrást. A nyereség feltehetően hatalmas lesz. Ez megmentheti az egész bolygót!

– Ez valóban jó hír – értett egyet Qui-gon óvatosan. Egy dolog értékes ásványt találni. És egy másik dolog ellenőrzés alatt tartani, hogy ki bányássza ki.

– Máris a problémát látja a dolgok mögött – jegyezte meg VeerTa élesen. – Nos, akkor titokban kell tartanunk. Még nem mondtam el a vezetőség tagjainak. Csak Clat'Ha tudja. Ha az Újvilág felfedezi, könnyedén elsöpör bennünket, és megkaparintja magának az eret. Az összes azuritot, amit a robbanás a felszínre hozott, már kinyertük. Technikailag tönkrementünk.

– Mi a terve? – kérdezte Qui-gon.

– Az Újvilágnak köszönhetően van pénzünk – kezdte VeerTa. – Igaz, azért adták, hogy megvásárolják a bizalmunkat azzal, hogy segítenek nekünk az újjáépítésben. Mi azonban felhasználhatjuk az ionit kibányászására. Csak néhány hétre van szükségünk, hogy minden működjön. Azután az Újvilág már nem tud megállítani.

VeerTa arca ragyogott az elszántságtól. Qui-gon hagyta, hogy a nő lelkesedése megérintse. Ugyanakkor csodálkozott rajta, hogy VeerTa miért avatta be a titokba. Várt, tudva, hogy valami sokkal többről van szó.

– Hadd mutassam meg, mit találtunk! – mondta VeerTa, és felemelkedett a székről.

Qui-gon követte a nőt a bányába. VeerTa adott neki egy védősisakot, majd a déli liftaknához vezette.

– A K-övezet biztonságos – biztosította a férfit. – Sikerült aládúcolni a 6-os Eret. Az érzékelő eszközökön keresztül tudjuk, hogy az új ér ez alatt van. Ez az a szint, ameddig még nem ástunk le.

K-7. 6-os Ér. Qui-gon a lift kapcsolótáblájára pillantott. Ahogy ereszkedtek, a jelzőlámpák felvillantak. 10-es Ér. 9-es Ér. 8-as Ér. 7-es Ér...

A rémálom bukkant fel Qui-gon agyában, minden sötét erejével együtt.

– Létezik 5-ös Ér? – kérdezte VeerTától. A nő megrázta a fejét.

– Nincs olyan technológiánk, amellyel olyan mélyre mehetnénk. Túl közel van a bolygó magjához. Az Újvilág kifejlesztett ugyan egy mélyebb mag-technológiát, de ha megpróbálnánk megvásárolni vagy kibérelni, akár értesíthetnénk is őket az okáról. Reméljük, hogy elég ionitot nyerhetünk a 6-os Érből.

A 6-os Ér felirat felvillant, és a lift megállt. Qui-gon kilépett az aknából, és balra fordult.

– Ne arra – szólt VeerTa. – Az alagút arrafelé teljesen le van zárva.

Megérintett egy kapcsolót az ajtó mellett, mire világítás gyúlt a sziklafalak mentén. Qui-gon most már láthatta, hogy az alagút keskeny, a plafonja alacsony, a közepén pedig egy hidraulikus vágány fut. Az alagút a bal felén elkanyarodott, majd elnyelte a koromsötétség. Derengett egy halvány, kékes árnyalat a fényben, ahogy megcsillant a kékesfekete sziklán, jelezve ezáltal az azurit jelenlétét.

– Clat'Ha és én lejöttünk, hogy szemrevételezzük a veszteségeket – folytatta VeerTa. – A liftakna az északi alagútban megsérült, de pár napon belül működhet. Először is azt kell megjavítanunk.

A nő jobbra fordult, és elindult lefelé az alagútban. Egy halom kőtörmelék feküdt az útjukban, és egy gödör alakult ki a robbanástól az alagút talajában.

– A robbanás reakcióba lépett néhány gázzal a szint alatt – magyarázta VeerTa. – A robbanás itt felfelé irányult.

Lehajolt, és felvett egy követ. Megkarmolta a körmével. Qui-gon látta a matt ezüst ragyogást megcsillanni.

– Clat'Ha vette észre. Magunkkal vittük, hogy megvizsgáljuk. Volt egyfajta előérzete, és igaza lett. lonit. Érzékelőket dobtunk le, és akkor láttuk, milyen sok van a birtokunkban.

– Óvatosnak kell lenniük – figyelmeztette Qui-gon. – Ha Xanatos megtudja...

VeerTa a fejét ingatta.

– Ezért van szükségünk magára. Szeretnénk, ha csatlakozna a Szülőbolygó vezetőségéhez. Magával a bizottságban az Újvilág nem mer megpróbálkozni azzal, hogy alánk aknáz. Inkább feladják, ha egy Jedivel találják szemben magukat.

Qui-gon azonban a fejét rázta.

– A Jedik számára tilos részt venni bármilyen nyereségérdekelt vállalkozásban – mondta. – Nem húzhatunk hasznot a védelmükből. Ez megtörhetetlen szabály.

– De gondoljon a gazdagságra, amihez joga van! – mondta VeerTa sietve. – Nem kellene megtartania az egészet magának. Támogathatná a Jediket.

– Sajnálom, VeerTa – felelte Qui-gon határozottan. – Segítek, amennyire tőlem telik. De ezt nem tehetem meg.

VeerTa csalódottnak tűnt. Nyilvánvaló volt, hogy nem értette a Jedik szerepét.

– Nos, akkor megelégszem azzal is – mondta. A szeme csillogott, ahogy a tekintete bebarangolta a tárnát. – Mind itt van. Csak azért imádkozom, hogy sikeresek legyünk.

– Minden erőmmel azon leszek, hogy ezt biztosítsam – ígérte Qui-gon. Valami azonban azt súgta neki, hogy a feladat nem lesz éppen egyszerű.