TIZENNYOLC

T’CHALLA a királyi palota erkélyéről pillantott le a hullámzó tömegre. Ahogy észrevették, az emberek lelkes éljenzésben törtek ki, a király pedig büszke mosollyal intett oda nekik.

A távolban, amerre csak nézett, állványzatokat, darukat és már félig újjáépített házakat látott. – Wakanda lakói máris lázasan dolgoztak az Arany Város sebeinek eltüntetésén. A munkálatok jó ütemben haladtak, és T’Challa úgy gondolta, lassan talán arról is meg tudná győzni a népét, időszerű lenne végre a külföldi turistákat is beengedni ebbe a gyönyörű, újjáépített fővárosba.

Végtére is nem maradhatnak örökös elszigeteltségben!

Erről azonban még a közvetlen környezetének véleménye is erősen megoszlott. Okoye, Zuri és W’Kabi igyekeztek minél több ellenérvet fölsorakoztatni, az anyakirálynő, Shuri és az egykori régens azonban épp a király ötlete mellett törtek lándzsát. És mivel ezzel Amare, Nakia és a Tanács java is egyetértett, T’Challa úgy gondolta, most már csak idő kérdése, hogy Wakanda végre nyisson a világ felé.

Leghűségesebb testőrei most is ott álltak a két oldalán, árgus szemekkel figyelve minden apró, árulkodó jelet.

Annak ellenére, hogy a Dora Milaje további sorsának kérdése eldőlt, T’Challa úgy ítélte meg, a testőrei más szerepkörben is kiválóan megállnák a helyüket.

Még akkor is, ha általában nem értenek egyet egymással.

Maga S’Yan is úgy vélte, hogy az ötlet támogatást érdemel, s míg lábadozott, erről többször is beszéltek T’Challával.

Abban viszont mind egyetértettek, hogy mégis akadnak emberek, akik a világ jobbá tétele érdekében használják a képességeiket. Mint például dr. Richards és a családja, vagy ezek az új Bosszúállók, akikről az utóbbi időben oly’ sokat lehetett hallani. És ha már egy ilyen kis csoport ilyen nagy dolgokra képes, vajon mit érhet el egy megfelelően motivált uralkodó egy egész ország lakosságával és minden erőforrásával a háta mögött?

T’Challa el is döntötte, hogy mihamarabb utánanéz ezeknek a Bosszúállóknak, aztán észrevette, hogy Shuri és az édesanyja őt figyelik.

Nos, igen… itt az idő.

T’Challa fölemelte a kezét, mire a lenti tömeg elcsendesedett.

– Wakanda népe, azért gyűltünk ma össze, hogy megünnepeljük az ellenségeink felett aratott győzelmet! A nigandai kormánnyal folytatott, a legapróbb részletekre is kiterjedő tárgyalások után sikerült tűzszünetet kötni, így ismét beköszönt a béke!

A tömeg hosszú perceken keresztül, megállás nélkül éljenzett, és a hullámokban hömpölygő hang végül már kifejezetten bántotta T’Challa érzékeny fülét. Shurin látszott, hogy hasonló problémákkal küzd, de legalább az ünnepélyes pillanatra való tekintettel nem dugta a fölébe az ujját.

Mióta Klaw meghalt, Ramonda hatalmas lelki tehertől szabadult meg. Tegnap visszatették a díszhelyére T’Chaka király restaurált festményét a Királyok Csarnokában, és még T’Challa is úgy látta, hogy az anyja megbékélt Amaréval. Ők ketten – minden köztük lévő nézetkülönbség ellenére – igazán remek párost alkottak.

A Dora Milaje tábornoka most is ott állt néhány lépésre mögöttük, és halvány, elégedett mosollyal figyelte a király mellett posztoló legkiválóbb embereit.

– Mindannyiunk közös erőfeszítésére volt szükség, bátor honfitársaim, hogy átvészeljük ezt az aljas támadást, melynek célpontja nem csupán a királyi család, de az egész ország és a kultúránk alapkövéül szolgáló Nagy Halom volt! Nem lennénk ma itt a ti bátor helytállásotok nélkül, azonban szeretnék kiemelni néhányat azok közül, akik az elmúlt napok során szinte emberfeletti tetteket hajtottak végre!

Shuri felé biccentett, mire a hercegnő egy érdemrendekkel teli bársonypárnát nyújtott át neki.

T’Challa két medált vett le róla, és szomorú ünnepélyességgel mutatta fel őket a tömegnek.

– Az ország legmagasabb katonai és civil kitüntetését posztumusz adom át Wakanda két hős fiának, a Királyi Légierő kapitányának, H’Rhamnak, és K’Darténak, a tudósnak! Mindketten önzetlenül adták az életüket azért, hogy megóvják Wakandát, és az ő áldozatuk nélkül ma talán egyikünk sem állhatna itt! Nevük és emlékük sohasem merülhet feledésbe!

A teret övező épületek homlokzatán hatalmas kivetítők mutatták az elhunytak képmásait, s a hely gyászos morajjal telt meg. Shuri tekintete N’Jarén állapodott meg, akin most már egy kicsivel jobban látszott a terhesség. A nő egy zsebkendőbe temette az arcát, s a vállait megállíthatatlanul rázta a zokogás.

A hercegnő azonnal eldöntötte, hogy az első adandó alkalommal meghívja a gyászoló asszonyt a palotába, hogy elmondhassa neki, milyen bátor ember is volt a férje.

– Itt és most szeretnék elismeréssel adózni Wakanda katonáinak hősiességükért, különös tekintettel W’Kabi miniszter és Sharifa kapitány halált megvető bátorságáért! – folytatta T’Challa. – Az ő erőfeszítéseik nélkül sokkal súlyosabb károkat szenvedtünk volna! Azért, amit tettek, legyen az osztályrészük hála és elismerés!

Miközben a tömeg ismét éljenezni kezdett, Nakia egy másik, érdemrendekkel teli párnát vett magához, majd nyújtott át Ramondának. Shuri kíváncsian pillantott a bátyjára, akitől azonban csak egy kifürkészhetetlen mosolyt kapott válaszul.

– Wakanda népe – lépett előre, és vette át a szót az anyakirálynő –, ezt az alávaló támadást egy olyan ember szervezte és irányította, aki nem csupán népünk régi ellensége volt, de szeretett egykori királyotok, a férjem, T’Chaka gyilkosa is!

A tömeg lassan erősödő, fenyegető morgással felelt.

– A bérgyilkos, Ulysses Klaue, aki annak idején kioltotta T’Chaka király életét, most a saját országunk szívében, a királyi palota mélyén akarta megismételni rémtettét! De nem csupán a királyi vérvonalat akarta elpusztítani, hanem arra is módot keresett, hogy olyan sebet ejtsen nemzetünkön, amely sohasem gyógyulhat be: megpróbálta megsemmisíteni a Nagy Halom mélyén található vibrániumot! Módot is talált rá, és ennek eredményét, a gyilkos földrengéseket magatok is érezhettétek! Úgy gondolta, Wakanda már a markában van, és mi, ennek a földnek a lakói semmit sem tehetünk ez ellen! Épp csak azzal nem számolt, hogy Wakandának nem csupán egyetlen hőse van!

Azzal a lányához fordult, és intett, hogy lépjen közelebb. Shuri alvajáróként botorkált oda, és néma megadással tűrte, hogy Nakia egy széles mosoly kíséretében egy Jáde Párduc Érdemrendet akasszon a nyakába. Aztán T’Challa előhúzta az Ében Kardot, és markolattal előre Shuri felé nyújtotta.

– Ez az a kard, amivel a leányom elpusztította az országunkat fenyegető, eddigi talán legveszélyesebb ellenséget! – bólintott Ramonda. – Ezzel a tettével a koronahercegnő olyasmit hajtott végre, melyhez foghatót korábban talán még soha senki! Épp ezért büszkén ruházom rá az országunk legmagasabb elismerését és kitüntetését, s nevezem innentől kezdve őt is Wakanda Hősének!

Anya és lánya könnyek közt ölelkezett össze, és Ramondának minden önuralmára szüksége volt, hogy képes legyen folytatni a beszédét:

– Szeretném, ha tudná, hogy végtelenül büszke vagyok rá, és kíváncsian figyelem, hogy innentől milyen további magasságok és nemes cselekedetek felé vezet az útja!

Ramonda homlokon csókolta a leányát, majd hátralépett. A helyét ismét a király vette át, aki maga is megölelte a húgát. Shuri üdvözült mosollyal csatolta föl a kardot, míg T’Challa egy intéssel elhallgattatta a lelkesen kiáltozó tömeget.

– Mielőtt a beszédem végére jutnék, még egy dologról kell szót ejtenem! – jelentette ki a király, majd magához intette a testőreit. – Okoye, Nakia, Amare… lépjetek elém!

Elégedetten figyelte a három nő arcára kiülő értetlenséget, ahogy lassan fölsorakoztak előtte. A helyüket azonnal két fiatalabb testőr – Ayo és Aneka – foglalta el, ugyanolyan árgus szemmel figyelve, mint a nővéreik.

T’Challa kedvtelve hordozta végig a tekintetét három legmegbízhatóbb harcosán: a magas, szikár Okoyén, aki egyre kényelmetlenebbül feszengett, az ifjú, ideges Nakián, aki hasztalan próbált nyugalmat erőltetni magára, és a hűvös közönyt színlelő Amarén.

Ki tudja, hol lennék most nélkülük?

– A Dora Milaje időtlen idők óta szolgálja Wakandát! Ők a ragasztó, mely összetartja a törzseket, az erő, mely korok óta szolgálja a királyt! Személyi testőrségből lassacskán az egész ország védelmezőivé váltak, olyan rettenthetetlen harcosokká, akik bátorságukért és hűségükért se elismerést, se jutalmat nem várnak soha! Csakhogy ezek az idők már elmúltak! Ideje, hogy a király elismerje, a Dora Milaje sokkal több, mint pusztán testőrség – ők az én erős jobb kezem, a szemeim, a füleim és legmegbízhatóbb tanácsadóim egyben! Tudja meg hát az egész világ, hogy a Dora Milaje mától a Fekete Párduc lesújtó ökle!

Azzal meghajolt a három nő előtt.

– A Párducisten áldása legyen rajtatok és rendeteken! Kérjetek, és ha módomban áll megadni, megkapjátok!

A három nő tisztában volt vele, hogy a mögöttük várakozó testőrök minden szavukat feszülten figyelik. Amare a tanítványaira pillantott, majd bólintott, és szószólójukként lépett előre.

– A mi egyetlen vágyunk, Imádott Urunk, hogy továbbra is védelmezhessük a koronát!

– Ha így akarjátok, akkor így lesz! – mosolygott rá T’Challa, majd ismét a lenti tömeghez fordult. – Wakanda népe! Próbára tétettünk, és erősnek bizonyultunk! Előző királyotok gyilkosa halott, és szavamat adom rá, hogy azokat is megtaláljuk, akik felbujtották és ideküldték! Nekik azt üzenem, mindegy, hová menekülnek, mindegy, hová rejtőznek, a Párduc karma és agyara mindenhol utoléri őket! Azonban a mostani eseményeknek van egy másik tanulsága is: többé nem tartható fenn a mi idilli elszigeteltségünk! Mindent megteszünk, hogy a világ egy igazságosabb hely legyen, ahol többé nem vethetik rabszolgasorba testvéreinket!

Azzal az égre emelte az öklét, és odalent százak és ezrek utánozták a mozdulatát.

– Reszkessenek hát az ellenségeink, mert ez az új kor a Fekete Párduc kora!