17.

FEL­JEGY­ZÉS

Daix fő­fel­ügye­lő úr­nak a MO­MA­KI-vil­lá­ban, a to­rony­pla­tón és né­hai Franço­is De­long csil­la­gász szo­bá­já­ban meg­ej­tett hely­szí­ni és dak­ti­lo­szkó­pi­ai vizs­gá­la­tok­ról. A Fel­jegy­zés­hez csa­tol­va a to­rony­pla­tón és Franço­is De­long szo­bá­já­ban fel­vett fény­ké­pek.

To­rony­pla­tó. Tel­je­sen ke­rek ala­kú épít­mény, a MO­MA­KI-vil­la szer­ves ré­sze. Ko­ráb­ban nyil­ván­va­ló­an to­rony­szo­ba volt, amely­nek te­te­jét le­bon­tot­ták, fa­la­it 2 m 20 cm ma­gas­sá­gig meg­hagy­ták, nyil­ván azért, mert a kör­be­fu­tó ab­la­kok ma­gas­sá­ga ezt tet­te in­do­kolt­tá. A pla­tó át­mé­rő­je 5 m 60 cm. Kör­ben egyen­lő tá­vol­ság­ban el­he­lye­zett két­szár­nyas ab­la­ka­i­nak szá­ma 6. Ami­kor a hely­szí­ni vizs­gá­la­tot vé­gez­tem, mind a hat ab­lak tel­je­sen nyit­va, amit a ked­ve­ző idő­já­rás tel­je­sen in­do­kolt. A to­rony­pla­tón a kö­vet­ke­ző be­ren­de­zé­si tár­gyak ta­lál­ha­tók: egy db kis mé­re­tű áru­há­zi író­asz­tal, két fi­ók­kal, egy db hoz­zá tar­to­zó tám­lás szék, mel­let­te egy db fo­nott pa­pír­ko­sár. A pla­tó kö­ze­pé­től kb. l mé­ter­re te­le­szkó­plá­ba­kon álló, min­den irány­ban csuk­ló­san el­moz­dít­ha­tó, cső­sze­rű szer­ke­zet, a lé­zer­ké­szü­lék, rá­il­lő, egyik vé­gén nyi­tott, hen­ger­sze­rű vi­a­szos­vá­szon vé­dő­bo­rí­tó­val ta­kar­va. A ké­szü­lék­ből a te­le­szkó­plá­bak men­tén, majd a pad­ló­za­ton, vas­tag ká­bel fut a fali kon­nek­tor­hoz, a ké­szü­lé­ken is, a kon­nek­tor mel­lett is biz­ton­sá­gi kap­cso­ló, mind­ket­tő ki­kap­csolt ál­lás­ban, vagy­is úgy ál­lít­va, hogy se a ká­bel­ba, se a ké­szü­lék­be áram nem jut­hat. A pla­tón, köz­vet­le­nül az ajtó mel­lett, a fal­nál még egy szék, azo­nos tí­pu­sú az író­asz­tal mel­lett ál­ló­val.

Az író­asz­tal lap­ja tel­je­sen üres, ha­son­ló­kép­pen tel­je­sen üres a pa­pír­ko­sár is. Az író­asz­tal fi­ók­ja­i­ban kulcs, de a zá­rak nyit­va, a fi­ó­kok sza­ba­don ki­húz­ha­tók. Az író­asz­ta­lon és a fi­ó­kok kül­ső ol­da­lán igen sok ujj­le­nyo­mat ta­lál­ha­tó, a leg­több Franço­is De­lon­gé, né­hány Pi­erre Cha­te­let-é. (Be­long ujj­le­nyo­ma­ta­it a holt­test­ről azo­no­sí­tot­tam. Cha­te­let-ét a tá­vol­lé­té­ben bo­rot­va­ké­szü­lé­ké­ről és fé­sű­jé­ről fel­vett ujj­le­nyo­ma­tok­ról.) A fi­ók­ban né­hány csil­la­gá­sza­ti és ma­te­ma­ti­kai szak­könyv és gon­dos rend­ben ív­pa­pí­rok, rész­ben üre­sek, rész­ben szá­mí­tá­sok­kal és geo­met­ri­ai vagy ta­lán in­kább csil­la­gá­sza­ti áb­rák­kal te­le­raj­zol­va. Ugyan­csak az egyik fi­ók­ban több, kü­lön­bö­ző szí­nű go­lyós­toll, ce­ru­za és kör­ző­ké­szü­lék. Va­la­mennyin ta­lál­ha­tó töb­bé-ke­vés­bé régi ujj­le­nyo­mat-so­ro­zat, Franço­is De­lon­gé.

A be­já­ra­ti ajtó ki­lin­csén ugyan­csak töb­bé-ke­vés­bé régi ujj­le­nyo­ma­tok egész sora ta­lál­ha­tó, köz­te De­lon­gé, Cha­te­let-é, Ta­tué (ha­son­ló mó­don sze­rez­tem össze­ha­son­lí­tó ujj­le­nyo­ma­to­kat, mint Cha­te­let ese­té­ben) és Vi­vi­an­ne Ri­viè­re-é. Van­nak ré­geb­bi, nagy­részt már el­mo­só­dott ujj­le­nyo­ma­tok is, ame­lye­ket azo­no­sí­ta­ni nem tud­tam, szár­maz­hat­nak ép­pen úgy a fent fel­so­rol­tak­tól, mint más sze­mé­lyek­től, ezek azon­ban fel­tét­le­nül jó­val Vi­vi­an­ne Ri­viè­re ha­lá­la előt­ti idők­ből szár­maz­hat­nak, mert az utób­bié még tisz­tán azo­no­sít­ha­tó.

A te­le­szkó­páll­vá­nyon álló lé­zer­ké­szü­lék vi­a­szos­vá­szon vé­dő­bo­rí­tó­ja dur­vább szö­vé­sű, sem­mint hogy raj­ta azo­no­sít­ha­tó ujj­le­nyo­ma­to­kat rög­zí­te­ni la­het­ne. A vé­dő­bo­rí­tó el­tá­vo­lí­tá­sa után a lé­zer­ké­szü­lé­ken – sem an­nak csö­vén, sem a be­ál­lí­tá­sá­ra szol­gá­ló tár­csá­kon, sem a biz­ton­sá­gi kap­cso­lón, sem a ké­szü­lé­ket mű­kö­dés­be, hozó in­dí­tó­gom­bon – egyet­len ujj­le­nyo­mat sem ta­lál­ha­tó. Úgy­szin­tén nem ta­lál­ha­tó ujj­le­nyo­mat a kon­nek­tor mel­let­ti biz­to­sí­tó­kap­cso­lón. Ma­gán a kon­nek­to­ron De­long­nak több ujj­le­nyo­ma­ta is ta­lál­ha­tó.

Mint a fény­kép­fel­vé­te­len is lát­ha­tó, a lé­zer­ké­szü­lék csö­ve me­re­de­ken, mint­egy 75–80 fo­kos szög­ben az ég felé mu­tat.

Franço­is De­long szo­bá­ja. A fo­lyo­só­ról, köz­vet­le­nül a to­rony­pla­tó be­já­ra­ta mel­lett van az aj­ta­ja. A fo­lyo­só né­hány mé­ter­rel foly­ta­tó­dik az ajtó mel­lett. A to­rony­pla­tón és ezen a man­zárd jel­le­gű szo­bán kí­vül er­ről a fo­lyo­só­ról más ajtó nem nyí­lik. A fo­lyo­sót vé­gig pi­ros fu­tó­sző­nyeg bo­rít­ja, a két ajtó kö­zött egy kis asz­tal­ka áll, üre­sen, csip­kés ta­ka­ró­val fed­ve.

A szo­ba tég­la­lap ala­kú, alap­te­rü­le­te 3,30-szor 4 mé­ter. Észak­ra egyet­len két­szár­nyú ab­la­ka van, ugyan­olyan, mint a to­rony­pla­tó ab­la­kai, de mind­két szár­nya csuk­va. Még egy ajtó ve­zet a be­já­rat­tól néz­ve bal ol­da­li fa­lon egy kis mos­dó­fül­ké­be, amely­ben mos­dó, zu­ha­nyo­zó, tü­kör és egy to­a­lett­asz­tal­ka áll, raj­ta a szo­kott bo­rot­vál­ko­zó és ti­szál­ko­dá­si esz­kö­zök­kel. A szo­ba be­ren­de­zé­se: a bal ol­da­li fal mel­lett kes­keny, ágy­ne­mű­fi­ó­kos re­ka­mié, ágy­ne­mű nincs raj­ta, nap­pa­li ta­ka­ró sincs. A jobb ol­da­li fal mel­lett kis hí­ján az egész fa­lat be­bo­rí­tó könyv­szek­rény, tele ja­va­részt tu­do­má­nyos, csil­la­gá­sza­ti és ma­te­ma­ti­kai szak­köny­vek­kel, né­hány szép­iro­dal­mi mű­vel és sci-fi­vel. Az ab­lak mel­lett re­dő­nyös kis szek­rény, a re­dőny nyit­va, a szek­rény pol­ca­in üres és a to­rony­pla­tó író­asz­ta­lá­ban ta­lál­tak­hoz ha­son­ló­an te­le­írt-te­le­raj­zolt íves pa­pír­la­pok, egy do­boz­ká­ban ugyan­olyan író­sze­rek, de a kör­ző mel­lett egy lo­gar­léc is. A szo­ba kö­ze­pén kis mé­re­tű ová­lis asz­tal, kö­rü­löt­te négy szék. Kö­zü­lük ket­tő­nek ülő­ké­je az asz­tal alá tol­va, mint amit nem hasz­nál­tak, a har­ma­dik – e ket­tő kö­zött – úgy áll, mint amin nem­rég ül­tek, a ne­gye­dik – te­hát az utób­bi­val szem­közt – fel­bo­rul­va a pad­lón, mel­let­te Franço­is Be­long te­te­me. A bú­to­rok el­he­lye­zé­sét a mel­lé­kelt fény­ké­pek rög­zí­tik.

Franço­is Be­long te­te­me jobb ol­da­lá­ra for­dul­va fek­szik a szék mel­lett. Jobb keze fé­lig a test alá szo­rult, bal keze váll­ból hát­ra­fe­lé csüng, a kéz­fej a pad­lón nyug­szik, te­nye­ré­vel fel­fe­lé. Fel­fe­lé néző, te­hát bal ha­lán­té­kán, és köz­vet­le­nül mel­let­te egy-egy go­lyó be­me­ne­ti nyí­lás, na­gyon ke­vés al­vadt vér­rel kö­rül­vé­ve, tisz­tán ki­ve­he­tő­en. Bal keze mel­lett, köz­vet­le­nül a nyi­tott te­nyér­nél, de azt nem érint­ve, a Brow­ning gyárt­má­nyú re­vol­ver. A te­tem és a re­vol­ver hely­ze­tét ugyan­csak a fény­kép­fel­vé­tel rög­zí­ti.

A szo­ba hasz­ná­la­ti tár­gya­in – az asz­ta­lon, a köny­ves­pol­co­kon, a re­dő­nyös szek­rény­kén és a szé­kek tám­lá­ján – bő­sé­ge­sen ta­lál­ha­tók ujj­le­nyo­ma­tok. Túl­nyo­mó több­sé­gük­ben Be­long­tól szár­maz­nak, de köz­tük min­den­fe­lé Tatu, Cha­te­let, Avale és Vi­vi­an­ne Ri­viè­re uj­ja­i­ról szár­ma­zók is. A je­lek sze­rint a MO­MA­KI-tár­sa­ság min­den tag­ja, be­já­ra­tos volt ebbe a szo­bá­ba. Más ujj­le­nyo­ma­tot se­hol sem ta­lál­tam.

A te­tem mel­lett fek­vő re­vol­ve­ren egyet­len ujj­le­nyo­mat sincs.

A te­tem el­tá­vo­lí­tá­sa után, ame­lyet Sal­lin dok­tor hely­szí­ni vizs­gá­la­ta után vé­gez­tek, meg­ál­la­pí­tot­tam, hogy azon a he­lyen, ahol a te­tem fe­küdt, a pad­ló­ba re­vol­ver­go­lyó nem fú­ró­dott, de a par­ket­ten, ter­mé­sze­te­sen, vér­fol­tok ta­lál­ha­tók. Ab­ból a fel­te­vés­ből ki­in­dul­va, hogy a lö­vé­sek azon a szé­ken ülve ér­ték az ál­do­za­tot, amely mel­lett a te­tem fe­küdt, meg­vizs­gál­tam a fel­te­he­tő lö­vés­iránnyal szem­be­ni köny­ves­polc­részt, és az egyik könyv­be fú­ród­va meg is ta­lál­tam egy re­vol­ver­go­lyót, amely­nek ka­li­be­re, amint a mé­ré­sek iga­zol­ják, meg­egye­zik a re­vol­ve­ré­vel. A go­lyón vér-, agy­ve­lő-, bőr- és haj­szál­nyo­mo­kat ta­lál­tam. A go­lyót és a köny­vet a fel­jegy­zés­hez mel­lé­ke­lem. To­vább ku­tat­tam a köny­ves­polc­nál, majd a szo­ba töb­bi ré­szé­ben is a má­sik go­lyó után, de an­nak nyo­má­ra nem si­ke­rült rá­buk­kan­nom.

Az eset­le­ges to­váb­bi hely­szí­ni vizs­gá­la­tok ér­de­ké­ben a szo­bát kulcs­ra zár­tam, és az aj­tót sza­bály­sze­rű­en le­pe­csé­tel­tem.

Ge­or­ges Cal­vin

rend­őr­sé­gi szak­ér­tő