„Nem megmaradó anyagból állunk, hanem önfenntartó mintázatokból.”

Norbert Wiener, The Human Use of Human Beings: Cybernetics and Society

„A mindenség természete a mindenség anyagából, akár viaszból, íme lovat formált, ezt újra összevegyítette, és anyagát fához, emberhez, majd máshoz használta. Ezek mindegyike rövid életű volt. A ládának éppen olyan közömbös, ha szétszedik, mintha szögezik.” ^{1}

Marcus Aurelius, Elmélkedések

De itt van, ím, Isten ujja, a mindenre kész akarat

A törvények mögötti szikra, mi mindent megalkotott,

És nem tudom halandó másban kaphat ily jutalmat,

Három hangból nem negyediket teremt’ni; csillagot. ^{2}

Robert Browning, Abt Vogler

„Ha nem lenne teljesen világos, amit mondtam, márpedig tartok tőle, hogy szavaimat homály fedi, kanyarodjunk vissza oda, ahonnan gondolataim árja fakadt, vagyis ahhoz a felismeréshez, hogy az embert a körülményei formálták azzá, ami. A körülmények: szívünk próbakövei. Hogy mi a szerepük? Az, hogy szívünk megmérettessék. Hogy miért mérettetik meg? Hát azért, hogy megedződjék vagy megváltozzék. Ez a változás: az emberi lélek. S hogy miben állt a lélek természete, mielőtt megszületett, megmérettetett, átalakult és nemesbé vált? Intelligencia volt, egyéni arculat nélkül. Hogy miként nyert egyéni arculatot? A szív közegén keresztül. És mitől válna a szív efféle közeggé, ha nem a körülmények hatására? Nézzenek oda, ennyi költészet és teológia! Áldhatjátok a szerencsétek, hogy mondandóm nem eresztettem bő lére.”

John Keats, fivérének címzett levelében