Életraji adatok
DÖNITZ, Karl (1891. IX. 16.-1980. XII.)
1936-tól a tengeralattjáró-egységek parancsnoka, 1943 januárjától Raeder utóda főtengernagyi rangban a haditengerészet főparancsnokaként. Tízévi börtönre ítélték. 1956-ban szabadlábra helyezték.
FRANK, Hans (1900. V. 23.-1946. X. 16.)
Jogász, 1933-ban bajor, majd birodalmi igazságügyi miniszter, 1939 októberétől az összeomlásig Lengyelország „főkormányzója”. Halálra ítélték és kivégezték.
FRICK, Wilhelm (1877. III. 12.-1946. X. 16.)
Ügyvéd, 1933 januárjától 1943 augusztusáig birodalmi belügyminiszter, a „faji törvények” megfogalmazója. 1943-tól az összeomlásig a „Cseh-Morva Protektorátus” birodalmi főbiztosa. Halálra ítélték és kivégezték.
FRITZSCHE, Hans (1900. IV. 21.-1953. IX. 27.)
Rádiókommentátor, Goebbels propagandaügyi minisztériumának főmunkatársa. Felmentik. A német bíróság 9 évi kényszermunkára ítéli. 1950-ben szabadlábra helyezték.
FUNK, Walther (1890. VIII. 18.-1960. V. 31.)
1933-ban birodalmi sajtófőnök, 1937-től gazdaságügyi miniszter, 1939-től egyúttal a Reichsbank elnöke. Életfogytiglani börtönre ítélték. Betegsége miatt 1957-ben szabadlábra helyezték.
GÖRING, Hermann (1893. I. 12.-1946. X. is.)
1933-ban birodalmi miniszter, a porosz titkosrendőrség főnöke, porosz miniszterelnök és belügyminiszter (1934-ig). A légügyi minisztérium megszervezője; 1934-től birodalmi erdő- és vadászatügyi miniszter, 1935-től a légierő főparancsnoka, vezérőrnagy. 1940-től a „Nagynémet Birodalom” marsallja. Halálra ítélték. Öngyilkosságot követett el.
HESS, Rudolf (1894. IV. z6.–)
A nemzetiszocialista párt központi bizottságának elnöke, Hitler helyettese a fasiszta pártban, a külföldi németek „szóvivője”; 1941. V. 5-én Angliába repül, ahol letartóztatják. Életfogytiglani fegyházra ítélik.
JODL, Alfred (1890. V. 10.-1946. X. 16.)
1938 novemberéig a „nemzetvédelmi ügyosztály” vezetője, 1939-1945-ig az ún. „Wehrmachtführungsamt” főnöke, 1944-től vezérezredes. Halálra ítélték és kivégezték.
KALTENBRUNNER, Ernst (1903. X. 4.-1946. X. 16.)
Osztrák ügyvéd, 1938-tól a bécsi biztonsági rendőrség parancsnoka; 1941-től magas SS és rendőrségi posztokon áll, Heydrich utóda a biztonsági rendőrség és a „birodalmi biztonsági főhivatal” (RSHA) élén. Halálra ítélték és kivégezték.
KEITEL, Wilhelm (1882. IX. 22.-1946. X. 16.)
1934-ig a hadseregszervezési ügyosztály vezetője, 1935-től a birodalmi hadügyminisztérium ún. „Wehrmachtamt”-jának vezetője; 1938-tól az OKW, a hadsereg-főparancsnokság főnöke, vezérezredes. Halálra ítélték és kivégezték.
LEY, Robert (1890. II. 15.-1945. X. 26.)
Vegyész, a Rajna-vidék gauleitere. A nemzetiszocialista „műhelyszervezet” vezetője, a „Német Munkaszervezet” megalapítója. Nürnbergi cellájában öngyilkos lett.
NEURATH, Konstantin von (1873. II. z.-1956. VIII. 14.)
1932-1938-ig birodalmi külügyminiszter, majd birodalmi miniszter. 1939-1943 között „Cseh- és Morvaország birodalmi protektora”. Tizenöt évi börtönre ítélték. 1954-ben szabadlábra helyezték.
PAPEN, Franz von (1879. X. 29.-1969. V. 2.)
1933-ban alkancellár és Poroszország birodalmi biztosa. 1934 júliusától bécsi német ügyvivő, majd 1938 márciusáig nagykövet. 1939 és 1944 augusztusa között törökországi nagykövet. Felmentették, szabadlábra helyezték, a három nyugati zóna német hatóságai azonban esküdtszéki eljárás során nyolcévi kényszermunkára ítélték. 1949-ben szabadlábra helyezték.
RAEDER, Erich (1876. IV. 24.-1960. XI. 20.)
1935-től a német haditengerészet főparancsnoka. 1941 januárjában nyugdíjba vonul. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. 1995 szeptemberében szabadlábra helyezik.
RIBBENTROP, Joachim von (1893. IV. 30.-1946. X. 16.)
Teljhatalmú megbízottként megköti az angol–német flottaegyezményt (1935); 1936 és 1938 között londoni német nagykövet, 1938 februárjától az összeomlásig külügyminiszter. Halálra ítélik és kivégzik.
ROSENBERG, Alfred (1893. I. 12.-1946. X. 16.)
A nemzetiszocialista párt külpolitikai irodájának vezetője, „fő ideológus”, a „megszállt keleti területek birodalmi minisztere”. Halálra ítélik és kivégzik.
SAUCKEL, Fritz (1894-1946. X. 16.)
Fasiszta „munkaügyi főmegbízott”, a megszállt európai területek emberanyagának felelős irányítója. Halálra ítélik és kivégzik.
SCHACHT, Hjalmar (1877. I. 22.-1970. VI. 4.)
1933-tól 1939-ig a Reichsbank elnöke. 1934 és 1937 között birodalmi gazdasági miniszter, az újrafelfegyverkezés pénzügyi műveleteinek irányítója. Felmentették. 1948-ig a három nyugati zóna német hatóságai internálták.
SCHIRACH, Baldur von (1907. V.9.-1974. VIII. 8.)
1993-tól 1940-ig a „Német Birodalom ifjúsági vezetője”, 1940-től a fasizmus összeomlásáig Bécs gauleitere és birodalmi helytartója. Húszévi börtönre ítélik.
SEYSS-INQUART, Arthur (1892. VII. 22.-1946. X. 16.)
Osztrák jogász, 1938-ban belügyminiszter; osztrák kancellárként tevékeny szerepe van az „Anschluss” végrehajtásában. 1939 tavaszáig „Ostmark” (a bekebelezett Ausztria) birodalmi helytartója. 1940-től az összeomlásig Hollandia birodalmi biztosa. Halálra ítélik és kivégzik.
SPEER, Albert (1905. III. 19.—)
Berlin „főépítés-felügyelője”, 1942-től Todt utódaként fegyverkezési és lőszerügyi birodalmi miniszter, az út- és vízügyek, valamint az energiagazdálkodás főfelügyelője. Húszévi börtönbüntetésre ítélik. Ítéletének letöltése után szabadlábra helyezik.
STREICHER, Julius (1885. II. 12.-1946. X. 16.)
A „Der Stürmer” című antiszemita, uszító újság főszerkesztője. 1924-től 1940-ig Frankföld gauleitere, mindvégig aktív szerepet játszik a faji uszításban. Halálra ítélik és kivégzik.