Emmy Göring levele

A börtöniroda ablakán át megfigyelhettem a hűvöskés tavasz érkezését. Odaát, az Igazságügyi Palotában vége felé közeledett a bizonyítási eljárás. Néma csend uralkodott a tárgyalóteremben, amikor az Egyesült Allamok képviseletében Jackson főügyész megtartotta vádbeszédét. Göring – és rajta kívül még egy-két vádlott – fekete szemüveget viselt, s amikor a vádbeszéd megkezdődött, előrehajolt és feszülten figyelt a fülhallgatójában cincogó szavakra. Hallhatta, amint tevékenységét a „félig militarista, félig gengszter” jelzővel illetik. „Kövér ujját minden tortába beledugta” – mondta népies fordulattal Jackson. – Egyformán ügyesnek bizonyult, akár az ellenfelek legyilkolásáról volt szó, akár botrányok szellőztetéséről, ha makacs tábornokoktól akart megszabadulni. Ő építette ki a Luftwaffét, ő zúdította rá bombázóit a védtelen szomszédokra. Az elsők között üldözte a hazai zsidó állampolgárokat.”

Jackson később a hajlott hátú, vézna, vastag szemöldökű Hess felé fordult, aki törékenynek és ártalmatlannak látszott a vádlottak padján. „Mielőtt a vándorlási láz elkapta volna, a vakbuzgó Hess volt a pártgépezet irányító mérnöke, aki parancsokkal és propagandaszempontokkal árasztotta el a pártgépezetet, aki minden párttevékenységet ellenőrzött, és gondoskodott róla, hogy az egész szervezet a hatalom lojális és engedelmes mechanizmusa maradjon.”

Ribbentrop az ügyész szavai szerint „csaló kereskedelmi utazó” volt; Keitelt „gyenge és készséges eszközként” jellemezte; Kaltenbrunnert a „nagy inkvizítorként”, Rosenberget mint „intellektuális főpapot”, s így ment tovább egészen Streicherig, akit „mérgezett lelkű ripőknek” és az aranyfogakból bankbetétet halmozó Frankig, akit „a banktörténet bizonyára legnagyobb hullarablójának” nevezett. Dönitzről úgy beszélt, mint aki „Hitler örököse a vereségben”, Schachtról mint „keménygalléros tisztességből épített homlokzatról”, Raederről mint „alattomosan politizáló tengernagyról”, von Schirachról mint „egy nemzedék kútmérgezőjéről”; Sauckelt azzal vádolta, hogy „az egyiptomi fáraók óta ő volt a világ legnagyobb és legkegyetlenebb rabszolgatartója”; Jodl a fővádló szerint „a tiszti tradíciók árulója” volt; von Papen „tartotta a kengyelt, amikor Hitler nyeregbe szállt”. Gúnyosan emlegette Jackson a második számú nácit, aki „megszervezte a Gestapót, de nem tudott túlkapásairól”, és hasonlóképpen ironizált a harmadik számú náci rovására, aki „ártatlan eszköz” volt csupán, mégis úgy hajtotta végre Hitler parancsait, hogy el sem olvasta őket. Végül a külügyminiszterrel zárta a sort, aki „keveset értett a külügyekhez, a külpolitikához pedig egyáltalában semmit”.

Amikor a vádlottak fölálltak, hogy ebédelni menjenek, valósággal elkábították őket ezek a kemény szavak.

Irodámba visszatérve levelet pillantottam meg az asztalon. Frau Emmy Göring kért engedélyt, hogy találkozhasson a férjével. A levelet a bírósághoz címezte, s nekem továbbították a következő megjegyzéssel: „A törvényszéknek nincs ellenvetése, elsősorban a biztonsági szempontokat kell mérlegelni. Lekötelezne, ha intézkedéseiről hivatalunkat értesítené.”

Emmy Göring a következőket írta: „A Nemzetközi Katonai Törvényszéknek. Nagy kéréssel fordulok Önökhöz. Lehetséges volna-e, hogy néhány percre láthassam a férjemet? Már egy és egynegyed éve nem láttam őt, s oly erősen vágyóm utána, hogy nem bírom tovább. Erőre van szükségem, hogy majd kibírjam nélküle. Ha csak néhány percre láthatnám és megfoghatnám a kezét, az is határtalan segítséget jelentene. Szívem legmélyéből könyörgök, ne utasítsák el kérésemet. Nagy hálára köteleznének, ha minél előbb, de legalább a végső szó elhangzása előtt láthatnám.

Férjem nagyon aggódik értem és gyermekünkért; mindketten védelemre és segítségre szorulunk. Számára is óriási segítséget jelentene, ha láthatnánk egymást.

EMMY GÖRING”

Frau Göringnek csupán egyetlen választ adhattunk: egy hivatalos nemet. A kérelem ellentmondott a börtönszabályzatnak. Göring közvetlenül elfogatása előtt látta utoljára feleségét és gyermekét. Az asszonyt 1945 novemberében kislányával, Eddával együtt bebörtönözték, és Straubingba vitték, ahol március 9-ig tartották fogva.