4

Lady Sedgwick oda­lé­pett a por­tás­pult­hoz.

– Mr. Humf­ri­es az iro­dá­já­ban van?

– Hogy­ne, Lady Sedgwick. – Miss Gor­rin­ge meg­hök­ken­ve né­zett rá.

Lady Sedgwick be­ment a pult mögé, ko­po­gott az aj­tón, és vá­lasz­ra sem vár­va, be­lé­pett.

Mr. Humf­ri­es meg­le­pet­ve pil­lan­tott fel.

– Mit…

– Ki vet­te fel azt a Mi­chael Gor­mant?

– Par­fitt ki­lé­pett, egy hó­nap­pal ez­előtt au­tó­bal­ese­te volt – he­be­gett Humf­ri­es. – És gyor­san kel­lett ta­lál­nunk va­la­kit a he­lyé­re. Ez az em­ber jó­nak lát­szott. A re­fe­ren­ci­ák meg­fe­le­lő­ek, a had­se­reg­ben szol­gált, a mi­nő­sí­té­se is egész jó. Ta­lán nem nagy láng­ész, de az néha még elő­nyös is, csak nem tud va­la­mit róla?

– Ép­pen ele­get ah­hoz, hogy ne kí­ván­jam itt lát­ni.

– Ha ra­gasz­ko­dik hoz­zá – mond­ta Humf­ri­es las­san –, el­bo­csát­juk…!

– Nem – fe­lel­te Lady Sedgwick ha­boz­va. – Nem, az­zal már el­kés­tek. Ne is gon­dol­jon rá töb­bet.