Huszonharmadik

fejezet

Probus Tesla mély lélegzetet vett, és hagyta, hogy a teste kövesse az emlékezet útját, miközben a Soresu vívóstílus mozdulatait végezte. Szürke, ujjatlan ingféleséget viselt övvel, az izzadság már vékony fényes réteget képezett a bőrén. Egy hosszú és keskeny pengéjű fénytőrt forgatott közben, aminek nemigen vette hasznát a rituális párviadalokon és a különféle vívótechnikák gyakorlásán kívül. Fegyelmezte magát, próbálta lehűteni az indulatait a benne fortyogó düh ellenére, amely már-már átszakította az önuralom gátjait. Folytatta a technika koreográfiáját, és közben ismételgette a Sith mantra sorait.

Lépés. – A lelki béke hazugság. Csak a szenvedély létezik.

Keresztlépés. – A szenvedélyből erőt merítek.

Fordulás. – Az Erő révén hatalmat szerzek.

Lépés. – A hatalom révén győzelmet aratok.

Suhintás a pengével. – A győzelem révén a láncaim lehullnak.

Lépés-fordulás-pörgés. – Az Erő felszabadít.

– Még bizonytalanok a mozdulataid, Tesla. Attól tartok, valahol máshol jársz gondolatban.

Tesla nem nyitotta ki a szemét. Enélkül is tudta, mit látna: tanítványát, az elomin Renefra Rent, aki ott állt a meditációs szoba ajtajában, minden bizonnyal nyájas arckifejezéssel, amely ugyanakkor önelégültséget és alárendeltséget is kifejezett. Tesla úgy érezte, a tanítványa egy szolgalelkű kígyó.

Csakhogy nem Ren volt a célpontja az indulatainak, amelyeken uralkodni próbált, hanem maga a Sötét Nagyúr, aki olyan szenvedélyt korbácsolt fel inkvizítorában, amely azzal fenyegetett, hogy irányíthatatlanná válik.

– Ha nem tudok koncentrálni – szólalt meg Tesla, és továbbra sem nyitotta ki a szemét –, ennek az az oka, hogy zavar a jelenléted. Tulajdonképpen mi járatban vagy itt? – Folytatta a félbehagyott gyakorlatot. Furcsamód éppenséggel segítette az összpontosításban az, hogy Ren megzavarta. Erőteljes és ugyanakkor folyamatos, áramló mozdulatsorokat végzett.

– Azért jöttem, hogy elmondjam neked, Darth Vader már visszatért az állomásra a Bothawuin lebonyolított találkozóról.

Tesla összpontosítása megtört. Mozdulatlanná dermedt egy nagy lendülettel végzett mozdulat közben, és megfordult, hogy láthassa csillogó fekete szemű tanítványát.

– Természetesen tudtam már erről – mondta, pedig nem így volt. Saját belső káosza akadályozta.

Renefra Ren szemöldöke felszaladt, a mosolya így még önelégültebbnek tűnt.

– Akkor meglep, miért nem indultál a keresésére. Tudom, hogy szeretsz... figyelmet szentelni neki.

– Épp meditáltam – reagált Tesla. – És ellentétben egyesekkel a mieink közül, nem érzem szükségét annak, hogy kedvében járjak Vader nagyúrnak minden adandó alkalommal. Már elég hosszú ideje szolgálom őt, és elég jól ismerem is ahhoz, hogy tudjam, mikor nyitott a közeledésre. Biztosra veszem, hogy közvetlenül hívni fog engem, ha szüksége van rám.

Az elomin hallgatott egy ideig. Fekete szeme semmit sem árult el, de a mosoly lehervadt az arcáról.

– Kétségkívül így van. De nekem úgy tűnt, mintha... mintha zavarta volna valami. És más volt a szaga is. A hangjában ráadásul dühöt éreztem, miközben a segédtisztjével beszélt. Azt hittem, ez neked is feltűnt.

Teslát ez is váratlanul érte. Annyira elmélyülten meditált talán, hogy összetévesztette saját belső nyugtalanságát a mesteréével? Erőérzékének egy kis nyúlványával Vader felé törekedett, hogy letapogassa az auráját. Igen, tényleg volt benne valami... valami, ami sötét feszültségre emlékeztette.

– Akár feltűnt, akár nem, ez nem tartozik rád, Renefra – mondta Tesla. Szántszándékkal az első nevén szólította meg az elomint, hogy emlékeztesse a rangjára. – És még egyszer mondom, ha a Sötét Nagyúr azt szeretné, hogy keressem fel, akkor hívni fog...

A szavak cserbenhagyták, mert most jutott el hozzá Vader utasítása. Olyan erővel, hogy szinte fájt: mintha durván megrángatta volna az Erőérzékét. Kihúzta magát, kikapcsolta a fénytőrt, visszatette a tartóállványra, majd levette sötétvörös köpenyét a helyiség ajtaja melletti fogasról.

Ren szeme tágra nyílt.

– Ő szólított?

Milyen mohó kíváncsiság mindössze két egyszerű szóba sűrítve! Tesla elmosolyodott.

– Már számítottam rá – mondta. Becsatolta az övét, majd ráakasztotta a fénykardját, és ki viharzott a helyiségből, faképnél hagyva Rent, aki élvezte a semmittevést.

Kantaros Állomás folyosói acélból készültek, amely kísérteties, halvány zöldesfehérben derengett. Tesla megnyugtatónak érezte ezt a színt. A holdfényre emlékeztette, amely megvilágította a gabonatáblákat gyermekkori otthona, a koréliai Denendre-völgy közelében. Csakhogy az ottani levegő sohasem közelítette meg ezt a minőséget. A Kantaros Állomásé antiszeptikus és fémes volt, jóllehet Renefra Ren szeretett azzal kérkedni, hogy érzi az állomást befogadó aszteroida porának szagát.

Az állomás szívében egy börtönt alakítottak ki. Tesla mestere itt embereket és érdekes tárgyakat is őriztetett. Vader itteni szállása igen közel volt ehhez a sötét helyhez. És míg a szálláshelyeket, cellákat, közösen használt tereket és raktárhelyiségeket birodalmi osztagok és inkvizítorok is rendszeres időközönként ellenőrizték, a Sötét Nagyúr bízott mérhetetlen képességeiben, és személyes célra használt helyiségeinek biztonságáról saját maga gondoskodott.

Tesla úgy döntött, ma elkerüli a cellákat, úgyhogy a széles belső folyosón haladt, amelyet kör alakban építettek ki az épületegyüttes középpontja körül. Miközben arra gondolt, hogy mi mindent – vagy inkább ki mindenkit – tarthat ott Vader, ez csak arra volt jó, hogy emlékeztesse inkvizítort az indulataira, amelyeket megpróbált magába fojtani. Tesla nemcsak a leghatalmasabb Erőhasználót látta Darth Vaderben, akit csak ismert: mindig is úgy tekintett rá, mint egy gigantikus géniuszra. Csakhogy az utóbbi néhány hónap eseményei hatására csírázni kezdtek benne a kételkedés magjai. Látta, hogy Vader érthetetlen módon hagyta, hogy Jax Pavan irracionális lépésekre késztesse. Az inkvizítornak valójában úgy tűnt, mintha Pavan elpusztítása fontosabb lenne a Sötét Nagyúr számára, mint Palpatine császár kívánságainak teljesítése vagy a kibontakozóban lévő lázadás elfojtása. Néha arra is gondolt, hogy ha Vader nagyúr választhatna a világ összes ellenállási mozgalmának megsemmisítése és Pavan megsebzése közül, akkor az utóbbi mellett döntene.

Amikor végre-valahára sikerült megsemmisíteni a Jedit, Tesla arra számított, hogy a mestere diadalmámorban úszik majd – és mindent elkövet azért, hogy az utolsó szálig felszámolja és kiirtsa a zavargó „szabadságharcosok” teljes hálózatát. Vader ehelyett élve elfogta Thi Xon Yimmont, és ragaszkodott hozzá, hogy teljes egészében ő maga folytassa le a kihallgatását: inkvizítor-csapatának hatáskörét ezzel a járőrözésre és az őrködésre korlátozta. Egyetlen jelét sem mutatta azonban diadalnak. Ezzel azt a látszatot keltette, mintha a Jedi elpusztítása nem is minősülne komolyabb fegyverténynek.

Ebből táplálkozott Tesla fekete humora. Mindennél jobban szerette volna vallatóra fogni az Ostorcsapás-vezért, hogy bizonyságot adjon mesterének, a képességeiről és hűségéről. Nem elég azonban, hogy Vader megtagadta Teslától a lehetőséget, hogy bizonyítson: magával a cereaival sem sikerült dűlőre jutnia. Az Inkvizítorok Rendjének legalábbis nem számolt be semmiféle eredményről. Tesla egyetlenegyszer kérdezte meg tőle, nem lehetne-e a segítségére valamiben, Vader nagyúr azonban egyértelműen értésére adta, hogy egyedül az ő előjoga, hogy olyan trófeákkal foglalkozzon, mint amilyen Thi Xon Yimmon. Mást még csak a közelébe sem engedett.

Tesla eleve nehezen tudta megemészteni a mester visszautasítását, de ez már egyenesen bosszantó volt, mert arra engedett következtetni, hogy Vader szerint képtelen megtörni egy hétköznapi teremtmény ellenállását.

Mennyire sikerült bizonyítanod a rátermettségedet a legutóbbi megbízatásod teljesítése során? tette fel a kérdést magának. Hogyan boldogultál Jax Pavan padavanjával, Kajin Savarosszal? És sikerült-e megvédened a mestered érdekeit akkor?

Nem, ezt nem állíthatná. Úgy érezte, hálásnak kellene lennie azért, hogy Vader nagyúr nem bocsátotta el azonnal, vagy nem hagyta ott Coruscanton a legkevesebb tapasztalattal rendelkező inkvizítorok és tanítványok társaságában.

Tesla töprengése véget ért, amikor megérkezett mestere szálláshelyének külső bejáratához. Megállt és bejelentette magát: fodrozódásokat hozott létre az Erő felszínén. A külső tolóajtó becsúszott a falba, Tesla pedig belépett a Sötét Nagyúr lakosztályába.

Vader ott állt vele szemben, a meditációs szoba előterében. Az íves bejárat épp akkor csukódott be. Tesla megpróbált feltűnés nélkül belesni oda. Legjobb tudomása szerint soha senki sem láthatta még Vader nagyúr magánszentélyét. Úgy hírlett, a Sötét Nagyúr csak itt, ebben a különleges épületben képes létezni a szkafanderruhája nélkül.

Most, hogy ilyen közel lehetett a mesteréhez, Tesla még jobban érzékelte a sötét feszültséget, amely halkan zúgott páncéljának csillogó felülete alatt.

– Mit óhajt, nagyúr? – kérdezte, és úgy érezte, mintha leöntötték volna, mégpedig szinte egyszerre forró és hideg vízzel. Hátrált egy lépést. Sohasem érzett még hasonlót a mestere jelenlétében. Tanácstalan volt.

Vader megfordult, és átsietett a helyiségen, majd megállt egy képernyő előtt, amely félelmetes panorámát mutatott: lebegő és forgó kövek sokaságát látta, amelyeket éles fénnyel megvilágított a rendszer csillaga.

– Ismét el kell hagynom az állomást – szólalt meg Vader.

– Hiszen csak nemrég jött vissza...

– Úgy tűnik, a helyzet súlyosbodik a Birodalmi Központban, úgyhogy muszáj foglalkoznom vele.

– Önnel menjek?

– Ennek nem látom szükségét. Maradjon itt, és tartsa szemmel a mi fontos vendégünket, Tesla. Azt akarom, hogy mindennap meglátogassa őt.

Tesla nehezen állta meg, hogy el ne mosolyodjon. Mióta is várt rá, hogy elhangozzanak ezek a szavak a mester szájából? A legszívesebben leborult volna Vader lába elé, hogy köszönetét mondjon neki, de tudta, hogy a Sötét Nagyúr mélységesen megveti a szolgalelkű követőket. Ha összerezzen vagy remegni kezd, amikor Darth Vader megjelenik vagy beszél, kivívja a megvetését. Aki azt gondolja róla, hogy feltétlen engedelmességet vár el az alattvalóitól, olyan hibát követ el, amely a pályafutása végét jelentheti. Sőt akár az életével is fizethet érte. Tesla nemegyszer volt már szemtanúja ilyen esetnek.

– Látogassam meg őt, nagyúr? Úgy értsem, azt várja tőlem, hogy vallassam?

– Nem. És az Erőképességeit se vesse be ellene. Legfeljebb azzal a céllal, hogy megtudja, milyen hangulatban van, és mit érez. Csak azt akarom, hogy tartsa szemmel.

Az inkvizítor tudta, hogy az arca elárulja: már cseppet sem nyugodt.

– Tartsam szemmel? Mégis mit figyeljek meg rajta? Hogy mit csinál?

– A puszta létezését. Egy embert a maga gondolataival és érzéseivel. Ismerje ki őt!

– Ez az, amit...? Ön is ezt tette eddig, nagyúr?

– Többé-kevésbé...

Tesla bólintott.

– Értem.

– Valóban?

Tesla hallotta mestere hangjában a veszélyes élt. Olyan hatással volt rá, mintha jéghideg vízpermet érte volna az agya hátsó részét. Próbálta elfojtani a félelmet, amelyet keltett benne, és kiegyenesítette a vállát.

– Azt akarja, hogy hamis biztonságérzetet keltsek benne. Hogy látszólag cáfoljam meg az önnel kapcsolatos elvárásait. Hogy... megtapasztalja, hogy becsapják a saját kusza gondolatai.

– Ezek szerint sikerült megtanulnia egyet s mást.

Tesla határozottan megkönnyebbült. Olyannyira, hogy most ismét úgy érezte, mintha meleg árapály hullámozna körülötte. Ezt a mestere helyesléseként értelmezte, csakhogy ez az érzése szinte azonnal elmúlt, amint megérezte, ahogyan korábban a hideg feszültséget is, amely Vaderből áradt felé korábban. Zavarba ejtő volt. A kétféle benyomás ellentmondott egymásnak, és mégis átfedést mutatott.

– Mint már mondtam – folytatta Vader –, az a dolga, hogy keresse fel, és figyelje meg őt. Ne készüljön fel előre kérdésekkel, csak olyasmit kérdezzen tőle, amire valóban késztetést érez! Ezen túl semmit se tegyen! Semmi mást. Aztán majd beszámol nekem a tapasztalatairól és a benyomásairól.

Tesla nem adta jelét annak, hogy nem igazán érti ezt az utasítást. Mégis miféle kihallgatás lesz ebből?

– Természetesen, nagyúr. De ha megkérdezhetem... miért érzi szükségét, hogy visszamenjen a Birodalmi Központba? Valami baj van talán?

Tesla tudatát valamiféle sötét öröm hulláma érte el.

– A Birodalmi Központban mindig van valami gond – mondta Vader. – Most konkrétan az a gond, hogy úgy tűnik, valaki merényletet tervez Palpatine császár ellen.

Tesla eddig azon tűnődött, miféle munkát vár el tőle a mester, most azonban kizökkent addigi gondolatmenetéből.

– Elégedettséggel tölt el, hogy ilyen hatékonyan működik a kémhálózatunk.

Vader olyan hangot hallatott, amely ugyanúgy lehetett morgás, mint nevetés.

– A mi kémhálózatunk? Sokszor gyakorlatilag hasznavehetetlen. A félelem és az ideológia működteti. Ez az információ a Fekete Naptól érkezett. Őket a kapzsiság és a megalkuvás hajtja. Sokkal jobban megbízom bennük és az indítékaikban is, mint a saját kémjeinkben.

Teslában a büszkeség és tanácstalanság érzése keveredett egymással, amikor távozott Vadertől. Olyan feladatot kapott tőle, amelyre vágyott, csakhogy szigorú megkötésekkel! Csak egyetlen módon érheti el Vadernél, hogy nagyobb befolyásra tegyen szert – ha olyan információval szolgál Thi Xon Yimmonról, amelyet magának a Sötét Nagyúrnak nem sikerült kiderítenie.

Figyelj és figyelj meg!

Probus Tesla eltökélte magában, hogy kideríti, hogyan tehetne többet is ennél, anélkül persze, hogy feltűnést keltene ezzel.

Jax a kabinja falának támaszkodva ült, és elemezte a benyomásait, amelyeket az inkvizítorral való rövid érintkezése során szerzett. Zaklatott volt. Megkönnyebbülést érzett. Talán még némi diadalmámort is. Igen, mindez átjött a csak pillanatnyi érintkezések során. Csakhogy míg az inkvizítor érzelmei kaotikusak és érthetetlenek voltak, a tartózkodási helye egyértelműen kiderült. Ahogyan a személyazonossága is. Jaxnek volt már némi közös előélete Probus Teslával: olyan élmények, amelyeket nagy valószínűséggel egyikük sem fog elfelejteni.

Jax felállt, visszahelyezte a miisai-fát a kaspóba, és elindult felfelé a parancsnoki hídra.