Tizenegyedik

fejezet

Elsötétedés.

Sötétség cikázott a fény elé, majd teljesen el is takarta azt. A sötétség lett az úr.

De csak egy időre, gondolta Jax, miközben elindult vissza a Ploughtekal piac felé. És akkor visszatér a fény.

Csakhogy mennyi ideig fog tartani? Talán éppen ezt próbálta értésére adni a cephalon? Azt, hogy Yimmon „elválasztása” – azaz foglyul ejtése Darth Vader által – egyúttal az ellenállás számára is az „elsötétedés”-t jelentheti, és ezzel együtt megszűnik a minimális mértékű szabadság, és kihuny a remény is?

A Jedi-rendnek persze már korábban befellegzett. Jax legjobb tudomása szerint ő volt az utolsó még élő Jedi-lovag. Igaz, hogy csak egyetlenegy padavan kiképzését kezdte el, Vader azonban gondoskodott róla, hogy Kaj Savaros rossz útra térjen. Azaz valójában majdnem megsemmisüljön.

Jax hajlott arra, hogy részben a sors kegyeként értelmezze ezt. Kajin Savaros igen érzékeny természetű volt, túlságosan csiszolatlan tehetséggel megáldva. Csak minimális kiképzésben részesült, és még ennél is kevesebb önuralommal rendelkezett. Úgyhogy az eredmény akár még ennél katasztrofálisabb is lehetett volna. Jax nem szívesen gondolt arra, hogy mihez kezdhetett volna a sebzett lelkű Kaj azzal a helyzettel, ha Laranth Tarakot és Thi Xon Yimmont is elveszítették volna. Az ifjú most legalább biztonságos helyen volt – eltüntették a Shilin, ahol a Némák – titokzatos, fátylat viselő gyógyítók – viselték gondját.

Jax enyhe remegést érzett az Erő tompán érzékelhető szálai között, amelyek ott lebegtek körülötte a zsúfolt piactéren. Mindegyik értelmes lény rendelkezett valamilyen Erőszignatúrával. A többségüké elhalványodott, szinte áttetsző volt. Egy gyakorlott Erőhasználó számára azonban, amilyen Jax is, ezek a halvány szignatúrák mindössze kifinomult háttérszövedéket jelentettek: hozzájuk képest egy karakteresebb szignatúra olyan volt, mint egy hepehupa vagy csomó az Erő megszokott áramában.

Most is egy ilyen csomót érzett – mégpedig ismerősei. Követte az érzékeit és meg sem lepődött, amikor ott találta magát Becsületes Yarg Droid Raktáráruháza előtt (minden üzletkötésért garanciát vállalunk!). A molinó, amely a cifra bolt fölött kifeszítve lebegett a járókelők feje felett, szintén új és használt, teljes és hiányos alkatrészeket kínált, akár beszámítással is. A szavakat pedig maga Yarg mosolygó arcmása nyomatékosította. Yarg egy gran volt. Mégpedig egy boldog gran, már amennyiben hitelt lehet adni egy értelmes lény hullámzó holoportréjának. Három nyitott szeme alatt ökörszája a lehető legemberibb mosolyra húzódott, már amennyire erre a fajtája egyáltalán képes lehet.

Bízz bennem! Ezt üzente.

Jax belépett a raktáráruházba, és körülnézett. Féltucatnyi kuncsaftot látott odabent, akik különféle világokból származtak. Teljes és szétszerelt droidok katalógusait tanulmányozták. Az Erőszignatúra forrása a raktárépület távolabbi, jobb kéz felé eső sarkában volt. Jax még ilyen távolságból is tudta, hogy I-5 egy droidra cseppet sem jellemzően sértődötten viselkedik, míg Den Dhur, aki egyik kezével épp csendre intő mozdulatot tett, kommunikálni próbált a társaság harmadik tagjával, aki maga a tulajdonos, Yarg volt.

Jax közeledett a kis csoport felé, és volt gondja rá, hogy visszakapcsolja hangszűrőit. Azonnal felfogta az élénk beszélgetés lényegét.

– Nem akar eladni engem – mondta I-5 Yargnak határozottan. Ezt többször is megismételte. – Hogyan lehetséges, hogy bár ilyen sok érzékszerved van, képtelen vagy megérteni ezt? Különben meg – a droid folytatta, mit sem törődve Den próbálkozásaival, aki szeretett volna közbeszólni – ócskavasért akar eladni? Azért jöttünk ide, hogy vásároljunk egy teljes vagy akár hiányos protokolldroidot. Lehetőség szerint egy I-5YQ-t.

– Én pedig mondtam már neked – felelte a gran nyájasan, és lenézett a kis droidra –, hogy miért nincsenek ilyenkor I-5YQ modelljeim. Mint már ezt is mondtam neked, régiségnek számítanak, ezért igen ritkák. Épp a múlt héten az egyik vevőm talált egyet Alderaanon...

– Régiségek? – sípolta I-5. Már közel járt ahhoz, hogy túlterhelje a hangképzőjét. – Már miért lennének régiségek? Mindössze használt cikkek...

– Hát ez meg micsoda?

Jax ubai gégefőjének reszelős hangja félbeszakította a droid tiltakozását.

Hat szem szegeződött rá egyszerre.

– Azért küldtelek ide, hogy találj egy protokolldroidot, te pedig vitába szállsz ezzel a kedves és türelmes tulajdonossal? Kérlek, haladéktalanul intézd el, amit rád bíztam!

Den szeme elkerekedett. Jax ezt látva eltűnődött azon, vajon lehetséges-e, hogy elfelejtette, milyen álcát öltött magára a Jedi aznap reggel. Aztán meghajolt – többször is szolgaian hajbókolva –, és elnézést kért Jaxtől és Becsületes Yargtól is.

– Valami baj van talán, uram? – kérdezte Den Jaxtől. Arca aggodalmat tükrözött. – Talán csak nem valamilyen... vészhelyzet van?

– Szó sincs róla. Egyszerűen csak szeretnék minél hamarabb távozni erről a veszedelmes bolygóról. Talán valamilyen üzleti ügyed van ezzel a lénnyel? – Yarg felé biccentett.

– Valójában igen. De úgy tűnik, a mi szerelődroidunknak zárlatos néhány áramköre. Ha ki tudnád vinni innen...

– Nem látom okát, miért kellene... – kezdte I-5.

Jax egyetlen mozdulattal beléfojtotta a szót.

– Gyere, te gép! Hagyjuk, hadd üzleteljen nyugodtan a társam!

Odakint Jax nekitámaszkodott az épület homlokzati falának.

Pillanatnyi tétovázás után I-5 gyakorlatilag félbehajtotta magát a Jedi lába előtt.

– Mire véljem ezt az egészet? – kérdezte Jax halkan, a saját természetes hangján.

– A granoké – mondta I-5 – egy különösen kiábrándító faj. Rendkívül óvatosak és barátságosak és előszeretettel mesélnek hosszú, több nemzedékre visszamenő történeteket. Azt hiszem, valójában az üzleti stratégiájuk része ez. Arra számítva, hogy megveszed az első dolgot, ami a kezed ügyébe kerül, csak hogy ne kelljen tovább hallgatnod a meséjüket.

– Teljesen jól vagy?

– Hogy én teljesen jól vagyok-e? – ismételte meg a kérdést a droid. Úgy forgatta egyetlen optikáját, hogy tanulmányozhassa Jax arcát. Mintha képes lenne az ubai maszk mögé látni, és olvasni a gondolataiban. – Miért kérded?

– Mert rendszerint elővigyázatos vagy, és nem léped át a droid személyiséged határait. Kevesebbnek mutatod magad, mint ami vagy.

I-5 elkapta róla a tekintetét.

– Én... még nem szoktam hozzá a karosszériám korlátaihoz.

Jax leguggolt mellé. Lehajolt, hogy dülledt szeme egy magasságba kerüljön a droid egyetlen optikájával.

– Te nemcsak egy gép vagy. Ha szükségem lenne arra, hogy valami emlékeztessen erre, hát most megkaptam. Követtem az Erőszignatúrádat idáig, I-5. Nem is volna szabad rendelkezned ilyennel.

– Mit akarsz mondani ezzel?

– Azt, hogy még nem is gondoltam arra, hogy te... – elbizonytalanodott, majd még egyszer nekifutott: – Meg se fordult a fejemben, hogy végiggondoljam, hogyan hathatott rád mindaz, amin keresztülmentünk idáig. Egészen mostanáig. Néha megfeledkezem róla, hogy mi is vagy te valójában.

– Miért, mi vagyok?

– A barátom. És édesapám barátja. Laranth barátja.

Az egyetlen optika most Jax arcára irányult.

– Én mindez vagyok. Sőt Den barátja is... megmagyarázhatatlan módon.

Jax mosolygott az arcmaszk mögött.

– Te akkor... Ez akkor...

– Igen – felelte a droid egyszerűen. – Én igen. Az igen. Lehet, hogy én nem úgy tapasztalom meg a kötődést vagy a veszteséget, mint te, vagy ahogyan Den, de akkor is átélem... Te talán arra gondolsz, hogy veszélyezteti a jó híremet?

– Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy rendes körülmények között szokatlan lenne számomra azt látni, hogy vitatkozol egy érző lénnyel a korábbi tested erényeiről. És történetesen eszembe jutott, lehet hogy neked ez is hiányzik.

A fémsisak félrebillent.

– Érdekes. Én még nem is gondoltam erre a lehetőségre. Lehet, hogy igazad van.

– Hébe-hóba ez is előfordul.

Den kijött a boltból, maga után húzva egy kis lebegőraklapot, amely konténerekkel volt megpakolva.

– Találkoztál Hausszal, ugye? – kérdezte Jaxtől. – Mi történt? Valami baj van?

– Vader itt van Coruscanton – ez a baj. Lépnünk kell.

Jax visszatért. Onnan legalábbis, ahol Den Dhur állt, így tűnt. Hatalmas megkönnyebbülést érzett, amikor látta, hogy a Jedi él és mozog. Tervez. Cseppet sem villanyozta fel az a kilátás, hogy szaglásznia kell a Birodalmi Biztonsági Hivatal körül, és próbáljon a nyomára bukkanni Vadernek, de felismerte, hogy ez az egyetlen lehetséges módszerük arra, hogy megtalálják Thi Xon Yimmont.

I-5 arra használta fel a rendelkezésére álló időt, hogy rácsatlakozott a városi alrendszerekre, amelyek hozzáférhetést biztosíthattak számára. Csak mérsékelt sikert ért el – eltekintve attól, hogy véletlenül rábukkant valamire a Birodalom pénzügyi rendszerében: nemrégiben hatalmas összegeket utalt a Birodalom számos mandalore-i bankszámlára. A császár a jelek szerint igénybe vette valakinek a szolgáltatásait, bár nehéz lett volna azonosítani, hogy ki ez az illető, mivel a számlatulajdonosok személyazonosságát gondosan titkolták.

Fejvadászok – Den ezt gondolta róluk. Jax és I-5 is osztotta a véleményét. Csakhogy kire vadásznak? Jedire? Ha igen, akkor olyan forgatókönyvvel van dolguk, amely jó és rossz hír is egyszerre számukra. Rossz – amennyiben Vader le akarja vadászni a Jediket. És jó is, mert Vadernek meggyőződése volt, hogy léteznek még Jedik, akiket le lehet vadászni.

Épp csomagolták gyakorlatilag vadonatúj holmijaikat, amikor feltűnt Pol Haus az Ostorcsapás egyik megállójánál, és beszállt a kocsiba. Egyenesen Jax fülkéjébe ment, és ledobott egy lepecsételt csomagot az ágyára.

– Hát ez meg micsoda? – kérdezte Jax.

– Egy coruscanti rendőregyenruha hadnagyi rangjelzéssel. Azért hoztam, hogy használhasd legközelebb, amikor meg kell látogatnod engem a főhadiszálláson. Nem engedhetem meg magamnak, hogy rendszeres időközönként felbukkanjon egy-egy kósza lélek az irodámban. Túlságosan érdekes és szórakoztató egy ilyen esemény a munkatársaim számára. Mindentől függetlenül az az érzésem, hogy nem fogod használni.

– Miért nem? – kérdezte Jax. – Miről van szó?

– Olyasvalamiről, amit én magam sem értek. Itt van Vader. Látták a Birodalmi Biztonsági Hivatal központjában, és állítólag találkozott Palpatine-nal is. De nem tapasztaltunk semmiféle tevékenységet, amelyre számíthatnánk abban az esetben, ha magával hozott volna egy magas rangú foglyot. Nem kaptak új parancsot az őrök, és nem került sor az inkvizítorok összpontosítására sem. Sőt valójában az összes inkvizítort egy másik világba vezényelték át, és ez már valóban furcsa fejlemény. Mintha lefejezték volna a vezetőséget.

Jax letette a kabinja ajtaja mellé ezt az új fényes csomagot, és most már minden idegszálával a prefektusra figyelt.

– Tesla? – kérdezte.

Haus bólintott.

– A jelek szerint még tegnap elszállították innen őt és a csoport számos rangidős tagját.

– Mégis hová?

– Ez nem hivatalos információ, még a Birodalmi Biztonsági Hivatalban sem. Vader adta ki az utasítást, és közvetlenül a Hivatal leszállópályájáról indultak el. Egy birodalmi hajót vittek magukkal, amelynek nem regisztrálták az útvonalát. Erről eszembe jut a másik hírem: Vader nagy hatótávolságú kompja jelenleg ott parkol a Birodalmi Biztonsági Hivatal leszállópályája mellett, és épp a felszállás előtti kötelező protokollt végzi.

– És mi az úti célja?

– Fogalmam sincs róla. Nem ismert az útvonala. És nem vagyok olyan pozícióban, hogy megkérdezhessem.

– Van valami elképzelésed arról, hogy mikor fog felszállni?

A rendőrprefektus csak rázta a fejét.

– El kell mennünk az űrkikötőbe – közölte Jax lényegre törően. – Mégpedig most rögtön.

Amíg Jax és Den felvitte szerény motyóját a Laranth/Corsair fedélzetére, és összeszedték a droidalkatrészeket, amelyeket Yarg raktáráruházában vásároltak, I-5 lefuttatta az utazás előtti kötelező műveleteket, és megpróbált információt kinyerni az adatfolyamokból Vader járművéről. A rakomány már a szerény méretű rakodótérben pihent. Jax bement a pilótafülkébe, ahol I-5 a kommunikációs pult előtt kuporgott.

– Van valami?

– Épp most akartalak hívni. Úgy tűnik, Darth Vader hajója 14.00 óráig marad. Legalábbis valami ilyesmit mondott a kapitány a keleti irányítótoronynak.

Den kilépett a folyosóra, ahol nekitámaszkodott az ajtókeretnek.

– Miért jelentette volna ezt éppen a keleti forgalomirányításnak?

– A Keleti űrkikötő elég közel van a szenátushoz, a palotához és a Biztonsági Hivatalhoz is ahhoz, hogy az ezekből indított nem menetrend szerinti járművek miatt módosítani kelljen a polgári légiforgalom útvonalait vagy rendjét. Arra gondoltam, talán megtudhatunk valamit, ha figyeljük a Keleti űrkikötő kommunikációját, és minden olyan változást, amely az ottani bejövő és kimenő közlekedésben mutatkozik.

– Jó ötlet – állapította meg Jax. – Elárulta a kapitány, hogy miért maradnak itt?

– Nem. Csak annyit közölt, hogy maradnak.

Jax a kronométerére pillantott. Öt óra. Gyorsan kellett döntenie.

– Elmegyek a Palotanegyedbe, hogy kiderítsem, megközelíthető-e Vader hajója.

I-5 meg se moccant. Ezt látva Jax egy pillanatra azt hitte, megdermedtek az ízületei.

– Miért?

– Ha ő hozta ide Yimmont Coruscantra, lehet, hogy oda fogja továbbszállítani, ahová az inkvizítorokat is küldte.

– Az is lehetséges, hogy a többi hajó valamelyikével már előreküldte Yimmont.

– Igen ám, de remélem, hogy ha ő még most is itt van, I-5, van esélyem arra, hogy a közelébe kerüljek.

Den most fellépett a hídra.

– Na igen, de az is lehet, hogy ez egy kelepce.

– Kelepce. Hogyan lehetne az szerinted? Úgy tudja, hogy meghaltam.

– Ha egyszer Vaderről van szó, nincs értelme semmiféle találgatásnak. Csak az Erő tudja, hogy mit gondol Vader. Szerintem inkább meg kellene húznunk magunkat itt, és felkészülnünk arra, hogy árnyékként kövessük, amikor elindul.

– Én sem javaslom, hogy megpróbálj a közelébe férkőzni – helyeselt I-5.

Jax megrázta a fejét. Próbált nyugalmat erőltetni magára, de most kirobbant belőle a csalódottság.

– Nem szalaszthatok el egy ilyen lehetőséget. Ha várunk, amíg felszáll, sokkal kisebb az esélye annak, hogy nyomon tudjuk követni. Továbbra is vaktában fogunk lövöldözni.

– De ha itt, a felszínen túlságosan közel férkőzöl hozzá, azt kockáztatod, hogy észrevesz. Már amennyiben ez eddig még nem történt meg – vetette ellen I-5. – Még mindig jobb vaktában lövöldözni, mint fejlövést kapni.

– Ha kiszúrta volna, hogy itt vagyok, már rég üldözőbe vett volna. Ebben a leszállózónában egymást érnék az inkvizítorok. A leghatékonyabbakat közülük azonban már máshová vezényelte. Ki kell derítenem, hová tűntek.

Jax Dent figyelte, aki továbbra is a fedélzeti nyílás előtt álldogált, elállva az útját.

– Kiengednél? – kérdezte.

– Nem lenne szabad – morogta a sullusti. – Szerintem kész őrültség ez az ötlet.

– Álcázni fogom magam – felelte Jax. – Egy rendőrről senki sem feltételezi, hogy Jedi.

– Senki, csak talán maga Darth Vader – érvelt Den,

Jax egyik kezét Den vállára téve mélyen a szemébe nézett. A sullusti tekintete aggodalmat fejezett ki.

– Óvatos leszek – ígérte. – Bízz bennem! Rendben?

– Bízom benned – felelte Den. – Csak úgy érzem, senki másban nem bízhatok meg. Mi van, ha az egyenruha, amelyet Haustól kaptál, valójában egy jel? Mi van akkor, ha chipet raktak bele vagy bedrótozták?

– Chip nincs benne, ezt ellenőriztem.

– Mi van, ha Vader tudta, hogy valami ilyesmire készülsz, és Haus azért adott egy egyenruhát neked, hogy azt hidd, ha ezt viseled, szabad átjárásod lesz? És mi van, ha...

Jax megmarkolta Den vállát, és kissé megrázta.

– Den, nem élhetünk úgy, hogy senkiben sem bízunk. Ha Haus kettős ügynök, akkor mostanra már biztosan megsemmisítette volna az Ostorcsapást. Nemegyszer lett volna már lehetősége rá. Én bízom benne. És szerintem neked is ezt kellene tenned.

Den kifújta a levegőt, bólintott, majd oldalra lépett, hogy utat engedjen Jaxnek.

– Rendben van – szólalt meg. – Mindenesetre szeretném megjegyezni, hogy rossz előérzetem van...

– Vettem és feljegyeztem – felelte Jax. Bement a kabinjába, ahol magára öltötte az egyenruhát. Néhány perccel később már mint Pel Kwinn hadnagy távozott a hajó fedélzetéről. A Palotanegyed felé vette az irányt, egyik vállán egy nagy diplomatatáskával.