Hetedik

fejezet

Jax nem hagyta, hogy bármi elvonja a figyelmét arról, hogy vissza kell térniük Coruscantra. Már így is elvesztegetett mintegy másfél napot. Ez is elég sok volt. Most tartania kellett magát egy határidőhöz: a pillanathoz, amikor lehetősége nyílik rá, hogy nyomon kövesse Vader mozgását a rajtaütés óta. A vadászgép két nap múlva készen áll majd a próbaútra. Nem teheti meg, hogy szívében csak a veszteség és szomorúság érzésével tér vissza a Coruscantra. Valami mást is magával kell vinnie oda: hírt kell adnia Thi Xon Yimmonról és Darth Vaderről.

Ezzel az elhatározással hozta szóba a témát, miközben Aren Folee társaságában ott üldögélt a föld alatti épületegyüttes kantinjában.

– A mentőkabin adatain kívül nincs más támpontom – mondta a nőnek. – Ha hozzáférhetnék olyan adatokhoz, amelyek a szektoron belül található hajók vagy megfigyelőállások bármelyikétől származnak...

– Vedd úgy, hogy máris teljesült ez a kívánságod! – felelte Aren Folee. – Rajta leszünk a probléma megoldásán.

– És van már valamilyen eredményetek?

– Arra vonatkozóan, hogy hová mehetett? Nem, még nincsen. De így első blikkre úgy tűnik, mintha kihasználta volna az Ikrek körüli gravimetrikus torzulásokat, hogy elfedje a mozgását. Egyértelműen úgy tűnik, muszáj volt ugrást végrehajtaniuk ebbe a térségbe, azután ionmeghajtást használtak, hogy pozícionálják a csapataikat.

– De akkor ennek valami nyoma is van.

– Pontosan. Vagyis ha be akarsz jönni az irányítóközpontba...

Valójában nem szeretett volna ott lenni. Már korábban rájött, hogy a jelenléte túl nagy feltűnést kelt, és találgatásra ad okot: őt látva azt próbálják kitalálni, kicsoda ő és honnan származik.

– Van esetleg más módja is annak, hogy bekapcsolódjak egy másik, ennél kevésbé nyilvános helyről?

Aren bólintott.

– Persze. Van egy munkaállomásként is használt tárgyaló a kommunikációs zónától jobbra. Megoldható, hogy minden adatot átirányítsunk ebbe a szobába, amire csak szükséged van. Segítsek neked bejutni oda?

– Ne – vágta rá élesebb hangon, mint szerette volna. – Én... viszont lehet, hogy szükségem lesz nyomkövető adatokra a hajótokról. Hátha sikerült elfognotok valamit...

Valamit, ami az én figyelmemet elkerülte, fejezte be a mondatot magában.

A nő úgy nézett rá, mintha válaszolni akarna, de végül hallgatott. Bólintott, és elindult, hogy előkészítse az adatátvitelt.

Jax már a munkaállomáson volt, amikor Den egy óra múlva keresni kezdte őt.

– Azt mondták, itt talállak – mondta. – Mit csinálsz?

Jax felnézett a szimulációból, amelyet több adatfolyamból állított össze: ezeket különféle állomásokról és hajókról fogták be, amelyek az ellenállás adatait szolgáltatták. A munka időigényes és aprólékos volt, még a mesterségesintelligencia-állomás segítségével is.

– Próbálok rájönni, hogy honnan érkezett Vader, és hová mehetett.

Den arca felragyogott.

– Akkor a jelek szerint a legjobbkor érkeztem. Van valamim, ami felgyorsíthatja a munkát. Egy felturbózott szerelődroid, különféle csengőkkel és sípokkal. Fegyverek, energiapajzsok, magmechanizmusok, és milliárdnyi adat/másodperc teljesítménnyel.

A hátránya az, hogy elválaszthatatlan I-5 meglehetősen kritikus személyiségétől. Nem sikerült elérnem Gerinél, hogy vegye ki őt a programból.

Jax vett egy nagy levegőt, majd kifújta. Nem volt biztos benne, hogy készen áll már a gondtalanságra.

– Biztos vagy benne, hogy alkalmas rá? Lefuttattad már a diagnosztikát?

– Még hogy alkalmas? Természetesen lement a diagnosztika. Rendben van. Nos, rendben – mármint eltekintve attól, hogy darabjaira esett szét. Nem tudom, mivel erősítette meg apád I-5 koponyáját, de tény, hogy ez megmentette az életét... vagy annak megfelelőjét. Képes és alkalmas rá. Jobban, mint te. Neki nem kell várnia arra, hogy láthatóvá váljanak az adatok, mielőtt dekódolja, és felfogja, hogy mit jelentenek.

Jax lepillantott a képernyőre, amelyet addig tanulmányozott. Számára érthetetlen hévvel akarta, hogy látható legyen minden adat – mert szüksége volt erre. Valahol a sok információ között ott rejlik a válasz egy kérdésre – arra a kérdésre, amelyre Jax Pavan mindennél jobban szeretett volna választ kapni. Égető szüksége volt rá.

Miért? Miért halt meg Laranth...? És létezett-e vajon olyan forgatókönyv, amely szerint nem halt volna meg?

– Ha I-5 elemzi az összes adatot, akkor én akár el is mehetek, és felmászhatok egy fára, Den.

– Minden tiszteletem és elismerésem ellenére azt kell mondanom, elkerülheti valami a figyelmünket, ha nem őrá bízzuk az elemzést.

– Azt akarod mondani ezzel, hogy az én figyelmemet elkerülheti.

Den kinyitotta a száját, majd becsukta. Aztán még egyszer kinyitotta, és azt mondta:

– Igen. Így értettem.

Igaza volt. És Jax tudta is, hogy így van. A Jedi viaskodott ezzel a helyzettel egy kis ideig, majd miután felismerte vívódása értelmetlenségét és ostobaságát, bólintott.

– Rendben. Igazad van. Képtelen vagyok tiszta fejjel gondolkodni. Bízzuk rá a dolgot I-5-re!

Ez volt a helyes döntés. Annak ellenére, hogy ellenérzéseket váltott ki belőle.

Öt perccel azután, hogy I-5-öt munkára fogták, és elkezdte elemezni az adatfolyamokat, Jax ráeszmélt, hogy más okból is kerülte korábban ezt az együttműködést. Erősen emlékeztette őt ugyanis Laranth halálára. Amíg ő létezik, Laranth szelleme hajlandó visszafogni magát. Amikor Den és I-5 nem volt ott mellette, hogy csapatban dolgozzanak, ami emlékeztette a nő hiányára, Jax próbált úgy tenni, mintha ez csak egy ideiglenes állapot lenne. Csakhogy amikor ott zsongtak a fülében az ismerős hangok, tudta, hogy szó sincs erről.

Megrázta magát. Hozzá kellett szoknia ehhez. Nem volt más választása.

I-5 új karosszériája miatt már-már szürreálisnak tűnt az egész művelet. A törpe méretű droid megkerült egy széket, és helyet foglalt a munkaállomás asztali számítógépénél. Az adatokhoz egy sokkal korszerűbb ujj segítségével fért hozzá, amelyet közvetlenül az aljzatba csatlakoztatott.

Jax elmondta, mit gondolt az ionnyomokról, és hogy az 501-esnek fény alatti sebességgel kell elhaladnia az Ikrek közelében. I-5 azon nyomban megerősítette ennek helyességét, és néhány percen belül elkészítette egy rajtaütés szimulációját egy seregnyi forrásból származó adathalomból – ezek részben a saját adatai voltak a Far Rangerről. A saját szimulációját egy holovetítő segítségével jelenítette meg, amelyet Geri telepített az optikája mögé.

Azt a pillanatot mutatta, amikor kiléptek az Ikrek ellenséges és szeszélyesen változó gravitációs mezőiből az azokon túli „szabad” űrbe, majd pedig azt, ahogyan az őket fogadó bizottság gyorsan közeledik feléjük. A Far Ranger egy kék fényű, világító pont volt csupán. A birodalmi hajók vörösben izzottak. A térségben zajló forgalom többi szereplőjét halványzöld szín jelezte.

Jax úgy érezte, mintha ólomsúly nehezedett volna a mellkasára. Súlyos volt és veszedelmes. A Pillanat, amely megdermedt az időben...

– Ott vannak – szólalt meg Den. – Ionnyomok.

Valóban azok voltak. Vékony, vörös szálakként távolodtak az Ikrektől a Mag felé. Ott értek véget, ahol a hajók beléptek a helyi űrbe, közvetlenül az Ikrek gravitációs mezője mellett.

– Onnan indultak ki – mondta I-5. – Nézzük meg azt is, hogy oda tértek-e vissza.

Előrepörgette időben a szimulációt, túl azon a ponton, amikor Jax azon dilemmázik, hogy Laranth vagy Yimmon biztonságáról próbáljon-e gondoskodni, majd azon is, amikor Laranth utoljára vett lélegzetet, és elhagyták a száját utolsó, suttogva kimondott szavai. I-5 ezt követően darabjaira esett szét. Thi Xon Yimmont magával ragadta a Sötét Nagyúr, amikor a Far Rangert miszlikbe szaggatták az ikernapok erői... és végül ahhoz a pillanathoz is elérkezett, amikor a vérvörös színű szilánkok sávokká mosódtak össze, majd pedig eltűntek a hipertérben.

Den halk nyűgös hangot hallatott, amely egy sullusti esetében a füttyszó megfelelője.

– Nem mindegyik indult el vissza a Mag felé. Néhányan közülük kifelé haladtak tovább.

Jax azonban észrevett valami mást is a szimulációban – zöld fényjelzések többféleképpen ismétlődő, egymástól független sorozatát, amelyek szintén vonalakká álltak össze, és rövid időn belül egytől egyig kiléptek a helyi űrből. Néhány közülük ugyanabba az irányba tartott, mint a piros jelzések, mások azonban – úgy tűnt – térugrással a Magvilágok felé vették az irányt.

– Mik ezek itt? – kérdezte négy, egymástól független jelismétlődésre mutatva.

I-5 maga felé fordította a kijelzőt, hogy sárgával jelezze az új pontmintákat és nyomvonalakat.

– Azt mondanám, ezek hajókötelékek az Ikrek közelében, amelyek nagyjából akkor indulhattak el, mint Vader csapata.

– És mikor léphettek be?

I-5 visszapörgette a szimulációt addig a pontig, amikor a Vader Ökle előbukkant a hipertérből. A vörös pontok mintázatát, amely Vader 501-esét jelezte, sárga pontok szabálytalan sokasága egészítette ki: olyan fényesek voltak, akár a nap.

– Úgy tűnik, együtt jöttek ide mindannyian – állapította meg I-5. – És nézzétek csak ezt itt... – Ismét előrepörgette a szimulációt az időben. A piros fénypontok közül az egyik különvált a többitől, majd csatlakozott a sárgák egy rajához.

Jax figyelte a hajókat, amelyek öt csoportot alkottak, és így haladtak tovább az Ikrek felé. Aztán a magányos piros fénypont irányt változtatott, és most már a Pillanat felé tartva folytatta útját.

– Nyilvánvaló – mondta Den halkan –, hogy azok ott egytől egyig birodalmi hajórajok. Megtisztelő számomra, hogy ilyen nagy tüzérségi kapacitást mozgósítottak ellenünk.

Jax hátradőlt az ülésében. Vader. Igen, ő utazott abban a magányos járműben, amelyik megváltoztatta az irányát menet közben. Azt a sok hajót ő hozta magával, és azért utasította őket különféle pozíciók elfoglalására, mert csak hozzávetőleges elképzelése volt arról, hogy hol lehet a Far Ranger. Aztán valami miatt meggondolta magát. Talán csak annyi történt, hogy érzékelte a szignatúrájukat, vagy talán ők maguk tettek valamit, amivel elárulták magukat. Jax úgy érezte, ezt sohasem fogja megtudni. De most már nagyjából tudta, hol lépett be a térségbe Vader és a csapatai, illetve hol hagyták el azt. Úgy tűnt, néhány hajójuk visszatért a Maghoz, a többiek azonban másfelé vették az irányt.

Ez volt minden, amit sikerült megtudniuk a taktikai kijelző segítségével. Két rajnyi hajó lépett át a hipertérbe, más és más repülési iránnyal. Már csak az a kérdés, hogy melyik kontingenshez tartozik Vader parancsnoki hajója. És hogy ott van-e Yimmon a fedélzetén.

Den nemegyszer próbálta bevonni Jaxet a módosításokba, amelyeket ő, Geri és I-5 közösen végeztek el a droidon. Olyan változtatásokról volt szó ugyanis, amelyek iránt Jax más körülmények között nagy érdeklődést mutatott volna, és szívesen közreműködött volna a kivitelezésükben is. Den azonban látta, hogy a Jedi lézerpontosan egyetlen egy dologra összpontosítja minden figyelmét. Nyomára akart bukkanni Vader hajójának. Tengersok hipertéri üzenetet bogarászott már végig, hátha talál valamelyikben utalást a birodalmi hajók flottájára, vagy egy rajnyi vadászrepülőre, amelyeknek egy birodalmi cirkáló az anyahajójuk.

Rábukkant egy homályos jelentésre, amely birodalmiak váratlan és rövid ideig tartó feltűnésére utalt a Mandalore-on – ezek szerint birodalmi vadászgépek nagy kontingense haladt át a Galaktikus Magon. Ezen a ponton dönteniük kellett arról, hogy milyen útvonalon próbálják meg becserkészni, csakhogy nem állt rendelkezésükre pontos információ, amelyre alapozhatták volna ezt a döntést. Ami azt jelenti, hogy Jax Pavan bizonyára ugyanolyan tehetetlennek érzi magát, mint Den Dhur érezhette. Jax persze szükség esetén számíthatott az Erőre, úgyhogy Den megkérdezte tőle, mit sikerült megtudnia ebből a forrásból.

– Semmit – hangzott a válasz. De volt valami abban, ahogyan ezt kimondta, ami miatt Den jeges rémületet érzett. A legszívesebben megkérdezte volna: „Ellenőrizted legalább?”, de meggondolta magát, és végül csak ezt kérdezte:

– Nos, akkor hová megyünk?

– A Coruscantra. Az tűnik a leglogikusabbnak, hogy Vader oda ment, ahol maga a császár felügyelheti majd a kihallgatást, és ahol a lehető legjobb biztonsági rendszer áll a rendelkezésére.

Ahol maga a császár felügyelheti majd a kihallgatást.

Ez volt az a mondat, amelynek hallatán kirázta a hideg. A jeges rémület egészen a csontjáig hatolt.