Május 8., péntek délután 1:52
Cranbrook felé a HESzSz-ben

A papa ügyvédei kidolgoztak valami megállapodást Bill Jenkinssel (és állítólag Olivia nagybátyjával és nagynénjével).

A részletek bizalmasak. Megtudakolhatnám őket, ha nagyon akarnám, de nem nagyon akartam. Gondolom, szerepet játszik benne egy méretes átutalás Rick O’Toole bankszámlájára, esetleg egy ígéret arra, hogy nem tartóztatják le tartásdíj-csalásért.

Akárhogy is van, most úton vagyunk Cranbrook felé, ezúttal a papával, hogy elhozzuk Oliviát.

Nagyon reménykedem. És nagyon drukkolok, hogy minden rendben lesz. Ma eddig még minden egy kicsit túl jól ment, ami nagy reményeket ébresztett bennem. Leszámítva, amikor kiderült, hogy talán Grandmère-rel kell együtt élnünk. Meg a reggeli rosszullétet.

De most már jobban vagyok. A gyömbérsör jót tett.

Grandmère hajtogatja folyton, hogy a kiegyensúlyozott, szép öregedés titka a kellő hidratáltság, de néha elgondolkodom, hogy talán ez az élet titka is.

A papa mindenesetre megfogadja ezt a tanácsot. De lehet, hogy csak a jó öreg szerelem teszi… Az arcszíne megint élénk, és a felső ajkán végre kiütközött a borosta (ma reggel nem borotválkozott, máris jobban néz ki). Megállás nélkül a mamáról beszél, hogy milyen csodálatos, és ő is milyen csodásan érzi magát, amiért a mama visszafogadta, arról nem is beszélve, milyen remek anyja lesz Oliviának (bár abban egyetértettünk, hogy jobb, ha a mama és persze Grandmère ezúttal otthon maradnak. Mindkettő túl erős egyéniség.).

Most, hogy túljutottam a kezdeti megrázkódtatáson – pont olyan volt, mint amikor kiderült, ikreket várok –, azt hiszem, remek uralkodó leszek. Madame Dupris-vel, Oliviával és az ikrekkel valami csodát fogunk létrehozni abban az aprócska tengerparti hercegségben. Majd meglátom, mit tehetek, hogy Lillyt kineveztessem legfőbb ügyésznek. Persze csak ha leteszi végre a jogi záróvizsgát. Tinát pedig, ha befejezi az orvosi egyetemet, országos tisztifőorvosnak.

(Bár talán inkább helyi szakembereket kellene kinevezni. Csak éppen a mesés strandok, tengerpartok és a kaszinók csábítása miatt nem túl sok genoviai törekszik vezető jogi és egészségügyi pályákra.)

Tulajdonképpen még Grandmère miatt se nagyon görcsölök. Több kastélya is van, amiket a család Grimaldi ágától örökölt, pár lépésre a genoviai Clarisse hercegnő sugárúttól. Az az érzésem, ha megérkeznek az ikrek, biztosan át akar majd költözni az egyikbe, főleg, ha folytatódnak romantikus kis találkái Monsieur de la Rive-vel.

Most csak hagyom a papát, hadd locsogjon arról, milyen remek ötlet volt elhajítani a térképet, és bárcsak már korábban „megkockáztatta” volna, mennyi szívfájdalommal kevesebb lett volna az életében.

Visszafogom magam, és nem mondom neki, hogy ha korábban „megkockáztatja” a visszatérést a mamához, akkor sosem találkozik Elizabeth Harrisonnal, és Olivia sem született volna meg! De biztos vagyok benne, hogy erre előbb-utóbb magától is rájön.

Hopp, SMS Tinától.

Tina HBB „Romanci”

Hahó, mi újság? Bocsi a zavarásért, de láttam az interjút Brian F-fel, és tök jó volt! Meg a hajad is! Még mindig a krémszínű ruha játszik a koszorúslányoknak? Mert láttam egy ruhát a neten, nagyon csini, esetleg S. megnézhetné. Vagy kiborítja az ötletelés? Tudom, milyenek a tervezők… legalábbis a tévében és a Danielle Steel regényekben.

Őfens. Mia Thermopolis „Kálulu”

Köszi! Küldj képet vagy linket a ruháról, majd továbbítom S-nak. Úgyis rengeteg változtatás lesz a ruhákon mindenféle okokból.

Tényleg? Miért? Remélem, nem a nagyanyád akar megint mindenbe beleszólni… Mia, ez nem ér! Ez a TE esküvőd! És ha te taco-bárt akarsz az esküvői fogadáson, az a te dolgod! Lehet, hogy kicsit szokatlan, de azért nem a világ vége.

Nem a taco a probléma. Terhes vagyok.

Tina HBB „Romanci”

Tina HBB „Romanci”

Tina HBB „Romanci”

Tina, valami baj van a telefonoddal. Három üres SMS jött tőled!

Csak véletlenül megnyomtam a „küldés” gombot, még mielőtt írtam volna valamit. Annyira izgi!!! Mia!!! De teljesen biztos vagy benne? Mert a múlt hónapban azt hitted, Dengue-lázad van.

Teljesen. A laborlelet és az ultrahang igazolja. De most, hogy mondod, már tudom, miért hittem, hogy Dengue-lázam van.

ÉS MICHAEL MIT SZÓLT?

Rém büszke magára.

Magára?!!! Miért? Miért, mi köze neki ehhez? Mármint a nyilvánvalón kívül.

Majd elmondom később, személyesen. Most autóban ülök. A papával megyünk Oliviáért.

Ó, Mia!!! És mi lesz a RUHÁDDAL?!!!

Hát igen. Ami fontos, az fontos.

Jaj, tudod, hogy értem! Mi lesz a ruhával?

Dolgozom a problémán. Beszéltél mostanában Lanával?

Nem én. Minek beszéltem volna?

Jaj, Tina! Tudom, hogy meglepetés-lánybúcsút akartok nekem tartani a genoviai Rettegett Ivánban!

Ne már! Honnan tudod?

Lana már kérdezett tőlem mindenfélét. Aztán Borisz kitálalt róla Michaelnak. Amiből következik, hogy Lanával ÉS Borisszal is beszéltél!

Hááát… csak valami különlegeset akartunk összehozni mindkettőtöknek.

Nem kell semmi különleges. Itt vagytok nekem ti. Különben sincs értelme valami őrült ereszd el a hajam bulit rendezni, amikor nem is ihatok. Sokkal viccesebb lenne együtt csinálni valamit. Elmehetnénk a fiúkkal Buenos Airesbe bélszínt enni.

De ha mi is megyünk, akkor hol marad a LEGÉNYBÚCSÚ?

Egyikük se igazi agglegény már, nem igaz? Michael például biztos nem. Mindjárt kétgyerekes apa lesz.

IKREK?!!!!!

Juj, Tina, mennem kell. Megérkeztünk O’Toole-ékhoz. Majd hívlak!

VÁRJ!!!! IKREK?!!!!!