Május 5., kedd éjjel 0:22
A Regalton Hotel Central Park lakosztályában
kiralyokhercegekgrofok.com helyezés: 1.

Hát nem így képzeltem első éjszakámat Manhattanbe visszatérve, mint menyasszony.

Nem mintha panaszkodnék, mert tudom, számtalan ember van, aki gondolkodás nélkül cserélne velem. És azzal nagyon elégedett vagyok, hogy Manhattan egyik legmenőbb szállodájában, a Regaltonban (ráadásul legfelül, az elnöki lakosztályban) szállhatok meg a vőlegényemmel a genoviai konzulátus költségén. Mr. és Mrs. James Kirk néven jelentkeztünk be. Tehát nem a hajléktalanok keserű kenyerét eszem, és nem az autómban csövezek a híd alatt. Nagyon is élvezem a gyémántcipellő előnyeit.

De elég zavarba ejtő, hogy nem a saját ágyamban alszom (a saját macskámmal a saját lábamnál), mert a lakóhelyünkön újságírók hadai táboroznak.

– Ha ez már most ilyen – töprengett Michael vacsora közben (bélszín borsmártásban, szobaszerviz) –, akkor milyen lesz majd az esküvő előtti napokban?

– Ne aggódjanak – nyugtatott meg minket Dominique derűsen telefonon (kihangosítottam) –, biztos vagyok benne, ogy amahosan kitöh valami celebbothány vagy bekövetkezik egy időjáhási kataszthófa.

És ha a celebbotrány pont az újonnan felfedezett húgom megjelenése lesz? Ezt csak gondoltam, de nem mondtam ki, mert Dominique még nem lett beavatva.

Nem szeretném, ha Olivia minden ajtójára és ablakára paparazzók teleobjektívjei tapadnának, és az újságírók azt lesnék, mikor jön haza, hogy lekaphassák, ha akarja, ha nem. Nincs rémesebb, mint amikor váratlanul lefotózzák az embert. Én aztán tudom, mert rólam millió fotó készült evés vagy tüsszentés közben, meg fürdőruhában, majd jelent meg a neten és magazinokban gonosz és rosszindulatú képaláírásokkal: Ha-ha-hapcihercegnő, Génmódosított genoviai narancsbőr vagy éppen Megint a pia, Mia?

Elszomorít, hogy amikor a központban fiatal lányokat (és fiúkat) kérdezek arról, mik szeretnének lenni felnőtt korukban (ez nagyon gáz, tudom, és az öregedés biztos jele, mert ilyesmit csak felnőttek kérdeznek. És miért? Mert ötletek után kutatunk! Én például huszonhat éves vagyok, de még mindig nem tudom, mi akarok lenni felnőtt koromban, kivéve persze, hogy segíteni szeretnék a rászorulóknak, boldog akarok lenni és gyakran játszani tűzoltósat Michaellal), a leggyakrabban ezt válaszolják: „Felnőtt koromban híres szeretnék lenni, pont mint ön, Mia hercegnő!”

Ettől eleinte nagyon elkeseredtem. Híres? Az nem foglalkozás!

Aztán rájöttem, hogy igen. A híresség hatalom, ami rengeteg embert befolyásol, és ez a hatalom hihetetlen dolgokra képes.

Nem számít, mitől lettél híres, énekelsz, táncolsz vagy föltettél egy szexvideót a netre, vagy esetleg rájöttél, hogy hercegnő vagy. Hogy mit kezdesz a hírneveddel, csakis az számít.

Magyarázni kezdtem a gyerekeknek, hogy híresek lehetnek attól, ha a közösségükben hasznos dolgokat csinálnak például orvosként, tanárként, rendőrként, mérnökként vagy építészként. És ez valódi hatalom, még akkor is, ha nem lesz tőle „celeb” valaki.

Persze egyikük se dőlt be ennek… egyelőre. Szerintem dolgoznom kell még az előadásmódomon. Ha beszéd közben rángatózik a szemhéjam, az határozottan rosszat tesz a dolognak.

Na jó, a gratulációképpen felküldött pezsgő a csokibevonatú eperrel és a jókívánságokkal együtt jólesett, bár a hotelportás azt is odaírta, hogy ha meg vagyunk elégedve a szobával, akkor mindenképpen posztoljunk róla az Instagramon.

– Hát, meg bírnám ezt szokni – mondta Michael, ahogy kilépett bolyhos fehér köntösében a fürdőszobából, Kiehl tusfürdőtől illatozva. Sötét haja nedvesen tapadt a tarkójára (hogy imádom ezt!). – Láttad, hogy van egy tévé a fürdőszobatükörben? Beleépítve! És az Első kézből szerint azért házasodunk össze ilyen sietve, mert ikreket vársz tőlem. Gratulálok! Legalább most nem Harry hercegtől.

– Jobban éreztem magam Sleepy Palm Cay-ben, mert ott nem volt tévé – feleltem. – Főleg nem a fürdőszobatükörbe építve.

– Nahát, soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmit hallok tőled. – Michael lehuppant mellém az ágyra, kivett egy csokival bevont epret a dobozból, és meglóbálta a szám fölött. – Nyisd nagyra! Megfelelően kell táplálkoznod, hiszen most három helyett eszel.

Tiltakozni akartam, de ki tud tiltakozni egy isteni csokibevonatú eper láttán? És különben is, még nem mostam fogat. José beszámolóját olvastam Oliviáról. (A dolog nem olyan szörnyű, mint hittem. Persze nem is méznyalás. Olivia nem tűnik túl boldognak a sulijában, bár a jegyei nagyon jók.)

– Ne egyél többet ebből – figyelmeztettem Michaelt, miután lenyeltem az epret. – Ez itt a zsarolás eszköze. Csak azért ajándékozták nekünk, hogy posztoljunk róluk a saját közösségimédia-felületünkön, külön hashtaggelve a Regaltont. De ha ezt csináljuk, akkor egy kereskedelmi vállalkozást támogatunk, és tudod, hogy ez ellentétes a Renaldo család elveivel. Mi csak nonprofit vállalkozásokat támogatunk.

– Na és? – Michael fölemelt egy újabb epret. – Tudod, régen az emberek egyszerűen elfogadták az ajándékot, örültek neki, és egyáltalán nem volt bűntudatuk amiatt, ha nem fotózták le.

Ezzel széttárta a köntösét, ami alatt egyáltalán semmit sem viselt. És olyan helyre tette az epret, amit nem írhatok le, de ami még egy másik galaxisból érkezett humanoid testű űrvendégtől is rosszalkodásnak számít.

Kijelenthetem, hogy a menyasszonyságnak azért vannak előnyei.