28
A tibeti gong

– Nem rossz – tűnődött Burns állomásvezető, a lábát az asztalra rakva. – Hogy látja, lesz elég ideje beszervezni?

– Nem tudom – felelte Nate. – Grace Gao váratlanul nagyon barátságos lett, azt mondta, személyesen körbevezet a szállodában. Lehet, hogy magányos, vagy talán begerjedt, ami annyira nem valószínű, de ott van még eshetőségként az a megfoghatatlan valami: unja az életét, belefáradt abba, hogy Peking Hongkongot szorongatja, és elege van a zsíros leheletű ázsiai milliomosokból, akik csinos kis ágyast keresnek maguknak. Lehet, hogy az amerikai csapatban akar játszani, hogy bebiztosítsa magát.

– Diszkrétnek kell lennie. Ne felejtse el, hogy az ő térfelükön játszunk. Túl sokan figyelnek. Magára bízom, hogy mérlegelje, mi a legjobb, de azt javasolnám, amilyen hamar csak lehet, mozdítsa ki a szállodából. Menjenek étterembe vagy piknikezni! Vigye el komppal a Lantau-szigetre, és csókolja meg a nagy Buddhát a hegyen! Talán ezzel megnyílik majd maga előtt, és beszélni fog a hitéről.

– Bunty Boothby azt mondja, a nő hármas fokozatú jógini. Ez az egyetlen dolog az életében a szállodán kívül.

– Mi a franc az a hármas fokozatú jógini? – vakarta a fejét Burns.

– Gondolom, olyasmi lehet a jógában, mint a fekete öv. Állítólag nagyon jó benne, évek óta csinálja, és ez meg is látszik a testén. Ha ez olyan fontos neki, rá tudom venni, hogy megossza velem a jógás életét. Jó módja lesz annak, hogy felmérjem, mire számíthatunk nála.

– Hát, csak óvatosan ezzel a felméréssel! – Burns sanda pillantást vetett Nate-re. – Nekünk olyan ügynök kell, akire stabilan lehet számítani. Nem szeretném, ha egy Picard kapitány után ácsingózó, szerelemittas ügynököt hagyna itt nekem, amikor elmegy Hongkongból.

Nate értetlenül meredt rá.

– Ki az a Picard kapitány?

– A kopasz fickó a Star Trekből, akinek olyan a feje, mint egy fasz – válaszolta Burns.

– Maga nézi a Star Treket?

Burns megrázta a fejét. – Nem én, a gyerekeim. Napi húsz órát. Az agyamra megy, de a fickó feje tényleg úgy néz ki, mint a fasznak a vége.

– Bunty makknak hívja.

– Pontosan.

– Jól van, főnök, lassan és óvatosan fogom csinálni. Ráadásul az ausztrálok szerint van valami fura Grace-ben, mármint érzelmi szempontból. Szigorúan a megértő báty szerepét fogom játszani, hogy kiderítsem, mit akar az élettől.

– Jól van, fiam, csak ügyesen! Legyen résen, és tartsa nyitva a szemét! Ha a dolog beválik, nagy hasznát vehetjük még a nőnek. Életem első állomásfőnökének az volt a mondása, hogy minden állomásnak háromféle ügynökre van szüksége: valakire, aki a város legjobb szállodájában dolgozik, hogy le tudja passzolni a szobakulcsokat az ügynökökkel való találkozókhoz, és leadja a drótot, ha a nagykutyák a városban vannak. Aztán egy telefonszerelőre, aki fel tud kúszni egy póznára és poloskát tud rakni bármelyik telefonvonalra, végül pedig egy megbízható taxisra, akivel körbe lehet furikázni a várost, figyeltetni másokat, és csomagokat küldeni.

– Főnök, vannak még póznákra mászó telefonszerelők? Én azt hallottam, ma már minden digitálisan megy – jegyezte meg Nate halálos komolyságot színlelve. Látta, hogy Burns elfojtja a mosolyát.

– Fiam, bőven elég humorforrás az életemben az, ha a központtal kell beszélnem. Gyerünk, hozza el nekem a Peninsula Hotel mesterkulcsát!

—————

Nate nem bánta, hogy egy ideig még Hongkongban kell maradnia Grace Gao beszervezése miatt, főleg, ha ezzel elkerülhette Langley lehúzó posványát. Gyakran eszébe jutott, vajon hogy halad Benford a washingtoni vakondvadászattal, különösen, mivel Díva élete függött tőle, és a lénye egy része legszívesebben azonnal visszatért volna Langley-be, hogy segédkezzen az akcióban. Nemsoká megtudja, be lehet-e szervezni Grace-t. Látni fogja a természetfeletti harmónia jeleit két ember között, akik egyformán gondolkodnak, ugyanazok a szükségleteik, és megbíznak egymásban. A klasszikus beszervezés esete, ha a tartótiszt előre tudja, hogy az ügynök azt válaszolja majd az ajánlatra: „Mi tartott ilyen sokáig?” Ha két ember összhangban van, és egyetlen pillantás többet mond ezer szónál, a tartótiszt csak a megfelelő alkalomra vár.

Grace lélegzetelállító nő volt, de Nate tudta, hogy arra kell koncentrálnia, mi jár a fejében és milyen szükségletei vannak. A barátjává, a bizalmasává kell válnia, hogy kiderítse, hajlandó-e információkat szolgáltatni a CIA titkosszolgálatának a szállodáról és a VIP-vendégekről. Egy ilyen gyorsított beszervezés nyomásgyakorlás nélküli határozottságot követelt, Gable egyszer azt mondta, olyan ez, mintha az ember „ráérősen sietne”. Benford beleegyezett, hogy meghosszabbítsa ideiglenes kiküldetését, de az idők végezetéig nem maradhatott itt, és biztos, hogy azonnal visszarendelték volna, amint megtorpan Grace beszervezésének ügye.

A nő a szálloda bejáratánál várta Nate-et, a fedett kocsifeljáró alatt, melyen arany betűkkel díszelgett a hotel neve: PENINSULA. Az ideges, fehér zakós stewardok, valamint a zöld libériát viselő ajtónállók tisztes távolságra toporogtak tőle, azon tűnődve, vajon mit keres a főnökasszony idekint, a bejárati ajtó két oldalán terpeszkedő kőoroszlánok egyike mellett. A mitikus szobrok és Gao kisasszony együttes látványa nyugtalanítóan hatott a személyzetre. Nate taxija felgurult a kör alakú kocsifelhajtón, ahol tucatnyi sötétzöld Rolls-Royce Phantom limuzin sorakozott – a szálloda luxusflottája. Grace egy lépést tett előre, kezet fogott Nate-tel, aki a nő láttán majdnem megbotlott a padkában, Grace ugyanis mintha időgéppel érkezett volna az 1920-as évekbeli Sanghajból. Alig valamivel a térd fölött végződő, testre simuló fekete qípaót, tradicionális kínai ruhát viselt, mandarin gallérral, rövid ujjal, elöl pedig skarlátvörös, kínai hurkolt gombokkal. Csak a hagyományos oldalhasíték hiányzott. Nate arra jutott, a ruhát aznap reggel festették rá Grace-re, mivel esélytelen volt, hogy ebbe bárki is képes legyen belebújni. A nőn selymesen csillogó fekete harisnya volt, és hozzá fekete magassarkút húzott.

– Örülök, hogy újra a Peninsulában üdvözölhetem, Nathaniel – köszöntötte Grace. – Nathaniel? Nashnek átfutott az agyán, hogy Grace utánajárt a nevének. Ő csak annyit mondott neki, hogy Nate-nek hívják. Hát igen, egy ötcsillagos szálloda igazgatóhelyettesének rafináltnak kell lennie. Nate végignézett a csillogó autókon, Grace követte a tekintetét.

– Nagyon büszkék vagyunk a Rolls-flottánkra. Tizennégy van belőlük. Jöjjön ide, mutatok magának valamit. – Grace odalépett a legközelebbi limuzinhoz, mire nem kevesebb, mint három ajtónálló ugrott, hogy kinyissa neki a kocsi hátsó ajtaját. Grace lehajolt, és megnyomott egy gombot az ajtó szélén, a zárszerkezet felett, mire kiugrott egy selyem esernyő fogantyúja. Grace kihúzta, és megmutatta Nate-nek.

– Kinyitnám, hogy lássa a Peninsula nevét, de az balszerencsét hozna. – Visszatette az esernyőt a limuzinajtóba.

– Csak nem azt akarja mondani, hogy babonás? – ugratta Nate, de Grace csak mosolygott, sarkon fordult, elhaladtában megpaskolva az egyik kőoroszlán fejét, hátrapillantott a férfira, majd belépett a szállodába. Lehet, hogy babonás, de az biztos, hogy szeret kacérkodni. Nate követte a ruhát és a csillogó harisnyát a hallba.

A következő órában Grace körbevezette Nate-et a lenyűgöző szállodán, a csillogó-villogó rozsdamentes acél konyhától a helikopter-leszállópályán át a nyolcadik emeleti panorámamedencéig. A legfelső szinten kialakított, faburkolatú VIP-társalgóban Grace kinyitotta a Peninsula történetét bemutató képes albumot. A válluk egymáshoz ért, ahogy a nő végiglapozta a könyvet, kiemelve egy-egy érdekességet. Nate a szeme sarkából oda-odapillantott rá, ahogy rebbenő szempillával, elmélyülten böngészte az albumot. A parfümje orgonára vagy levendulára emlékeztetett, és Nate még a zakóján keresztül is érezte a nő karjából áradó melegséget. Grace kontyba tűzte a haját, amelybe két lakkozott fekete evőpálcikát tűzött. Abbahagyta a lapozgatást, amikor észrevette, hogy Nate a haját bámulja.

– Nagyon csinos így a haja – mosolygott Nate ártatlanul. – Nem sok amerikai nő hordja így. – Bókolj neki! Említsd meg Amerikát! Lássa, hogy milyen figyelmes vagy.

A nő zavartan babrálni kezdett a pálcikákkal.

– Nem is tudom, miért hordom így. Állandóan kicsúsznak a pálcikák.

Hallgattak, és Nate nem szólalt meg. Lássuk, mit kezdesz azzal, ha szünet áll be a beszélgetésbe.

– Szeretné látni a wellnessrészleget és a fürdőt? – szólalt meg végül Grace. – A hetediken van. Gyorsan magához tért. Nem lehet könnyen kizökkenteni, megőrzi a hidegvérét.

A wellnessrészlegben a szokásos drága gépek sorakoztak egymás mellett a padlótól a plafonig érő ablakok előtt, amelyekből lélegzetelállító kilátás nyílt a kikötőre. A fürdő, a szauna és a masszázsszobák mind gyönyörűek voltak. Grace körbevezette Nate-et, aki sajnálkozva megjegyezte, hogy soha sincs elég ideje edzeni. Ideje szóba hozni a jógát.

– Maga mivel tartja fitten magát? – kérdezte a nőtől.

– Jógázom.

– Régóta csinálja? – Szándékosan naiv, ártalmatlan kérdés, csak hogy beszéltesselek.

– Kislánykorom óta – felelte tétován Grace. Miért vonakodik erről beszélni? Nem hiszi, hogy tényleg érdekel a téma. Meg kell győznöm.

Nate előző este utánaolvasott a különböző jógastílusoknak.

– Ha jól emlékszem, egy barátom az astánga jógát művelte. Hogy is nevezik azt a forró jógát? Az, amit egy felfűtött helyiségben csinálnak. – Grace a férfi arcát fürkészte, hogy komolyan beszél-e. Bizonyítsd be neki, hogy érdekel a jóga.

– Bikramnak. Igen, van az astánga, a vinyasa meg a bikram. Ezek modern irányzatok és nagyon népszerűek.

– Maga milyen stílust csinál?

– Én egy régebbi fajtát, aminek egy ősi könyv az alapja – felelte Grace lesütött szemmel. Aha, megvan az érzékeny pontja. Csak finoman!

– Mi a neve? – kérdezte a férfi.

Grace porcelánbabaarca egy pillanatig tétovának tűnt, majd kisimultak a vonásai, ahogy elszánta magát rá, hogy őszintén megnyílik Nate előtt.

– Egy Rigveda című hindu verseskötet, amit i. e. 1500-ban írtak. Az a jóga, amit én csinálok, ezen a könyvön alapszik. Kundalini jógának hívják. Ez is nagyon népszerű mostanában.

– Nem hallottam még róla. Hogy kell csinálni? Fejen szokott állni? Gyerünk, javíts ki!

– Nagyon kemény stílus. – Grace halványan elmosolyodott. – Nem szeretném untatni magát.

Nate megrázta a fejét.

– Egyáltalán nem untat vele. Meséljen róla!

– A pózok, a kántálás és a speciális légzés együtt szabadítja fel a testünkben lévő energiákat. Ha az energiánk blokkolva van, nem tudunk fejlődni. Jógázással felszabadítjuk ezeket az energiákat, ami egészséget, stabilitást és békét eredményez. Tudom, hogy ez misztikusnak és ostobaságnak hangzik, de nekem segített.

Nate fejével a parkettával borított edzőterem felé intett, amelynek falait plafonig érő tükrök borították.

– Mutasson egy olyan pózt, amit én is meg tudok tanulni, anélkül, hogy kicsavarodna a vállam. – Grace kétkedő pillantást vetett rá, de Nate kibújt a cipőjéből és a karját nyújtotta – egy külföldi, akit őszintén érdekel a nő világa.

– Na jó. Ez az adho mukha svanasana. Viszonylag egyszerű. Megmutatom magának, aztán maga is megpróbálhatja. – Grace lehúzta a magassarkúját, a parkettára lépett, megtámasztotta a lábát, előre hajolt, a kezét a padlóra helyezte, és addig nyújtózkodott vele előre, amíg a teste A betűt nem formázott: a csípője az égbe meredt, a fejét lehajtotta a vállai között. Nate látta, hogy a nő karizma megfeszül, a hasa szinte eltűnik darázsderekában, és a combizmai megremegnek. Halk szisszenéssel nagyjából tíz másodpercen át kifújta a levegőt. Combján felcsusszanó szűk ruhája alól kivillant a harisnyája csipkés széle, a mögötte lévő tükörből pedig Nate meglátta a csipkés bugyiját. Hűha, ez aztán érdekes! Fogalma sincs róla, hogy belátok a ruhája alá, vagy flörtölni akar? Kizárt, hogy ilyen pajzán legyen.

Grace felegyenesedett, és intett Nate-nek, hogy próbálja meg a pózt. A férfi a padlóra tette két kezét, és leutánozta a mozdulatsort. Grace elégedetten nyugtázta, hogy Nate-nek remek formája van, és erős. Tetszett neki, hogy a férfi ilyen jól megcsinálta a mozdulatot.

Az első találkozójuk tehát jól alakult. Grace szerény volt, barátságos, és jól reagált arra, ahogy Nate a közvetlen, barátságos amerikait játszotta. Nem volt olyan karót nyelt, hogy ne merjen megmutatni neki egy jógapózt szűk szoknyában. Jöhet a második találkozó, gondolta Nate, amely kritikus szokott lenni minden beszervezésben, a célpont ugyanis ekkor határozza el, lesz-e folytatása a kapcsolatuknak. A grépfrútszínű ajkaktól és a csipkés harisnyától függetlenül Nate remélte, hogy lesz.

—————

Nate három nappal később vacsorázni hívta Grace-t. A nő jól ismerte Hongkongot, ezért a Kína klubot javasolta, egy divatos éttermet, amelyet gyarmati sanghaji stílusban rendeztek be, vörösre festett falakkal, kínai paravánokkal. Szőnyeggel bevont lépcsősor vezetett az asztalokhoz, a falakat Marx, Lenin, Sztálin és Mao dagerrotípiái díszítették jópofa képkeretekben. Olyan volt ez, mint valami gúnyos retró panteon azoknak, akik lángba borították a világot. A klub a Bank of China egykori épületének legfelső három emeletén állt a Des Voeux úton, a belvárosban. Az épület az első olyan felhőkarcoló volt, amelyet a világháború után építettek az akkor még angol fennhatóság alatt álló Hongkongban, halljában fényesre csiszolt márványoszlopok és terrazzopadló idézte meg az ’50-es éveket. Grace a hely specialitását, a Ma Po padlizsánt ajánlotta Nate-nek fokhagymás szósszal. Az étel illata és az íze is mennyei volt.

Grace két pohár bort ivott a vacsora alatt, és szemérmesen megsúgta a férfinak, hogy a kínai neve Csen, ami azt jelenti: ritka és értékes. Egyszerű fekete ruhát viselt, kétsoros gyöngyöt és apró gyöngy fülbevalót. A parfümjének egzotikus, füstös illata volt. Nate soha nem érzett még ehhez fogható illatot, bevette magát az orrába és a szájába. Nevetett, amikor Nate viccelődve elmesélte neki, milyen volt egy kapzsi ügyvédekkel teli, déli családban felnőni, előkészítve a terepet arra, hogy a nő megnyíljon előtte. Grace többször megtorpanva, tétován mesélte el neki az életét. Árva volt, liberális érzületű szüleit – egy egyetemi professzort és egy művészt – születésének évében, 1983-ban börtönözték be a „szellemi szennyezés elleni” kampány idején. Őt a kormány által kijelölt nevelőcsaládhoz adták, akik egyáltalán nem akarták befogadni, de pénzt kaptak a neveléséért. Soha többé nem látta a vér szerinti szüleit. Boldogtalan kamaszkora volt, négy magányos évet töltött egy angol egyetemen, majd visszatért a cinizmusban és szmogban fuldokló Kínába, az újgazdag milliomosok és a cenzúrázott internet világába: egy olyan feltörekvő nagyhatalom világába, amely paradox módon a saját birodalmi múltjának foglya volt. Mivel a jövő bizonytalannak tűnt, Grace elvégzett egy szállodaipari iskolát, Hongkongba költözött, a karrierje szárnyalni kezdett, és hamarosan kinevezték a Peninsula igazgatóhelyettesévé.

– Hogyhogy Angliában jártál egyetemre? – kérdezte Nate. Grace lesütött szemmel belekortyolt a poharába.

– Ösztöndíjat kaptam – felelte bizonytalanul. Aha. Hát, ez nem esik meg túl gyakran, gondolta Nate, hacsak nincs valakinek egy bőkezű patrónusa. Vagy ha az állam fizeti a tandíjat. Itt valami nem stimmel. Erre később még vissza fogok térni.

– És hogyan került az életedbe a jóga?

Grace erről már szívesebben beszélt. Előrehajolt az asztal fölött, és elmesélte Nate-nek, hogy tizenkét éves korában, menedéket és megértést keresve gyökértelen, sivár gyerekkorában, órákat töltött a hagyományos kínai gyógyszereket árusító környékbeli csungjí bolt hátsó szobájában. A mogyoróbarna bőrű öregasszony, aki az üzletet takarította, egy bengáli nő volt, aki hajótörést szenvedett, így került Kínába. Az asszony a szárnyai alá vette a kislányt, a keresztanyja lett, és az ősi szanszkrit védikus mantrát, a gayratit énekelgette neki. A vénasszony jógini volt, az ősi tudomány guruja, aki mindenféle pózokra kezdte tanítani Grace-t a durva szövésű gyékényszőnyegen a különleges aromájú kisszobában, amelynek polcain összetekeredett kígyókkal teli, borostyánszínű üvegek, medveepével töltött sárga flaskák és szürke szárított ling chí gombák sorakoztak. Grace a fizikai előnyökön túl idővel felfedezte a jóga magával ragadó szellemiségét is. Nyugalmat hozott az életébe, és elviselhetőbbé tette búskomor kamaszkorát. Soha nem hagyta abba a jógázást, még akkor sem, amikor Hongkongba költözött.

– Hát, ez vagyok én – mondta, felhajtva a borát. Nate ösztönzésére egy harmadik pohárral is kért. Kisimított egy kósza hajszálat az arcából, finoman beharapta az ajkát, és a szempilláit rebegtetve Nate-et fürkészte. – Családom nincs, napi tizennégy órákat dolgozom, és csak a jóga az, ami egyben tart. – Belekortyolt a poharába. – Fogalmam sincs, mit tartogat számomra a jövő.

Nate magában arra gondolt: Te jó ég, ez egy pszichológiai svédasztal! Magában elemeire bontotta a nő múltját: a szavai mögött bujkáló elégedetlenségét a rendszerrel szemben, a kommunista ideológia hiányát, erőteljes hivatástudatát, azt, hogy mennyire ügyel a részletekre, hogy elszigeteltnek és tehetetlennek érzi magát, nyomasztja a jövője bizonytalansága, és hogy mennyire elhivatott a jóga szellemi vonatkozásai iránt, amelyek támaszt nyújtanak neki az életben. Annyira döbbenetes gyűjteménye volt ez a kiaknázható indítékoknak, mintha csak a tankönyvből vette volna őket. Szinte már túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen. Elég, ha még néhányszor találkoznak, Nate együttérző barátként viselkedik vele, és tudni fogja, hajlandó-e Grace segíteni neki. Vajon a vágy, hogy legyen célja az életének, és hogy elköteleződjön valamilyen ügy mellett, hajlandóvá teszi majd arra, hogy egy liberálisabb Kínáért ügyködjön? A Nate-ben rejlő tartótisztnek nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő semmit sem kérdezett róla, ami kissé fura volt.

Vacsora után végigsétáltak a Central üres járdáin, a város felhőkarcolói tövében, amelyek túl magasak voltak ahhoz, hogy látni lehessen ködbe burkolózó tetejüket. Grace belekarolt Nate-be – titokzatos parfümje szinte letaglózta a férfit ‒, Nate pedig kissé megtámasztotta a nőt. Leintettek egy taxit, amely felszáguldott velük a Garden Roadon, ráfordult a Magazine Gap Roadra, és megállt a Grenville House előtt: a tizenöt emeletes luxusapartmanház a dzsungelszerű hegyoldalban állt, és az egy szinttel alatta fekvő felhőkarcolókra nézett. Az épületek között itt-ott előbukkant a mélyebben elterülő kikötő. Grace elárulta Nate-nek, hogy a Peninsula hotel fizeti a lakás csillagászati összegű bérleti díját, máskülönben csak egy penészes lakásra futná neki Kaulungban. Nate illemtudóan jó éjt puszit adott az arcára, és már indult volna, amikor a nő a kulcsait keresve kiborította a kistáskája tartalmát az előcsarnok padlójára, és vihogva csak annyit mondott, talán mégsem kellett volna meginnia azt a harmadik pohár bort. Nate lovagiasan felkísérte lifttel, és bedugta a lakáskulcsát a zárba. Grace a férfira pillantott, és beinvitálta magához, hogy lássa, hol lakik, elvégre a jelek szerint érdeklődik iránta. Érdekellek téged, Nathaniel, ugye? – duruzsolta spiccesen. Na jó, ne kapkodd el a dolgot!,figyelmeztette magát Nate.

Grace levette a cipőjét és egy tágas nappaliba vezette az amerikait, amelynek panorámaablakai voltak, és halszálkás parkettája, de bútor egy szál se, és a csupasz fehér falakat sem díszítette semmi. Nate viccesen megjegyezte, hogy nagyon tetszik neki, ahogy a nő berendezte a szobát. A nappaliban ugyanaz az illat terjengett. Három nagyobbfajta fonott kosár sorakozott a fal mellett. Hatalmas gong lógott a szoba túlsó végében egy kopottas állványról (Grace ünnepélyesen megsúgta Nate-nek, hogy Tibetből van), és egy óriási fehér párna hevert a kétméteres bronzlemez előtt. A gong mindkét oldalán egy-egy fekete lakkozott kisasztal állt hozzáillő kínai zománcozott gyertyatartókkal, mély réztállal és egy fekete gránitszobrocskával, amit Grace Síva lingamnak hívott, a jógát megteremtő hindu isten, Síva jelképének. Ez pont olyan, mint egy jógatemplom oltára, gondolta Nate.

Kézbe vette a gongütőt, de Grace rászólt:

– Nem, nem úgy kell. Megmutatom. – Finoman végigsimított a gödröcskés lemez szélén a szövettel bevont gongütő fejével: a hang halk zöngéssel indult, ahogy a fém rezegni kezdett, majd a zúgásból élesebb sípolás lett, amint a hangok keveredtek egymással. Grace elejtette az ütőt, megrázta magát, amiből Nate azt hitte, a nőnek teljesen a fejébe szállt az ital, de az kihúzta magát és odalépett hozzá. Nate már felkészült arra, hogy megcsókolja vagy lehányja, de a nő halk hangon mindössze annyit kérdezett, látni akarja-e a kundalini energiáját, az általa űzött jógastílust, a gerincoszlopa aljánál lévő, összetekeredett kígyót. Volt benne valami ijesztő. Nate-nek eszébe juttatta, hogy Bunty azt mondta Grace-ről, lehet, hogy bekattan, ha valaki ejti, de mivel a nő két randi után spiccesen felajánlotta, hogy megmutatja neki, mi lakozik a lelke mélyén, Nate rávágta, hogy persze, mutassa csak meg neki azt a kígyót. Ezután kezdtek furán alakulni a dolgok.

Grace két lépést tett hátra, kicipzározta a koktélruháját, kilépett belőle, és fekete csipkemelltartójában és a csípőjére simuló, fiús bugyijában megállt Nate előtt. Leült a gong előtti párnára, klasszikus padmászana jógaülésbe fonta lábait, és a kezét a térdére fektette.

– A kapálabhátival kezdjük, a ragyogó koponyával, azzal a légzéssel, amely tisztítja az elmét – suttogta. Lassan, szabályosan vette a levegőt, mély belégzéssel és robbanásszerű kilégzéssel. Tíz levegővétel után intett Nate-nek, hogy csalogassa elő a gongból azt a halk, finom zöngést, ahogy mutatta neki. Nate óvatosan megkongatta a gongot, felcsendült a halk, tibeti morajlás, Nate a gerincében érezte a rezgést, de koncentrálnia kellett a gongütővel végzett gyengéd, körkörös mozdulatra, ahogy a gong hangja élesebb sípolásra váltott. Grace-re pillantott, aki felszegett állal és lehunyt szemmel köröket írt le a felsőtestével, egyre gyorsabban és gyorsabban, majd halandzsaszerű kántálásba kezdett ugyanolyan éles hangon, mint a gong zúgása. Eltelt négy perc, öt, majd hat, Grace nem csinált mást, csak szabályos köröket írt le a vállával előre és hátra, csukott szemmel és karba tett kézzel; arcáról csorgott az izzadság, a cseppek végigfolytak a dekoltázsán, majd a hasán, eláztatva a bugyiját. Nate kezdett fáradni, de félt, hogy ha abbahagyja a gong ütögetését, Grace tüzet fog okádni rá, és az erkélyen át kirepül az éjszakába. Tíz percen át tartó heves testkörzés után Grace egyenes háttal hátrahajolt, és a koponyája hátsó részét a padlóra fektette. Átizzadt melltartója az égre meredt, két kezét összekulcsolta a szíve fölött a ksepana mudra pózában. Még tovább nyújtózott, a mellkasa kitágult, imádkozó kezét szorosan egymáshoz tapasztotta a melle fölött, a testén cunamiszerű remegés lett úrrá, pihegő hasa rángatózni kezdett, hosszú lábizmai remegtek, lábfeje meg-megrándult, reszkető állát felszegte. Grace teste hirtelen megfeszült, a szeme fennakadt, majd kinyitotta a száját és sóhajtva kilélegezte a levegőt. Ezután ernyedten feküdt a padlón, kezét a mellkasán pihentetve.

Nate úgy vélte, hogy a konyhában lesz a telefon, ha hívnia kellene a mentőket, de előtte azért Grace fölé hajolt, aki most már kinyújtott lábakkal, csukott szemmel pihegett a padlón.

– Jól vagy? – kérdezte tőle, a vállára téve a kezét. A nő lassan kinyitotta a szemét, és Nate-re pillantott. Elmosolyodott, megfogta hátul a férfi nyakát, közel húzta magához a száját, és finoman megcsókolta. Édes illata beterítette Nate-et, aki szinte beleszédült a különleges aromába.

– Ez milyen parfüm? – kérdezte Grace-től. A nő újból magához húzta a száját.

– Ilang-ilang – súgta Nate fülébe Grace, í-lang, í-lang-nak ejtve a szót. – Ősi illat.

– Jól vagy? Mi történt veled?

Grace felkelt a földről, kikapcsolta átizzadt melltartóját, és anélkül, hogy eltakarta volna magát, odament az egyik kosárhoz, elővett egy vászonkimonót, és felkapta.

– Mi volt ez? – kérdezte Nate, miközben Grace elsimította a haját, és bekötötte a kimonója övét. Cseppet sem zavartatta magát.

– Ébredő kundalini – felelte a nő. – Ez történik, ha elengedem magam.

– Ébredő micsoda?

– Hallottál már a testünkben lévő hét csakráról? Az életerő központjairól. Nem? Majd legközelebb elmagyarázom, mit jelentenek. Most már túl késő van hozzá.

Újabb, leheletnyi csók az ajtónál, aztán Nate elindult hazafelé a Bowen Roadon, a holnapi táviratot fogalmazva Burns állomásvezető jelentéséhez Grace, vagyis Csen Gao beszervezésének ígéretes kezdetéről. Nate tartótiszti antennái azért valamennyire megremegtek, ahogy végiggondolta, hogyan alakul a kapcsolata a nővel: a normálisnál gyorsabb tempóban haladtak – talán szándékosan gyorsabban? Ez a kundalini energiás dolog váratlanul érte. Lehet kezdeni vele valamit? Grace elég gyorsan kijózanodott. Kész rejtély volt, mégis ellenállhatatlan. Izgató, anélkül, hogy vulgáris lett volna. Érzéki, de nem közönséges. Egyszerre kifinomult és naiv. Nate úgy érezte, ha sikerül beszerveznie a nőt, egészen kivételes ügynök lesz belőle. Az angliai ösztöndíj továbbra sem illett a képbe, Nate furának találta, ahogy azt is, hogy róla semmit sem kérdezett. Ezek gyanús jelek voltak, de majd utánajár, van-e rájuk magyarázat.

—————

Az MSS elhárítási csapata eközben a szomszédos lakásban meghallgatta a Kína klubban elköltött vacsora hangfelvételét, majd kielemezték a videót, amely a méregtollú madárka, a csenniao teljesítményéről készült a fal túloldalán. Meg voltak elégedve a „mézes csapdával” – a gong és a provokatív halpóz, a matsyászana koreográfiájával, a szűzies csókkal ‒, azzal, ahogy az este alakult, és hogy megnőtt az esélyük arra, hogy tőrbe csalják a CIA-st és kiszedjék belőle az ügynöke nevét. Kétség sem férhetett ahhoz, hogy végezni fognak vele. A csapat vezetője udvariasan gratulált nagyra becsült moszkvai vendégüknek, a szépséges, kék szemű orosz SZVR-es tisztnek, aki egy fotelben ült a monitorok előtt, a lábát rázva. Iránymutatása azt illetően, milyen kitalált élettörténettel hálózhatja be Grace Gao a leghatékonyabban az amerikait, szibillaszerű bölcsességre vallott. Szinte már olyan volt, mintha tudta volna, hogyan gondolkodik a férfi.