Európai - németalföldi - hajó bukdácsol
Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert
(és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől
érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből
alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik
őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne
főnavigátorral együtt.
Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek
- noha ezt ők természetesen nem tudják - baljósabb időpontban nem
is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg Nippon katonai
diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át
dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb
szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy
csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, ki melyik
család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a
szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések, árulások,
orgyilkosságok feszültséggel teli, ismeretlen világába csöppen a
tucatnyi protestáns európai - és talán még a "vad" japánoknál is
nagyobb veszély leselkedik rájuk a katolikus portugálok és
spanyolok képében. Ezek ugyanis már több mint ötven esztendeje
jelen vannak a japán kikötővárosokban, s nemcsak vallási, hanem
kereskedelmi monopóliumukat is féltik az "eretnek kalózoktól",
ahogy Blackthorne-t és társait nevezik. Mi lesz a sorsa az Erasmus
hajósainak, miféle rafinált eszközökkel és módszerekkel küzdenek
egymás és sokszor az európaiak ellen is a japán hadvezérek, hogyan
kell japán módra íjjal célba lőni, a teát szertartásos módon
megfőzni és felszolgálni, harakirit elkövetni, hogyan támadnak a
nindzsák - minderről és még számtalan egyéb érdekességről
olvashatunk ebben a vérbeli történelmi regényben. Legtöbbet azonban
mégis egy rendkívüli formátumú, zseniális japán hadvezérről és
politikusról tudunk meg - s egy kevésbé rendkívüli európairól,
akiből szamuráj lett.
Európai - németalföldi - hajó bukdácsol
Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert
(és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől
érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből
alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik
őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne
főnavigátorral együtt.
Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek
- noha ezt ők természetesen nem tudják - baljósabb időpontban nem
is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg Nippon katonai
diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át
dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb
szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy
csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, ki melyik
család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a
szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések, árulások,
orgyilkosságok feszültséggel teli, ismeretlen világába csöppen a
tucatnyi protestáns európai - és talán még a "vad" japánoknál is
nagyobb veszély leselkedik rájuk a katolikus portugálok és
spanyolok képében. Ezek ugyanis már több mint ötven esztendeje
jelen vannak a japán kikötővárosokban, s nemcsak vallási, hanem
kereskedelmi monopóliumukat is féltik az "eretnek kalózoktól", ahog
y Blackthorne-t és társait nevezik. Mi lesz a sorsa az Erasmus
hajósainak, miféle rafinált eszközökkel és módszerekkel küzdenek
egymás és sokszor az európaiak ellen is a japán hadvezérek, hogyan
kell japán módra íjjal célba lőni, a teát szertartásos módon
megfőzni és felszolgálni, harakirit elkövetni, hogyan támadnak a
nindzsák - mindenrről és még számtalan egyéb érdekességről
olvashatunk ebben a vérbeli történelmi regényben. Legtöbbet azonban
mégis egy rendkívüli formátumú, zseniális japán hadvezérről és
politikusról tudunk meg - s egy kevésbé rendkívüli európairól,
akiből szamuráj lett.
Európai – németalföldi – hajó bukdácsol Japán partjai felé,
rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert (és még nem ismert)
világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől érkezve megfeneklik
Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből alig tucatnyian
maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik őket,
vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne főnavigátorral
együtt. Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland
tengerészek – noha ők ezt természetesen nem tudják – baljósabb
időpontban nem is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg
Nippon katonai diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16.
századon át dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a
kisebb-nagyobb szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a
végső, nagy csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön,
ki, melyik család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet,
ki lesz a szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések,
árulások, orgyilkosságok feszültséggel teli, ismeretlen világába
csöppen a tucatnyi protestáns európai – és talán még a „vad”
japánoknál is nagyobb veszély leselkedik rájuk a katolikus
portugálok és spanyolok képében. Ezek ugyanis már több mint ötven
esztendeje jelen vannak a japán kikötővárosokban, s nemcsak
vallási, hanem kereskedelmi monopóliumukat is féltik az „eretnek
kalózoktól”, ahogy Blackthorne-t és társait nevezik. Ami lesz a
sorsa az Erasmus hajósainak, miféle rafinált eszközökkel és
módszerekkel küzdenek egymás és sokszor az európaiak ellen is a
japán hadvezérek, hogyan kell japán módra íjjal célba lőni, a teát
szertartásos módon megfőzni és felszolgálni, harakirit elkövetni,
hogyan támadnak a nindzsák – minderről és még számtalan egyéb
érdekességről olvashatunk ebben a vérbeli történelmi regényben.
Legtöbben azonban mégis egy rendkívüli formátumú, zseniális japán
hadvezérről és politikusról tudunk meg – s egy nem kevésbé
rendkívüli európairól, akiből a szamuráj lett.
Európai - németalföldi - hajó bukdácsol Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert (és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne főnavigátorral együtt.
Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek - noha ezt ők természetesen nem tudják - baljósabb időpontban nem is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg Nippon katonai diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, ki melyik család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések, árulások, orgyilkosságok feszültséggel teli, ismeretlen világába csöppen a tucatnyi protestáns európai - és talán még a "vad" japánoknál is nagyobb veszély leselkedik rájuk a katolikus portugálok és spanyolok képében. Ezek ugyanis már több mint ötven esztendeje jelen vannak a japán kikötővárosokban, s nemcsak vallási, hanem kereskedelmi monopóliumukat is féltik az "eretnek kalózoktól", ahogy Blackthorne-t és társait nevezik. Mi lesz a sorsa az Erasmus hajósainak, miféle rafinált eszközökkel és módszerekkel küzdenek egymás és sokszor az európaiak ellen is a japán hadvezérek, hogyan kell japán módra íjjal célba lőni, a teát szertartásos módon megfőzni és felszolgálni, harakirit elkövetni, hogyan támadnak a nindzsák - minderről és még számtalan egyéb érdekességről olvashatunk ebben a vérbeli történelmi regényben. Legtöbbet azonban mégis egy rendkívüli formátumú, zseniális japán hadvezérről és politikusról tudunk meg - s egy kevésbé rendkívüli európairól, akiből szamuráj lett.
Európai - németalföldi - hajó bukdácsol Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert (és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthorne főnavigátorral együtt.
Az európai naptár az 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek - noha ezt ők természetesen nem tudják - baljósabb időpontban nem is érkezhettek volna. Két éve, 1598-ban halt meg Nippon katonai diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy csatára készülnek, hogy egyszer s mindenkorra eldőljön, ki melyik család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések, árulások, orgyilkosságok feszültséggel teli, ismeretlen világába csöppen a tucatnyi protestáns európai - és talán még a "vad" japánoknál is nagyobb veszély leselkedik rájuk a katolikus portugálok és spanyolok képében. Ezek ugyanis már több mint ötven esztendeje jelen vannak a japán kikötővárosokban, s nemcsak vallási, hanem kereskedelmi monopóliumukat is féltik az "eretnek kalózoktól", ahog y Blackthorne-t és társait nevezik. Mi lesz a sorsa az Erasmus hajósainak, miféle rafinált eszközökkel és módszerekkel küzdenek egymás és sokszor az európaiak ellen is a japán hadvezérek, hogyan kell japán módra íjjal célba lőni, a teát szertartásos módon megfőzni és felszolgálni, harakirit elkövetni, hogyan támadnak a nindzsák - mindenrről és még számtalan egyéb érdekességről olvashatunk ebben a vérbeli történelmi regényben. Legtöbbet azonban mégis egy rendkívüli formátumú, zseniális japán hadvezérről és politikusról tudunk meg - s egy kevésbé rendkívüli európairól, akiből szamuráj lett.