28

SANTOS és Tavares elhagyták a sátrat. A hadnagy kódolt sávon beszélt, de Ash adatfolyamában megjelentek az elcsípett és dekódolt foszlányok, amiket az MI-k portugálból fordítottak:

Santos Tavaresnek: EMLÉKEZZ, MIRE VAGY KIKÉPEZVE!

Tavares bólintott egyet.

Santos a bázisnak: EZREDES ÚR, NÁLUNK VANNAK A TARTALÉK ALKATRÉSZEK.

Ribeiro válasza egyetlen rövid sistergés volt. Az egy jellemzően igent jelentett, a kettő nemet.

– Ez a gyerünk jel – mondta halkan Vonnie.

Ash hátranézett rá, míg Koebsch kiabálni kezdett:

– Kapitány! Szükségem van azokra a műholdakra!

Ash összenézett Vonnie-val, és odaszólt neki:

– Koebsch a Jyväskyläval egyeztet. Én felelek a biztonságért. Az egész egy katasztrófa, de bejuttattam pár bogarat a KNT hálózatába.

– Tony miért van a műhelyben?

– Összerak egy új páncélt – felelte Ash, majd Santosra és Tavaresre mutatva megkérdezte: – Meg tudod állítani őket? Ezúttal nem kell finomkodni. Próbálkozz bármivel, amivel csak tudsz! Mondd a nőnek, hogy félsz! Mondd neki, hogy barátok vagytok!

– Claudia nem fogja megtagadni a parancsot. Akármit mondok neki, csak bajba keverem.

– Inkább ő, mint mi.

– Ha zavarba hozom, csinálni fog valamit, hogy bizonyítson, például kilövi a kameráinkat. És azzal nyíltan kimutatják a szándékaikat.

– Vonnie, nekem pont erre van szükségem. Ha be akarnak jönni, nem engedhetem be őket harc nélkül.

– Hadd színleljék azt, hogy megjavítják a zsilipet! Nyerünk néhány percet.

– Koebsch ennyi idő alatt nem hall a Föld felől. Ribeiro sem.

Santos és Tavares száz méterre jártak a 01-es modultól. Menet közben elsiettek több ESA-csavargó és figyelőállomás mellett, amelyek egyike sem működött.

– Egyáltalán, vannak még mecháink? – kérdezte Vonnie.

– A felszínen egy sincs. A jégben lévők többsége működőképes, de ha kimásznak, belesétálnak az SzVP-kbe.

– Mi van a leszállóegységekkel? Értünk tudnak jönni?

– A navigáció volt az első, ami elszállt. Ben úgy gondolja, hogy képes manuálisan elvezetni a gépet, de nincs rá kiképezve – felelte Ash, aztán a hangját lefojtva hozzátette: – Koebschnek hagynia kellett volna egy pilótát a 04-esben.

Henri a 05-ösben volt Harmeettel és O’Neallel. A 04-esben Ben és Dawson tartózkodtak.

– Koebschnek itt van szüksége rád – válaszolta Vonnie, noha egyetértett Ashsel. Koebsch talán nem érzékelte, mennyire komoly a támadás, amikor parancsba adta neki, hogy csatlakozzon hozzá, mindenesetre hibát követett el azzal, hogy az összes pilótáját összegyűjtötte a 01-es modulban.

Vonnie tudta, hogy ő a férfi gyenge pontja. Egy királynak minden figuráját mozgatnia kellett a táblán. Nem óvhatta a kedvenceit.

Santos és Tavares odaértek a zsiliphez. Lerakták a konténereket, és Santos adóvevőn hívta Asht.

– Erősítse meg, hogy a belső ajtó zárva van! – kérte határozottan. – Megvizsgáljuk a külső ajtót.

– Várjanak, kérem! Van egy kis gondunk a belső zárófedéllel a készenléti kabinban – felelte Ash, majd elnémította a sávot, és kifakadt: – Annyira gyűlölöm ezt a kibaszott udvarias táncot! Szívesebben alkudoznék a naphalakkal. Egyik se normális, de róluk legalább tudom, hogy megennének, ha megtehetnék.

– A naphalak... – suttogta Vonnie, és Ash képernyőjét megérintve kinagyított öt ablakot.

A telep legnagyobb csoportjai szétszóródtak. A felderítők és a mátriárkák többsége távolodott. Lefelé tartottak az üregrendszerben, míg a vad hímek nyolcas és tizenkettes csoportokban rohangáltak a felszín alatt. Immár nem hallhatták, hogy mi történik a 01-es modulban, de mielőtt Vonnie belépett a zsilipbe, még figyelték az érzelmi állapotát. És most éberen hallgatták Santost és Tavarest.

A Fiatal Mátriárkáért visítoztak.

– A naphalak megbéníthatják Santost – javasolta Vonnie. – Ha megnyitják a jeget, meghalnak, de leránthatják a hadnagyot. Némi szerencsével csak pár hímet veszítünk el.

– Te jó isten! – dörmögte komoran Ash, bár a tekintetén látszott, hogy helyesli az ötletet. – De megváltoztál!

Én ugyan nem – gondolta Vonnie. – Ha leszállunk az Ión, és tartjuk az ottani pozíciónkat, a brazilok el fognak felejteni minden alkut, amit Kínával kötöttek. Minden leáll. Újra patthelyzet lesz..

Ash azt hitte róla, hogy a naphalak érdekei elé helyezi a csapata érdekeit, míg Vonnie azt gondolta, hogy úgy viselkedik, mint egy mátriárka.

Ez a túlélés. A törzset szolgálja.

Kapcsolatba lépett a hasonmásokkal, noha minden adás veszélyekkel járt. Az SzVP-k úgy borultak rá a táborra, mint egy láthatatlan árhullám, kódokat csatoltak mindenhez, amit hallottak, ezért Vonnie a legszükségesebb szavakra redukálta az üzenetét. A naphalaknak soha nem is kellett több. Hat szót kiabált: a nevét, azt a nevet, amit a naphalak adtak Santosnak, és a gyilkolásra felhívó parancsot.

– Fiatal Mátriárka! Rivális Hím! Öljétek meg!

A hadnagy a páncéljában szinte legyőzhetetlen volt, de a naphalak abban meg tudták akadályozni, hogy betörjön a 01-es modulba. Vonnie szükség esetén elpazarolhatott még néhány életet azért, hogy megállítsa Tavarest.

Vad hímek hulláma áradt végig az üregeken. A sikolyaik üvöltéssé erősödtek. A hang durva volt, elragadtatott és kegyetlen. Santos és Tavares visszariadtak az előttük elterülő jégtől, és úgy lépkedtek, mint aki csupasz lábbal izzó parázson jár.

Az üvöltő hímek négy falkába váltak szét.

Szaggatni kezdték négy alagút falát. A falak hamarosan eldőltek, és a járatok mennyezete leroskadt.

Az egyik falka Santos előtt dolgozott, egy másik mellette. A további kettő a 01-es modulon túl. Santos hátrált, és Tavarest is magával húzta.

A felszín alatt a hímek az omlások körül sürögtek-forogtak. A tömbökből falat emeltek, hogy lezárják az alagutakat, és vizelettel, illetve nyállal fagyasztották össze a jeget. Egy nagyjából tál formájú, zárt részt alakítottak ki a 01-es modul közelében. A hímek többsége ennek falain kívül volt.

Hat hím bent maradt. És ők elkezdtek felfelé ásni. A mennyezet réseit feszegették... egy olyan jégfoltot vettek célba, ami pár méterre volt Tavarestől és Santostól.

Santos előhúzta az oldalfegyverét.

Tavares jelentkezett adóvevőn:

– Von?

A felszín tökéletes pontossággal hasadt szét. A szélesedő repedések Santost üldözték. A hadnagy hősiesen félrelökte Tavarest, hogy megmentse őt. A jég felpúposodott a lába alatt... aztán kirobbant. Jégdarabok kopogtak a 01-es modul oldalán.

A hat hím kirepült a jégből. Porcokkal erősített bőrükön egyetlen nyílás volt, ahol a szörnyű nyomáskülönbség kifejthette a hatását. A testük valósággal kifordult. A gyomraik és tüdőik kitüremkedtek a csőrükön. A levegő és a vér groteszk konfettivé kristályosodott.

Ketten az utolsó erejükkel rácsavarodtak Tavaresre. Fuldokoltak, de a saját belsőségeiken keresztül vagdosták a csőrükkel az őrmester arclemezét.

A másik négy Santosra vetette rá magát. Egyik ráfonódott a combjára és a kezében tartott pisztolyra. A saját vonagló testét egyfajta bilincsnek használva lefogta a férfit – aki így mozdítani se tudta a fegyverét –, mígnem meghalt, és a karjai elernyedtek. A többiek a hadnagy sisakjára tapadtak.

Santos kétrét görnyedve tántorgott, és futni próbált. Majdnem sikerült elmenekülnie, de a hasadékok utolérték. A jég rándult egyet a lába alatt, és egy ütemmel később már zuhant.

Tavares is megindult lefelé, de az utolsó pillanatban kilőtt egy mágneses kapcsot a bal alkarjából. A kapocs a 01-es modulra ragadt, és a vékony sodrony megtartotta az őrmestert.

Ezzel egy időben Ash adatfolyamában megjelentek az elfogott és megfejtett adások írásos változatai.

Tavares Santosnak: URAM!

Santos nyílt sávon: RAJTAM VANNAK! AZ ÖSSZES RÁM...

Tavares a bázisnak: AZ IDEGENEK ELKAPTÁK SANTOST! NEM TUDOM...

Santos nagyot esett, pont a nyakára. A fegyvere eldördült. Egyszer. Kétszer. Aztán leadott egy teljes sorozatot. A vákuumban a fegyver néma volt, de a becsapódó golyók keltette rezgések szétszaladtak a jégben.

Santostól alig két méterre az életben maradt hímek üvöltöttek. Még most is a falakat erősítették. Vaktában lövöldöz, vagy őket próbálja megölni? – gondolta kétségbeesetten Vonnie.

Ribeiro Santosnak: TÜZET SZÜNTESS!

Santos: A PÁNCÉLOMON VANNAK, ÉS...

Ribeiro: TÜZET SZÜNTESS! TÜZET SZÜNTESS! AZ IDEGENEK HALOTTAK, ÉS EGY ELTÉVEDT LÖVEDÉK ELTALÁLHATJA AZ ESA-T.

Santos: A KAROM...

Ribeiro: ŐRMESTER, TUD SEGÍTENI A HADNAGYNAK?

Tavares: IGEN, URAM! LÁTOM ŐT! VISSZA KELL HÚZNOM A KAPCSOMAT! HADNAGY, JÓL VAN?

Santos: KIFICAMÍTOTTÁK A VÁLLAMAT.

Tavares: MÉGIS FEGYVERT RÁNTOTT? URAM, ÖN AKADÁLYOZTA MEG, HOGY ÁRTSANAK NEKEM.

– Gaaa... – hörögte Ash, és a szájához kapta a kezét. – Ha ennél jobban tolja, én elhányom magam.

– Egy sérült csapattárshoz beszél.

– Úgy beszél hozzá, mintha a barátnője lenne. Csicsereg, mint egy édes kis madárka.

Vonnie-nak számítania kellett volna a csípős megjegyzésekre. Ash szigorúan ítélte meg mindenkinek a viselkedését, a magáét leszámítva. Különösen válsághelyzetekben azt akarta, hogy mindenki egységesen viselkedjen, tekintet nélkül az érzelmekre, a nemekre, de különös tekintettel a rangra, még akkor is, ha ő maga úgy viszonyult Koebschhöz, mintha a férfi az apja lett volna. Lázadozott a parancsnok ellen, segített Vonnie-nak, amikor nem tehette volna, aztán lázasan és elvakultan hajtott, hogy jóvátegye a kihágását.

Asht az sem érdekelte, hogy Tavares milyen körülmények között élt azóta, hogy elhagyta a Földet. Számára minden fekete és fehér volt. Még saját magában sem látta a szürkét.

Ezek a gondolatok suhantak át Vonnie elméjén, mialatt Tavares megragadta az oldalfegyverét. Talán rájött, hogy szándékosan küldték ellenük a naphalakat?

Az őrmestert falkák vették körül, összesen harminchat nekivadulva visítozó hím. A jég reszketett az átható rikoltozástól.

Santosnak sikerült átfordulnia úgy, hogy négykézláb álljon. Tavares fentről nézett le a verembe, amelyben a férfi zuhant, és Ash adatfolyamában ismét megjelentek a lefordított adások leiratai:

Tavares: URAM, KI TUDOM HÚZNI A HADNAGYOT, DE IDEGENEK VANNAK MINDENÜTT. SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGEM, HOGY ELJUTTASSAM A GYENGÉLKEDŐBE.

Santos: NINCS SZÜKSÉGEM ORVOSRA.

Ribeiro: MILYEN ÁLLAPOTBAN VAN?

Santos: VÉGRE TUDOM HAJTANI A FELADATOT.

Tavares: LÁTOM A TELEMETRIÁJÁT, URAM. A FORGATÓGYŰRŰJE BEHORPADT, TALÁN EL IS TÖRT.

Ribeiro: HADNAGY, FÉL KARRAL NEM VESSSZÜK HASZNÁT. ŐRMESTER, BESZÉLEK AZ ESA PARANCSNOKÁVAL. LEFÚJJUK A KÜLDETÉST. TÉRJENEK VISSZA A BÁZISRA!

Tavares: ÉRTETTEM, URAM.

Ribeiro frekvenciát váltott, és ismét megszólalt:

– ESA 01, figyelik az embereimet?

– Igen, uram. Jól vannak? – felelte Ash. – A mecháink működésképtelenek. Kibertámadás zajlik ellenünk, és nem áll módunkban segíteni. – Sikerült úgy beszélni, hogy ijedtnek tűnjön, bár a szeme fényesen csillogott. Elnémította a sávot, és suttogva megkérdezte: – Láttátok Santost, amikor fejre esett? Az gyönyörű volt.

Vonnie a halott hímeket bámulta.

– A hadnagyomnak orvosi ellátás kell – felelte Ribeiro.

Ash nem tudott ellenállni a kísértésnek, és kicsit megszurkálta a férfit.

– Mi lesz a zsilipünkkel, ezredes? Ha önök nem végzik el a munkát, a személyzetünk a modulban ragad.

– Vonderach mindenki másnál jobban ismeri az idegen lényeket. Mondja meg nekik, hogy álljanak le! Az embereim nem fognak visszatérni a moduljukhoz, amíg nem garantálják a biztonságukat.

– Ezredes úr, nem tudom elmagyarázni, hogy mi történt, de az nyilvánvaló, hogy bajban vagyunk. A naphalak nem hallják a kiberhadviselést. Valószínűleg nem értik, hogy a maga katonái miért közelednek felé. Von mátriárka. Ön is látta, mire képesek, hogy védjék őt. Próbál beszélni velük, de a hálózatunk elszállt.

Odakint Tavares ledobott egy sodronyt Santosnak. A férfi kimászott, közben nyögött és káromkodott, majd megjegyezte:

– Krisztusom... a halottak tovább mozognak.

A 01-es modul közelében álltak, a fegyverüket a kezükben tartva, és radarral, illetve infravörössel figyelték a naphalak gyűrűjét.

– Ezredes úr? – kérdezte Tavares.

– Vonderach használhatja két mechánkat – közölte az ezredes Ashsel. – Beszéljen a naphalakkal! Meg kell engedniük, hogy az embereim biztonságos helyre menjenek.

– Maradjon vételen! – kérte Ash, azzal lenémította a sávot, és derűsen mosolyogva beszélt tovább. – Milyen tökfej ez! Ronggyá fertőzöm a mecháit, amint hozzáférést ad.

– A hasonmásaink a jégben rendben vannak – mondta Vonnie. – Nincs szükségünk az FNEE mecháira.

– Ne butáskodj! Ribeiro nem tudja, hogy képesek vagyunk-e irányítani a gépeinket vagy nem. Hadd adjon csak hozzáférést!

– Hallani fogja azt, amit a naphalakkal beszélünk. Ash, én mondtam nekik, hogy kövessenek el öngyilkosságot értem. Ha megkérdezik, hogy miért engedjük el Santost, miután megöltem hat hímet, Ribeiro rájön.

– Nagyobb gondunk is van. A KNT már az olyan alapvető rendszereinkbe is beszivárgott, mint a világítás és a kajanyilvántartás. Az adásainkkal át tudok irányítani pár SzVP-t Ribeiro mecháiba úgy, hogy hozzájuk csatolom a saját kémprogramjainkat is.

– Mi lesz a zsilippel? Ha kiütjük a brazilok hálózatát, nem fognak segíteni.

– Tony páncéljával megjavítjuk. A legfontosabb most az, hogy legyűrjük a KNT zavarójeleit. Ha ez nem sikerül, amúgy sem tudunk kimenni. De ha rá tudjuk venni Ribeirót és a Jyväskylät, hogy elvégezze nekünk a munkát, a brazilok talán úgy döntenek, hogy mellettünk maradnak.

Ash egyre gyorsabban és gyorsabban beszélt, mialatt aktiválta a saját EHK-csomagjait és visszajelző-egységeit.

A terve Vonnie gondolkodását tükrözte.

– Jól van, csináld! – felelte Vonnie, azzal megnyitott egy harmadik munkaállomást, és bejelentkezett a csoportsávra.

Henri nem volt adásban, és ez állt Dawsonra és O’Nealre is. Benről dőlt a verejték, mialatt gyors pilótaleckéket vett. Harmeet a naphalakról szóló demográfiai adatokat gyűjtögetett, amit Vonnie bizarrnak talált. Harmeet be akarja fejezni a genetikai programját, mielőtt a hálózat teljesen összeomlik?

Nem mondott semmit Bennek vagy Harmeetnek. Az FNEE mecháira kellett összpontosítani, mert a vad hímekkel való tárgyalás olyasminek ígérkezett, mintha kardokkal akart volna zsonglőrködni – szétvághatták őt.

Pillanatnyilag valamennyien színlelhetjük azt, hogy az FNEE nem tervezte megszállni a modulunkat, én pedig nem ártottam Santosnak.

De ha a hímek lebuktatnak...