3

A JUPITER nevezetű gázóriás majdnem elég nagy volt ahhoz, hogy felgyúljon és törpecsillag legyen. Egy miniatűr naprendszert alakított ki magának. Hetvenegy holdja volt, valamint három gyűrűje, ami kivetődések és ütközések során keletkezett maradványokból állt. A kísérői java részben kóborló, halott kődarabok voltak, amik az űrből érkeztek, de a négy legnagyobb holdja a Nap körül keringő bolygókra hasonlított.

Ezek akkorák voltak, mint a Merkúr. A Földhöz hasonlóan a belsejükben olvadt mag rejtőzött, továbbá volt vizük és különös atmoszférájuk.

Sajnálatos módon ezek a Jupiter zsúfolt belső rendszeréhez tartoztak. Az Ió, az Europa, a Ganümédész és a Kallisztó megkínzott nővérekként keringtek apjuk körül.

A Jupiter gyűrűi java részben a füstnél is finomabb részecskékből álltak, továbbá a gyűrűk instabilak voltak, és hatalmas pornyúlványokat bocsátottak ki. A holdakat évmilliók óta porszemcsék koptatták, és folyton ezernyi aszteroida keresztezte az útvonalukat. Kráterek borították őket, ami alól egyetlen kivétel akadt: az Europa. A sós vizes óceánja teljesen elnyelte ezt a holdat, és eltüntette a meteortalálatok nyomán keletkezett sebeket.

A mínusz 162°C hőmérséklet mellett az Europa felszíni jégtakarójának vastagsága helyenként elérte a húsz kilométert. A jég lassan sodródott az egyenlítő mentén, örvénylett a pólusoknál, alábukott, emelkedett, átfordult. Ezzel egy időben az orbitális erők vulkáni tevékenységet idéztek elő az olvadt magban. A láva és a gázok puha foltokat és olvadékvizeket hoztak létre. A kisebb meteortalálatok nyomai gyorsan eltűntek. A nagyobb becsapódó kődarabok áradásokat okoztak.

Az Europát gerincek, repedések és mélyedések borították, de a többi holdhoz képest simának lehetett mondani. A Földhöz hasonlóan volt időjárása, és működött rajta az erózió, jóllehet a jégen belüli barlangrendszerekben különféle időjárási rendszerek uralkodtak. Igazi viharok csak az óceánjában tomboltak, amelyet a földi szondák még sosem értek el.

Egyetlen ember vagy mecha sem jutott mélyebbre négy kilométernél. A jég túlságosan álnoknak bizonyult, és a naphalakat egyelőre nem sikerült kiismerni.

Azért tervezték meg és rakták össze a 07-es almodult, mert azok a kísérletek, amelyek keretében megpróbáltak a felszín fölé csalogatni egy nagykövetet, rendre kudarcot vallottak. Az ESA csapata már előtte elköltöztette az FNEE-vel – a brazil Força Nacional de Exploração de Espaçóval – közös tábort, így öt kilométernél is kisebb távolság választotta el a naphalak kolóniájától. Leraktak néhány szenzort a régi tábor alatti hasadékban, aztán alig egyetlen nap kellett ahhoz, hogy mindent átvigyenek az új helyre, olyan kevés felszereléssel rendelkeztek.

Az új tábor kiépítése több időbe telt. A mechákat bevetve az ESA felderített több üregrendszert. Tizenkét nap kellett, hogy nyomástartó sátrakkal lezárják a jeget, ássanak, leeresszék és rögzítsék a 07-est a hozzá tartozó közlekedő- és szállítócsövekkel, majd újra felépítsék a jeget. Miután ezzel végeztek, még kilenc napot és százkilónyi ennivalót áldoztak arra, hogy a Tomhoz hasonló felderítőket visszacsalogassák a környékre.

Ahogyan arra számítani lehetett, az ásómechák hangja minden rovart és naphalat elűzött egy három köbkilométernyi jégszeletből. A biológusok állították, hogy még a helyi gombák is spórákat bocsátottak ki, mintha menekülni akarnának, amikor rengéseket éltek át, vagy a környezetükben jelentősen leesett a légköri nyomás. Az ESA ezért nem ásott Tom otthonának közelében, azon a részletesen feltérképezett környéken. A törzs vagy elmenekült, vagy háborút kezdett volna. Az Europa lakói jobban féltek a felszíni lékektől, mint a lenti gejzírektől vagy lávaömlésektől. A tüzet és az áradásokat túl lehetett élni. Az űr vákuuma a szó szoros értelmében elpusztította a világukat.

A naphalak sosem képzelték el, hogy mi van a jégen túl. A kíváncsiságuk teljes hiánya miatt a Földön sokan kételkedtek abban, hogy valóban intelligensek. Az embereket egész egyszerűen egy másik létformának tekintették. Évezredeken át különféle bizarr teremtményekkel találkoztak a jégben kialakult mini ökológiai rendszerekben. Számukra minden ennivaló volt. Hiába nem ismerték a fémeket és az elektronikus eszközöket, ez sem akadályozta meg őket abban, hogy támadjanak.

Később felsőbbrendű lényeknek fogták fel a mechákat. Mi több, Tom csak azután adta meg Vonnie-nak azt a tiszteletet, amit a mátriárkái felé tanúsított, miután a mechák megmutatták, hogy engedelmeskednek neki.

A naphalak ismerték és értették a gazda-szolga viszonyokat. Az egymás ellen vívott háborúk során foglyokat ejtettek – de mialatt sokat megöltek és megettek, másokat befogadtak a törzsbe tenyészpárnak. Némelyik idővel mátriárka lett.

A naphalak legfontosabb tulajdonsága az állandó harcra való hajlandóság volt, az alkalmazkodóképesség csak a második lehetett.

Tom törzse, a felső klán nyolc-hat egyezményt kötött az ESA-val. A naphalak forrásokra szorultak. Az ESA kutatóinak szövetségesek kellettek, akik mesélnek az Europa történelméről, közvetítők, akik bemutatják őket más törzseknek, és úti kalauzok, akik levezetik őket a mélyebben lévő üregrendszerekbe.

Vonnie hitt abban, hogy jelentős lépéseket tettek. De vajon eleget haladtak? A földi vezetők kezdtek nyugtalankodni. A küldetés költségei a csillagokig értek – és szinte még csak most kezdték el a munkát. A béke megszilárdítása és az Europa felderítése óriási feladatnak ígérkezett, és a végét nem lehetett látni.

A helyzetet tovább bonyolította az a tény, hogy az emberiség sem volt egységesebb a naphalaknál. Az ESA gépein felül amerikai, brazil és kínai mechák járták be a jég alatti régiókat, és a céljaik között nem szerepelt sem a segítségnyújtás, sem a tiszta tudomány támogatása. A földi csapatok elektronikus támadásokat indítottak egymás ellen, mialatt azért manővereztek, hogy jobb helyzetbe kerüljenek, illetve, hogy politikai haszonra tegyenek szert. A brazil mechák három törzzsel ütköztek meg, mialatt élő példányokat próbáltak begyűjteni, mígnem a naphalak megnyitottak egy vulkanikus forrást, ami úgy söpört el mindent a környéken, mint egy atombomba robbanása.

Az eredmény több száz halott naphal és két emberi áldozat lett. Vonnie tudta, hogy újra megtörténhet. Az ESA és a felső klán nyolc-hat közötti ígéretek ugyanolyan törékenyek voltak, mint maga a jég.