7

– KOEBSCH, szükségem van az állomásomra! – kiáltotta Vonnie.

– Rendben, mehetsz – felelte a parancsnok.

Vonnie a saját helyéhez futott, ahol mostanra Koebsch helyreállította a teljes körű hozzáférést. A többieket a naphalak követése kötötte le. Vonnie gyorsan átnézte az adatfolyamot, hogy megkeresse Harmeetet, és a 01-es modulban talált rá.

Helyes. Már nincs egyedül. Nem hiszem, hogy a naphalak támadni fognak, de ha mégis...

Dawson időközben összeszedte magát, és visszatért régi önmagához. Gőgösen felszegte az állát, és odaszólt Vonnie-nak:

– Akkor most lesétálsz arra a saját kis randevúhelyedre, hogy találkozz velük?

Vonnie farkasvigyort villantott a férfira, és remélte, hogy az átkozott alak nem látja, mennyire lüktet az ér a nyakában.

– Ez remek ötlet – mondta lelkesedést színlelve.

– Senki sem hagyja el az állomáshelyét! – csapott le azonnal Koebsch.

Ash feltűnő mozdulatokkal belekezdett egy újabb, felszállás előtti ellenőrzésbe a 04-esen, és megkérdezte:

– Mik a parancsai, uram?

– A parancsok változatlanok – felelte határozottan Koebsch. – Készenlét, és semmi több!

– Uram, ez nem ugyanaz a törzs – válaszolta Ash.

– Igaza van – erősítette meg Ben, és kirakott egy új elemzést a csoportsávra. – Több naphalat számolok, mint korábban. Negyven. Ötven. Hetven.

– Találtak egy másik csoportot – mormolta Vonnie.

– Erősítést találtak – javította ki Dawson.

– Mi kértük tőlük, hogy mutassanak be minket más törzseknek. Mi van, ha azt tették, amire kértük őket? – vetette fel Vonnie, de a szívverése egyre gyorsult, és érzékelte, hogy a barátai is egyre feszültebbek.

– Két csapatra válva mozognak, mindkettőt kétféle méretű naphalak alkotják – jelentette Ash. – Az első tizenhat fős, a második ötvennyolc. Távolság 3,1 kilométer. Az első csapat gyorsan mozog. A mérés szerint harminc kilométeres sebességgel. Ha tartják ezt az iramot, a járatok kanyarulatait is figyelembe véve, öt perc múlva elérik az FNEE ásóit. Ész nélkül futnak.

– A rohamsebességükkel mozognak – tette hozzá Dawson. – Ez támadó szándékra utal. Meg akarnak lepni minket. Koebsch, robbantanunk kell!

– Nézzétek meg, hol vannak az ásók! – kiáltotta Vonnie.

– A bombák túl közel vannak, Dawson – magyarázott Ben. – Nyisd ki a szemed! Ha robbantunk, mi is kapunk belőle.

– Egyetértek – közölte Ribeiro. – Koebsch parancsnok, egyetlen robbanófej a megoldás. A négyes számú. Az van a legmélyebben és legészakabbra. Megállítja a támadást, és eltereli a naphalakat.

– És mi lesz velünk? – kérdezte Koebsch.

– Mérsékelt erejű rengések – felelte Ribeiro. – A számításaim szerint a túlélési esélyünk kilencvennyolc százalék.

– Ez túl optimista – dörmögte Ben.

– A legsúlyosabb károk a tábor északi határán várhatóak – folytatta Ribeiro. – Az FNEE moduljai vannak a legnagyobb veszélyben. A tisztjeim vállalják a kockázatot.

– Koebsch, hibásak az ezredes úr számításai – szólt közbe Ben. – Azon a területen kevés az üreg. Nincs sok nyitott tér, ami tompítaná a lökéshullámot. A legkisebb ellenállás útja felfelé van. Fel fogja tépni a felszínt, mielőtt óriási omlást okoz. Ha a szétrepülő darabok nem ölnek meg minket, akkor az omlások biztosan.

– A számításaim pontosak – állította Ribeiro.

Koebsch privát szűrő mögé rejtőzve kiabált a proxykkal. A hirtelen beálló csendben Harmeet bejelentkezett a csoportsávra. A 01-es modulban tartózkodott. Fekete hajfürtjei verejtéktől nedvesen tapadtak a homlokára, de a szeme tiszta volt. Ha rettegett is, mialatt az előbb átrohant a táboron, mostanra teljesen megnyugodott.

A maga higgadt, békés módján beszélt a személyzethez:

– Súlyos felelőtlenség lenne megölni a naphalakat, mielőtt megtudnánk, hogy mit akarnak. Mindenesetre, közvetlenül nem árthatnak nekünk. Ha áttörnék a felszínt, a vákuum végezne velük.

– Felmászhatnak a 07-esből a 06-osba – vitatkozott Dawson. – Beözönlenek ide, mint egy...

– A fedelek zárva vannak – szólt közbe megvető hangon Ben.

– Áttörhetik a közlekedőcsöveket.

– Tíz milliméter vastag acél, a tetején egy újabb zárólemezzel, plusz a zsilipajtó.

Dawson azonban nem hallgatott Benre. Toporgott, és hátrafordulva a folyosóra pillantott, mintha hangokat hallott volna onnan.

– Koebsch, csinálj valamit! – követelte éles hangon.

– A helyes választás az, ha várunk, és meglátjuk, mit csinálnak – mondta Harmeet békésen, mi több, anyáskodó hanghordozással.

– A naphalak előőrse két perc múlva elhalad az FNEE-ásók és a robbanótölteteink mellett – jelentette Ash, és az ő hangja is idegességről tanúskodott, akárcsak Dawsoné.

– Koebsch, vannak más lehetőségeink – mondta Vonnie.

– Evakuálnunk kell!

– Lamra gondolok – tette hozzá Vonnie.

– Miből gondolod...

– Hívjuk Lamot! Most rögtön!

– Hetek óta nem hallottunk felőle – tiltakozott Ash, mialatt Koebsch kikapcsolta a privát szűrőt.

– Ribeiro ezredes, önöknek van a legtöbb szenzoruk az északi határon – mondta ekkor. – Kérem, továbbítsák az adásunkat a 114-es szondának, és erősítsék fel a jelet, amennyire lehet! Ash, azonnal kérem a 114-es EH-kódjait, amiket te raktál össze!

– Uram, száz másodpercünk van, hogy elcsípjük – felelte Ash.

– Vettem. Küldd az EH-kódokat!

– Máris, uram.

– Ribeiro ezredes, helyzetjelentést kérek!

Ribeiro ekkor végre megmutatott valamit az érzéseiből. Felháborodás érződött a hangjából, mialatt válaszolt.

– Természetesen továbbítjuk a kódokat, a maximális jelerősséggel!

– Kilencven másodperc – közölte Ash.

Vonnie úgy érezte, az idő szinte vánszorog. Visszatartotta a lélegzetét, és a képernyőket figyelte. Azt akarta látni, hogy egy új mecha jelenik meg a hálózaton – pontosabban egy régi mecha.

A 114-es szonda tizenegy órával azután tűnt el, hogy az ESA egyezséget kötött a felső klán nyolc-hattal. Ám az eltűnése előtt fontos szerepet játszott abban, hogy a két faj megegyezett. Felvételeket készített a naphalakról, mialatt azok azt hitték, hogy nem figyelik őket. Feltérképezte az otthonukat, a vadászterületeiket, és a felségterületük, illetve a szomszéd törzs territóriuma közötti semleges zónákat.

A 114-es szonda értelmes lény volt. Magában hordozta egy Cso Lam nevű kínai űrhajós memóriafájljait, jóllehet a tudata széthullott, aztán megjavította, megint széthullott, és ismét megjavította úgy, hogy nem állt a rendelkezésére elegendő memória a fagyott égbolt sötétjében.

Az eredetileg II-es szintű intelligencia számos kognitív eleme I-es szintűre javult, miután Vonnie javítókódokat adott neki. A naphalakhoz hasonlóan Lam képes volt zökkenőmentes mentális ugrásokra, más tekintetben, mint például a küldetés iránti lojalitás, egy IV-es intelligencia szintjén teljesített.

Lam nyilvánvalóan megzavarodott.

Az emberi gondolkodás az emberi testhez, a látáshoz és a fényhez fejlődött ki. Lamot megfosztották mindettől. Nem volt két karja, két lába, feje, szeme, vagy akárcsak szája sem a szó földi értelmében.

A mecha, amelyben élt, a 114-es szonda, egy naphal alakját kapta. Vonnie és más mérnökök tervezték ezeket a hasonmásokat, hogy a törzs közelébe férkőzzenek. Minden szondának volt egy aluötvözet váza, amit szintetikus bőrrel burkoltak be. A karok alján pedicelláriák sorakoztak, ezenfelül a gépezetek működőképes csőrt kaptak, műkopoltyút, nemi szervi hasítékot, valamint rendelkeztek csekély mennyiségű nyál- és vértartalékkal.

Ebben az új testben mesterséges tüdők is működtek. Lam meggyőzően tudott ki- és belélegezni. Erősebb volt bármelyik naphalnál, és tíz kilóval többet nyomott, mint egy azonos méretű hím, mivel számos fém alkotóelemet tartalmazott, többek között minierőművet, szonárt, röntgent és adat/kommunikációs egységet. Rejtett érzékszervei és rendkívüli ereje jóvoltából kiváló vadász lett. A naphalak nagyra értékelték ezeket a tulajdonságokat, viszont Lam nem tudott feromonokat vagy spermát produkálni, emiatt a mátriárkák kezdetben deviánsnak tekintették.

Immár három hete nem lépett kapcsolatba az ESA-val. A csapat tagjai úgy gondolták, hogy elcsavargott valahová, vagy megsemmisült, mivel az eltűnése idején a többi szonda elpusztult. Aztán a Tommal folytatott beszélgetések közben Vonnie megtudta, hogy Lam még a törzzsel van.

A hallgatása jobban nyugtalanította Vonnie-t, mint az a gondolat, hogy Lamot szétzúzta egy sziklaomlás, vagy darabokra tépték egy összecsapás során. Mit művel odalent? Hogyan képes figyelmen kívül hagyni a fenti rádióadásokat? Ő kérte a naphalakat, hogy semmisítsék meg a többi szondát?

Amilyen gyakran csak lehetett, nyomon követték Lamot. Sokat segített, hogy a teste hatvan százaléka fémből készült, de a műszerek nem mindig láttak át a sziklaszigeteken vagy a tengereken – és amikor végre sikerült tanulmányozni, úgy viselkedett, mint egy naphal.

Úgy tűnt, visszakerült abba a harcias állapotba, mint amiben akkor volt, amikor először csatlakozott a törzshöz. Tom úgy írta le Lamot, hogy mostanra vezér lett belőle, a mátriárkák kedvenc társa, jóllehet a terméketlensége továbbra is hátráltatta abban, hogy még feljebb kerüljön a társadalmi szerkezetben.

Máskülönben a mesterséges természete jót tett a tekintélyének. Amikor megmutatta a naphalaknak, hogy emberi gyártmány, lenyúzta a bőrt az egyik karjáról, és közszemlére tette aluötvözet vázát. Ennek a karjának a tövénél a bőre jókora, ronda heget képezve gyógyult be. Tom dalokat zengett a csodás tapintásáról és ízéről.

Lam fémkarja a hatalom jelképe lett az alacsonyabb rendű hímek számára, és kihívást jelentett a mátriárkáknak. Behódolt nekik, támogatta őket a vezetői szerepükben, de nem bíztak meg benne maradéktalanul.

Lam volt az ESA mozaikjának utolsó darabja. Amikor a törzs elmenekült, Vonnie miatta akart beszélni Tavares őrmesterrel. Mialatt a naphalak elhaladtak az FNEE reléi alatt, Vonnie azt remélte, hogy sikerül elcsípni Lamot egy szolgaadással. Egy rövid hatótávolságú sugár talán aktiválta volna az adat/kommunikációs rendszerét, amit kikapcsolt, amikor hátat fordított mindennek, ami a felszín felett volt.

Hajlandó segíteni nekünk? – tépelődött Vonnie. – Egyáltalán, képes rá?

– Uram, nincs válasz az EH-kódjainkra – jelentette Ash. – Ötven másodperc múlva elhaladnak az ásók mellett.

– Készüljetek fel az evakuálásra! – rendelkezett Koebsch.

– Várjatok! – szólalt meg O’Neal, és új szimulációt rakott ki a csoportsávra. – Sikerült megkülönböztetni őket a szonárjeleik alapján. A legtöbb naphal a nagyobb fajtához tartozik.

Vonnie tágra nyitotta a szemét döbbenetében, és megkérdezte:

– Üldözik a kisebbeket?

– Teljesen biztos, hogy nem – felelte O’Neal. – A két fajta egyedei össze vannak keveredve. Vannak nagyobb és kisebb naphalak az előőrsben és a főcsapatban is.

– Megerősítem Ash adatát – tette hozzá Ben. – Tizenhat elöl, ötvennyolc hátul. Lam az előőrsben van.

Megvilágított egy alakot a naphalak között, egy sűrű fémjelet, ami különbözött a többi, hús-vér testtől. A fémalak a többi között ugrált és rohant, mialatt az egész csapat úgy száguldott át az üregeken, mint egy haragos felhő.

– Mindkét csapat egyedei harapdálják és csapkodják egymást, de az erőszak általános – jelentette Ben. – Mindannyian csinálják.

– Ez meg mi a fenét jelent? – dörmögte Koebsch.

– Felszítják egymásban a dühöt a támadáshoz – felelte Dawson.

– Nem, nem erről van szó – tiltakozott a fejét rázva Vonnie. – Ugyanezt a kötődést kialakító rituálét láttuk, amikor a felső klán négy-kettő összeolvadt a nyolc-hattal. Egy törzs lettek. Az elöl haladó naphalak a felderítők. A főcsapat harcosokból és mátriárkákból áll.

– A két külön fajta nem fog együttműködni – állította Dawson. – Természetes ellenségek.

– Le tudod fordítani a kiáltásaikat? – kérdezte Vonnie.

– Nem egyértelműek – válaszolta O’Neal. – Agresszió. Hódítás. Figyelmeztetik a többi naphalat, hogy ne álljanak az útjukba.

– Mindig fenyegetik a többi naphalat.

– Öt másodperc múlva a robbanófejeknél lesznek – közölte Ash, aztán hamarosan jelezte, hogy lejárt az idő.

– Élesítem a négyes számú robbanótöltetet – jelentette Ribeiro.

Vonnie kiabálni kezdett:

– Koebsch, ne hagyd, hogy robbantson! Mi kértük a felső klán nyolc-hatost, hogy hozzanak össze minket más naphalakkal!

– Töltetek élesek – jelentette be Koebsch. – Nem robbantunk.

– Uram... adást veszek – jelentette vonakodva Ash. – Kódolt... Von azonosítóját tartalmazza.

– Ez Lam. Csak ő lehet.

– Válaszolj neki! – parancsolta Koebsch.

– Értettem, uram – felelte Ash. – A naphalak túlmentek az FNEE ásóin, uram. Új visszaszámolást kezdek. Két perc múlva elérik a táborunk alatti üregeket.

Koebschöt teljesen lefoglalták a proxykkal, valamint a Ribeiróval zárt sávon folytatott beszélgetések, de még így is megkérdezte:

– Mit tehetek?

– Máris küldöm az EH-kódokat – közölte Ash. – Von azonosítóját használom, és úgy rendezem a mechákat, hogy széles sávot fedjenek le. Lam tisztán fog hallani minket.

– Miért nem kapunk választ?

– Azt nem tudom. Kilencven másodperc.

– Lehet, hogy megsérült – találgatott Vonnie, míg Ben jelentette:

– Az előőrs kettévált.

– A 07-es almodul felé tartanak! – kiabálta Dawson.

– Megerősítem – mondta Ash. – Nyolcan a tábor felé haladnak, nyolcan a 07-es almodul irányába. Érkezés nyolcvan másodperc múlva.

Miközben a naphalak vízszintesen száguldottak a jég hasadékaiban, Dawson ordibálni kezdett:

– Lam elég erős ahhoz, hogy feltépje a közlekedőalagút falát! Te jó isten... Koebsch! Robbantsunk!

– Azokkal a bombákkal most már nem megyünk semmire – felelte higgadtan Ben.

– Harcba küldhetjük a mechákat – mondta Ribeiro. – Kevesebben lesznek, mint a naphalak, de ha azok nekik esnek, azt megkeserülik.

– Csinálja! Védjen meg minket! – kiabálta Dawson.

Koebschre irtózatos nyomás nehezedett.

Harcba küldi a mechákat, vagy kiadja a parancsot az evakuálásra? – töprengett idegesen Vonnie. Az adrenalin forrón áradt végig az erein, és olyan erősen mélyesztette a fogait az alsó ajkába, hogy sikerült vért fakasztania belőle. A fájdalomra alig felfigyelve lapozgatott a szimulációk között, hogy bizonyítékot találjon a törzs szándékaira. De elkésett. Koebsch biccentett Ribeirónak, és megszólalt:

– Ha Lam mellettünk állna, már válaszolt volna. Utasítsa a mechákat, hogy...

– Uram, kódolatlan adást veszek – szólt közbe Ash.

Vonnie nem tudta biztosan, hogy mire számít. Egy naphal elnyújtott, magas frekvenciájú visítására? Zavaros adatokra? Koebsch felvértezte a hálózatot, hogy az képes legyen kivédeni egy ellenséges MI támadását. Mindenesetre, amikor Ash megnyomott egy gombot a képernyőjén, egy angolul beszélő férfi higgadt hangját hallották.

– Itt Cso Lam, az egytől nyolcig terjedő sávokon. Érzem a radarotokat, vagyis meggyőződtetek róla, hogy a törzzsel vagyok. Hadd beszéljek Vonnal!

– Ash, mondd neki, hogy Vonnie vagy! – parancsolta Koebsch. – És kérdezd meg, hogy mit csinálnak!

– Én is beszélhetek vele – ajánlotta Vonnie.

– Nem. A mi modulunk eszközei jobbak – felelte Koebsch, és intett Ashnek, hogy vágjon bele.

– Lam, itt Von – mondta Ash, egy elektronikus maszkot használva, ami letompította a hangját. Valóban úgy beszélt, mint Vonnie, amikor megkérdezte: – Megtámadtok minket? Mi a törzs célja?

Lam természetellenesen nyugodtan felelt, viszont amit mondott, annak nem volt semmi értelme:

– Karácsony kagylóhéj mi van ha zene nő.

A csoportsávon az emberek meglepetten néztek össze.

– Hibásan működik – állapította meg aztán Koebsch.

– A naphalak mindjárt itt lesznek! – kiabálta Dawson.

– Próbáld újra! – parancsolta Koebsch. – Amikor válaszol, brutális erejű felülírást akarok. Talán ellenük tudjuk fordítani Lamot, ha szükség lesz rá. Csapj le rá mindennel, amink van!

– Igenis, uram – hadarta Ash. – Lam, itt Von. Veszed az adást? Kérlek, válaszolj!

Lam nem felelt.

– Lam, hallasz engem? – kérdezte Ash, majd a homlokát ráncolva Koebschre nézett. – Uram, továbbra sem reagál.

– A radar azt mutatja, hogy a többi naphal között ugrál, és különleges alakzatban mozgatja a karját – jelentette O’Neal. – Néhányan ismétlik. Mindjárt meglesz a fordítás.

– Mondd azt, amit tudsz! – rendelkezett Koebsch, és pár pillanattal később O’Neal megjelenítette a töredékes szavak áradatát:

Lam: Négy/Kettő/Négy/Kettő.

Összes naphal: Mi vagyunk <nagy méretet mutatnak>.

Lam: Hangosabb/Közelebb.

Összes naphal: <visítanak> Mi vagyunk a négyek!

– Ezt megint csak hencegés és kegyetlenkedés. Mindig csak a hencegés és a kegyetlenség – dohogott halkan Dawson, egészen addig, amíg Ben ráförmedt:

– Állandóan azt várod, hogy úgy cselekedjenek, mint te. Hát nem megy. Nem úgy gondolkodnak, mint az emberi lények.

– A daluk tele van erőfitogtatással és fenyegetéssel!

– A kétféle naphalak még újak egymásnak – szólt közbe O’Neal. – Még csak most integrálódnak. Ettől sebezhetőek, mint törzs, és jó előre elijesztik az ellenségeiket.

– És mi van, ha mi vagyunk az ellenség? – vetette fel a parancsnoki moduljában álló Ribeiro, és csalódottan nézte a képernyőit. – Az előőrs nyolc tagja már alattunk van. A padlóhoz szegeztek három ásót és egy jeladót.

– Uram, az előőrs többi tagja behatolt a 07-es almodul üregébe – tette hozzá Ash. – Elvesztettünk két relét és egy figyelőállomást. Széttépték őket.

– Ha a naphalak kitörést okoznak... – morogta Dawson.

– Nem fognak – állította Ben.

– Láttunk már olyat, hogy öngyilkosok lettek.

– Néhány hím feláldozta magát, hogy a törzs megmeneküljön – vágott vissza Ben. – Ez a módszerük. De nem fognak rávenni hetven példányt, hogy kilyukasszák a felszínt. Nem érsz meg ennyi életet, öreg!

Vonnie-nak sikerült halvány mosolyra húzni a száját. Ezekben a pillanatokban minden korábbinál jobban becsülte Ben érzéseit és bölcsességét. Szeretett volna beszállni, hogy gúnyolják Dawsont, és csökkentsék a feszültséget, de a figyelmének nagy részét a Lam adásairól készült, sebtében összetákolt elemzések kötötték le. Tudta, hogy mit jelentenek a különös szavak. És aggódott Lam hangneme miatt. Nem úgy beszélt, mint egy magányos emberi lény, vagy egy elfajult mesterséges intelligencia. Mi több, egy naphal tökéletes önbizalmát mutatta.

Koebschnek igaza van – gondolta Vonnie. – Akármennyire szeretnék is mást hinni, Lam veszélyes.

Eddig kétszer dolgozott vele válsághelyzetben, és Lam mindkét alkalommal ravasz ellenfélnek bizonyult. Először meghalt a jégben – az igazi önmaga, a lelkiismeretes férfi, aki szerette az Europát a titkai miatt.

Vonnie akkor a memóriafájlokat felhasználva feltámasztotta Lam személyiségét és intelligenciáját. Az arcára kapott sebek miatt gyakorlatilag megvakult, és szüksége volt egy MI-re, ami átvezeti a hasadékokon és üregeken. Sajnálatos módon, Lam megpróbálta átvenni az ellenőrzést a páncélja felett, és inkább úgy viselkedett, mint egy vírus, semmint egy igazi mesterséges intelligencia. Vonnie egyszerre vívott véres csatákat a naphalakkal, és csendes összecsapásokat annak érdekében, hogy túljárjon Lam eszén.

Végül győzött, sikerült helyreállítania a férfi tudatának egy tekintélyes részét. Lam megmentette az életét, de később Koebsch parancsot adott az MI törlésére. Ha az ESA-t rajtakapták volna, hogy egy kínai asztronauta szellemét használja, a botrány új politikai válságot hozott volna, vagy katonai erőfitogtatást az Europán.

Túl sokszor vagyunk ellenségek – kesergett magában Vonnie, mialatt befejezte az adatelemzést. – Lam jó barát volt. És ma már nem emberi lény. Nem tudom, mi lett belőle. Gép? Naphal?

– Koebsch parancsnok, engedélyt kérek, hogy megvédjem a csapatomat – mondta Ribeiro. – Az előőrs megsemmisítette a mecháinkat. Jelenleg a jeget kaparják.

– Ugyanezt látjuk a 07-es almodul körül – fűzte hozzá Dawson. – A legtöbb kémünket elintézték! A figyelőállomás megbénult! A naphalak a 07-es mögött ásnak, vagy a közlekedő- és szállítócsövet döngetik!

– A főcsapat hatvan másodperc múlva érkezik – jelentette Ash. – Tizenketten leváltak róla, és a 07-es felé tartanak. A többi a tábor felé mozog. Nagyjából ötvennégy naphal lesz az FNEE lakómoduljai alatt.

Ribeiro átnézett Koebschre a csoportsávon, és megszólalt:

– A tisztjeimnek időre van szükségük, hogy új ásókat és fegyverplatformokat juttassanak a helyszínre. Ha úgy döntünk, hogy védekezünk, cselekednünk kell.

– Kezdjék meg a felkészülést! – felelte Koebsch.

– Álljunk le! – kérte Vonnie. – Hadd beszéljek Lammal!

– Semmi értelme, Von. Nem fog válaszolni.

– Lam nem hülye. Ash hiába használta a maszkot, nem úgy beszélt, mint én. Gyorsabban beszélt, és azt kérdezte, mi a törzs célja, amikor én azt mondtam volna, mit akarnak.

– Gondolod, hogy tudta, Ash volt az?

– Tudta, hogy nem velem beszél. Az a zagyvaság próba volt.

– Egy részét értettem – felelte bólogatva Koebsch. – Christmas, vagyis Karácsony Bauman a csapatod amerikai tagja volt. Ő és Lam akkor haltak meg, amikor Lam megjelölt egy kagylóhéjat a jégben.

– Így igaz. A mi van ha zene nő nekem szól, rám céloz – tette hozzá Vonnie. – Lam gyanakszik, és ezért nem is hibáztatom.

– Itt vannak – jelentette Ash.

Az FNEE/ESA-tábor alatt nyolckarú lények gomolygó hulláma töltötte be az üreget. Egy kisebb, hasonló csapat csatlakozott Lamhoz a 07-es almodul mellett.

– Teljes hangerővel visítanak – jelentette O’Neal. – A csoportok kommunikálnak egymással. Szinkronizálnak. A radar ugyanolyan karjeleket lát minden egyes naphalnál.

– Ez különös – jegyezte meg Harmeet. – A pedicellária- és a karjeleik csak közvetlen közelről észlelhetőek.

– Pedig ezt csinálják – bizonygatta O’Neal. – Ugyanazt az üzenetet látom újra és újra. Négy-kettő, négy-kettő. Krisztusom! Hallgassátok meg a szonárunkat!

Érzem is – gondolta Vonnie.

Rosszindulatú zümmögésnek hallotta a naphalak dalát. A padló rezgett alatta, de még a csontjai is zengtek. A jelenség valósággal megigézte, mígnem Ash megszólalt:

– Úgy néznek ki, mint egy rakás kibaszott kígyó.

Vonnie végignézett a csapat tagjain. Hogy Dawson és Ribeiro szemmel láthatóan undorodtak, azon nem lepődött meg, de Tony nyugtalannak tűnt, ami aggasztó volt. Még Harmeet kerek, anyai arcán is a feszültség jelei mutatkoztak.

A naphalak tomboltak odalent.

– Egyfajta őrületbe hajszolják magukat – vélte O’Neal. – Olyan, mint amikor egy kolónia lakói megerősítik az egymással való kapcsolatukat, de itt új felhangok is vannak.

– Meg kell határoznunk, hogy mindez mit jelent – mondta Koebsch.

– Azt nem tudom – válaszolt O’Neal a karját széttárva. – A megerősítő rituálé fokozatosan erősödik a csúcspontig. De ez a dal, ez a tánc... folyamatosan fenntartják.

– A mecháink elérték a zsilipet – közölte Ribeiro.

– Ne merészeljenek betörni oda! Nehogy elkezdjenek lövöldözni! – hadarta Vonnie, és hozzátette: – Koebsch, beszélni akarok Lammal!

– Hadd csinálja! – mondta Ben. – Ribeiro tévesen értelmezi a viselkedésüket. A naphalak nem akarják lerombolni az üreg falait. Jeladókat és kémeket keresnek, és nem semmisítették meg az FNEE ásóit. Csak megbénították őket. Csak ártottak nekik.

– Ennél többet csináltak – felelte Ash. – Letörték az ásók lábait és szemeit.

– Egy naphal felépülne az efféle sérülésekből, és számukra teljesen normális, hogy durván bánnak az új jövevényekkel – válaszolta Ben. – Szólnunk kellene a mecháinknak, hogy álljanak ellen. A naphalak nem várják senkitől, hogy tétlenül tűrje a verést. Valószínűleg összezavarodtak. Talán dühösek lettek. Párbeszédet akartak.

– Arra várnak, hogy üdvözöljük őket – fűzte hozzá Vonnie.

– Néhányan abbahagyták a sikoltozást – jelentette O’Neal. – Lam a fémkarjával püföli a 07-est. Úgy használja, mint egy dobot. A ritmus egyre gyorsul.

– A zárófedelet döngeti – mondta Ash.

– A francba! – szitkozódott Koebsch, és Vonnie-ra nézett. – Beszélj vele!

Vonnie megnyitott egy nyilvános sávot a képernyőjét, és krákogott egyet. Azt akarta, hogy bátornak, sőt lovagiasnak hasson. Az idegességéből mennyi köszönhető a törzs csontzengető szonárdalának?

– Lam, én vagyok – mondta aztán. – Van idefent pár rendkívül ideges ember, aki alig várja, hogy bevesse a nagyágyút. Mondd el, hogy mi folyik ott!

– Bajonett ölelkeztünk úgy mint ők.

A szavak édesbús érzést ébresztettek fel Vonnie-ban. A legjobb közös élményeikre szeretett volna emlékezni, nem a legrosszabbakra, de osztozott Lam bizalmatlanságában. A kettejük közötti szakadék túl szélesre nyílt. Mi több, nem tudta biztosan, hogy Lam mit üzent az „úgy mint ők” szavakkal, jóllehet más kulcsokat felismert.

– Az előbb Ash beszélt hozzád – felelte –, de most már tényleg én vagyok. – Hogy igazolja magát, elmondta, hogy mit jelentenek a kódszavak: – Mielőtt beléptünk a hasadékba, megöleltelek. Először és utoljára. Aztán a Bajonett vészhelyzeti paranccsal próbáltalak megölni.

– Válts át egyes kódolásra! – kérte azonnal Lam.

– Máris csinálom – ígérte Vonnie. Beütötte az új kódot a képernyőjébe, de Koebsch rászólt:

– Nem engedhetem, hogy leválassza az adásokat. Betörhet az állomásodba.

– Azt akarja biztosítani, hogy mi ne törjünk be az ő rendszerébe – vágott vissza Vonnie. – Máskülönben nem fog beszélni. Mit kockáztatunk? Válassz le engem a csoportsávról! Ha csapda, elveszítünk egy állomást. De ha Lam tud segíteni nekünk, megússzuk a nagyobb bajt.

– Előjelző riasztás a 07-esből – jelentette Ash. – Lam csinál valamit a zárófedél nyomástartó szigetelésével.

– Nagyobb gondunk is van – fűzte hozzá Ben. – A szonárjukkal fizikai befolyást gyakorolnak a jégre. Majdnem olyan, mint egy rengés. Ha nem hagyják abba...

– Repedések az északi határsávban! – kiabálta Ribeiro. – A szenzoraink szivárgást észlelnek!

Kirakott a csoportsávra néhány, radarral és ultraibolya szenzorral készült felvételt. Helyenként hajszálvékony repedések futottak át a jégen. A lenti üregekből szökött a levegő, egyelőre csak néhány molekula másodpercenként, csakhogy a gáz izzóan forró volt a felszínhez képest.

A jég megemelkedett és visszaereszkedett. A keskenyebb hasadékok közül néhány bezárult. Mások tágabbak lettek.

– Krisztusom! – suttogta Koebsch. – Ó, Krisztusom! Von, szólj neki!

Vonnie képernyői elsötétültek, amikor Koebsch levette őt a csoportsávról. A parancsnok egyetlen sávot hagyott nyitva a felügyelőnek, az elektronikus hadviselés MI-nek, ami tachionsebességgel száguldozott a szabotázs és vezérlő programok világában. A felügyelő ellenőrizte a Lammal folytatott kommunikációt, aprólékos gonddal átszitált minden egyes adatot. Módjában állt átalakítani vagy blokkolni Lam jeleit. És támadhatott is, ha szükségesnek ítélte.

Lam az imént azt kérte Vonnie-tól, hogy az egyes kódolást alkalmazza, egy hetekkel ezelőtt elavult eljárást. Az ESA most már egyáltalán nem használta. A titkosítás rendszere naponta, néha óránként változott.

Lehet, hogy ez is trükk? – kérdezte magától Vonnie. – Lamnak elméletileg nincs elég kapacitása ahhoz, hogy átverje a védelmi rendszert, hacsak a számítókapacitása javát nem szentelte egy SzVP összeállításának. Valahányszor az igazi naphalak aludtak, dolgozhatott a programon... de ennyire nem gyűlöl minket, ugye?

A padló megremegett.

– Kapaszkodjatok! – kiabálta Ash.

Vonnie úgy képzelte, hogy a naphalak üvöltenek alattuk. Tökéletesen elterelték az emberek figyelmét, amennyiben Lam végső célja a bosszú volt.

Lam elintézte, hogy beszélhessen vele a saját feltételeinek megfelelően. Ha kibertámadásra készült, most kellett elkezdenie.

– Lam? – mondta halkan Vonnie.