Bevezetés

Mózes nélkül sem a judaizmust, sem a kereszténységet nem lehetne elképzelni: sőt még az iszlám is ezen a hatalmas, magas, félig mitologikus alakon nyugszik. Tízéves korom óta a Biblia olvasója vagyok: olvasom a szépsége és irodalmi varázsa miatt, olvasom a pompás lejtése miatt, olvasom csodás és kíméletlen történeteit. A világ népeiből csak a zsidók írták meg apológia nélkül a történetüket - lejegyezték a legrosszabb pillanatokat, és a legjobbakat is, és minden egyes alkalmat, amikor Mózes törvényeit és parancsolatait megszegték. Olyan istent imádtak, aki a jót megjutalmazza, a rosszat megbünteti.

Álljon itt Mózes bemutatása a Bibliából, Mózes második könyvéből.

„És elméne egy Lévi nemzetségéből való férfiú és Lévi-leányt vőn feleségül. És fogada méhében az asszony és fiat szüle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig."

(A fáraó elrendeli, hogy a zsidók fiúgyermekeit öljék meg.)

„De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s beletéve a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé. Az ő nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?

„És aláméne a Fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt. És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörűle rajta és monda: A héberek gyermekei közül való ez."

bevezetés

„Az ő nénje pedig monda a Fáraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa néked a gyermeket? És a Fáraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját. És monda néki a Fáraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt. És felnevekedék a gyermek, és vivé őt a Fáraó leányához, és fia gyanánt lőn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és monda: Mert a vízből húztam ki őt."

Az Exodusban legközelebb már ezt halljuk Mózesról:

„Lőn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az ő atyjafiaihoz és látá az ő nehéz munkájokat...

Tehát születése pillanatától odáig, amikor agyonüti az egyiptomi felvigyázót, és el kell hagynia Egyiptomot, egyáltalán nem tudunk meg Mózesról semmit: sem a gyermekről, sem az ifjúról, sem a fiatal férfiról.

Távolról sem vagyok bizonyos abban, hogy az ezer évvel később élt rabbik túlzottan sokat tudtak volna az egyiptomi hercegek életéről, de a meséik elbűvölőek, nekem nagy hasznomra váltak, különösen azok, amelyek Dél-Egyiptomról, a Nílusról és Kus földjének misztikus világáról szólnak. Könyvem más részeit teljességgel a képzelet szülte, de igyekeztem a lehető leghitelesebb maradni.

Mikor negyven évvel ezelőtt megírtam ezt a könyvet, megmerítkeztem az egyiptomi történelemben, az ókori egyiptológiában - de hát ennek már négy évtizede. A történet legjavát abból a hatalmas mitológiából merítettem, amelyet a Talmudot író rabbik alkottak - de hogy mindez történelemként mennyit ér, arról sejtelmem sincs.

Történelmi regényeim közül talán ez a munkám a leggazdagabb és legszínesebb. Írás közben elképzeltem a folytatást is, Mózes, a felszabadító történetét, de ezt a tervemet soha nem sikerült megvalósítanom, és most, nyolcvanöt évesen már nem is valószínű, hogy sikerülne.

Úgyhogy itt a könyv az ezredfordulón. Olvassák lassan, ízleljék meg, jöjjenek velem az ősi Egyiptomba, abba a mesés, színes kultúrába, ahol az egyistenhit megszületett, és ahol egy Mózes nevű ember az istenét kereste.

Howard Fast

1999 decemberében