Huszadik fejezet

 

 

 

Ethan percekig odakinn járkált David birtokán, és megismerkedett a Hálózat kiérkező katonáival, akik elfoglalták a pozíciójukat a ház körül. Hárman még a tetőn is ültek, akkor látta meg őket, amikor visszafelé sétált a kaputól.

Ha nem rendelkezett volna természetfeletti látással, ki nem szúrta volna őket a sötétben. Mindannyian talpig feketében voltak, és ki tudja miért, még az arcuk is ilyenre volt bemázolva. A fegyvereiket szintén fekete bevonattal látták el, egyetlen darabon sem csillant meg a hold fénye. Mindegyikük homlokán éjjellátó szemüveg ült.

A bejáratot őrző katonák odabiccentettek neki üdvözlésképpen.

– Köszönöm, hogy eljöttek – mondta nekik Ethan, bár nagyon remélte, hogy felesleges a nagy készülődés –, nagyra értékeljük a támogatásukat.

Az Ethanhez közelebb álló férfi elmosolyodott. – Reméljük, hogy szét fogjuk unatkozni a seggünket.

Ethan megveregette a vállát és belépett a bejárati ajtón.

Odabenn Halhatatlanok és Szekundánsok nyüzsögtek. A halandók valamennyien feszültnek tűntek, míg a Halhatatlanok olyan lazának tűntek, mintha csak moziba készülnének.

Kivéve Marcust. Ethan megérezte a férfi feszültségét, ahogy közelebb ért hozzá, a feleségéhez és a gyerekükhöz.

Seth ekkor sétált be a nappaliba a folyosó felől három férfi társaságában, akiket Ethan nem ismert. Seth odaszólt valamit kísérőinek, de a szavai belevesztek az általános zsongásba. A három férfi bólintott, majd eltűnt.

– Kik voltak ezek? – kérdezte meg Sheldontól, aki a közelben őgyelgett.

– Három az orosz Halhatatlanok közül, akik harcolni fognak ma – jött a válasz.

– Teleportálók?

– Ja. Seth azt akarta, hogy megismerjék David házát, hogy egyből idejöhessenek, ha szükség lenne rá.

– Ahha.

Ed és Heather lépett a nappaliba.

Ethan érezte, hogy felgyorsul a pulzusa.

A talpig feketébe öltözött Heathernek taktikai kés volt a combjára szíjazva, sok kisebb dobótőr a derekára csatolt övbe tűzve. Egy tekintélyt parancsoló automata fegyvert tartott a kezében.

Szent szar, felforralta a vérét.

Sheldon felnevetett és megcsóválta a fejét.

– Mi az? – kérdezte Ethan.

– A szemed úgy világít, mint egy pár szentjánosbogár, és úgy nézel rá, mintha fel akarnád falni.

– Szeretném. Kibaszottul dögös.

Heather elég közel lehetett, hogy meghallja a szavait, mert elvigyorodott. – Ezt vehetem úgy, hogy átmentem a mustrán?

– Pokolian átmentél.

Sarah felnevetett a közelben. – Ezeket a srácokat a legőrültebb dolgok is beindítják.

– Ez nem így van – helyesbített a férje –, viszont imádjuk az erős nőket.

Mellette Ami megölelte a kis Adirát, majd átadta a férjének.

Marcus a csípőjére ültette a kislányt, majd egyik karjával szorosan magához ölelte a feleségét.

Ethan úgy látta, hogy határozottan elkínzottnak tűnt, amikor elengedte Amit.

– Maszkokat fel – mondta Seth, amint Ami odament hozzá és megállt mellette.

Azok a Halhatatlanok, akik Sethtel mentek Oroszországba, David, Zach, Imhotep és Chaahk kivételével mind felvették a napsugarak ellen védő ruhájukhoz tartozó gumimaszkokat.

– Mindenki kész? – kérdezte Seth.

Mindannyian igenlő választ adtak.

– Akkor csináljuk. Kapaszkodjatok össze.

A Halhatatlanok közelebb léptek egymáshoz, hogy megérinthessék a mellettük álló vállát. Egy pillanattal később mindannyian eltűntek.

És megkezdődött a hosszú várakozás.

Ethan egy szófához vezette Heathert. Amikor a nő leereszkedett a kényelmes ülőhelyre, ő is melléje telepedett, és átkarolta a vállát.

A többiek is ülőhelyet kerestek maguknak.

Darnell, Chris és Sheldon felnyitották laptopjaik tetejét, hogy nyomon követhessék az oroszországi csatát.

Még csak a falra szerelt, hatalmas televízió sem szólt, hogy segítsen múlatni az időt. Zene sem hallatszott. Egyetlen tabletet, mobiltelefont sem húztak elő.

Senki nem akarta kockáztatni, hogy a Halhatatlanok esetleg nem hallják meg a közeledő ellenséget.

Kizárólag a kis Adira fogzást segítő gumi rágókarikájának nyikk-nyekk-nyikk-nyekkje hallatszott. A hatalmas erdőzöld szemek a komoly arcocska felett sorra tanulmányozták a helyiségben lévőket, a baba odasimult az apja mellkasára.

Ethan körülnézett. – Hol van Aidan?

– Odalenn – felelt Darnell. – Hallgatózik, hogy nem törtek-e be a menekülőalagutunkba a tudtunk nélkül.

Minden alagsori hálószoba büszkélkedett egy trükkös hátoldalú szekrénnyel, ami egy alagút bejáratát rejtette, ami messze kivezetett a ház alól David óriási örökzöld erdőjének közepére. Bár magát a házat még soha nem érte támadás, David mindenképpen biztosítani akart egy éjjel-nappal használható menekülési útvonalat, szükség esetére.

– Oké – dörmögte Darnell, és az állát dörzsölgetve meredt a laptop képernyőjére. – Megkezdődött a csata.

Térdek kezdtek le-fel ugrálni, amikor Darnell, Sheldon és Chris úgy fordították a számítógépeiket, hogy mindenki bepillantást nyerhessen a harc menetébe. A vállak megfeszültek, miközben a percek csigalassúsággal múltak.

Még a nyikk-nyekk-nyikk-nyekk hangok is elhallgattak, amikor Adira lehunyta a szemét és elaludt.

Marcus felemelkedett ültéből a mellkasához szorítva őt. – Leviszem a kicsit, és felváltom Aidant egy időre.

Sheldon is felállt. – Veled megyünk. – Becsukta és a hóna alá vette laptopját, majd megfogta Tracy kezét.

Tracy is talpra állt, és a kis csapat elindult az alagsor felé.

Egy pillanattal később Aidan lépett a nappaliba.

 

 

 

Aidan Ethant és Heathert tanulmányozta.

Mennyire irigyelte őket! Mennyire irigyelte Ethant! Hiszen alig egy évszázada Halhatatlan, és máris talált egy Tehetségest, aki szereti, és aki egy napon remélhetőleg át fog változni a kedvéért.

Aidan úgy sejtette, hogy ez a nő megteszi. Nem volt nehéz olvasni az elméjét és látta, hogy máris fontolóra vette. Az egymás iránt érzett érzelmek mindkettejükre pörölyként sújtottak le. Gyorsan, keményen, ellenállhatatlanul. Igazából egyetlen dolog tartotta vissza a nőt, egy mélyen eltitkolt félelem, hogy Gershomnak hosszútávú tervei vannak vele, és lehet, hogy fel akarja használni Ethan vagy a Halhatatlan testvériség ellen.

Aidan kedvelte Heathert. Becsületes nő, aki még az életét is hajlandó feláldozni mások biztonságáért.

Talál valaha ilyen nőt magának? Olyat, aki szeretni tudná őt a sötétség ellenére, ami az évszázadokkal egyre csak gyűlt benne? Egy nőt, aki csökkenthetné ezt a sötétséget, vagy netán végképp elűzné? Egy Tehetségest, aki átváltozna a kedvéért, hogy tényleg örülhessen az éjszakák és nappalok végtelen körforgásának?

Egy hang ütötte meg a fülét. Kilométerekkel távolabbról jött. Túl messze ahhoz, hogy akár Ethan is meghallja, aki évezredekkel fiatalabb volt Aidannél.

Káromkodva felállt. – Jönnek.

Minden jelenlévő férfi és nő talpra ugrott.

– Ki? – kérdezte sürgetőn Ethan.

– A hangok alapján vámpírok. Pokoli sokan. Ötmérföldnyire vannak. Chris, készítsd fel az embereidet.

Aidan leteleportált az alagsorba, Marcus és Ami hálószobájának ajtaja elé.

Marcus ugyanabban a pillanatban lépett ki az ajtón, amikor ő megjelent.

Mögötte Sheldon és Tracy látszottak, akik egy-egy széken ülve szinte pislogás nélkül meredtek a laptop kijelzőjére. Mindketten felpillantottak Marcus ajtónyitására.

– Mi az? – kérdezte Sheldon.

– Vámpírok – jelentette be Aidan, a pillantása összetalálkozott Marcuséval. – Többtucatnyi. Beviszem Adirát a Központba. – Megkerülte Marcust és nagy léptekkel odament Adira kiságyához.

– Ha Adira megy, én is – szögezte le Marcus, és a vállára vett egy jókora pelenkázó táskát. Aidan tapasztalatból tudta, hogy tele van játékokkal, pelenkákkal és mindenfélével, amire csak a kisbabáknak szüksége lehet.

Lehajolt és a karjaiba emelte a totyogót. – Nem. A Központnál minden csendes. Ott biztonságban lesz. Rád viszont itt van szükség. Szarul állunk. Abban a pillanatban meg fogod érteni, mire gondolok, amint meghallod, hány vámpír tart errefelé.

A táskát átvéve Marcustól Aidan a Központba teleportált, de még ott is visszahangzott a másik férfi káromkodása a fülében.

Melanie megugrott, amikor felbukkant. – A fenébe is! Soha nem fogok hozzászokni.

Bastien, Alleck és Linda is a közelben voltak.

Aidan odadobta Bastiennek a pelenkázó táskát, majd Melanie-hoz fordult. – David háza támadás alatt áll. Annyi ott a vámpír, hogy pontosan meg sem tudtam számolni.

Riadalom áradt szét a szép vonásokon, Melanie azonnal feléje indult, hogy átvegye a kis Adirát.

Bastien összevont szemöldökkel felegyenesedett. – Akarod, hogy visszamenjek veled?

Alleck is felállt. – Én is megyek.

– Nem – állította meg őket Aidan. – Maradjatok itt és tartsátok nyitva a fületeket. Ha bármi, ismétlem, bármi történik, hívjatok azonnal, és jövök Adiráért. Ha hagyjuk, hogy akár csak egy haja szála is meggörbüljön, Seth mindannyiunkat megöl.

Aidan visszateleportált Davidhez.

Abban a pillanatban, ahogy materializálódott, egy ököl robbant az állába.

– Vigyél a lányomhoz! – sziszegte Marcus.

– Biztonságban van – húzta elő Aidan rövid kardját. – Mint említettem, ott minden csendes, és mondtam nekik, hogy ha ez megváltozik, azonnal hívjanak.

Gyors, tompa géppisztolysorozatok szaggatták szét a csendet.

– Most inkább erre a játszmára figyelj – utasította Aidan, és a további tiltakozást megelőzendő, azonnal folytatta is –, győződj meg róla, hogy nem találtak be az alagútba. Én segítek Chris embereinek.

Sheldon és Tracy automata fegyverekkel felszerelkezve csatlakoztak az alagsorhoz vezető folyosóra kilépő Marcushoz.

Aidan kiteleportált a házból, egyenesen a bejárati ajtót őrző két katona közé.

Érzékelvén a mozgást, mindkét férfi megpördült.

Aidan egy-egy aprócska telekinetikus lökéssel megakadályozta, hogy elsüssék a fegyvereiket.

Felismerés villant a katonák szemeiben.

– Úgy gondoltam, talán segíthetnék egy kicsit – mondta Aidan.

Mindketten bólintottak, majd visszafordították fegyvereik csövét a David gondozott pázsitján futó alakokra és tüzet nyitottak.

Rengeteg vámpír. Majdnem annyi, mint amennyit a Shadow River óriási bázisán megöltek. Hogy a pokolban tudott Gershom egy ekkora hadsereget felállítani anélkül, hogy bárki is észlelte volna?

Az emberi katonák folyamatosan szórták a vámpírokat golyóval. Néhány vámpír megállt, másokat hátrafelé lökött a beléjük csapódó golyók lendülete. A többiek tovább közeledtek, a fegyvereik csillogtak a holdfényben, akárcsak az agyaraik, amikor dühükben, vagy a fájdalomtól elvicsorodtak.

Aidan maga elé nyújtotta a kezét, majd koncentrált. Egy erőteljes kinetikus lökéssel kirántotta a vámpírok kezéből a fegyvereiket, a szúró, vágóeszközök eltűntek tulajdonosaik látóteréből, valahol az erdő mélyen belefúródtak a fatörzsekbe.

A vámpírok megtorpantak, majd zavarodottan forgolódni kezdtek. A szájuk tátva maradt a csodálkozástól.

Aidan kihasználta a kavarodást és meglódult. Golyók csapódtak a testébe, miközben a kardjait forgatva valóságos rendet vágott a vámpírok között. Ezt nem lehetett elkerülni, azt mégsem mondhatta az emberi katonáknak, hogy tegyék le a fegyvert. Az egyetlen megoldás az volt, ha gyorsabban mozog, mint amit a szemük még követni tud. A ház egyik oldaláról a másikra teleportált és közben levágott minden vámpírt, akit csak elért.

Richart alig néhány méterre jelent meg tőle. Ő is ugyanezt csinálta. – Ezen a felén maradok.

Aidan bólintott és visszateleportált a ház elé.

Már Jenna is odakinn volt, a tőrei követhetetlen gyorsasággal röppentek a vámpírok sűrűje felé.

Aidan foga megcsikordult, amikor újabb sortűz találta el.

Néhány hálózati lövész tétovázva felemelte a fegyvere csövét, amikor észrevették, hogy őt találták el, ezeknek gyorsan odaüzent telepatikusan. Ne foglalkozzatok azzal, hogy engem is eltaláltok. Idős vagyok. El tudom viselni. Csak öljétek tovább a vámpírokat, amennyit csak tudtok.

Valóban el tudta viselni... egy pontig. De még a háromezer éves Halhatatlanoknak is megvannak a maguk korlátai. Halkan káromkodott, amikor egy újabb golyó csapódott a jobb vállába, és remélte, hogy Richart és Jenna jobban járnak.

Kardjával kiemelte az egyik vámpír kezéből a hatalmas bozótvágó kést, amit annak sikerült magánál tartania, majd rövid kardjának egyetlen erőteljes csapásával lefejezte.

 

 

Ethan elhúzódott az ablaktól. – Menj le az alagsorba – utasította Heathert.

– Nem. Nem húzhatod magadra az összeset egyedül.

– Nem fogom – biztosította a folyamatos fegyverropogás közepette, miközben a vámpírok elkezdték betördelni az ablakokat. – Egy nappalira való Szekundáns van itt, hogy segítsenek.

Akik máris pokoli mészárlást végeztek, hogy megakasszák a befelé nyomakodó vámpírokat.

A Szekundánsok éppúgy, mint Ethan és Heather, megvetették a hátukat a konyhát a nappalitól elválasztó falnál, egyrészt azért, mert a vámpírok így csak egy irányból közelíthették meg őket, másrészt pedig kevesebb volt az esélye, hogy egymást lövik meg.

– Ed! – kiáltott Ethan.

– Igen? – érkezett azonnal a válasz. Szekundánsának fegyverei éppen úgy megállás nélkül okádták a lövedékeket, mint a többi Szekundánsé.

Mint odakinn a Hálózat katonáinak, a Szekundánsok fegyverein is hangtompító volt. Valóban mindenre gondoltak. Ebben a zárt térben ilyen sok lőfegyver hangja alig néhány méternyire tőlük, fájdalmasabb lett volna a Halhatatlanoknak, mint egy konkrét sebesülés.

– Azt akarom, hogy te és Heather megakadályozzátok a vámpírokat abban, hogy lejussanak az alagsorba. Te véded a lépcső tetejét, Heather az alját.

Heather megrázta a fejét. – De...

– Aidan bevitte Adirát a Központba. De ha a dolgok ott is veszélyesre fordulnak, vissza kell hoznia ide, Marcusnak pedig segítségre lesz szüksége, hogy megvédhesse a babát. – Ethannek pedig arra volt szüksége, hogy minél messzebb tudhassa Heathert a tűzvonaltól. – Csak menj. Én boldogulok itt.

Bár Heather arcára egyértelműen kiült az egyet nem értés, egy szó nélkül bólintott, és kisietett a folyosóra.

Ethan fellélegzett a megkönnyebbüléstől, amikor Ed is követte.

Kihúzta rövid kardjait és előre ugrott.

 

 

 

 

Bastien a feleségét figyelte, aki a csöppnyi Adirát ölelte magához. Valahányszor így látta kettejüket, mindig elöntötte a szomorúság, hogy nem lehet saját gyerekük.

A kislány aludt, semmit sem észlelt a feszültségből.

Alleck és Linda ott ültek a közelben merev vállakkal, a legapróbb neszeket is figyelve, amik arra utalhattak volna, hogy a Központ támadás alatt áll.

– Bastien? – szólalt meg Melanie.

Amikor találkozott a pillantásuk, a férfiban felemelkedett a félelem. – Mi az?

– Megint az a furcsa érzésem van – mondta a felesége, és a szemeiből valósággal sütött a rettegés.

Bastien káromkodott.

– Mit érzel? – kérdezte Alleck.

– Ugyanazt, mint azon az éjszakán, amikor a zsoldosok megtámadták az előző Központot.

A német Halhatatlan is káromkodni kezdett. – Látomásaid vannak?

Linda tétovázott. – Hívjuk Aidant?

Bastien megrázta a fejét. – Még ne. Amíg teljesen biztosak nem leszünk benne. Adira itt nagyobb biztonságban lehet. – Rámutatott a babára. – Vigyük Cliff apartmanjába!

Linda felhúzta a szemöldökét. – Nem tudom, mit szólna ehhez Marcus.

– Nem érdekel, ha nem tetszik neki – felelte Bastien, de közben a felesége szemébe nézett. – Ha elromlanának a dolgok, ott biztonságosabb lesz.

Melanie arcán felderengett a felismerés. – Azok a helyiségek úgy épültek, hogy megakadályozzák a vámpírok kitörését. De ugyanígy kívül is tartják a vámpírokat. – Elfordult, kisietett a folyosóra egyenesen Cliff lakosztálya felé.

Bastien és a többiek követték.

– Előveszed a kulcskártyámat drágám? – kérte Melanie.

– Hol van?

– Jobb hátsó. – Kissé elfordult, hogy Bastien jobban hozzáférhessen a nadrágja hátsó zsebéhez.

Bastien egy halovány mosollyal belesüllyesztette az ujjait a mutatott zsebbe. – Közben tapogatózhatok is egy kicsit?

– Számítottam erre a kérdésre – motyogta Melanie.

– Hagyjátok már srácok – panaszkodott a falon keresztül az egyik vámpír a saját lakásából –, ma valahogy nincs idegzetem ehhez a tipi-tapi-picsi-pacsihoz.

Melanie nevetett.

Bastien lehúzta a kártyát, hogy beléphessenek Cliff lakásába.

Az éles jelzőhang után benyomta az ajtót, ami olyan súlyos volt, akár egy bank széfterméé.

Melanie lépett be először, Bastien a sarkában.

Cliff komor arccal fogadta őket odabenn. – Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

Bastiennek a szíve szakadt meg érte. A roham óta a vámpír állandó rettegésben élt, hogy kárt tesz valakiben maga körül.

– Nem kellene a közelembe hoznotok a babát – folytatta Cliff, mintegy megerősítve Bastien gondolatait.

– Nem fogod bántani Adirát – felelte neki Bastien teljes bizonyossággal.

– Akkor kábíts el – javasolta Cliff –, vagy talán lóghatnék addig Stuart lakásában, csak a biztonság kedvéért.

Alleck és Linda mögöttük állt a küszöbön, Bastien a válla fölött hátranézett rájuk. – Kinyitnátok a többi vámpír lakásainak ajtaját? Ha történne valami, ez biztosíthatná számunkra a szükséges időt.

A pár szó nélkül elindult.

Bastien Melanie-val az oldalán egészen közel ment Cliffhez.

Zsivaj támadt a folyosón, a kiszabadított vámpírok élénken tárgyalták az eseményeket.

Bastien olyan halkan szólalt meg, hogy még a természetfeletti hallásúak is csak a közvetlen közelében hallhatták. – Nagy szükségem van most itt rád, Cliff. Nagyon nagy.

– De...

– David birtokát ellepték a vámpírok. Ha megtámadják a Központot is, nekünk kell majd biztonságban tartani a babát. És te rendkívüli harcos vagy.

Melanie elkapta férje tekintetét. – Ne hívjuk mégis inkább Aidant?

– Aidannek két választása lenne: vagy visszaviszi Davidhez a kicsit, és reméli, hogy kívül tudják tartani a vámpírokat, vagy elteleportálhat egy idegen helyre, és reménykedhet, hogy Gershom nem veszi üldözőbe. Mert Aidan egymagában nem lesz elég ellene.

Melanie káromkodott.

– Nincs vámpír, aki képes lenne átjönni azon az ajtón – intett az állával a lakás bejárata felé Bastien, majd Cliffre nézett. – De ha mégis van, bízom benne, hogy kiiktatod.

Cliff nyelt egy nagyot, majd bólintott.

Bastien Melanie felé nyújtott a karjait. – Add ide a babát.

Amikor ő átnyújtotta a kicsit, Bastien ügyetlenül a mellkasához szorította. – Fogj egy dobozt – utasította a feleségét – és szedd össze az összes létező vámpíroknak való nyugtatónyilat. Hozz kábítópisztolyokat is. Amennyi csak van. Nem akarom, hogy egyszer is meg kelljen állnod újratölteni, sem pedig, hogy közelharcba bocsátkozz akár csak eggyel is. Tudom, hogy kiváló seggszétrugdaló vagy, de most a babára kell vigyáznunk, szóval egyetlen vámpírt sem akarok közel engedni.

– Oké. – Melanie kisietett a lakásból.

Bastien és Cliff tekintete találkozott. – Kapd össze magad – utasította a Halhatatlan volt katonáját.

Az ifjú vámpír, aki hozzá volt szokva, hogy kövesse az utasításait, villámgyorsan vadászruhába öltözött és felszerelkezett azokkal a lenyűgöző fegyverekkel, amiket Bastien hordott be neki, miután Seth engedélyezte a számára a vadászatot.

Chris Reordon valószínűleg leüvöltötte volna a haját, ha valaha is rájön, hogy Bastien hagyta, hogy Cliff a fegyvereket a lakásában tartsa.

Melanie visszatért egy hatalmas doboznyi nyugtatónyíllal és a célba juttatásukhoz szükséges fegyverekkel. A hóna alól két rövid kard lógott ki. – Csak végső esetre – mondta, amikor Bastien kérdőn rájuk meredt.

A férje bólintott. – Vidd őket a hálószobában. Hacsak a vámpírok nem ásnak alagutat ötven méter mélyre és nem robbantják be a falakat, abba a szobába az egyetlen út az ajtón át vezet.

Melanie bólintott, és az ajtón belülre helyezte a dobozt.

Bastien követte. – Tegyük Adirát a padlóra a fal és az ágy közé.

Melanie lehúzta a takarót az ágyról, szétterítette a padlón Bastien pedig rátérdelt és óvatosan letette rá a babát.

Adira egy sóhajjal az oldalára fordult.

Bastien felállt és töprengve nézegette az apróságot. – Nem kellene betakarni? – Olyan irtózatosan kicsinek és törékenynek látszott.

– Nem, így rendben lesz – emelkedett fel Melanie is.

Bastien átkarolta a vállát. – Még mindig megvan az az érzésed?

– Igen. Sőt, egyre erősebb.

Csókot nyomott az ajkaira. – Ismered Aidan számát? Ha a vámpírok megtámadnak bennünket, mindent megteszek, hogy a felszínen tartsam őket. De ha áttörnek rajtam, és sikerül behatolniuk olyan számban a lakásba, amit Cliff nem tud kezelni, hívd Aidant.

– Úgy lesz.

– És ha a legcsekélyebb olyan érzésed is támadna, hogy Gershom itt van, azonnal hívd Aidant. Gershom teleportáló, a legvastagabb ajtók, a legbiztonságosabb zárak sem fogják tudni megakadályozni, hogy rátaláljon a kicsire.

– Rendben.

– Szeretlek.

– Én is szeretlek. Vigyázz magadra!

Cliff elkapta Bastien pillantását. – Mindkettőjüket megvédem az életem árán is.

– Tudom, hogy megteszed. Köszönöm. – Bastien megragadta a karját és megölelte. Nap telt nap után, és ő nem tudhatta, mikor jön el Cliff számára az a pont, ahonnan nincs visszatérés.

Alleck dugta be a fejét az ajtón. – Mi lesz a dolguk a vámpíroknak?

Bastien kiment hozzá a folyosóra és becsukta maga után a lakás súlyos ajtaját. – Todd – szólította meg a liftet és a lépcsőházat őrző, talpig felfegyverkezett emberi katonák vezetőjét.

– Igen?

– Okunk van feltételezni, hogy hamarosan megtámadnak bennünket.

Az őrök káromkodásban törtek ki.

– Azt akarom, hogy valamennyi vámpírnak osszanak szét egy-egy taktikai kést.

Todd a társaira nézett tétován. – Miből gondolja, hogy támadás közeledik?

– Melanie-nak rossz érzése van. Ha ezt nem találná perdöntő bizonyítéknak, hozzáteszem, hogy amikor legutóbb ilyen érzése volt, a zsoldosok a pokol fenekére bombázták az előző Központot.

Minden emberi őr leoldotta a combjáról a taktikai kést és átadták őket a vámpíroknak. Néhánynak kettő is jutott. Eközben Todd a rádiójába beszélt, és utasításokkal látta el a hatalmas épület többi őrét is.

– Küldje le az összes liftet a mínusz egyes emeletre és aztán állítsa le őket. Én felmegyek az előcsarnokba.

– Linda és én is az első emeleten leszünk – mondta Alleck.

Bastien kétkedve nézett végig Lindán. Még sosem látta őt akcióban, így nem ismerte a képességeit sem.

– Ne aggódj – mondta a nő, kitalálva a gondolatait –, pontosan ugyanolyan kiképzést kaptam, mint Melanie. Alleck és én mindent megteszünk, hogy feltartóztassuk a vámpírokat.

Bastien visszafordult az emberi őrség vezetőjéhez. – Melanie és Adira Cliff lakásában vannak. A vámpírok itt maradnak, segítenek megvédeni őket.

– Igenis, uram.

Meglepődött. Bastien a sötétebb időkben annyi emberi őrt sebesített meg, hogy ezek után soha egyikük sem beszélt vele tisztelettel. Így ez most... jó érzés volt.

Magához intette Allecket és Lindát, és elindult felfelé a lépcsőn.

Már majdnem felért a felszínre, amikor mély, kissé túlhangsúlyozott beszéd ütötte meg a fülét. – Helló, uraim!

Felüvöltött a belső riasztója. Kitört belőle az átkozódás.

Természetfeletti sebességre kapcsolt és még éppen időben vágta ki az előcsarnokba vezető kétszárnyú ajtót, hogy lássa talpra ugrani, és a fegyvereiket célzásra emelni az őrség tagjait.

Egy férfi állt a bejárati ajtónál, bőrnadrágban, csizmában, ing nélkül. Valamivel meghaladta a két méteres magasságot, éjfélfekete haja és aranyszínben izzó szemei voltak. Ugyanolyan sötét szárnyakat viselt, mint Zach, ha szétterítette volna őket, valószínűleg átérik keresztben az előcsarnokot.

Ó a szarba!

A Többiek szökevényének ajka kegyetlen mosolyra húzódott , amikor a pillantása találkozott az övével.

– Gershom – morogta Bastien.

Gershom szemöldöke felszaladt. – Milyen ellenséges fogadtatás.

– Hívd Aidant! – üvöltött fel Bastien olyan hangosan, ahogyan csak tudott, hogy Melanie okvetlenül meghallja odalenn, majd kirántotta a kardjait és kilőtt előre.

Gershom az őrök felé dobott valamit.

– Gránát! – kiáltott fel az egyik katona.

Bastien megtorpant és visszanézett a mellette elguruló valamire a földön.

Nem egyszerű gránát volt. Repeszgránát.

Gershom vigyorogva eltűnt.

Bastien a gránáthoz ugrott, és áthajította az előcsarnok másik végébe. A katonák lehúzódtak a hatalmas gránit asztal fedezékébe.

A villanás elvakította, a robbanás mennydörgésszerű robaja megtöltötte a fülét. A repeszek, mint ezernyi tőr járták át, magába nyelték a lángok, az energialökés lesodorta a lábáról, nekicsapódott az őrök mögötti falnak.

Bastien a padlóra zuhant.

A kín magába nyelte.

– A szarba! – kiáltotta az egyik őr.

Bastien próbált felállni, de a végtagjai csak nagyon lassan reagáltak. Lepillantva látta, hogy rengeteg repeszszilánk áll ki a testéből.

– Jönnek! – kiáltott valaki, akit Bastien nem látott.

John Wendleck, az egyik szolgálatban lévő őr térdelt le Bastien mellé és segített neki felülni. Aztán felegyenesedett térdeltében és merőn elnézett a szabadba vezető üvegajtó felé. Alig egy másodperc után felhúzta kabátja ujját a könyöke fölé, és odanyújtotta Bastiennek a csuklóját. – Vegye a vérem!

Bastien megrázta a fejét.

– Csinálja! – sürgette John. – Még soha nem haraptak meg, nem fogok átváltozni. És egy egész áradat közeledik.

Bastien a férfi csuklójába süllyesztette az agyarait és átszivattyúzott a saját ereibe annyi vért, amennyit csak el mert venni. A vírus azonnal kilökte a repeszdarabokat a testéből és elárasztotta erővel.

– Köszönöm. – Felmarkolta a kardot, ami kiesett a kezéből, és felállt, hogy kinézzen az éjszakába azon a hatalmas lyukon keresztül, amit a gránát robbantott a bejárati ajtó helyére.

A sötétség mélyéből egy egész vámpírhadsereg száguldott feléjük.

 

 

 

Melanie káromkodni kezdett, amikor felbődültek az épület riasztói. Adira felébredt és sírva fakadt.

Ahogy elindult, hogy felvegye, meghallotta Bastien hangját, ahogy Gershom nevét mondja, majd azt kiáltotta, hogy hívja Aidant.

Cliff átkozódott. Megmarkolta a katanáit, Melanie elé állt és szemét a lakása ajtajára függesztette.

Az óriási dörrenés az egész épületet megrázta, valami felrobbant a felszínen.

Adira még hangosabban sírt és odabújt Melanie-hoz, míg ő egyik kezével a babát tartva a másikkal előhúzta a zsebéből a mobilját.

– Pssszt. Semmi baj drágám – hadarta a csöppségnek, míg elindította a hívást. – Minden rendben.

– Igen – vette fel azonnal Aidan, a háttérből fegyverropogás, és egyéb csatazaj hallatszott.

Mielőtt Melanie megszólalhatott volna, egy olyan magas termetű, és impozáns férfi jelent meg a lakás súlyos ajtaján belül, mint Seth. Olyan öltözéket viselt, mint általában Zach, fekete bőrnadrág, csizma és semmi más. Sugárzott belőle a hatalom. Nagy, sötét szárnyak simultak egymásra a hátán, aranyszínben izzó tekintete végigsöpört a lakáson.

Gershom.

– Gyere! Most! – kiáltotta bele Melanie a telefonba.

Aidan egy pillanattal később megjelent mellette. Vetett egy pillantást Gershomra, kiragadta Adirát Melanie karjából és azonnal eltűnt vele.

Gershom félrehajtott fejjel, hideg kíváncsisággal méregette Melanie-t. – Nem gondolhatod komolyan, hogy meg tudtok állítani. – Még tovább is beszélt volna, de hirtelen becsukta szólásra nyíló száját. Szemei a mennyezet felé fordultak, mintha onnan vonta volna valami magára a figyelmét.

Melanie megpördült és felmarkolta a rövid kardokat a nyugtatónyilas doboz tetejéről.

Gershom figyelme visszatért rá. – Érdekes.

Cliff üvöltve rárohant, de mire az ajtóhoz ért, Gershom eltűnt.

 

 

 

Aidan összecipzárazta a kabátját a baba felett, aki elkeseredetten zokogott a mellkasán, és teleportált a nyugat-ausztráliai Telferbe.

– Jól van kicsikém – súgta oda neki, majd ismét teleportált a norvég Svalbardba. – Minden rendben van. Aidan bácsi vigyáz rád.

Elvitte őt a kínai Motuoba. Aztán Peru következett, La Rinconada. Húsvét szigetek. Japán, Kosaka.

Alig másodperceket töltött csak egy helyen a következő teleportálás előtt, attól tartott, hogy bármikor megjelenhet Gershom, hogy kitépje a karjaiból a kislányt.

Megesküdött magának, hogy előbb hal meg, mint átengedné annak az átkozott volt Többiek tagnak.

Az Antarktiszon, McMurdoban egy dalt kezdett énekelni Adirának, amit még az édesanyja énekelt neki kisfiú korában. Elvitte Colmarba, Franciaországba. Mauritánia, Kiffa volt a következő állomás. Aztán Olaszország, Burano. Portugália, Monsanto.

A csöppség Angliában hagyta abba a sírást, Bibury-ban.

A csuklás a kenyai Mombasában állt el.

A kis buksi Németországban, Meissenben kezdett el újra kókadozni az álmosságtól. Argentínában, Saltában már aludt.

És Gershom még mindig nem jelent meg.

Melanie és a többi Halhatatlan módot talált volna rá, hogy ott tartsák a Központban?

Vagy Gershom egyszerűen úgy döntött, hogy ott marad és letarolja a helyet?

Aidan nem tudta. De úgy gondolta, megéri a kockázatot, hogy visszavigye Adirát David otthonába, hiszen ott Gershom még egyszer sem mutatkozott... legalábbis ő nem tudott róla.

Ott legalább nem egyedül kellene szembeszállnia az ex-Többiek taggal. Minden oka meglenne, hogy aggódjon a kis Adira sorsa miatt, ha csak ő egyedül kelne a védelmére.

 

 

 

 

Heather egyik lábáról a másikra állt David alagsorában. Az idegei pattanásig feszültek, ahogy a csata káoszának hangzavara ott tombolt a feje fölött. Hogy a pokolban tudott ilyen sok vámpír támadni?

A lépcső tetején Ed elkiáltotta magát. – Marcus! Áttörnek!

Heather a válla fölött Marcusra pillantott. 

Marcus Sheldonra nézett. – Eddig semmit sem hallottam az alagút felől. De ne hagyd el az őrhelyedet.

Sheldon bólintott.

Hirtelen megjelent Aidan Adirával a karjaiban.

Rémület áradt szét Marcus vonásian.

– Gershom a Központban van. Az is támadás alatt áll. – mondta Aidan. – Túl sok vámpír volt ahhoz, hogy meg tudjam számolni őket.

Marcus eldobta a fegyvereit és magához ölelte a kislányát. – És ő...?

– Adira jól van. Többször is teleportáltam, hogy lerázzam Gershomot, ha követ, de egyetlenegyszer sem láttam, és nem is éreztem. – Felpillantott a mennyezetre. – A vámpírok hamarosan lejönnek. Add át Adirát Tracynek, és segíts nekem, vessünk véget ennek, hogy jobban védhessük a kicsit, ha Gershom megjelenik.

Sheldon Marcusra nézett. – Menj. Vigyázni fogunk rá. Esküszöm!

Tracy óvatosan átvette az alvó kicsit Marcustól.

Adira felriadt, és elégedetlen szemöldökráncolással felnézett.

– Marcus! – Ed hangja kétségbeesettnek tűnt.

Heather megpördült és rálőtt a vámpírra, aki Ed mellett áttörve lefelé rohant a lépcsőn.

Félreugrott, amikor a vámpír legurult a fokokon, hogy néhány méternyi csúszás után kábultan fekve maradjon a vérveszteségtől. Amint mozdulatlanná vált, kilőtte rajta a nagy artériákat.

– Meg tudom csinálni, Marcus – mondta mögötte Sheldon. – Nem vagyok már az a kelekótya taknyos, mint amikor Szekundáns lettem. Megvédem őt. Vigyázok rá.

Egy újabb vámpír gurult le a lépcsőn.

Heather ismét lőtt, még mielőtt lábra állhatott volna.

Marcus elsuhant mellette és felszáguldott a lépcsőn.

Rövidesen Ed futott le a lépcsőn és beállt Heather mellé. Vérfoltok szennyezték az arcát és a nyakát is. – Túl sok irányból támadtak rám. Így legalább...

Heather azonnal lőtt, amint egy elmosódott alak megjelent a lépcső tetején.

A vámpír a lábukig gurult a padlón, megpróbált felkelni, de visszahanyatlott.

Heather Edre nézett.

– ...csak egyfelé kell figyelnünk – fejezte be a mondatot Ethan Szekundánsa, majd lenézett a máris aszalódó vámpírra. – Szép munka.

Heather bólintott, a szíve a bordáit döngette, aztán újra lőtt, amikor egy újabb vámpír jutott át Marcus mellett, akárhol is volt a Halhatatlan, és lefelé rohant.

Egy jó ideig ugyanezt folytatták, nem is egyszer kellett tárat cserélnie neki és Ednek is.

– Behatoló! – kiáltott fel egyszer csak Sheldon.

Heather megkockáztatott hátrafelé egy pillantást a válla fölött, és meglátott kilépni két vámpírt a folyosó túlsó végén lévő egyik hálószobából.

– A szarba! – kiáltott fel Tracy. – Megtalálták az alagutat!

– Segítenem kell Sheldonnak – mondta Ed Heathernek.

– Menj – mondta neki –, én elleszek itt ezekkel.

Egy újabb vámpír dobogott lefelé a lépcsőn.

Heather fegyvere megszólalt.

A vámpír elég nagyot repült ahhoz, hogy az alagsor padlóján landolva megrepessze a koponyáját. Heather combját fájdalom járta át.

Felkiáltott. A jobb lába megbicsaklott. Áthelyezte az egyensúlyát a balra, és lenézett.

Egy tőr állt ki a combjából.

Ed visszatért hozzá, letérdelt mellette és letette a kezéből a fegyvereket. – Tartsd szemmel a lépcsőt.

Heather összeszorította a fogát, míg a sebet vizsgálta.

– Remek. Elhibázta a lágyéki artériát. Sajnálom, de ez fájni fog.

A kín lángra lobbant Heather lábában, amikor kihúzta belőle a pengét.

Ismét felkiáltott, könnyek öntötték el a szemét.

Egy újabb vámpír jelent meg odafenn az ajtónyílásban.

Lőtt, és megállította a támadót, még mielőtt az elindult volna lefelé.

Újra elöntötte a fájdalom, amikor Ed szorítókötést alkalmazott a lábán a seb fölött, hogy elállítsa a vérzést.

Végül a Szekundáns ismét kézbe vette a fegyvereit és felállt. – Menni fog?

Könnyes szemmel bólintott. Átkozottul fájt. – Köszönöm.

Ed megveregette a vállát, majd visszafutott a helyére Sheldon és Tracy mellé.

– Seth! – Tracy valószínűleg a telefonjába beszélhetett. – David háza támadás alatt áll. A Központ is. Ha el tudsz szabadulni... Itt van, Ami és Marcus szobájában.

Újabb vámpír indult meg Heather felé.