Egy ablaktalan helyiségben komor arcú férfiak ültek körben egy nagy, szépen polírozott tölgyfa asztal mellett. Néhányan közülük katonai egyenruhát hordtak, tele érdemrendekkel, kitüntetésekkel. A többiek egyszerű öltönyöket viseltek, ami a hírszerzési csoportok és a politikai tanácsadók egyenruhájának számított.

A falnyi mérető kivetítőn színes képek, feliratok villóztak. Az ajtón kívül fegyveres őrök gondoskodtak róla, hogy senki se hagyja ott időnap előtt a gyűlést.

A megsemmisült századról és a Nick Altomari őrvezetőről szóló jelentések aktái mindenki előtt ott feküdtek az asztalon.

– Összejátszhatott a támadás elkövetőivel?

Lane tábornok közelebb hajolt a laptophoz, úgy felelt a videó beszélgetésen keresztül résztvevő férfinak. – Lehetséges, uram.

– A pszichiáterek szerint nem – tiltakozott egy másik férfi.

– Nos, akkor mit mondanak ők? – kérdezte az első férfi.

– Hogy bármit is látott, az akkora mértékben traumatizálta, hogy beleőrült. Hogy az elméje képtelen volt feldolgozni és beleroppant... nem tudom. A fantasy világ, amit kitalált, talán segít neki megbirkózni azzal, ami akkor este történt.

– Vagy éppen a bűntudat kergette az őrületbe – ötletelt valaki más. – Annak alapján, amit eddig tudunk, akár ő vezényelhette le az egész átkozott dolgot.

– Én azt mondom, hogy a vallatóink bánjanak vele sokkal keményebben, félemlítsék meg, hogy beszarjon – mondta egy durva hang valahol távolabb az asztal mellett.

Lane tábornok megrázta a fejét. – Van egy másik alternatíva.

– Mi? – horkant fel a durva hang. – A lánya?

A tábornok figyelmen kívül hagyta a közbeszólást, és egyenesen az asztalfőn ülő férfihoz szólt. – Elnök úr, a lányom számtalan esetben segített már nekünk a múltban a kihallgatások során. Ezen a terepen ő a legjobb.

– Pontosan mi is az a terep? – kérdezte az elnök.

– GEAR specialista. Olvas a mimikából és a testbeszédből. A legkisebb izomrángást, mozdulatot is tudja értelmezni, tévedhetetlenül megmondja, hogy valaki igazat mond vagy hazudik.

Halk morajlás söpört végig az asztal körül.

– Jobb százalékban teljesített az igazság felismerésében – emelte fel a hangját Lane tábornok, hogy a zajban is hallható maradjon –, mint a legjobbnak ítélt hazugságvizsgáló detektor.

– A pokolba, a hazugságvizsgáló detektort még én is átverem! – jelentette ki a durva hang.

– De őt nem veri át. Egyetlen pillanat alatt rájön, ha megpróbálja. – Lane tábornok visszafordult az elnök felé. – A lányom miatt tudtuk meg időben, hogy a Brooklyn csoport megpróbálja felrobbantani a Központi pályaudvart. Miatta tudtuk időben megállítani őket.

Néhányan abbahagyták a susmorgást, de pár seggfej továbbra is hitetlenkedett.

– Tudnak róla, hogy valaha is tévedett volna? – kérdezte tőlük kihívóan Lane tábornok.

Csend lett.

– Nem kockáztathatjuk, hogy ez valaha is nyilvánosságra kerül – mondta az elnök.

– Nem fog – jelentette ki Lane tábornok. – Titoktartási megállapodást írtunk alá vele, amikor elkezdtük behívni a kihallgatásokra. Nem szegi meg. Teljesen megbízható. Ezért kéri a segítségét rendszeresen a DHS, az NSA, az FBI, és a CIA. Tudják, hogy nem fog beszélni. És hogy megtalálja az igazságot.

Még mélyebb csend.

– Ugye nem gondolkodik el komolyan rajta? – kérdezte az érdes hang.

– Hozzák be – adta ki az utasítást az elnök. – Már azzal is előrébb leszünk, ha csak annyit meg tud állapítani, hogy érdemes-e a gyanúsítottat a vallatóinknak keményebben kezelésbe vennie.

 

 

 

Heather mozdulatlanul bámulta a borzalmat... bármi is volt az a szarság, amit Seth Ethan elméjével művelt.

Ethan olyan erővel szorította össze a fogait, hogy már attól félt, hogy összetörnek. Az arca kivörösödött. A nyakán kidagadtak az erek, az orrából, füléből folyt a vér. A kezei olyan erővel markolták a kanapé huzatát, hogy az ujjai lyukat ütöttek az anyagon.

Aztán felkiáltott fájdalmában.

– Elég! – Heather térdre emelkedve könyörgött. – Kérem!

Kezek ragadták meg a vállát. Kicsik, de elég erősek ahhoz, hogy megfékezzék.

Heather hátranézett a válla fölött.

Lisette állt fölötte, ugyanolyan komor arccal, mint a többiek, csak az ő szeméből könnyek is folytak.

– Megölik! – bukott ki Heatherből.

Lisette nyelt egy nagyot, és megrázta a fejét. De nem tagadott.

Heather visszafordult Ethan felé.

Seth keze Ethan arcán aranyfényben kezdett ragyogni.

Az izomrángások hirtelen abbamaradtak Ethan hatalmas testén, a kiáltása félbeszakadt. A szája becsukódott. Vér buggyant ki a sarkán.

Elharapta a nyelvét? Vagy...

Ethan szeme lecsukódott. Egy mély sóhajjal a teste elernyedt.

Seth kezén kihunyt a ragyogás.

Amikor Seth már nem tartotta, a férfi feje félrebillent. Ha Zach nem tartja hátulról a vállait, valószínűleg eldől és leesik a kanapéról.

Sírás szorongatta Heather torkát.

Meghalt?

Rémülten figyelt, és várta a jeleket, amik a vámpírok halálakor olyan gyorsan megjelentek.

Seth leült a sarkára. – Vérre van szüksége.

A megkönnyebbülés szinte fájdalmat okozott Heather túlfeszült idegeinek.

Seth felnézett Zachre – hozd Davidet. Az ő vére segítene most rajta a legtöbbet.

Zach bólintott, és egyszerűen eltűnt a kanapé mögül.

Heather előrelendült, amikor Ethan elkezdett dőlni, megtartotta, majd az ölébe vette a fejét, miután kinyújtotta ültében a lábait. A szemeit könnyek marták, végigfutottak az arcán, miközben a férfi haját fésülgette az ujjaival.

– Rendben lesz? – kérdezte Lisette, az ő hangja is elfúlt.

Seth felsóhajtott. – Nem tudhatunk biztosat, amíg fel nem ébred.

– Megtaláltad legalább a választ, amit kerestél? – kérdezte Heather, de képtelen volt elfojtani a hangjában a dühöt, amiért Seth akkora fájdalmat okozott Ethannek.

– Úgy hiszem igen, de újra elmondom, semmiben sem lehetünk biztosak, amíg fel nem ébred.

Zach újra felbukkant, egy hozzá hasonlóan magas férfival, aki jóképű volt, éjfélfekete, raszta tincsei egészen a derekáig értek. Ő lenne a Halhatatlan David, akit Cliff említett?

Minden bizonnyal. Cliff azt mondta, hogy David még Aidannél is idősebb. Ezt a férfit pedig teljesen átitatta a hatalom.

– Zach azt mondta, Ethannek szüksége lenne a véremre. – A hangja nagyon mély volt. Amikor megpillantotta Ethant, káromkodásban tört ki. Nagy léptekkel odament a kanapéhoz, letérdelt Seth mellé és elkezdte kigombolni az inge egyik ujját.

Heather várta, hogy majd valaki előáll valamiféle magyarázattal.

Nem így történt.

David könnyedén kinyitotta Ethan száját és felhúzta a felsőajkát.

Agyarak sehol.

David megérintette Ethan állát, és az agyarak leereszkedtek.

Ezután odaszorította a karját a szájához, egy kicsit forgatta, míg elegendő helyet nem kapott, majd erőteljesen odanyomta őket az agyarakhoz, hogy azok átszúrják a bőrét.

Heather egy pillanatra sem hagyta abba Ethan hajának simogatását.

Teltek a pillanatok, ő pedig észrevette, hogy Seth és David telepatikusan kommunikálnak egymással. Szeretett volna belehallgatni, de a saját gondolatai között akkora volt a káosz, hogy képtelen volt összpontosítani.

David felnézett rá. – Te biztosan Heather vagy.

Bólintott.

– David. – Feléje nyújtotta szabad kezét.

Heather kezet fogott vele, hatalmas tenyere szinte elnyelte az övét.

Amikor vissza akarta húzni a kezét, David finoman megszorította az ujjait. – Köszönöm, hogy megmentetted a fiunk életét tegnap este.

Bólintott, de nem szólt egy szót sem, elárasztotta a keserűség. Igen, megmentette Ethan életét. De minek? Hogy aztán Seth vegye el azzal, hogy agykárosodást okoz neki?

David még egyszer megszorította a kezét, majd elengedte. – A mi világunk veszélyes hely. – A hangja együttérző volt. – Néha rákényszerülünk, hogy nehéz döntéseket hozzunk, nem más ez, mint amikor te tegnap éjjel úgy döntöttél, hogy Ethan és a vámpír pengéje közé veted magad. Tudom, hogy dühös vagy. De kérlek, vedd figyelembe, hogy Ethan maga hozta meg ezt a döntést. Nem Seth. Seth még csak nem is támogatta. Ki nem állja, ha olyanoknak kell fájdalmat okoznia, akiket szeret.

Nyelt egy nagyot, és bólintott. Mindannyian hallották vajon a gondolatait? A néma vádjait?

Kényszerítette magát, hogy felnézzen Sethre, és sötét szemeiben meglátta az önvádat. Visszapislogta a könnyeit. – Sajnálom. Én csak... aggódom érte.

– Ahogy én is – ismerte be a Halhatatlan őrzők vezetője, majd Davidhez fordult. – Ennek már elégnek kell lennie.

Mire David elvette a szájától a karját, Ethan agyarai visszahúzódtak.

Heather azt remélte, hogy a Halhatatlan vérétől Ethan gyorsan magához tér. De nem.

Lisette megköszörülte a torkát. – Miért nem helyezzük kényelembe? A hálószobák valamelyikében pihenhetne.

Ők pedig várhatnak, hogy kiderüljön, mekkora károsodást szenvedett.

 

 

 

Ethan halkan felnyögött, amikor a jótékony sötétség eltűnt és helyette fény árasztotta el lezárt szemhéjait. Kibaszottul fájt a feje. Mi a pokol?

Önkéntelenül megpróbálta megemelni jobbját, hogy a homlokára tapassza a tenyerét, hátha ettől visszaszorul a fájdalom. De az nem mozdult. Valamiféle súly nehezedett rá.

Felnyitotta súlyos szemhéjait és lenézett.

Heather. Egy ágyban feküdtek, Ethan a takaró alatt, ő fölötte. Majdnem, mint a betegszobán. Csak éppen most nem a Központban voltak.

Szétnézett maga körül. Az egy szál gyertya fényét is túlságosan világosnak érezte.

Miért ragyog annyira az az átkozott gyertya? Hogy nézte, attól csak felerősödött a kopogás a fejében, így inkább visszafordult Heather felé.

– Egy percre sem ment el mellőled – mondta egy halk hang.

Ethan felnézett, az ajtóban Lisette állt vadászruhában. – Mi történt?

A halvány bőrű torok megmoccant, a nő nagyot nyelt. – Megismersz?

– Mármint hogy téged? – a fejében a zűrzavar összekeveredett a fájdalommal.

– Felismersz? – kérdezte Lisette, és beljebb lépett.

– Hát persze, hogy fel Lisette. Mi az ördög folyik itt? Mi történt?

– A saját neved tudod? – suttogta Lisette – Tudod, hogy hívják őt melletted?

– Igen. Én Ethan vagyok, ő Heather. Miért viselkedsz ilyen furcsán? És miért tűnik úgy, hogy mindjárt sírva fakadsz? Történt valami Zachkel?

Egy könnycsepp gördült végig a nő arcán. Megrázta a fejét és letörölte a kézfejével.

Ethan belső riasztója felbődült. – Lisette...

A nő előhúzta a hátsó zsebéből a telefonját és felhívott valakit.

– Igen? – hallotta meg Seth válaszát.

– Felébredt.

Seth Lisette mellett jelent meg. Zach pedig kettejük mögött az ajtóban.

Seth közelebb ment az ágyhoz. – Hogy érzed magad?

– Idegesen. Mi a fene történt?

Heather felébredt, amikor felemelte a hangját. Felkapta a fejét, de amikor meglátta, hogy Ethan őt nézi, egy kissé ellazult. – Ethan?

– Igen?

Heather felült, szabályosan a nyakába vetette magát, két karját köréje fonta. – Annyira féltem – suttogta a fülébe –, azt hittem megöl.

És hirtelen minden visszatért.

– Ó, a szarba! – Felnézett Sethre. – Olvastad az elmém. – És egyáltalán nem volt benne biztos, hogy tudni akarja, mit talált az idősebb Halhatatlan.

– Emlékszel? – kérdezte Seth. – Emlékszel mindenre, ami az elméd olvasásához vezetett?

– Igen. Heather majdnem meghalt, amikor vámpírokkal harcoltunk a házában. Te meggyógyítottad és bevittél minket a Központba. Mindketten aludtunk. Aztán elhoztál ide. – Sethről Zachre pillantott, majd vissza, vezetőjükre. – Mit találtál?

– Mindenre emlékszel? – sürgette Seth.

– Igen. Zach tartott és megpróbálta enyhíteni a fájdalmat. Megérintetted az arcomat. Aztán úgy éreztem mintha valaki felrobbantotta volna a kibaszott fejem. – Körülnézett. – Azt viszont nem tudom, hogy ide hogy kerültem. Valószínűleg elvesztettem az eszméletem.

Megkönnyebbülés söpört végig Seth arcán. – Igen, úgy történt. És minden rendben. Nem találtam semmi jelét, hogy Gershom manipulált volna az elméddel. Semmilyen hegszövet nem utal arra, hogy beletöröltek volna az emlékeidbe, bár lévén, hogy Halhatatlan vagy, nem is maradnának utána hegszövetek. De nincsenek utasítások sem. Nem próbálnak irányítani, kényszeríteni, de még álmokat sem ültettek a tudatalattidba.

Ethan felsóhajtott, a feszültség felengedett benne. – Ez jó.

– Van jobb is – mosolygott rá Seth. – Megpróbáltam a saját parancsomat elültetni a tudatalattidban, hogy ne emlékezz a fájdalomra, amit okoztam, és arra sem, hogy betörtem az elmédbe. Feltételezem, hogy a tehetséged ezt tökéletesen hatástalanította. Szóval azt hiszem, határozottan kijelenthetem, hogy Gershom számára is teljességgel lehetetlen, hogy ilyen módon felhasználjon téged, hogy parancsokat ültessen a fejedbe, amikre aztán nem emlékszel. Téged nem lehet elmekontroll alatt tartani.

A megkönnyebbülés, amit Seth szavai okoztak, olyan nagy volt Ethanben, hogy a fejfájása is enyhült. Vagy még mindig gyógyult abból, hogy vezetőjük berágta magát a fejébe.

Heather felegyenesedett mellette, majd segített neki hátradőlni a fejtámlához. – Szóval... ez akkor most jó?

– Nagyon jó – mosolygott rá Seth. – Ethan most már megnyugodhat, Gershom képtelen használni azt a sziklakemény fejét.

Ethan felnevetett, majd felnyögött és a két kezét rászorította a fejére.

Seth közelebb lépett, lehajolt és az ujjait odaérintette a homlokához.

Azonnali megkönnyebbülés.

– Köszönöm.

Seth visszahúzta a kezét. – Sajnálom Ethan.

Ethan megrázta a fejét. – Csak azt tetted, amire én kértelek.

Lisette megköszörülte a torkát. – Ha Ethant nem lehet fegyverként felhasználni ellenünk, akkor miért érdekli annyira mégis Gershomot?

Zach átkarolta a vállát. – Azt hiszem, most már biztosak lehetünk benne, hogy nem Ethan érdekli. Minden bizonnyal Heather a célpontja.

Ethan megfogta Heather kezét.

Mit akarhat tőle Gershom?

 

 

 

 

Seth távozott. Zach és Lisette pedig elmentek... Heather nem is tudta, hogy hova. Valószínűleg az emeletre, mert semmilyen hangot sem hallott a közelben. Semmi mozgás. Sem halk beszélgetés.

Felkelt az ágyból, és becsukta a szobaajtót.

– Te rendben vagy? - kérdezte Ethan aggodalmasan, amikor visszament és felmászott a hatalmas ágyra.

Bólintott. – És te?

A férfi elmosolyodott. – Én remekül.

Heather mellé térdelt, és leült a sarkára. – Mi a helyzet a fejeddel? Még mindig fáj?

– Nem. David vére felgyorsította a gyógyulást, Seth pedig eltüntette a fájdalmat.

– Remek.

Beállt a csend. Aztán mindketten egyszerre szólaltak meg.

– Heather...

– Ethan...

Felnevettek.

– Gyerünk – mondta Ethan –, kezdd te.

Bólintott, de hirtelen egy kicsit ideges lett. – Kedvellek, Ethan.

A férfi mosolya ellágyult. – Én is kedvellek.

– Úgy értem, hogy nagyon kedvellek. Melletted, a közeledben úgy érzem magam, mint még soha eddigi életemben. Tudom, hogy az álmok miatt úgy érzem, mintha régebb óta ismernénk egymást, mint valójában, de ez több ennél. Megnevettetsz. És minél többet vagyunk együtt, annál többre vágyom. Amikor pedig külön vagyunk, alig várom, hogy újra lássalak... – A szíve elkezdett összevissza kalimpálni. – Emlékszem rá, hogy mit mondtam az ódivatú hozzáállásomról a szexuális kapcsolatokhoz. És még mindig így gondolkodom. Más körülmények között, sokkal több ideig várnék, hogy jobban megismerjelek, mielőtt belevetem magam veled az ágyba, de...

A férfi szemei teljesen éberek voltak. – De?

Heather megcsóválta a fejét. – Nem tudom, mennyi időnk van. Két nappal ezelőtt majdnem meghaltam. Tegnap este te is majdnem meghaltál. Ez a Többiekes fickó szórakozik a fejemmel, ki tudja miért, és így... – Előrehajolt, a két keze közé fogta a férfi arcát és megcsókolta.

Ethan szája elnyílt, lelkesen csatlakozott hozzá a játékban. Heather pulzusa megugrott, amikor kóstolóképpen végigsimított nyelvével az ajkain. A férfi karjai köréje fonódtak, és egészen odahúzta kemény, izmos mellkasára.

Mire Heather befejezte a hosszú, kétségbeesett csókot, teljesen kifulladt. Felemelte néhány centiméterre a fejét, és lebámult Ethan izzó borostyánszemeibe. – Szeretkezni akarok veled, Ethan. Nem tudom, mit hoz a ma este, vagy a holnapi, de pillanatnyilag nem is érdekel. Érezni akarom a tested a magamé mellett, beléd akarok merülni erre a napra.

Az egyik nagy kéz végigsimított az arcán, begyűrt néhány kóbor hajszálat a füle mögé. – Azért szeretnéd, mert úgy érzed, hogy a napjaid meg vannak számlálva, és nem akarsz úgy meghalni, hogy előtte nem szexeltél még egyet?

– Azért akarom – helyesbített –, mert szerintem Zachnek igaza van. Én vagyok Gershom célpontja. Nem tudom, miért matat a fejemben, de ez valószínűleg meg fog ölni. Igen, azt hiszem a napjaim tényleg meg vannak számlálva. És nem akarok úgy meghalni, hogy nem szeretkeztem veled. – Megsimogatta a jóképű arcot. – Azt hiszem, ha lenne rá elég időnk, kialakulna közöttünk valami, Ethan. Olyasvalami, ami sok ember életébe soha nem jön el. Csak beszélgetni és viccelődni veled nagyobb élmény volt, mint szexelni a volt barátaimmal.

– Akkor a volt barátaidnak tényleg nagyon gáznak kellett lennie az ágyban.

Felnevetett, eszébe jutott ez egyik kedvenc filmjéből egy jelenet. – Láttad A smaragd románca című filmet?

Ethan bólintott. – Joanna Wilder romantikus író a főszereplő, ugye?

– Igen. Joanna egyszer mondott valamit Jacknek, miközben a kincset keresték. Az tökéletesen összefoglalja azt, amit irántad érzek.

– Mit mondott?

Végigsimított az ajkával a férfién. – Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem, Ethan.

A férfi szeme felparázslott, tenyere a tarkójára simult és még lejjebb húzta magához a fejét, hogy az ajkaira szoríthassa a száját egy lélegzetelállító csókra.