Nyolcadik fejezet

 

 

 

Seth nézte, hogyan cirógatja az ifjú Halhatatlan a nő haját. Ethan egyértelműen megbabonázottnak tűnt. – Mi ez a dolog az álmokkal?

Ethan felegyenesedett ugyan, de nem eresztette el Heather kezét. – Chris tájékoztatott róla, hogyan találkoztunk Heather és én?

– Akkor épp mindannyian Cliff miatt aggódtunk, úgyhogy épp csak a szükséges információkat közölte. Hogy a segítségedre sietett, amikor vámpírokkal harcoltál egy tisztáson.

Ethan bólintott. – Heather megálmodta, hogy azok a vámpírok és én ott fogunk harcolni, és hogy őt is belevonjuk a csatába. Pontosan ugyanúgy álmodta meg, ahogy megtörtént, egy éve majdnem minden éjjel. És úgy tűnik, a mai csatáról szintén álmodott.

Seth bensőjében megszólalt a riasztó. – Heather nem jövőbelátó – mondta.

– Ezt Chris mondta neked?

– Nem.

Ethan egy hosszú pillanatig csak bámult rá, aztán pislantott egyet. – Ó! Oké. Néha megfeledkezem róla, hogy mindent tudsz.

– Okostojás – motyogta Seth.

– Nem igazán. Most amúgy is lassú vagyok egy kicsit az események feldolgozásában. Hosszú volt az éjszaka, nem teljesen vagyok a topon.

Melanie homloka ráncba szaladt. – Ó, Ethan! Sajnálom! Még csak fel sem ajánlottam a vért. De mindjárt hozom! – A doktornő elmosódott, még mielőtt köszönetet tudott volna mondani neki.

– Heather azt mondta, hogy pontosan úgy álmodta meg a csatát, ahogy megtörtént? – kérdezte Seth.

– Igen. Hogy egyáltalán nem volt semmi eltérés. Viszont azt is mondta, hogy ezelőtt még soha nem történt vele ilyesmi. Azóta viszont úgy tűnik, hogy újra álmodott.

Seth alaposan szemügyre vette az öntudatlan Tehetségest. Ennek semmi értelme sem volt. A telepatáknak nincsenek jósálmaik. Néha önkéntelenül beszivárognak, vagy beszippantódhatnak olyasvalakik álmaiba, akik körülöttük vannak. De Heathernek nincs közeli szomszédja, jövőbelátó képességgel megáldott szomszédja pedig egészen biztosan nincs.

Seth átnézte az agyát, magyarázatot keresett.

Az, amit talált, megdermesztette.

– Mi az? – Kérdezte Ethan, az homloka ráncba szaladt az aggodalomtól. – Mi a baj?

– Szerencsére Melanie éppen ebben a pillanatban ért vissza és nyomott Ethan kezébe néhány vértasakot. – Tessék. Ha többre van szükséged, szólj! És ha meg szeretnél tisztálkodni, Bastien mindig tart itt ruhát. Nem bánja, ha kölcsönveszed.

Ethan összevonta a szemöldökét. – Nem bánja?

Melanie kacsintott. – Nem, ha azt mondom neki, hogy ne bánja.

Megkönnyebbülve az elterelés miatt, Seth elkapta Melanie pillantását. – Hol van Bastien?

– Kinn, vadászik Cliffel. – A doktornő arckifejezése elkomolyodott. – Még egyszer köszönöm, hogy megengedted.

Bólintott. Egyetértett Bastiennel, hogy a vadászat megkönnyebbülést nyújt a fiatal vámpírnak az egyre erőszakosabban rátörő agresszív gondolatok tengerében, nem állt hát szándékában elvenni ezt tőle, amíg nem kényszerül rá.

Ethan az ágyra csúsztatta az első, immár kiürült tasakot, és a másodikat emelte a szájához. – Hogy van Cliff? – Agyarai belemélyedtek a zacskóba.

Melanie felsóhajtott. – Tojáshéjon táncol. Tíz körömmel kapaszkodik az önuralmába, fél, hogy újra elveszíti. De egyelőre tudja kezelni. Azt hiszem, a tény, hogy senki sem hibáztatja Whetsman seggének szétrúgásáért, sokat segít. De néhány őrt is megsebesített véletlenül, miközben megpróbált a dokihoz férkőzni. És ezt ő is tudja.

– És mi van Bastiennel? – kérdezte Seth – Ő hogy viseli?

Melanie válla egy kissé megrogyott. – Minden este úgy ébred, hogy talán ez lesz az az éjszaka, amikor Cliff megkéri, hogy vessen véget ennek.

Seth hátralépett egyet. – Akkor azt hiszem, csatlakozom hozzájuk a vadászaton. Megnézem, hogyan csinálják. Ethan, azt akarom, hogy maradj itt Heatherrel. A közelében. Le ne vedd róla a szemed. És kérdezd ki erről a legújabb álomról, ha felébred.

– Oké.

Melanie felemelte a mutatóujját. – Talán jobb lenne, ha előbb felhívnád őket. Cliff miatt.

Seth bólintott. Elővette a telefonját és kikereste Bastien számát.

– Mi az?

– Itt Seth. Úton vagyok hozzátok, csak előbb még gyorsan elintézek valamit.

– Oké. És kösz a figyelmeztető hívást.

Seth a Chris irodája előtti titkárságra teleportált. Szemöldöke a magasba ugrott, ahogy lepillantott az egyik alacsonyan elhelyezkedő fiókban kotorászó nő igencsak formás alakjára.

A szürke szoknya hossza a mai viszonyokhoz képest ultrakonzervatívnak számított, pár centiméterrel térd fölött végződött. De most egy kicsit felcsúszott, és második bőrként tapadt a gyönyörű lábakra, amik végtelen hosszúságúnak tűntek a nő alacsony termete ellenére is. A halovány színű blúz egy kissé lezserebb volt, mégis szépen követte a karcsú test körvonalait. És a körömcipője...

Elmosolyodott.

A cipője nagyon élénk színű volt. Ez a nő minden bizonnyal Chris megfoghatatlan, rendkívül hatékony, mindent elintéző asszisztense lehet, akiről a főnöke annyit áradozik. Az, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy Reordon elvégezhesse monumentális feladatát, amit mindenki elismer, nem viselne ilyen gyilkos, fárasztó magas sarkú cipőt. Ez túlságosan akadályozza a mozgást és...

A nő hirtelen felegyenesedett, megpördült és rálőtt Sethre.

Rövid, csípős fájdalom nyilallt a Halhatatlan vezetőbe.

Seth lepillantott a mellkasából kiálló kicsi nyílra, majd feljebb, a hatalmasra nyíló szemű nőre, és felemelte az egyik szemöldökét.

A telt ajkak elváltak egymástól. A nő tekintete a lábára esett, majd onnan lassan végigaraszolt felfelé magas alakján. – Ó, a szarba! Én... azt hiszem, ezt fejedelmi módon elszúrtam.

Seth elvigyorodott. – Ön minden bizonnyal Kate. – Kezet nyújtott. – Seth.

A nő megkerülte az íróasztalt, mogyoróbarna szemeibe félénkség költözött, ahogy elfogadta kinyújtott kezét. – Sajnálom uram. Az utóbbi időben őrült dolgok történnek, és... – szétnézett maga körül. – Olvassa az elmém?

– Igen. – Ebben a pillanatban például magát szidta, amiért megpróbálta benyugtatózni a főnöke főnökét.

Miután tavaly Aidan betört a Központba és eljutott Mr. Reordon irodájába is, rendszeresítettem magamnak ide egy nyugtatópisztolyt. Mivel a maga srácai annyira gyorsak és a vámpírok is, úgy gondoltam, egyszerűbb először lőni és csak aztán kérdéseket feltenni, ha úgy érzem, hogy valaki hangtalanul a hátam mögé lopózott.

Bölcs döntés, dicsérte meg Seth telepatikusan és elengedte a kezét.

Köszönöm. A Cliffel történt incidens óta pedig még a szokásosabbnál is élesebben figyelek. A tudat, hogy az az ex-Többiek tag a közelben lehet, és játssza a hátborzongató elmekontrollos játékait...

Gershomról is tud?

Seth kényszerítette magát, hogy a homloka ne szaladjon ráncba. Mennyit tud a Többiekről?

A nő beharapta az ajkát. Mindent, amit Mr. Reordon tud, ismerte be. Nem tudnék segíteni neki, ha nem ismerek minden részletet. De az információ nálam megáll.

Az elméjének gyors vizsgálata alátámasztotta, hogy teljesen megbízható. És hogy teljesen odáig van a főnökéért.

Seth elmosolyodott, és kihúzta a nyilat a mellkasából.

– Még egyszer, nagyon sajnálom a történteket – mondta hangosan Kate.

– Ne aggódjon, jól vagyok. És egy pillanatig se gondolkodjon újra megtenni ezt a jövőben sem.

A nő bólintott.

– Chris a közelben van?

– Nem. Hazaküldtem.

Seth erre befizetett volna. Chris Reordon nem fogadott el utasításokat bárkitől. A pokolba, hiszen még olykor Seth utasításait sem fogadta el.

– A Whetsman incidens óta csak az irodájában szundikált néha – folytatta Kate –, és ez nem elég. Pihenésre van szüksége. Van valami, amiben segíthetek önnek, amíg visszatér?

Seth majdnem felnevetett. Ó, igen! Ha Chris valaha is kihúzza a munkamániás fejét a seggéből, és rájön, mekkora kincs is valójában az asszisztense, ők ketten tökéletesen összeillenének. Kate nem ajánlotta fel neki, hogy teleportáljon el Chris lakására és beszéljen vele ott. Azt kérdezte, tudna-e ő segíteni valamiben helyette, egyszerűbben szólva finoman figyelmeztette Sethet, hogy ne zaklassa Christ, mert annak alvásra van szüksége.

– Köszönöm – mondta –, de nem. Kivárom, hogy beszélhessek Chrisszel. Megkérhetem, hogy megmondja neki, hívjon fel, amikor visszajön?

A nő elmosolyodott. Seth rájött, hogy Kate felkészült a csatára, ha ő arra kérte volna, hogy ébressze fel Reordont, vagy azt mondta volna, hogy ő maga teleportál oda, hogy felébressze.

– Természetesen, uram. – Most ő nyújtotta a kezét. – Mondhatom, hogy örülök, hogy találkoztunk végre? Nagyon sokat hallottam már önről és hálás vagyok a munkáért, amit ön és a Halhatatlan őrzői végeznek.

Seth megfogta a kezét, de ahelyett, hogy megrázta volna, a szájához emelte és megcsókolta a kézfejét. – Az öröm az enyém. – Az elméjébe pedig belesúgta: Köszönöm, hogy ilyen remek módon a gondját viseli a srácnak. Chris a családunkhoz tartozik.

A vonzó mosoly kiszélesedett.

Seth kacsintott, eleresztette a kezét, majd elteleportált Cliffhez és Bastienhez.

Egy épület tetején ültek az NCCU kampuszán. Seth nem érzékelt vérszagot, tehát valószínűleg még nem futottak vámpírokba.

– Hogy megy a vadászat? – kérdezte, amikor felálltak és szembefordultak vele.

– Gyenge éjszaka – mondta Bastien, igyekezvén, hogy a barátja miatt érzett aggodalom ne jelenjen meg a hangjában is.

De Seth így is kiolvasta azt a brit Halhatatlan szemeiből.

Cliff is bólintott, egyetlen szó nélkül. Az incidens óta a fiatal vámpír sokkal csendesebb volt. Legyőzöttnek tűnt.

– Történt valami? – kérdezte Bastien.

– Helyzet van – felelte Seth. – Segíthetnétek benne. Fel tudnátok függeszteni a vadászatot egy órára?

Mindketten bólintottak, a figyelmük kiélesedett.

Seth lehunyta a szemét és mentálisan megkereste Aidant. Amikor rátalált, megérintette Bastien és Cliff vállát, és mindhárman megjelentek a Kelta mellett.

Aidan rájuk mosolygott, jobbjában egy jókora gumifeszítő vasat tartott. – Akkor jól éreztem a zavart az erőben.

Cliff felnevetett.

Bastien mosolygott.

Seth a fejét csóválta. – Mit csináltál?

Aidan megemelte a feszítővasat. – Segítettem egy kedves hölgynek lecserélni a defektes autókerekét.

Bastien szemöldöke összeszaladt. – Egy kedves Tehetséges hölgynek?

– Ami azt illeti, igen.

Seth felsóhajtott. – Te szúrtad ki a kereket, Aidan?

– Igen, én – felelte a háromezer éves Halhatatlan. Seth egy évvel ezelőtt vette át a kontinensről észak-Karolinába a magányos Halhatatlant, miután az behatolt a Hálózat központjába, megsértette a biztonsági protokollt és ellopta a közelben élő Tehetséges nők névsorát. Aidan azt remélte, lesz olyan szerencsés, hogy megrendezhet egy találkozót egy olyan nővel, aki képes lenne szeretni őt, akár annyira is, hogy átváltozzon a kedvéért, mint Sarah tette Rolandért. Egy olyan nőt keresett, aki hajlandó lenne vele eltölteni a Halhatatlanság hátralevő részét.

– Add meg Chrisnek a nevét – mondta Seth –, hogy megtéríthesse neki az új gumiabroncs árát.

– Én már kifizettem. Beletettem a pénztárcájába. Csak ő még nem tud róla.

Cliff szemöldöke felszaladt. – És? Volt szikra?

Cliff, Melanie és Bastien azon kevesek közé tartozott, akik tudták mi a pontos oka annak, hogy Aidan észak-Karolinába költözhetett.

– Sajnos nem – felelte Aidan. – Elkeseredetten ragaszkodik egy halandó férfihoz, akit szeret. Szóval, mit tehetek önökért uraim?

– Hasznát tudnám venni a segítségednek – mondta Seth.

– Ha tudok, szívesen segítek.

Seth elteleportálta mindannyiukat Heather otthonába.

Orrok fintorodtak el a halál és bomlás erős szagától, ahogy végigtúrták a lábukkal a nappali padlóján szerteszórt rengeteg kiürült ruhakupacot. Vörös pettyek szennyezték a falakat, de még a plafont is. Besűrűsödött tócsákban vér lepte a bútorokat is.

Seth behunyta a szemét és Zachet hívta.

Közvetlenül a könyöke mellett jelent meg.

– Van egy problémánk – mondta neki Seth.

Zach áttanulmányozta a nappalit. Aztán bakancsai dübörgő léptekkel az egyik kitört ablakhoz vitték, és kinézett. – Az egyik ruhakupac odakinn Ethané?

– Nem – felelte Seth. – Ő és Heather túlélték a támadást, benn vannak a Központban.

Bastien homloka ráncba szaladt. – Nem Heather az a halandó, aki pár hete harcba szállt Ethan oldalán a vámpírok ellen?

– De igen. – Seth gyorsan elmesélte nekik mindkét csatát, úgy, ahogyan Heather agyában látta őket.

– Ez tényleg probléma – mondta Zach.

– Miért? – kérdezte Cliff.

– Seth azt mondta, hogy Heather telepata – magyarázta Zach. – A telepatáknak nincsenek jósálmaik.

Aidan tekintete érdeklődőn villant. – Tehetséges?

– Igen – felelte Seth – és bele van zúgva Ethanbe.

– Szerencsés gazember – motyogta a Kelta.

Cliff Sethre, majd Zachre nézett. – A jósálmok nem lehet nála egy látens képesség, ami csak a közelmúltban kezdett el felszínre törni? – Seth ismét azt kívánta, hogy bárcsak Cliff Halhatatlan lenne. Gyűlölte, hogy egy ilyen ragyogó elmét lassanként elrabol tőle az őrület. – Nem. A Tehetségesek általában már nagyon korán felismerik a képességeiket. Nem hirtelen, felnőtt korukban kapják őket.

Bastien agya is járt. – Akkor miért álmodik most mégis?

Seth vett egy mély lélegzetet. – Mert Gershom ültette el ezeket az álmokat a tudatalattijába.

Zach káromkodott. – Láttad őt az emlékeiben?

– Nem. Csak a beültetett emlékeket. Azt gyanítom, ő rendezte meg mindkét vámpírtámadást. Mint Ethan, én sem tartom véletlen egybeesésnek a kettőt. Főleg ilyen messze a várostól.

– Mi a célja vele? – kérdezte Bastien.

– Nem tudom.

Súlyos csend ereszkedett rájuk.

– Meg tudod mutatni nekünk a csatákat? – kérdezte Zach.

Seth bólintott és tenyérrel felfelé maga elé nyújtotta a kezét. – Fogjátok meg  a kezem.

Zach, Aidan és Sebastien előreléptek, és egymás tetejére téve vezetőjük markába csúsztatták a kezüket.

Cliff tétovázott.

– Te is Cliff – hívta Seth.

Az ifjú vámpír beletörölte a kezét fekete gyakorlónadrágjába, és a halom tetejére helyezte.

Seth lehunyta a szemét és levetítette a fejében a Heather agyában talált csataképeket. Sokkal jobb lett volna Ethan szemszögéből látni, aki a legapróbb részletekre is élesen visszaemlékszik, de ez ő gondolatait nem olvashatta anélkül, hogy jelentős fájdalmat ne okozott volna neki. Az ő agya valamiért másképpen volt vezetékelve, mint a többi emberé. És Seth soha nem tudott rájönni, hogy miért.

Végül kinyitotta a szemét.

A többiek sorra elhúzták a kezüket és hátraléptek.

– Az első találkozás véletlenszerűnek tűnik – mormolta Zach.

– És mégsem az – mondta Seth. – Gershom tudta, hogy meg fog történni, éppen azért mutatta meg Heathernek, hogy idecsábítsa.

Bastien szemöldöke összeszaladt. – Ő vezette ide Ethant is a csata színhelyére? Belebarmolt a gondolataiba, és használta, mint egy bábot? Úgy, mint Whetsmant?

Seth megrázta a fejét. – Ezt kétlem. Ethan elméjébe hihetetlenül nehéz behatolni. Zach és én vagyunk az egyetlen olyan Halhatatlanok, akik képesek vagyunk rá, de még mi is orrvérzést okozunk neki.

Zach bólintott. – És ez még csak az olvasás. Az az erő, ami elégséges lenne ahhoz, hogy kényszereket ültessenek el benne, meg is ölné. Vagyis egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy Ethant lehetséges lenne-e manipulálni.

Egy újabb feszült, töprengő csend következett.

– A ma esti csatában a vámpírok Heathert igyekeztek elérni – mondta Aidan. – Miért? Értékes lenne valamiért Gershom számára?

Ez már Sethnek is eszébe jutott. – Ha úgy van, akkor sem lehet túlságosan fontos. Ha Ethan akár csak másodpercekkel később hív, a nő meghalt volna ma éjjel. Gershom semmit sem tett a csata alatt, hogy megakadályozza, hogy leszúrják. És utána sem gyógyította meg.

A négy harcos pontosan olyan zavarodottnak látszott, mint amilyennek Seth érezte magát.

– Nem látom a motivációt – mormolta Bastien. – A kapcsolatot.

Zach megcsóválta a fejét. – Még én sem.

– És én sem – tette hozzá Aidan.

– Lehetséges, hogy ezek a támadások kapcsolatban vannak azzal a ténnyel, hogy Whetsman nyugtatót lopott? – kérdezte Cliff – Előfordulhat, hogy ezek a vámpírok egy újabb zsoldoshadsereg tagjai?

– Nem úgy harcoltak, mint a zsoldosok – mondta Seth –, de azért még nem lehet kizárni.

– És most mit akarsz tőlünk? – kérdezte Bastien.

– Azt akarom, hogy Aidan és Cliff térjenek vissza a Központba. Töltsétek ott az éjszakát és a napot, amíg Heather megerősödik. Ethan ott akar maradni majd vele, ebben biztos vagyok. Legyetek éberek, tartsátok nyitva az érzékszerveiteket, hogy észrevegyétek, ha Gershom keresi őket. Azonnal értesítsetek, ha a legcsekélyebb gyanútok is támad. Ha betör, mielőtt hívhatnátok... Aidan teleportálja biztonságba Heathert. Teleportálj többször, a világ legkülönbözőbb pontjaira, hogy Gershom a nyomodat veszítse. Bastien, te, Ethan és Cliff megpróbáljátok feltartani Gershomot, hogy időt szerezzetek Aidannek, amíg én odaérek.

– Tud erről az egészről Ethan? – kérdezte Bastien.

– Nem. Beszélni fogok velük erről, amint Heather talpra áll.

– Nem akar majd elmozdulni mellőle, ha valami rossz történik.

– Aidan nem hagy neki időt rá, hogy kifogással élhessen. Így van?

Aidan elmosolyodott. – Dehogy hagyok.

– Még egyszer – hangsúlyozta Seth –, maradjatok éberek. És hagyjátok beszállni a játékba a többi vámpírt is, ha a dolgok eldurvulnának.

Mindhárman bólintottak.

– Zach, azt szeretném, ha körülszaglásznál itt – foglalta egybe egy széles karmozdulattal Seth Heather otthonának belsejét és udvarát. – Járj utána, nem tudod-e elkapni Gershom szagát. A közelben kellett lennie, hogy elültesse ezeket az álmokat, és nem is egyszer járhatott itt, ha közel egy éve majdnem minden éjjel előjöttek. Ha ma éjjel ő irányította a támadást is, könnyen lehet, hogy egész végig ott üldögélt ő is azon a nyomorult tetőn. Ez megmagyarázná, miért nem észlelt Ethan egyáltalán semmit a jelenlétükből, egészen addig, amíg nem támadtak.

Zach bólintott. – Mihez kezdesz a nővel, ha felépül?

Ez egy újabb probléma. – Ide nem jöhet vissza. Ha Gershom eljönne érte, Ethan nem lenne képes visszatartani.

– Még Gershom jelenlétét sem érezné meg – tette hozzá Zach. Ha ez egyáltalán lehetséges, az arca még zordabb kifejezést öltött. – De Ami megérezné, ha elvinnénk Heathert Davidhez.

Bastien káromkodott. – A pokolba is, nem! Bevonnád Amit és a babát is Gershom látóterébe?

Seth felemelte a kezét. – Egyetértek. Ez túl veszélyes. – Ránézett Zachre. – Szóval azt szeretném, ha Ethan és Heather veled és Lisette-tel maradna, amíg ennek a végére járunk.

Erre Zach kezdett káromkodni.

– Nekem sem tetszik – mondta Seth –, de be kell látnod, egyedül ennek van értelme.

– Igen – morogta Zach.

– Ha valaki, akkor te megérzed Gershom jelenlétét. Ha mégsem, de elmegy valamiért Heatherért vagy Ethanért, te valószínűleg le is tudod győzni... de legalábbis feltartod addig, míg én is csatlakozhatok a küzdelemhez... és ketten befejezzük.

Zach még egyszer felmordult, de már elfogadta vereségét.

– Szóval – összegezte a tervet Cliff –, Heathert és Ethant használjuk csaliként? Sethnek egy cseppet sem tetszett ez a megfogalmazás, de... – Vagy egyikük, vagy másikuk, esetleg mindketten együtt fontosak valamiért Gershom számára. Másképp nem hozta volna őket össze és nem szervezi meg a vámpírtámadásokat. Nem tudom melyik igaz, azt sem, hogy mi a célja ezzel, de nekünk most az a legfontosabb, hogy ők mindketten védve legyenek. Én magam vigyáznék rájuk, de engem túl gyakran hívnak segítségül Halhatatlanok vagy a Szekundánsaik.

– Szándékodban áll erről az egészről beszámolni Ethannek és Heathernek? – kérdezte Bastien.

– Igen – válaszolt Seth.

Viszont szívesen elkerülte volna Ethan reakcióját minderre.

 

 

 

Heathert felsóhajtott, ahogy lassan ébredezni kezdett.

Szinte utálta abbahagyni az alvást. Hosszú idő óta nem aludt már ilyen békésen, vámpíroktól és erőszaktól hemzsegő álmoktól mentesen. Több mint egy éve.

Ez túl sok idő volt nyugodt alvás nélkül.

Ahogy engedte, hogy a tudata beinduljon és az érzékszervei elkezdtek dolgozni, rendszereztek minden információt, mire rávette magát, hogy felnyissa súlyos szemhéjait.

Egy ágyban fekszik. Egy üres szobában?

Valahol papír súrlódott, mintha valamit lapoztak volna. Férfiak fejéből kapott el gondolatokat, amik aztán egymásba fonódtak, megrohamozták, amíg tudatosan le nem tiltotta őket.

Csend lett. Így már sokkal jobb.

Vett egy mély lélegzetet. Vonzó illatot érzett. Férfiasat. Ismerőset. Finomat.

Jó melegben volt. A meleg abból a hatalmas férfitestből áradt, ami mögéje gömbölyödött.

Egészen kinyíltak a szemei. Elfordította a fejét, és átnézett a válla fölött. Elállt a lélegzete.

Ethan.

A fenébe, ez a pasi egyszerűen gyönyörű!

Biztosan lezuhanyozott. Az utolsó homályos emlékében még csupa vér volt. Most a hollófekete haj, aminek illata az orrát csiklandozta, frissen ragyogott a mennyezeti lámpa fényében. Jóképű arca tiszta volt, erőteljes, fekete borosta borította az állát, ami finoman durvábbá, még férfiasabbá tette. Azokat a csodazöld szemeket lezárta az álom. Puha ajkai enyhén elnyíltak, hozzáértek Heather kórházi hálóinge vállához. Az oldalán feküdt. Csupasz mellkasának hatalmas izmai voltak azok, amik melegben tartották. Jobb karja a hasán nyugodott, ujjai az oldalára simultak. Az érintése nem okozott fájdalmat, a sebének tehát be kellett gyógyulnia.

Az egyik lábát végigfektette az ő lábain. A másik mögéje simult. Bármi is volt az anyaga az alsónadrágnak, amit viselt, tisztán érezte rajta keresztül vastag, kemény hosszát, ami a csípőjének nyomódott.

Felizgultan.

Heather pillantása visszarebbent az arcára. De a férfi aludt.

És ő nagyon szerette volna felébreszteni... amíg nem emlékeztette rá magát, hogy nincsenek egyedül.

Elnézett a másik irányba.

Egy fiatal, afroamerikai férfi terpeszkedett el az ágya melletti széken, a fülében Bose fülhallgatókkal, amiket majdnem teljesen elrejtettek vastag, raszta fonatai. Szögletes állkapcsa frissen borotvált, csokoládébarna bőre olyan hibátlan volt, mint egy fotómodellé.

Heather eltöprengett rajta, hogy a Halhatatlan őrzők világában mindenki jóképű-e.

Amikor észrevette, hogy nem alszik, a férfi kivette a fölhallgatókat és megajándékozta egy mosollyal, ami azonban a szemeibe nem jutott el. – Ébren vagy.

Bólintott.

A férfi megemelte a fülhallgatót. – Sajnálom. Szinte állandóan zenét, vagy hangos könyveket hallgatok, hogy kizárjam a hangokat. – Feltekerte a fülhallgatók zsinórját egy iPodra.

– Milyen hangokat akarsz kizárni? – kérdezte csendesen, és remélte, hogy nem ébreszti fel Ethant. – A személyzet hangját? – Mintha úgy rémlett volna neki, hogy Ethan említette, hogy a Hálózat központjában vannak. Ha pedig ez itt egy Halhatatlan, mindenkit hall az egész épületben.

– Nem. – Rátette az iPodot az ágy mellett álló gurulós lábú tálcára. – A hangokat a fejemből.

– Ó! Te is telepata vagy? – Úgy tűnt, elég sokan vannak a Halhatatlan őrzők világában.

– Bárcsak az lennék – mondta a srác már-már szomorú hangon –, de én vámpír vagyok.

És Ethan szerint a vámpírokat megtébolyítja a vírus.

Ó a szarba! Megfeszült.

– Nyugi – mondta egy hang... skót akcentussal? – Cliff a mi oldalunkon áll.

Cliff. Hallotta már ezt a nevet. A többi Halhatatlan említette. Valamilyen roham kapcsán. Viszont úgy tűnt, mindannyian nagyon ragaszkodnak hozzá.

Heather felemelte annyira a fejét, hogy Cliff mögé nézhessen, és egy hatalmas termetű férfit látott, akit tétovázás nélkül elfogadott volna Ethan bátyjának. Egy asztalnál ült és könyvet olvasott. Fel sem pillantott a lapokról. – Te is vámpír vagy?

– Aidan Halhatatlan – jelentette ki Cliff. – Egy nagyon öreg Halhatatlan, aki seggbe tud rugdosni úgy is, hogy a kisujját sem mozdítja meg, így nem kell tőle tartanod, hogy bekattanok és megtámadlak, vagy ilyesmi.

– Oké. – Hát ez nagyon furcsa volt.

Aidan szájsarka felfelé görbült.

Heather tekintete visszatért Cliffre. Fellazította egy kissé a kizárást és belekukucskált az elméjébe... és küzdenie kellett a késztetéssel, nehogy hátrébb csússzon a közeléből. Rút, erőszakos gondolatai voltak. De mindent elkövetett, hogy annyit elpusztítson belőlük, amennyit csak tud, a többit pedig figyelmen kívül hagyja.

Heather a fülhallgatók felé intett a fejével. – Néha én is ezt csinálom. Telepata vagyok. És amikor fáradt, vagy stresszes vagyok, nem tudom mindig kizárni mások gondolatait. Könyvet hallgattál, vagy zenét?

– Könyvet.

– Melyiket?

– Walter Mosely legutóbbi könyvét. Davidtől kaptam.

– Daviddel még nem találkoztam.

Cliff átmutatott a hüvelykujjával Aidan felé. – Még nála is idősebb. Pedig ez a fickó is egy valóságos őskori lelet.

– Taknyos.

Amikor Cliff ismét elmosolyodott, Heather már értette, miért nem ér el a mosoly a világba belefáradt szemeihez. A közdelem, amit az elméjében vívott, nagyon fárasztó lehetett. Oldalra billentette a fejét. – Félsz tőlem?

Heather újra Aidanre nézett. – Tényleg szét tudod rúgni a seggét?

Aidan szelíd pillantást vetett Cliff felé. – Kapaszkodj a székedbe, vámpír.

Cliff megragadta kétfelől maga mellett az ülőkét, a széknek pedig mind a négy lába a levegőbe emelkedett, és lassan leírt egy kört.

Heathernek tátva maradt a szája.

Cliff felnevetett, de ezúttal ez igazi volt, fellobbant barna szemeiben is. – Na, mit mondtam? – A széke lassan visszaereszkedett a padlóra.

Ez mennyire klassz! Ha Ethan nem aludt volna mögötte, Heather valószínűleg felpattan és tapsikolni, ugrálni kezd, mint egy gyerek, hogy engem is! Most engem is!

Aidan is felnevetett. – Látom már, mit kedvel benned Ethan.

Heather hátranézett a férfira, aki még mindig nem mozdult. – Mióta alszik?

– Órák óta – válaszolt Cliff. – Mi vámpírok és Halhatatlanok, sokáig és nagyon mélyen alszunk a súlyos sebesülések után.

Heather számba vette a saját testét, de nem érzett fájdalmat. Csövek sem vezettek beléje sehol, ami fájdalomcsillapítókra utalt volna. – A sebeim? Eltűntek?

– Igen. Seth, a Halhatatlan őrzők vezetője meggyógyított a kezével, Melanie-tól pedig kaptál utána vér transzfúziót. – Cliff elgondolkodva méregette. – Tényleg igaz, hogy homlokon lőttél egy vámpírt, aki beleharapott a nyakadba és megpróbált lecsapolni?

– I-iiigen – válaszolt bizonytalanul. Cliff vajon nem gurul dühbe, amiért megölt egy vámpírt?

– Ez fantasztikus! – lelkesedett az ifjú vámpír.

– Tényleg az – értett vele egyet Aidan –, ahogyan az is, hogy visszaemlékszel rá, miután elkábított.

– Egy kicsit ködösen – vallotta be Heather. – És abban sem vagyok biztos, hogy mindenre emlékszem a tegnap éjszakai csatából, vagy az álomból, amit előtte egy hétig minden éjjel láttam.

– Szólnod kellett volna az álmokról – motyogta Ethan, a karja rászorult a derekára és közelebb húzta magához.

Valamilyen oknál fogva Heather arcát elöntötte a pír. Az egy csöppet sem zavarta, hogy Ethan eddig ott aludt mellette. De most, hogy felébredt, túlságosan bensőségesnek tűnt a közelsége, főleg a többiek jelenlétében.

Elfordította a fejét a párnán, belenézett a barna szempárba. – Akartam szólni. De a vámpírok az álmomban nem jelentek meg soha, amíg te nem jöttél. Tudtam, hogy ha felhívlak, rohanni fogsz hozzám. És feltételeztem, hogy ha megteszed, akkor válik valóra az álom. Azt hittem, hogyha tartom tőled a távolságot, akkor megakadályozhatom. Nem számítottam rá, hogy...

– Megkerülöm a sövényt? – egy csókot nyomott a vállára.

Heather szíve megugrott. – Igen.

Cliff homloka ráncba szaladt. – Ez valami metafora?

Ethan nevetett, és kissé megemelkedett, hogy ránézzen a vámpírra. – Semmi olyasmi, mint amire te gondolsz. Mit csinálsz itt egyébként? Úgy érzem, még nem ment le a nap.

Cliff a fejére mutatott. – Nem tudtam aludni. Túl nagy a zaj.

Ethan feltámaszkodott félkönyékre. – Az szívás.

– Ja.

Ethan ezután Aidanre nézett. – És te mit keresel itt?

– Én vagyok a bébiszittered.

– Nos, most már ébren vagyok, akár el is mehetsz aludni.

– Nem, nem mehetek. Ti ketten nem maradhattok egyedül.

Ethan összevonta a szemöldökét. – Miért?

– Kérdezd Sethet, ha visszajön – tanácsolta Aidan. – Te pedig kicsi telepata, ne próbáld olvasni a gondolataimat. A mentális pajzsaim túl erősek ahhoz, hogy áthatolj rajtuk.

Heather összeszorította a száját. Honnan tudta? Nem is akarta az összes gondolatát olvasni. Csak azt szerette volna megtudni, miért nem maradhat egyedül Ethannel.

– Nem úgy értettem, hogy nem maradhattok kettesben – felelt a ki sem mondott kérdésre Aidan –, csak hogy nem maradhattok magatokra.

– Olvastad a gondolataimat? – kérdezte Heather.

A férfi szemöldöke felszaladt. – Te nem próbáltad olvasni az enyémeket?

De, a fenébe is, próbálta.

Aidan felnevetett, majd Ethanre nézett. – Miért nem lehet nekem ekkora rohadt nagy szerencsém?

Ethan felült, és végigsimított rövid haján. – Miért kell bennünket őrizni? Seth azt hiszi, hogy a vámpírok utánunk jönnek?

Heather az izmok játékát figyelte a férfi hátán, és igyekezett nem hagyni, hogy eltereljék a figyelmét. De valami elképesztően jól nézett ki. Színtiszta kísértés. Ráadásul ennyire közel. Nagyon dögös. És valószínűleg még mindig merev a takaró és a leheletnyi anyagú alsónadrágja takarásában.

– Figyelj oda a gondolataidra, te nő – mondta Aidan egy tréfás kis mosollyal –, szanaszét sugárzod őket, és ez most egy kissé kellemetlen.

Heather arca lángra lobbant, amikor Ethan érdeklődve pillantott hátra rá, Cliff pedig a kezét a szája elé téve rejtett el egy apró mosolyt.

– Mire is gondolsz pontosan? – kérdezte Ethan, a hangja még mindig kissé rekedtes volt az alvástól, ami csak rontott a helyzeten. Mert remekül el tudta ugyanis képzelni, hogy egészen más dolgokat mond neki azon a rekedt, mély hangon...

– Heather! – csattant fel Aidan.

Összerezzent és eltakarta az arcát. – Tudom! Sajnálom! De ez... biztosan a vámpírharapástól van. Ethan, nem azt mondtad, hogy bedrogozott valamivel?

– Órákkal ezelőtt kiürült a szervezetedből – válaszolt vigyorogva a férfi.

– Nos – megadóan felemelte a kezeit –, akkor nem tudom, mit mondjak. Már egy éve ott vagy a fejemben, és amikor tényleg találkoztunk, megcsókoltál, ami ellenállhatatlanul varázslatos volt...

– Haver! Megcsókoltad? – kiáltott fel Cliff. – Döbbenet!

Heather úgy folytatta, minta senki sem szólt volna közbe. – Aztán ma este megjelentél egy újsággal, kávéfőzővel és a kisfiús mosolyoddal...

– Akkor én rosszul tudom? A nők már nem a virágot és a csokoládét szeretik? – kérdezte Aidan.

– Most pedig itt ébredtél mellettem, és így nézel ki – mutatott végig széles mellkasán és lapos hasán. – Ezek után... igazán természetes, hogy támad néhány... helytelen gondolatom.

– Ez nagyon király! – mondta Cliff.

Ethan szemei borostyánfényben izzottak. – Aidan?

– Igen?

– Az őrködéshez nem kell ugyanabban a helyiségben lennetek, mint nekünk, ugye?

Heather levegő után kapkodott. Ethan tekintete láttán a pulzusa felgyorsult.

– De, sajnos igen – felelte Aidan. – De ha mégsem lenne muszáj, és ti ketten hozzáfognátok itt szeretkezni, azt nem csak én, hanem az összes vámpír is hallaná.

– Azt leshetitek! – csattant fel Heather. Nem volt exhibicionista sem tettekben, sem szavakban.

Cliff felnevetett, Aidan pedig folytatta.

– Ha pedig használatba vennétek a Chris által nemrég beépített hangszigetelt szobát magánélet céljára, akkor azt nem hallanám, ha megtámadnak benneteket.

Ethan szemében lassan elhalványult az izzás, és Aidan felé fordította a fejét. – Annak, aki itt akarna megtámadni bennünket, először át kellene jutnia Chris összes emberén.

– Nem feltétlenül.

Heather Ethanre nézett. – Ez mit jelent?

Ethan olyan zavartnak tűnt, mint amilyennek ő érezte magát. – Mi az ördög folyik itt?