Tizenhatodik fejezet

 

 

 

Ethan lehunyta a szemét és Heather puha hajára simította az arcát. Nem tudta mennyi ideje táncolnak, de Tracy MP3 lejátszóján több szám is lefutott. Valószínűleg a régebbi slágerek közül válogatta őket, hogy ő és Heather is értékelhessék.

Az utolsó dal záró hangjai is elhaltak.

Nagyzenekar következett, virtuóz dobszóval, trombitákkal. Benny Goodman-től a Sing, Sing, Sing.

Kinyitotta a szemét és felemelte a fejét. Heather hátradőlt a karjában és felnézett rá, telt ajkain mosoly játszott. Rápillantott Zachre és Lisette-re, ők is bizonytalannak tűntek.

Levigyorgott Heatherre. – Tartsunk lépést. – Meglazította az ölelését körülötte, távolabb pörgette magától, majd vissza.

Heather megbotlott és felnevetett. – Azt hiszem ez a tökéletes alkalom, hogy elmondjam, nem is tudok táncolni.

Tracy és Sheldon egymással versenyezve száguldott be a nappaliba. – Bocsi! Bocsi!

Tracy a távirányítót kereste. – Megfeledkeztem róla, hogy ez is rajta van a listán. Sheldon ugyanis táncolni tanít.

Amikor megtalálta, amit keresett és felé indult, Ethan megállította. – Hagyd csak továbbmenni. Ez vicces lesz.

– Te tudsz szvingelni? – kérdezte döbbenten Heather.

Tracy felnevetett. – Helló, hát persze, hogy tud szvingelni! Ahogyan Lisette is tud. Nagyon komolyan nyomják!

Heather elvigyorodott és hátralépett. – Hadd lássam!

Ethan Lisette-re pillantott, és egyáltalán nem volt meggyőződve róla, hogy ez jó ötlet. Heather nem tudott kettejük múltbéli kapcsolatáról.

És Zach... rámosolygott Lisette-re és megrázta a fejét. – Menj csak. Látom, hogy szeretnéd.

Lisette szélesen elvigyorodott, kilépett magas sarkú cipőiből és félretolta őket.

A következő dolog, amire Ethan eszmélt, az az volt, hogy együtt táncolnak, mint a negyvenes években. Ethan abban az időben Harlemben élt, és Lisette-et Richart teleportálta el hozzá hétvégenként. A legjobb zenékre táncoltak. A legnagyobb jazz zenészek voltak a cimborái. Pokolian jó éjszakák voltak azok.

Lisette kacagott, amikor a feje fölé emelte, átdobta a vállai fölött, majd a lábai között ismét maga elé húzta. Sheldon és Tracy csatlakozott hozzájuk, ők sem bizonyultak kevésbé virtuóz táncosnak, mint Ethan és Lisette.

Ethan végül elpörgette magától Lisette-et és Heathernek nyújtotta a kezét.

Ő mosolygott, és megrázta a fejét. – Mondtam. Én nem tudok táncolni. Így legalábbis nem.

– Dehogynem tudsz – ragaszkodott hozzá Ethan, és továbbra is feléje nyújtotta a kezét –, csak le kell venni a cipőd.

Heather megtámaszkodott Zach karján, míg kibújt azokból a szexi, mégis inkvizíciós lábbelikből.

Amint mezítláb volt, megfogta a kezét, és odavezette a rögtönzött táncparkettre. – Könnyű. Csak kövesd a vezetésemet.

A szeme sarkából látta, hogy Lisette is melléjük vezeti Zachet.

Meglepően rövid idő alatt Heather és Zach is belejött a mozgalmas tánc lépéseibe. Ethan úgy gondolta, hogy mindketten meglehetősen jó velük született ritmusérzékkel rendelkeznek, és emellé még hajlamosak voltak az újdonságok kipróbálására is. Heather felsikoltott, amikor átdobta a vállán, hogy aztán simán talpra állítsa maga mögött. Egy pillanat múlva viszont már ő rúgta el magát a padlótól, hogy ugyanezt visszafelé is megcsinálhassa vele.

A párok immár együtt táncoltak, mindenki csupa mosoly és nevetés volt, különösen amikor Sheldon a negyvenes évek szlengjén spontán bekiabálásokkal tarkította a zeneszámokat. A helyiség hőmérséklete megemelkedett. A bőrük szinte izzott. Ethan nem szórakozott ilyen jól évtizedek óta.

Amíg meg nem szólalt valahol egy telefon.

A Halhatatlanok azonnal megálltak.

– Mi a baj? – kérdezte Tracy, és lehalkította a zenét.

Ethan elmarkolta tőle a távirányítót és kikapcsolta a zenét. – Ez Heather telefonja. – Természetfeletti sebességgel lerohant a szobájukba, hogy felhozza a készüléket a nappaliba.

Sheldon felnyögött. – Ne vedd fel! Olyan jól szórakoztunk!

Ethan megcsóválta a fejét, és átadta a tulajdonosának a telefont. – Valószínűleg az apja akarja ellenőrizni. Nem akarom, hogy aggódjon. Egy perc és újra szólhat a zene.

Heather fogadta a hívást. – Helló?

Ethan elmosolyodott. A nő még mindig lihegett a tánctól.

– Heather! Kicsim... jól vagy? – Lane tábornok idegessége még ekkora távolságból is szinte sütött.

Heather szemöldöke felszaladt. – Igen apa, jól vagyok. Mi a baj?

Ethan hallotta, hogy a tábornok a vonal másik végén elmormol egy gyors imát. – Attól féltem, hogy...

– Mitől féltél? – Heather hangja ellágyult. – Hogy a Halhatatlanok ártottak nekem? Ők a jófiúk apa. Ők...

– Nem. Attól féltem, hogy a vámpírok támadtak meg újra.

Ethan az ablakra pillantott teljesen feleslegesen, hiszen anélkül is tudta, hogy nappal van.

Heather vetett rá egy aggodalmas pillantást. – De honnan jött ez a gondolat?

– Mert azt mondtad, ugyanazon az éjszakán támadtak meg a vámpírok, amikor a bázist is megtámadták. És az újra megtörténik. Azt hiszem, vámpírok támadtak meg egy másik bázist is. Nem is pusztán hiszem, tudom, hogy azok. Csak vámpírok lehetnek.

Ethan átvette a telefont. – Lane tábornok? Itt Ethan. Melyik bázist? Mit tud mondani a dologról?

Zach lehunyta a szemét.

Seth egy pillanat múlva megjelent mellette.

– Hármas besorolású fogolytábor – sorolta gyorsan a tábornok. – Kicsi. Ugyanolyan elszigetelt hely, mint a másik volt. Titkosított. Minden bázison magas fokú készültség van érvényben, így azonnal értesültünk a támadásról.

Seth elvette a telefont Ethantől. – Hol van most?

– Abban az épületben, ahol Heather kikérdezte Nick Altomarit.

– Egyedül?

– Igen.

– Vannak megfigyelő kamerák a helyiségben, ahol tartózkodik?

– Nincsenek.

Seth eltűnt.

Heather szája összeszorult. – Mit fog csinálni?

Ethan magához ölelte. – Utánanéz, mit tudhatunk meg. Legalábbis azt hiszem.

Zach bólintott. – Ez lehet az áttörés, amiben reménykedtünk. Ha valóban vámpírtámadás történt, Seth kimehet a helyszínre, mi rajtuk üthetünk és kiiktathatjuk őket, hogy véget vessünk ennek.

Seth a tábornokkal együtt jelent meg.

– Apa!

Lane tábornok néhány árnyalattal sápadtabb volt a szokásosnál, de ez nem volt meglepő annak fényében, hogy életében először teleportált. A vonásain tükröződő feszültség megenyhült kissé, amikor meglátta a lányát. – Heather! – azonnal feléje lépett és szoros ölelésébe vonta – Jól vagy?

– Remekül vagyok, apa. Engem most nem támadtak meg a vámpírok.

Zach egyik szemöldöke felhúzódott. – Az a nagyobb kérdés, hogy előző alkalommal miért?

Ezt Ethan is szerette volna tudni.

Seth megrázta a fejét. – Ezzel később is ráérünk foglalkozni. Azt a bázist, amit most támadtak meg a vámpírok, még az előzőnél is jobban biztosították.

Sheldon összevonta a szemöldökét. – Tényleg?

Lane tábornok bólintott. – Vannak olyan emberek, akik dollár milliárdokat költetnének arra, hogy az ott fogva tartottak kitörjenek. Még több pénzt, mint a biológiai fegyverekre.

Sheldon szemei nagyra nyíltak. – Ki a fenét tartanak ott?

– Az nemzetbiztonsági titok.

Seth előrelépett, megérintette a tábornok és Ethan vállát. – Zach, hozd, Lisette-et, Sheldont és Tracyt Davidhez.

És a nappali elsötétült.

Majd Lisette nappalija helyett Davidé jelent meg.

David, Darnell, Marcus és Ami a földön ülve Adirával játszottak. Rajtuk kívül Aidan, Chaahk és Imhotep volt még jelen.

Zach is befutott Lisette-tel, Sheldonnal és Tracyvel.

Seth Aidanhez fordult. – Minden idevalósi Halhatatlant hozz ide. Szekundánsostól. Most.

Aidan bólintott és eltűnt.

A többiek felálltak, Ami Adirával a karjában.

– Darnell – folytatta Seth –, hívd fel Christ, hogy küldjön egy nagyobb létszámú kontingenst ennek a háznak a védelmére. Aztán pedig Richartnak szólj, hogy hozza ide Christ, mihelyt végzett a Központban a dolgával.

Darnell már elő is húzta a telefonját.

– És Darnell? – akasztotta meg a mozdulatot Seth. – Mondd meg Chrisnek, hogy zárja le a Központot, és engedje a vámpírokat is játszani. Le akarok fedni minden bázist és nem szeretném közben a Hálózatot őrizetlenül hagyni.

Darnell bólintott, majd a füléhez emelt telefonba halkan mormolva félrevonult.

Lane tábornok odahúzta magához Heathert, amikor a nappali nyüzsögni kezdett.

Chaahk és Imhotep üres kézzel halványodtak el, de fegyverekkel megrakodva tértek vissza, amiket aztán elhelyeztek az öltözékük legkülönbözőbb zsebeiben, hurkaiban, tárolóiban.

Aidan megjelent Rolanddal és Sarah-val, majd ismét eltűnt. Bastien, Melanie és Tanner voltak vele, amikor visszatért. A következő körben Étienne-t, Krystát és a Szekundánsukat, Camet hozta el. Aztán Allecket és Lindát.

– Ne! – szólt rá Seth, mielőtt ismét eltűnhetett volna. – Alleck, Linda, helyzet van. Nem számítok ugyan semmilyen gondra a Hálózatnál, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lehetőséget.

Ethan összevonta a szemöldökét. – Gondolod, hogy a bázis megtámadása egy csapda? Olyasvalami, amivel elcsalhatnak bennünket innen?

Seth megrázta a fejét. – Nem tudom, mit tervez Gershom.

Linda lépett egyet előre. – Vámpírok támadtak meg egy újabb bázist?

Seth bólintott. – Azt akarom, hogy te és Alleck a Központot védjétek. Darnell szólt Chrisnek, hogy zárja le az épületet és engedje ki a vámpírokat, hogy szabadon bejárhassák az egészet.

Lane tábornok homloka ráncba szaladt. – Azt hittem, a vámpírok a rosszfiúk.

Heather megveregette a hátát. – Azok is apa. De közöttük is van néhány igazán jó ember, ők segítenek a Halhatatlanoknak.

Aidan másodpercekkel később elteleportálta Allecket és Lindát.

A nappali kezdett megtelni. Fekete terepruhás halandókkal, akik nappal lévén a Halhatatlanok üzleti és egyéb ügyes-bajos dolgait intézték, és a felöltözöttség legkülönbözőbb stádiumaiban lévő, komplett vadászruhától gyorsan felkapott nadrágig bezárólag az egész repertoárt felvonultató Halhatatlanokkal, akik között akadtak melegítősök és olyanok is, akik épp csak egy köntöst kanyarítottak Ethan szerint vélhetően csupasz testükre.

David végignézett a meglehetősen szedett-vedettnek tűnő társulaton, és a folyosó felé intett. – Mindenki öltözzön fel és vegyetek magatokhoz fegyvereket. – David házában mindig jelentős mennyiségű, mindenféle méretet felölelő ruhakollekció állt a vadászat után ide érkező Halhatatlanok és a Szekundánsaik rendelkezésére. Vagy épp az ilyen vészhelyzetek esetére.

Seth, David és Ethan kivételével minden Halhatatlan elmosódott és eltűnt a nappaliból.

Ethan elkapta Heather tekintetét. – Neked is át kell öltöznöd. Azt akarom, hogy ugyanúgy állig felfegyverkezz, mint a Szekundánsok.

Heather megölelte az apját. – Egy perc és jövök, apa. Ne aggódj. Minden rendben lesz.

Ethan remélte, hogy igaza van.

Lisette lépett Heather mellé és a kezét nyújtotta neki. – Menjünk. Megmutatom, hol vannak a legklasszabb csajos cuccok.

Ethan majdnem felnevetett, a nők pedig kimentek a nappaliból. A „csajos cuccok” ugyanazokból a darabokból álltak, mint a férfiak ruhatára, csak kisebb méretekben.

Seth David vállára tette a kezét. – Hamarosan visszatérünk. Szeretnénk annyi infóhoz jutni, amennyihez csak lehetséges.

És mindketten eltűntek. Ethan feltételezte, hogy Seth ugyanoda vitte Davidet, ahonnan elhozta Lane tábornokot.

Lane tábornok Ethan felé fordult, és ránézett.

Francbafrancbafrancba!

– Nos... ti ketten randevúztatok? – kérdezte Lane.

– Igen, uram. Éppen táncolni tanítottam Heathert, amikor ön felhívta.

A tábornok szemöldöke felszaladt. – Heather tud táncolni?

– Most már tud – felelte Ethan, miközben lassan hátrálni kezdett. – Megbocsát egy pillanatra? Nekem is át kell öltöznöm és szereznem kell néhány fegyvert.

A tábornok biccentett.

Ethan kilőtt.

A Halhatatlan őrzők rekordgyorsasággal öltötték magukra vadászfelszerelésüket és szedték össze fegyvereiket. Katanákat. Shotókat. Kardokat. Rövid kardokat. Tőröket. Sai villákat. Hajítókéseket. Dobócsillagokat.

Ethan visszatérve a nappaliba a többiekhez, látta, hogy a nők még nem érkeztek vissza. Lisette, Melanie, Krysta és Sarah valószínűleg megvárják, hogy Heather befejezze a halandó sebességű öltözést, hogy ne maradjon egyedül. Később ezért majd köszönetet mond nekik.

Darnell az ebédlő felé intett. – Uraim, ne feledkezzenek meg erről sem. – A hatalmas asztalon sorakozó kábító pisztolyok és a jókora, autoinjektorokkal teli doboz felé intett, amik a Halhatatlanok és vámpírok ellen hatásos egyetlen nyugtató ellenszerét tartalmazták. – Győződjetek meg róla, hogy minden zsebetekben lapul egy-egy autoinjektor.

Átnyújtott egy kábítópisztolyt Rolandnak, majd Ethannek. – Nem tudjuk, milyen fegyverekkel rendelkezik az ellenfél, ezért ha találat ér egy Halhatatlant, azonnal vigyétek egy teleportálóhoz, hogy minél hamarabb a Hálózat kórházába kerülhessen.

Lane tábornok közelebb lépett az asztalhoz, és rámutatott a kábítópisztolyokra. – Mi van bennük?

Darnell alaposan végigmérte a katonatisztet. – Amíg nem vagyunk benne biztosak, hogy teljesen megbízhatunk önben, addig ez titkos információ.

A tábornok viszonozta Darnell alapos szemügyre vételét, majd bólintott. – Elfogadható.

Megérkeztek a nők is.

– Ide-ide hölgyeim! – invitálta őket Darnell.

Ethan szeme hatalmasra nyílt. Heather fekete pólót, bakancsot és terepnadrágot viselt. A haja pontosan úgy volt befonva, mint Lisette-é, hogy ne akadályozza a látását egy csata folyamán. Páncéltörő golyókkal feltöltött, 18-as Glockokat csatolt mindkét combjára. További harminchárom golyót tartalmazó tartalék tölténytáraktól duzzadoztak a zsebei. A csuklóira tőrhüvelyeket csatolt.

Bár nagyon aprócska volt (legalábbis hozzá képest), tökéletesen alkalmasnak látszott rá, hogy seggeket rúgjon széjjel.

Miért indul ő be ettől?

Zach csókkal üdvözölte Lisette-et és odavezette az asztalhoz.

Ethan is szerette volna csókkal üdvözölni Heathert, de a nő apja átkozottul szemmel tartotta őket.

– Hogy nézek ki? – kérdezte Heather, amikor megállt előtte.

– Mint aki képes seggeket szétrúgni – vigyorgott rá.

Heather visszamosolygott. – Képes vagyok seggeket szétrúgni.

– Tudom. Épp ez az egyik dolog, amit annyira... kedvelek benned. – A francba! Majdnem azt mondta, hogy szeretek. De az még korai lenne nem?

Lane tábornok lépett melléje, és megköszörülte a torkát.

Ethan felsóhajtott, és elhatározta, hogy a következő adandó alkalommal megkérdezi Étienne-t, hogy a pokolban alakított ki olyan jó viszonyt Krysta szüleivel.

Heather rákacsintott a tábornokra. – Fogadjunk, hogy soha nem gondoltad volna, hogy így fogsz látni.

Lane megcsóválta a fejét. – Most végre látszik is rajtad, hogy képes vagy seggeket szétrúgni.

Heather nevetett.

Visszaérkezett Seth és David.

– Oké, mindenki jöjjön közelebb – mondta Seth.

Ethan Heather hátára tette a kezét és belül tolta őt a legidősebb Halhatatlanok körén, amit kívülről lazábban a Szekundánsoké vett körül. A hatalmas termetű idősebbek félrehúzódtak, átengedték Heathert, hogy ő is láthassa a vezetőt. Zach és a többi házas Halhatatlan ugyanígy tett kisebb termetű feleségével.

– Megvan a bázis helye – jelentette be Seth. – A támadás ebben a pillanatban is zajlik, míg itt beszélünk. A hadsereg még nem tudja, hogy vámpírok vonták ostrom alá a katonáikat. Leállítottam az energia és a tartalék energia ellátást az egész bázison, kizárólag Lane tábornok és a társai követhetik nyomon a helyzetet, senki nem léphet se ki, se be, nem tudják megzavarni a telefonösszeköttetést és a videojeleket. David és én annyi emléket temettünk el, amennyire csak képesek voltunk ilyen rövid idő alatt, hogy késleltessük az amerikai hadsereg válaszát. Chris azon dolgozik, hogy megszakítsa az információs láncolatot, és távol tarthasson minden hírt a beavatott belső körtől.

Lane tábornok ismét Ethan mellé lépett. – Ezt mind képes volt megtenni? – kérdezte érthető döbbenettel.

Seth bólintott. – Láttam a videót, tábornok. Láttam azt is, amit a katonák elszalasztottak a káoszban, mivel az ő szemük nem volt képes követni az elmosódó gyorsaságú mozgást. De az enyém igen. – Seth tekintete a Halhatatlanok felé fordult. – A vámpírok orosz katonai egyenruhát viselnek.

Szitokáradat.

Ebben a pillanatban jelent meg Richart Chrisszel és Jennával.

Seth belenézett a tábornok szemébe. – Ugye tudja, mi történik, ha Amerika úgy gondolja, hogy Oroszország támadta meg a bázisait?

A tábornok bólintott, pontosan olyan döbbentnek tűnt, mint a lánya.

És mint minden egyes halandó a nappaliban.

– Le kell zárnunk ezt a szarságot – mondta Seth. – Ez a bázis sokkal szigorúbb őrizet alatt áll, mint a másik. Úgy épült fel, mint egy kibaszott föld alatti bunker. A vámpírok még a természetfeletti erejükkel is csak nehezen jutnak be. – Újra Lane tábornokra nézett. – Van rá felhatalmazása, hogy parancsokat adjon azon a bázison a katonáknak?

– Igen.

– Ismerik önt? Járt már ott? Közvetített köztük és a magasabb szintű vezetők között?

– Igen.

– Akkor hívja fel az ottani parancsnokot és mondja meg neki, hogy úton van.

Lane tábornok megcsóválta a fejét. – Nincs nálam a száma.

– Chris? – nézett a Hálózat vezetőjére Seth.

Chris kivett a zsebéből egy aprócska spirálos noteszt, és lapozni kezdett benne. – Megvan. – Megfordította és Lane tábornok elé tartotta a telefonszámot tartalmazó oldalt. A tábornok állában rángatózni kezdett egy izom. – Honnan a pokolból szerezte ezt?

Chris vállat vont. – Ez a dolgom.

– Hívja! – sürgette Seth. – Most! Kifutunk az időből.

Lane tábornok egy mobiltelefont húzott elő egyenruhája zsebéből, és beütötte a Chris által mutatott számot.

Heather Ethan felé fordult, amikor az apja beszélgetni kezdett. – Ha az apám megy, én is megyek.

– Egy fenét jössz!

– Én vagyok az oka, hogy belekeveredett ebbe az egészbe. Én...

– Heather – szakította félbe Seth –, itt maradsz. – A hangja nem tűrt ellentmondást. Visszafordult az apja felé. – Lane tábornok, mondja meg neki, hogy menjen egy olyan üres helyiségbe, ahol nincsenek kamerák.

A tábornok közvetítette a kérését.

Ethan tisztán hallotta az értetlen mi-a-pokolról-beszél tiltakozásokat a vonal másik végéről.

– Ott van – nézett fel a tábornok.

– Rendben, fussunk neki – mondta Seth a csoportnak. – Nincs időnk stratégiázgatni, így a terv az, hogy mindenki leszed annyi vámpírt, amennyit csak tud, a többit pedig elkábítjuk. Akkor hát...

– Seth – vágott közbe Ami.

Seth mondata félbemaradt, megzavarta a közbeszólás.

– Veletek megyek – mondta Ami.

– Nem. – Visszanézett a többiekre. – Tehát ahogy mondtam...

– Seth! – szakította félbe Ami ismét, immár hangosabban. – Veletek kell mennem. Te és Zach nem érzitek meg Gershom jelenlétét, ha ő is úgy megtanulta elrejteni, mint Zach. Most is ott lehet, hogy elfogjon, amikor odaérsz, elég közel ahhoz, hogy árthasson neked vagy a többi Halhatatlannak, míg titeket lefoglalnak a vámpírok, és észre sem veszitek a jelenlétét. De én igen.

Marcus, aki a háta mögött állt, átölelte őt is és a babát is. – Túl veszélyes.

– És ezért hagyjuk elmenekülni Gershomot, amikor végre alkalmunk lenne elkapni? – szegült ellene a felesége.

– Igaza van – mondta Zach, és amikor Seth szemei dühödt aranyfényben felizzottak, felemelte a kezét. – Nekem sem tetszik jobban, mint neked. De az a gazember éppen egy kibaszott világháborút próbál kirobbantani. És tudod mit mondott Einstein a harmadik világháborúról.

David már idézte is. – „Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel.”

– Pontosan – bólintott Zach. – Ha tehát Gershom ott van, el kell fognunk és át kell adnunk a Többieknek. És Ami az egyetlen, aki megérezheti őt.

Ethan a mai napig sem tudta, hogyan működik pontosan ez a dolog. Ami egyik földönkívüli tulajdonsága az volt, hogy képes volt világosan felismerni egy-egy személy „energialenyomatát”, ahogyan ő nevezte, ami ugyanolyan egyedi volt, akár egy ujjlenyomat. És úgy tűnt, ilyennel mindenki rendelkezik. És ha egyszer megismerte valakiét, mindig tudta, ha az illető a közelben volt. Így tudott Zach titkos látogatásairól is David otthonában, sokkal hamarabb, mint Seth. Egyszerűen megérezte őt.

Ethan nem tudott róla, hogy Ami valaha is találkozott volna Gershom energialenyomatával. De ha igen, akkor minden kétséget kizáróan fel fogja ismerni, ha megjelenik a bázison.

– Hadd segítsek véget venni ennek – kérte Ami.

Seth tétovázott.

– Kifutunk az időből – mormolta David.

Seth hirtelen rábólintott.

Marcus káromkodott.

Ami megkereste a tekintetével Aidant. – Bevinnéd Adirát a Hálózathoz?

Aidan Sethre nézett, aki bólintott.

– Marcus – rendelkezett Ami –, hozd a pelenkázó táskát.

Marcus alakja elmosódott.

– Ott maradjak vele a Központban, hogy megvédjem? – kérdezte Aidan.

Seth bólintott. – Úgy tűnik Gershom nagyon élvezi, hogy baszakodhat velem. Nem akarom őt Adira közelében tudni. Ha a Központnál jelenne meg, hozd ide a kicsit. Ha utánatok jön, akkor kezdj el véletlenszerűen, folyamatosan teleportálni, amíg híreket nem hallasz felőlem. Minden egyes újabb alkalom, amikor teleportálsz, lelassítja őt, egyre nehezebben talál meg.

Aidan bólintott.

– És vidd magaddal Chaahk-t, vagy Imhotepet is.

A szóban forgó idősebb Halhatatlanok összenéztek, majd ugyanabban a pillanatban mindketten felmutatták a kő, papír, olló egy-egy jelét.

Chaahk káromkodott, Imhotep elvigyorodott.

– Jó szórakozást! – morogta Chaahk, és odaállt Aidan mellé.

Marcus bevillámlott a szobájuk után a konyhába is, mielőtt megjelent volna a nappaliban egy vászonból készült, katonai hátizsákkal és egy batárnagy pelenkázó táskával. Ethan elképzelni nem tudta, mivel lehet annyira kitömve mindkettő. Az aggódó apa mindkét batyut Aidan vállára akasztotta. – A pelenkázó táskába tettem tejet, gyümölcslevet és egy kis harapnivalót. Ebben pedig a kedvenc mesekönyvei és játékai vannak – rántotta meg a csurig rakott hátizsák pántját.

Mindkét szülője megölelgette és megcsókolta Adirát, mielőtt átadták volna Aidannek.

Aidan úgy ölelte a mellkasához a kislányt, mintha törékeny porcelánfigura lenne. Amint Chaahk a vállára tette a kezét, mindhárman eltűntek.

Darnell vágott át a többiek között, egyenesen Ami felé tartott, a karjai tele fegyverekkel.

Az ifjú anyuka gyorsan fel is öltözött a segítségével, miközben teljesen figyelmen kívül hagyta férje dühödt pillantásait.

– Ami – nyújtotta oda neki a kezét Seth, amikor végeztek. – Te velem jössz.

– Rendben.

– Marcus, te is. – Mihelyt a pár elfoglalta a helyét az oldalán, tovább folytatta. – Szekundánsok, maradjatok készenlétben. Értetek küldöm Zachet, Aidant vagy Richartot, ha zűrössé válik a helyzet.

A Szekundánsok hátrébb léptek.

Ethan egy gyors csókkal elköszönt Heathertől, majd megkérte, hogy csatlakozzon a többi halandóhoz.

– Tábornok, lépjen közelebb – adta ki az utasítást Seth.

Lane tábornok magához vett két kábítópisztolyt az asztalról és csatlakozott hozzá.

Ethant meglepte az engedelmessége. Azok, akik a parancsok kiadásához vannak szokva, csak nagyon ritkán járnak élen azok végrehajtásában.

Marcus átkarolta Ami vállát, másik kezét pedig a tábornok vállára helyezte

– Mindenki más fogja meg valaki vállát – folytatta Seth.

Minden Halhatatlan megérintette a jobbján állót.

– Zach, állj készen rá, hogy a jelemre teleportáld őket.

Zach bólintott.

Elképesztő nagyságú hatalomról árulkodott ez. Richart, aki mindössze a második évszázadán van éppen csak túl, egyszerre egy, legfeljebb két embert tudott teleportálni, de abban is hamar elfáradt, ha ismételgetnie kellett.

– Tábornok – kérdezte Seth –, az embere még mindig várakozik?

– Igen.

Seth nem figyelmeztetett senkit semmire. Egyszerűen teleportálta négyüket.

 

 

 

 

A helyiség, ahová Seth a mobil cellajelét követte, teljesen csupasz volt. A cementfalakat, amik körülvették őket, nagyjából ugyanannyi acéllal bélelték ki, mint a Központ falait, valószínűleg még a vámpírok sem lettek volna képesek áttörni rajta. A szürke felületen még csak festék sem volt. Sehol egy bútordarab. Még csak egy búra sem a mennyezetről egy szál foglalaton alácsüngő villanyégőn.

Meglepett kiáltás fogadta az érkezésüket. A jelenlévő tiszt kiejtette a kezéből a telefont és előrántotta kézifegyverét.

Lane tábornok előrelépett és felemelte a kezét. – Ne lőjön! Ne lőjön!

A férfi éles tekintete a tábornok arcát kutatta. – Lane tábornok?

– Igen. Engedje le a fegyverét, ezredes.

A férfi leeresztette a fegyverét, de a keze annyira remegett, hogy csak a második próbálkozásra tudta visszacsúsztatni a tokjába. – Mit... hogyan...?

– Egy új, titkos technológia – játszotta ki a tábornok az adut, ami mindent vitt.

Seth magában megtapsolta a tábornokot, amiért megtalálta a legtökéletesebb választ. A médiától eltérően a katonák megértették, hogy bizonyos dolgoknak még előttük is titokban kell maradniuk, hogy a hadseregük megmaradjon a világ legerősebbjének. Azt sejtetni, hogy a teleportálás egy vadonatúj, a legnagyobb titokban kifejlesztett technológia, zseniális húzás volt.

Chrisnek igaza van. Lane tábornok verhetetlen szövetséges lehetne.

Bár az ezredes még mindig éberen figyelt minden moccanásra és a légzése is gyorsabb volt a normálisnál, a feszültség egy része feloldódott benne.

Fentről, a vastag betonon és a rengeteg földön keresztül Seth sorozatlövéseket hallott. És sikolyokat. Morgásokat és nevetéseket, attól függően, hogy a vámpírok épp a káoszt ünnepelték-e, amit okoztak, vagy dühöngtek, amiért képtelenek voltak áttörni a bázis katonáinak vonalán, így kénytelenek voltak egyesével odakintről vadászni rájuk.

– Betörtek a bázisra? – kérdezte a tábornok.

– Nem, uram. Még nem. De nem tudom, meddig lesznek képesek kitartani odafenn az erőink.

Seth csak ezt akarta hallani. Amira nézett. – Itt van? Érzed őt?

Ami lehunyta a szemét, amíg átfésülte a bázison és annak közelében lévő rengeteg energialenyomatot.

Az ezredes újra megszólalt. – Kit...?

A tábornok felemelt kézzel intette csendre.

Mindannyian némán várakoztak.

– Nem érzem – mondta végül Ami, és kinyitotta a szemét.

– Te maradj itt és azonnal tudasd velem, ha ez a helyzet megváltozik – utasította Seth. Ránézett a tábornokra. – Ha az emberei bárhogyan is kárt tesznek benne...

– Nem fognak – szakította félbe a tábornok. – Magam gondoskodom róla.

Seth bólintott, és a felszínre teleportált.

Zűrzavar. Rombolás. Ez semmiben sem tért el az előző bázison tapasztaltaktól.

A kétsornyi pengedrót kerítésen kívül a dzsungel terült el. A homokos aknazárat kráterek szabdalták ott, ahol a támadás elején a vámpírok ráléptek a taposóaknákra. Ezeken belül betonfal.

Itt viszont szinte alig volt épület a falon belül, hiszen az objektum gyakorlatilag a föld alatt helyezkedett el.

Sethet meglepte kissé, hogy milyen sok emberi katona van még életben.

Golyó csapódott bele az egyik vállába. Seth káromkodott, telepatikusan megkereste Zachet, elküldte neki a bázis képét és elirányította egy kicsivel távolabb, a dzsungelba.

Aztán kihúzta katanáit, amikor meglátott egy vámpírt, aki az egyik menekülő katona után futott.

A finom, borotvaéles penge egyetlen suhintással leszelte a vámpír fejét, aki valóban orosz katonai egyenruhát viselt.

Egy újabb golyó fúródott a csípőjébe, amikor felugrott a betonfal tetejére, majd le a kerítéseken túlra és elindult a dzsungel felé.

A Halhatatlan őrzők már fegyverrel a kézben várták.

– A vámpírok még nem jutottak be a bázisra – tájékoztatta őket. – Egyelőre megelégednek a felszínen lévő katonák kínzásával. Kerüljétek el a homokos sávot, tele van taposóaknával. Öljétek meg mindet, akivel nem tudtok mást tenni. Kábítsátok el, amelyiket el lehet. Mentsetek meg annyi katonát, amennyit csak tudtok. Később majd eltemetem az emlékeiket.

Valamennyi Halhatatlan szeme sárgán kezdett izzani, ahogy előrelódultak, egy valóságos fekete tenger volt, ami felcsapott a falakra és elárasztotta azokat.

Több vámpír is megpróbált kitörni, amikor a társaik elkezdtek elhullani mellettük, és rájöttek, hogy fordult a kocka, őket támadják.

Seth is belevetette magát a harcba.

– A feketébe öltözöttek baráti haderő! – csattant Lane tábornok hangja a fülhallgatókban. – Ismétlem, feketében a felmentő alakulatok harcolnak! Ne lőjetek rájuk! Segíteni jöttek!

Hitetlenkedő, méltatlankodó zúgolódás támadt az éjszakában. A katonák kétségkívül látták a fekete ruhások izzó szemeit és agyarait. De ezek a katonák eléggé képzettek és fegyelmezettek voltak ahhoz, hogy ne kérdéseket tegyenek fel, hanem teljesítsék a parancsot, így hát mindent megtettek, hogy a vámpírokra zúdítsanak csak golyózáport és hangosan káromkodtak, ha egy-egy Halhatatlan is bekerült véletlenül a szórásba.

Seth megragadott egy vámpírt, aki épp a földhöz vágott egy katonát azzal a szándékkal, hogy kibelezze. Felhajította a támadót a levegőbe, és mire földet ért, a katanája már el is választotta a fejét a testétől. A földön fekvő katona félelemtől nagyra nyílt szemmel meredt fel rá.

Seth tudta, hogy a saját szemei is aranyfényben izzanak. Megragadta a katona mellkasán az inget. – Fogja a fegyverét!

A katona pillantása nem mozdult róla, vakon tapogatott a pisztolya után, amit elejtett.

Amikor a markába fogta, Seth elmosódó sebességgel egy kicsiny, ismeretlen funkciójú építmény mögé vitte, ami mögött több másik katona is hasalt.

– Ne lőjetek! – kiáltott a katona, amikor a társai hanyatt pördülve rájuk szegezték a fegyvereiket.

Egyként meredtek fel Sethre.

Ő pedig eleresztette a katonát. – A mellkasra vagy a felsőtestre tüzeljenek, és ha kellőképpen lelassulnak, vegyék célba a nagyobb artériákat.

A második katanáját is előhúzva Seth ekkor megpördült, hogy szembenézzen a hátulról rárohanó két vámpírral. Azok egy szempillantás alatt megálltak, majd hátrafelé kezdtek botladozni. Seth pengéi megvillantak, felszakították a nagyobb artériákat.

– Mi a fasz vagy te? – kiáltott rá döbbenten az egyik katona.

– Egy barát – felelt Seth, és lemutatott a vámpírokra, akik az utolsókat lélegezték. Vér árasztotta el Specnaz egyenruhájukat. – Ők pedig az ellenség. Figyeljenek oda, hogy meg tudják különböztetni a kettőt.

Meglátta, hogy egy tucatnyi vámpír veti magát Ethanre, így minden további szócséplés nélkül megindult feléje, út közben pedig levágott minden vámpírt, megmentve ezzel annyi katonát, amennyit csak tudott.

 

 

 

Ethan elkáromkodta magát, amikor az egyik vámpír pengéje végighasított az oldalán.

Tucatnyian vették körbe. Ellentétben azzal az estével, amikor ugyanennyivel kellett harcolnia egyszerre, most nem Heather teraszán küzdött, nem volt mögötte egy épület, hogy az lekorlátozza a vámpírok támadásának irányát. Kinn állt a nyílt téren, mindenfelől szabadon megközelíthették.

Felhasította egyik támadója nyaki ütőerét, de ugyanakkor egy másik penge ejtett mély vágást a hátán. Fájdalom lángolt fel benne.

Ethan megfordult, hogy szétrúgja a seggét annak, amelyik megvágta, de megkönnyebbült sóhajjal konstatálta, hogy Seth addigra levágta másik kettővel együtt.

– Köszönöm. – Ethan újult erővel támadt az őt ostromló csoportra.

Seth nem sokáig marad a hátánál. A francba is, nagyon szeretett Seth oldalán harcolni. De nem gyakran volt része ebben a kiváltságban. A legidősebbjük csupa elegancia volt, sugárzott minden mozdulatából a hatalom, a csapásai könnyűnek, simának, minden erőfeszítéstől mentesnek látszottak. Minden Halhatatlan, aki itt harcolt ma éjjel, arra törekedett, hogy olyan lehessen, mint ő.

– Túl sok nyálas filmet nézel – mormolta mögötte Seth egy kis mosollyal a hangjában.

Ethan levágta az utolsó vámpírt is, és felnevetett.

– Biztonságos vadászatot – mondta Seth, és kilőtt, hogy Roland és Sarah segítségére siessen.

– Mi a szent szar ez? – súgta oda a föld alatti bázis egyik video megfigyelő szobájában az egyik fülhallgatós katona a másiknak.

Három falat óriási, lapos képernyők borítottak. Az asztalokon lévő kisebb monitorokat egy féltucatnyi katona felügyelt. A cselekmény, amit épp meredten figyeltek, messze túl volt a hihetőség határán.

– Ez nem történhet meg – suttogta egy másik katona –, ez nem valós. Ilyen nincs.

Lane tábornok is csak meredten bámulni tudott a szemük előtt lejátszódó mérhetetlen erőszak láttán.

A Halhatatlan Marcus és a felesége, Ami ott álltak mellette.

Rengeteg katona mögé zsúfolódtak be a helyiségbe.

Mindenkit annyira megdöbbentettek a képernyőkön látott képsorok, hogy észre sem vették, amikor a tábornok csatlakozott hozzájuk a két vendéggel. Azt meg végképp nem rakták össze, hogy a tábornokkal érkezők pontosan úgy vannak öltözve, mint odakinn feketében azok az izzó szemű férfiak és nők, akik úgy tépték szét a támadókat, mint a papírzsebkendőt.

Lane tábornok szíve száguldott. A Halhatatlanok a vámpíroknál is gyorsabban mozogtak, leggyakrabban mindössze elmosódó foltok látszottak belőlük. Aztán lelassultak, és tisztán kivehetővé váltak a vámpírok testét átjáró pengéik, amikor pedig az ellenfelük összeesett, ismét elmosódtak, hogy új célpontot keressenek maguknak.

– Kibaszottul gyorsak – suttogta valaki.

– A kurva életbe! – kiáltott fel valaki más. – Az a fickó épp most mentette meg Connert! Láttátok?

Lane tábornok követte a mutatott irányt, és megpillantotta Sethet az egyik hatalmas kijelzőn, aki egy maroknyi katonához beszélt. Aztán hirtelen megpördült és levágott két vámpírt, akik hátulról próbáltak rátámadni. Amikor végzett velük, a Halhatatlanok vezetője elmosódott.

Lane tábornok ezután Seth mozgását követte. Látta, hogyan segít Ethannek és a többieknek, de azt is, hogyan szállít további három katonát biztonságba a többiekhez. Azt is látta, hogy Ethan is vitt oda kettőt.

– Nem értem, mi történik – mormolta valaki.

– Megmentik a seggünket, az történik – felelte neki az egyik katonatársa. – Azok ott feketében, megmentik a seggünket.

– Igen, de ki a francok ők?

Hatalmasat döndült odafenn a bázis ajtaja. A tábornok előrehajolt, hogy közelebbről megnézhesse az egyik kisebb monitort, majd káromkodni kezdett. Néhány vámpír gyökerestől kitépett egy óriási fát, és azt faltörő kosként használva próbált beszakítani a vastag ajtót, hogy a bázison lévő emberekhez juthasson.

Marcus a monitorra mutatott. – Ez hol van?

Lane tábornok lekanyarított az egyik közelben álló katona nyakából egy AK 47-est, majd az ajtó felé fúrta magát a hatalmasra nyílt szemű tömegen keresztül. – Megmutatom.

– Egy pár tucat ember jöjjön utánunk – rendelkezett Marcus, és a feleségével együtt a tábornok után indult.

Colson ezredes, aki az érkezésükkor fogadta őket, rögtön kiadta a megfelelő parancsokat.

A döndülések végigvisszhangoztak a folyosókon. Hozzájuk csatlakoztak a ritmikusan egyszerre koppanó katonabakancsok dobbanásai. A súlyos ajtók, amik még egy páncéltörő rakétának is ellenállnának, lassan elkezdtek meghajolni.

Azt az erőt, amit ehhez a vámpíroknak alkalmaznia kellett, emberi elme fel sem foghatta.

A Halhatatlan Marcus néhány méternyire a bejárattól megállt és szembefordult velük.

Suttogások hallatszottak a katonák soraiból, akik most, hogy alaposabban szemügyre vették a ruháját, rájöttek, hogy egyike áll előttük azoknak a természetfeletti lényeknek, akik odakinn gázolnak térdig vérben és halálban.

Marcus odaintett nekik. – Vessék a hátukat a falaknak, úgy csak egy irányból tudnak támadni.

Amikor senki sem mozdult, Lane tábornok szólalt meg. – Tegyék, amit mond.

A katonák sorai kettéváltak, mint a Vörös tenger, és megvetették a hátukat a falnál.

A megfigyelőszobából az ott maradottak, de még a szolgálatot teljesítők is előkocogtak, és ugyanígy tettek az arcukon zord eltökéltséggel.

Marcus egy bólintással jóváhagyta a jelenlétüket. – A felsőtestre leadott lövések eléggé lelassítják őket ahhoz, hogy célba lehessen venni itt, itt, itt és itt a legfőbb artériákat. – Önmagán mutatta meg az össze létfontosságú fő eret, majd előhúzta rövid kardjait. – Lane tábornok, vegye fontolóra, hogy visszatér a...

– Itt maradok. – Nem kérhetett olyasmit az ittlévő katonáktól, amit ő maga ne lett volna hajlandó megtenni.

– Legyen így. De azt akarom, hogy álljon készen a visszavonulási parancs kiadására, ha vesztésre állunk, és... – Lepillantott maga mellett az apró termetű nőre – kérem, vigye magával Amit is, és ügyeljen a biztonságára.

Ami előhúzott két Glock 18-ast. – Itt maradok veled. Tudok ügyelni a saját biztonságomra, drága férjem. Láttál már csatában.

– Ez most más.

Ami homloka ráncba szaladt. – Más, mint amikor mi ketten álltunk szemben harmincnégy vámpírral?

– Szent szar – suttogta az egyik katona –, ezek odakinn vámpírok.

– Biztos vagyok benne hogy ez a fickó is az – súgta vissza a társa, amikor látta sárgán felvillanni Marcus szemeit.

Marcus rámosolygott aprócska hitvesére, és megcsóválta a fejét. – Mindig is makacs voltál, ha a saját igazságodat akartad érvényre juttatni.

Ami rákacsintott. – Csak ha muszáj.

A férfi felnevetett, majd lehajolt hozzá egy hosszú, forró csókra.

A katonák felhúzott szemöldökökkel váltottak egymással pillantásokat.

Egy újabb döndülés rázta meg a folyosót, az ajtók nyögve még jobban meghajlottak a támadás súlya alatt.

Marcus megszakította a csókot. – Lane tábornok, hátul akarom tudni. Túl értékes ahhoz, hogy elveszítsük.

Lane tábornok nem tudta, hogy mit akar ezzel mondani, de az biztos, hogy pokolian nem tetszett neki, hogy ez úgy hangzott, mintha az ő élete egy hajszálnyival is többet érne, mint az itt lévő férfiaké.

Menjen. Seth szólalt meg a tábornok fejében. Maga az egyetlen, aki egészen biztos benne, hogy barátok vagyunk, nem pedig ellenség. Ha elesik, az emberei könnyedén úgy dönthetnek, hogy figyelmen kívül hagyják az utasításainkat. És higgye el, ha azt mondom, egyáltalán nem tetszene magának az, ami velük történne, ha elkezdenének lövöldözni a Halhatatlan őrzőimre.

A tábornok, ha fogcsikorgatva is, új pozíciót vett fel a katonák hosszú sorfalának végén.

Marcus az ajtó felé fordult, vállszéles terpeszbe állt, két kezében a két rövid kardját tartotta, és a vállai olyan lazák voltak, mintha több ezerszer lett volna már ilyen helyzetben.

És talán volt is.

Ami, a felesége is visszahúzódott mellőle és megvetette a hátát a falnál az egyik katonasor elején.

Kioldott a mellkasán egy szíjat, és a válla fölött hátranyúlva leemelt a hátáról egy táblát, amit a tábornok eddig észre sem vett. Maga elé fektette a padlóra az ötvenszer negyvenes lapot, amin egyenlő távolságra egymástól hat sötétebb csík volt. Lane tábornok és a katonák figyelő szemei előtt letette a Glockjait a földre, és a zsebeiből előszedett hat, egyenként harminchárom golyót tartalmazó tartaléktárat, és rányomta őket a sötét csíkokra. Lane tábornok szemöldöke összeszaladt. Tépőzár? Azok lennének a táblán a sötét csíkok? És a másik felük a tárak oldalára van rögzítve?

Amikor a nő végzett, két csurig tele Glock és hat teljes, egy mozdulattal elérhető póttár állt a rendelkezésére.

Ami ránézett a katonákra, látta kíváncsi pillantásaikat. Megvonta a vállát. – Így sokkal gyorsabb és egyszerűbb az újratöltés. A zsebekben való kotorászás időigényes, nem engedhetem meg magamnak.

A közvetlenül mellette elhelyezkedő katona megköszörülte a torkát. – Maga... nem egy közülük? – Marcus felé vágott a pillantásával.

– Nem – válaszolt egyszerűen a nő –, de megengedték, hogy a része legyek a családjuknak.

– Jönnek – szólt hátra Marcus.

A katonák felemelték a fegyvereiket.

A feszültség egyre emelkedett, ahogy a döndülések egyre erőteljesebbekké váltak.

Ami felsóhajtott.

Marcus azonnal feléje kapta a fejét. – Mi az?

Ami nagyra nyílt szemekkel meredt fel rá. – Itt van Gershom.

Seth megjelenése Ami mellett mindannyiukat meglepte, Lane tábornok azon csodálkozott, hogy egyetlen lövés sem dördült el.

Katanáiról vércseppek hullottak a padlóra, miközben lenézett a kis vörös hajúra. – Hol? Mutasd meg.

Ami felállt, és megfogta Seth karját.

Aztán mindketten eltűntek.

Marcus káromkodásban tört ki, amikor az első vámpír bemászott az ajtó tetejénél.