Tizennyolcadik fejezet

 

 

 

Ethan száguldó szívvel riadt fel.

Szétnézett. Heather csendesen aludt mellette az ágyon, a teste lágy volt és meleg.

Amint visszatért Davidhez, ő és Heather visszavonultak az egyik hangszigetelt hálószobába. Jobban szeretett volna visszatérni Lisette házába, de úgy gondolta, Seth azt akarná, hogy maradjanak David és a többi idős Halhatatlan védelme alatt.

Újra körülnézett, és azon töprengett, mi riaszthatta fel.

Egy szinte hangtalan, halandó fülek számára észrevehetetlen nesz a lassan lenyomódó ajtókilincsre vonzotta a figyelmét.

Ethan az éjjeliszekrényre tett tőrért nyúlt.

Az ajtó némán kinyílt.

Lisette állt a küszöbön.

Ethan visszatette a tőrt a helyére, majd olyan óvatosan eltávolodva Heathertől, amennyire csak tudott, azon meztelenül lesiklott az ágyról. A sarokban álló székről felvette az alsónadrágját és menet közben belebújt, míg az ajtóhoz ért. – Mi az? – suttogta.

Lisette belépett és becsukta maga mögött az ajtót. Szatén fürdőköpenyt viselt, amit egy övvel kötött össze a derekán. Rendezett haja világosan mutatta, hogy nem aludt.

Ahogy Ethan közelebb ért hozzá, már a könnyeket is meglátta a szemeiben. – A kurva életbe! Mi történt? Zach?

Lisette száján remegő mosoly jelent meg, annak ellenére, hogy a könnycseppek kiültek a szempilláira, majd végiggördültek az arcán. – Vele minden rendben – mondta elfúló hangon –, mindkettejükkel.

– Visszajöttek?

A nő megcsóválta a fejét. – Nem. – És ezzel a könnyek valósággal áradni kezdtek a szemeiből.

Ethan átkarolta és magához ölelte. – Csssst. Minden rendben. – Még soha nem látta sírni Lisette-et. Akkor sem, amikor nagyon súlyos sebeket szerzett. Nem tudta mit tegyen, mit mondhatna. – Minden rendben. Nem lesz semmi baj.

A nő a mellkasába fúrta az arcát, és már olyan hangosan zokogott, hogy meg sem tudott szólalni.

Ethan fel-le simogatta a hátát, és közben megnyugtatónak szánt ostobaságokat motyogott, amit kétségbeejtően kevésnek érzett.

– Ethan? – szólalt meg mögötte Heather.

Megfordította magukat, hogy Lisette háttal legyen a szoba felé, és a feje fölött nézett az ágyban fekvőre.

Heather szemöldökráncolva felült és Ethan korábban levetett pólójáért nyúlt. Mialatt áthúzta a fején, a tekintete oda-vissza járt a síró Lisette és Ethan arca között.

Ethan abbahagyta Lisette hátának dörzsölését, nyitott tenyereit a mennyezet felé fordítva hangtalanul mozgó szájjal kérdezte. – Most mi a csodát csináljak?

Heather az ágyra mutatott maga mellett.

– Miért nem ülünk le egy kicsit? – mormolta Ethan Lisette-nek, majd az ágyhoz kormányozta és ő maga is leült mellé.

– Mi történt? – Heather térden odacsúszott Lisette mellé, és a hátára tette a kezét.

– Biztosan hallott valamit Zachtől. Azt mondta, ő és Seth rendben vannak.

Lisette bólintott, eltávolodott kissé Ethantől és törölgetni kezdte a szemét.

Heather leugrott az ágyról és kisietett a fürdőszobába. Egy másodperccel később egy tekercs wc papírral tért vissza. – Nem találtam papírzsebkendőt.

Ethan vállat vont. – Mi sosem vagyunk megfázva és nincsenek allergiáink.

– Mázlisták. – Legörgetett néhány lapot, összehajtogatta, majd átnyújtotta Lisette-nek. – Tessék.

Lisette megköszönte, majd szárazra törölte kivörösödött szemeit és kifújta az orrát. – Sajnálom. – A hangja el-elcsuklott a zokogástól. – Én csak... annyira ag-aggódtam. – A sírástól a francia akcentusa felerősödött.

Heather leült a másik oldalára, és megsimogatta a vállát. – Nem kell mentegetőznöd. Megértjük.

Ethan bólintott.

– Azért, mert... – Lisette megrázta a fejét. – Zach élete teljesen mentes volt a szeretettől, a m-melegségtől, mielőtt találkoztunk. Azt mondta, hogy amióta megízlelte, azóta f-folyamatosan szüksége van rá.

Heather bólintott, és rámosolygott Ethanre. – Ezt tökéletesen megértem.

Ethan viszonozta a mosolyt, és úgy érezte, ha lehet, egy icipicivel még jobban szereti a lányt.

– Nem is tudom, hogy mikor kezdődött – folytatta Lisette –, de Zach jelenléte va-valamikortól állandóvá vált a fejemben. N-nem feltétlenül a gondolataimat hallgatta, cs-csak úgy ott volt... nem is tudom... velem.

Ethan elképzelni sem tudta ezt a közelséget. Azt, hogy állandóan, egypillanatnyi szünet nélkül azzal lehessen, akit a legjobban szeret. Hogy mindig érezhesse a jelenlétét. Ha az agya nem lenne más, mint a többieké, ha nem akadályoznák gátak, hogy olvashassák a gondolatait, ezt ő is átélhetné Heatherrel.

– É-észre sem vettem, h-hogy milyen mértékben függök ettől a kapcsolattól, amíg tegnap éjjel el nem veszítettem – újra eleredtek a könnyei –, és már nem éreztem többé. A-azt gondoltam... attól féltem, hogy ez azt jelenti...

Heather közelebb húzódott hozzá és átölelte a vállát. – De már tudod, hogy minden rendben van vele, nem igaz?

Ethan is folytatta Lisette hátának ritmikus simogatását, és nagyon megkönnyebbült, amikor úgy tűnt, kettejüknek lassan sikerül megnyugtatnia.

Lisette bólintott. – Végre szólt hozzám. Telepatikusan – tette hozzá. – Azt mondta, ő és Seth Gershomot üldözik. Úgy tűnik, Gershom ugyanazt csinálja, mint amit Seth Aidannek mondott. Alig teleportál egy helyre, már megy is tovább. Órák óta dolgoznak rajta, minden energiájukra, összpontosításukra szükségük van, hogy nyomon kövessék. Ezért tűnt el Zach az elmémből.

A tény, hogy a volt Többiek tag elég erőteljes ahhoz, hogy elmeneküljön a két legidősebb Halhatatlan elől, elképesztette Ethant. – Szükségük van vérre? – A teleportálás valósággal falta az energiát.

Lisette lenézett az ölébe, és megrázta a fejét. – Nincs rá idejük. Nem állhatnak meg olyan hosszú időre, hogy feltöltsék magukat.

De Ethan érezte, hogy valami több van emögött. Tavaly, miután Zachet megkínozták, Lisette nem volt hajlandó vért adni neki, mert hitte, hogy a fickó több egy embernél, akit a vámpírizmus vírusa fertőzött meg. Úgy gondolta, hogy talán egy angyal. Egy bukott angyal. Vagy valami ehhez hasonló szárnyas lény.

Igaza lett volna?

– Seth tudta, hogy mindenki aggódni fog – folytatta Lisette, és a légzése lassan normalizálódott, ahogy a zokogás elcsendesedett –, és ez nagyon zavarta. Utasította Zachet, hogy álljon meg és lépjen kapcsolatba velem, tudassa, hogy mindketten jól vannak. Zach Daviddel is beszélt, aztán pedig Seth akkori tartózkodási helyére teleportált, és újra csatlakozott a vadászathoz.

Ethan eltöprengett a szavain. – Gondolod, hogy Aidan tudna nekik segíteni?

– Nem. Nem hinném, hogy akár egy olyan idős Halhatatlan is, mint Aidan, lépést tudna velük tartani.

– És mi van a Többiekkel? – kérdezte Heather a homlokát ráncolva. – Seth nem azt mondta, hogy ők is annyira idős Halhatatlanok, mint ő és Zach, és szintén vadásznak arra a fickóra? Mivel hogy afféle katonaszökevény náluk?

Ethan Lisette-re nézett. – Ez egy átkozottul jó kérdés. Zach nem említette, hogy a Többiek is csatlakoztak a hajszához?

Lisette megrázta a fejét. – Nem.

– Akkor talán kérdezzük meg Davidet, nem tudna-e erősítést küldeni Sethnek és Zachnek.

 

 

 

David addig repült a szinte végeláthatatlan erdő felett, amíg már egyáltalán nem hallotta az otthonában tartózkodó Halhatatlan őrzőket. Most még a szokásosnál is messzebbre kellett mennie, hiszen ott volt Chaahk és Imhotep is, mindkettő nagyon idős és egyikük sem alszik, mindketten éberen figyelnek.

A nap ragyogó sugarai levélről levélre csordultak az óriási kiterjedésű birtokának nagy részét elborító örökzöldek ágain. Egyáltalán nem érzett fájdalmat. Órákig kibírta délután is, és az ilyen félárnyékos helyeken még annál is tovább, mielőtt átjárta volna a kellemetlen, viszkető, égető érzés.

Lehunyta a szemét és elküldte az idézést.

– Legközelebb nem üvölthetnél kicsit hangosabban? – szólalt meg valaki a közvetlen közelében.

David kinyitotta a szemét, és meglátta a fák közül kisétáló Jaredet, aki egy volt a Többiek közül. Ugyanaz lehetett a szabója, mint Zachnek, egy bőrnadrág és egy csizma volt az összes ruházata, szabadon hagyott, óriási, sötét szárnyai oda vitték, ahová csak menni akart.

– Seth és Zach tegnap éjjel ráakadtak Gershomra – mondta David üdvözlés helyett. – Rajtakapták, amint épp a harmadik világháború kirobbantásán ügyködött. Vadásznak rá, ahogy megegyeztünk, de még mindig nem érték utol. Miért nem segítetek nekik?

– Azt csináljuk... a magunk módján – válaszolt Jared szinte csöpögő szarkazmussal a hangjában.

– És az miből áll? Ültök a seggeteken, és megfigyeltek, mint általában?

Jared szája egyetlen keskeny vonallá szorult össze. – Vigyázz, hogyan beszélsz velem, David!

– Ugyanezt javasolhatom neked én is magammal kapcsolatban – felelte David –, nagyobb fenyegetést jelentek rád, mint azt képzeled. Tehát segítetek Sethnek és Zachnek? Még mindig szeretnétek megakadályozni az Apokalipszist, ugye?

– Igen – vágta rá azonnal Jared. Járkálni kezdett fel és alá, szorosan a hátára csukott szárnyai susogva simítottak végig leveleken, füvön. – Azonnal megéreztük, amikor elkezdődött a hajsza. Olyan iszonyatos mennyiségű energiát adnak le, hogy lehetetlen nem észrevenni. – Megtorpant és szembefordult Daviddel. – Az igazság nagyon egyszerű és cseppet sem dicső... nem tudunk lépést tartani velük.

David szemöldökei összeszaladtak. – Gershom annyival erőteljesebb még nálad is?

– Igen.

– Olyan erős lehet, mint Seth? – Az eddigi aggodalma hirtelen százszorosára nőtt, amikor Jared tétovázott a válasz előtt.

– Talán. Nem vagyunk benne biztosak. De úgy gondoljuk, hogy minimum Zach szintjén van.

David megcsóválta a fejét. – Semmit sem tehettek, hogy segítsetek nekik? – A pokolba is, így már egyáltalán nem csoda, hogy az elmúlt évben a Többiek képtelenek voltak elfogni a szökevényüket.

– Területekre osztottuk a bolygót és követjük az energia-kitöréseket – felelte Jared. – Ha egyikünkhöz elég közel jelenik meg Gershom, az illető közbelép és feltartja, amíg Seth vagy Zach oda nem ér. Ha odaérnek. Ezért ha valamelyikünk befogja, azonnal hív minket is, hogy féken tarthassuk Gershomot.

– Ebben a tervben kissé sok a ha – mondta David.

– Valóban. De tartok tőle, hogy jelen pillanatban ennél többre nem vagyunk képesek.

Sethet nem tudta figyelmeztetni Gershom erejére anélkül, hogy megzavarta volna, így David kénytelen volt osztozni Jared reményeiben, hogy ez a terv működni fog.

 

 

***

 

 

Ethan visszatért a szobába, amin Heatherrel osztozott.

A nő az ágyban ült, és a tévécsatornák között szörfözött, szemét a szemközti falon lógó készülékre szegezve. A hangot elnémította, egyetlen szó sem hallatszott. A kékes fény hol élesebben, hol lágyabban világította meg gyönyörű vonásait, ahogy a képek váltakoztak.

Ethan úgy érezte...

Hm. Mit is érzett pontosan, amikor belépett és látta, hogy Heather rá vár?

Felszabadultságot? Hálát? Biztos tudatot, hogy bármire képes, bármivel szembe tud szállni mindaddig, míg Heathert az oldalán tudja?

Becsukta maga mögött az ajtót.

Heather ránézett. Letette a távirányítót, de bekapcsolva hagyta a tévét, hogy megvilágítsa a szobát. – Jobban van?

Bólintott, és odament az ágyhoz. – Elaludt. Egészen biztos vagyok benne, hogy David mindent megtesz, hogy erősítést küldjön Sethnek és Zachnek. – Elnyújtózott a nő mellett az ágyon, magához ölelte és az ajkaira simította a száját. – Köszönöm.

– Mit?

– Hogy segítettél megnyugtatni, amikor sírt. Még soha nem láttam ilyennek, fogalmam sem volt, hogy mit tegyek.

Heather arcán fura, kényszeredett kis mosoly jelent meg. – Én mindössze papírzsebkendő pótlékot adtam neki. Te vigasztaltad meg.

Ethan megcsóválta a fejét és megfogta Heather kezét. Bűntudat ébredt benne, ahogy a karcsú ujjakkal játszott. Még be kell számolnia neki a Lisette-tel való korábbi kapcsolatáról. Először nem látta ennek okvetlenül szükségét. Aztán a vámpírtámadások terelték el róla a gondolatait és...

Már akkor meg kellett volna mondania neki, amikor átmenetileg Zachnél és Lisette-nél szállásolták el őket. De átkozottul félt a reakciójától. Zach meg akarta őt ölni, miután Seth elmondta neki. És a pokolba is, Zach még mindig ellenérzésekkel viseltetik iránta, bár ez észrevehetően enyhült, amióta Zach észrevette, hogy Ethan vonzódik Heatherhez.

Méghozzá hihetetlenül vonzódik.

Nem szerette volna, ha bármi is elrontja az együtt töltött idejüket. Az erőszak vetette őket egymás útjába. És az érzéseik olyan sebesen fejlődtek, hogy tartott tőle, nem elég megalapozottak, nem elég stabilak ahhoz, hogy ilyen megterhelést kibírjanak.

Mégsem halogathatja tovább, hogy elmondja neki. Heather épp az imént vigasztalta több mint fél órán keresztül a volt szeretőjét. Biztosan tudni akarna erről.

Fordított helyzetben ő hétszentség, hogy tudni akarná.

– Nagyon elcsendesedtél – mondta Heather.

Bólintott. – Van valami, amit el kell mondanom neked. – Mindössze ennyi bukott ki belőle, mielőtt cserbenhagyták a szavak.

– Mi az? Nekem bármit elmondhatsz – mosolygott rá a lány biztatón.

– Szóval... az a baj, hogy nem tudom, hogyan fogsz reagálni. De ha a helyedben lennék, én tudni akarnám. És...

– Az apámról van szó? – Heather arcára kiült a félelem.

– Nem! Nem-nem. Semmi köze ehhez – bizonygatta. – Apáddal minden rendben.

Heather homloka elsimult, a mosolya visszatért. – Akkor csak mondd.

Ethan vett egy mély lélegzetet és remélte, hogy nem élete legnagyobb baklövését követi el. – Lisette és én szeretők voltunk.

Heather arckifejezése nem változott. – És?

Erre Ethan homloka szaladt ráncba. – Hogy érted azt, hogy és?

– Úgy értem, hogy ezt már tudtam. De mi az a nagy titok, amit el akarsz mondani? Hogy kettőtöknek vannak közös gyerekeitek?

– Nem – mondta Ethan tökéletesen összezavarodva –, a Halhatatlanoknak nem lehet gyereke.

– Nem lehet?

– Nem.

– Miért nem? Ha nem baj, hogy megkérdezem.

– A Halhatatlan férfiak spermája szinte már az ejakuláció pillanatában elpusztul, ezért nem tudlak például megfertőzni a vámpírizmus vírusával, ha védekezés nélkül szexelünk. A vírus a spermákkal együtt elpusztul.

– Jesszus! Ez eddig még csak eszembe sem jutott! – Heather szinte kiabált döbbenetében – Általában nagyon óvatos vagyok, de úgy gondoltam, hogy te immunis vagy a nemi úton terjedő betegségekre is... ráadásul nem a ciklusom termékeny szakaszában vagyok... de erre egyáltalán nem gondoltam.

– Soha nem tennélek kockára, Heather. Nem fertőznélek meg az akaratod ellenére, de azt sem kockáztatnám meg, hogy terhes légy. – Bár a kép, ami felvillant előtte, Heather egy kerek pocakkal, amint az ő babáját várja, átkozottul vonzó volt. – De még ha terhes lennél, akkor sem tarthatnánk meg, mert fogalmunk sincs, hogyan hat a vírus egy magzatra vagy egy csecsemőre.

– Ezt nem értem. Marcusnak és Aminak van egy kislánya. És Adira gyönyörű, egészséges baba.

– Hát az... egy hosszú történet – zárta rövidre Ethan, nem akarván belemenni az Ami-egy-földönkívüli témába. – Egy páratlanul ritka kivétel.

– Oké. – Heather pillantása ismét az arcára tapadt. – Szóval akkor, mit is akarsz elmondani?

Ethan homlokába ismét ráncok gyűrődtek. – Ez volt az. Hogy Lisette és én szeretők voltunk.

– De ezt eddig is tudtam.

Ethan felült az ágyon, úgy nézett rá le. – Igen. De honnan tudtad?

Heather a szemét forgatta. – Hát ez egészen nyilvánvaló volt, Ethan.

– Hogy érted azt, hogy egészen nyilvánvaló volt? – Eltöprengett rajta, mivel is árulhatták el magukat.

– Nos, vegyük csak a mai napot – magyarázta Heather, és a bezárt ajtó felé intett. – Amikor Lisette sírva bejött, te meztelenül ugrottál ki az ágyból, de neki a szempillája sem rezzent. Nyilvánvalóan látott már meztelenül. Sokszor. Ez megszokott látvány volt a számára. És téged sem zavart egy kicsit sem, hogy úgy lát.

– De vettem fel boxeralsót! – tiltakozott Ethan.

– Igen, útban az ajtó felé. De addig még csak meg sem próbáltad elrejteni előle a koronaékszereidet.

Ő meg még azt hitte, hogy Heather alszik. – Talán simán exhibicionista vagyok.

A nő összevonta a szemöldökét. – Te magad mondtad, hogy régimódi vagy. Ha nem lennél az, már a legelső találkozásunk alkalmával meztelenre vetkőztél volna előttem, és megkértél volna, hogy lássam el az összes sebedet, ne csak azt az egyet a hátadon.

Ezen muszáj volt nevetnie. – Tehát erre... ma jöttél rá?

Heather megrázta a fejét, a szemei vidáman csillogtak. – Nem, Már Zach irántad érzett ellenszenve nyilvánvalóvá tette. Abból a pasiból szinte sugárzik a féltékenység, ha ugyanabban a szobában vagy, mint Lisette. Kínos gondossággal ügyel rá, hogy soha ne maradj vele egyedül. Te nem vetted még észre, hogy valahányszor megjelensz, ha addig nem is, akkor mindenképpen átkarolja a felesége vállát, vagy derekát és odahúzza magához?

Dehogynem vette észre. Csak egyszerűen arra a következtetésre jutott az utóbbi napokban, hogy Zach biztosan ugyanannyira szereti megérinteni Lisette-et, mint ő Heathert. – Én is ezt csinálom veled – felemelte összefűzött ujjaikat a takaróról. – Valahányszor csak tehetem, folyton megérintelek. Honnan tudtad, hogy Zach nem ugyanezért teszi?

– Mert ő rád vetett vasvillatekinteteket, miközben csinálta. Semennyi időbe sem telt rájönni, hogy az irántad érzett ellenszenvének személyes okai vannak. A dupla randi pedig csak megerősítette a gyanúmat.

– A vacsora és a tánc? – kérdezte meglepetten Ethan.

Heather ismét megrázta a fejét, a mosolya kissé szomorkássá vált. – Te és Lisette mindent tudtok egymásról, Ethan. És úgy táncoltatok együtt, mintha milliószor csináltátok volna már.

Valószínűleg valóban volt annyi alkalom. – Nem gondoltam, hogy ez ennyire nyilvánvaló.

A nő megvonta a vállát. – Valószínűleg csak Zachnek és nekem ennyire nyilvánvaló.

Nem mintha egy kicsit is hiányolta volna, de Ethan nem tudta nem észrevenni, hogy Heather nem kiabál vele, sőt, még a fejéhez sem próbál semmit hozzávágni. – Szóval... nincs ezzel problémád?

A nő kinyitotta a száját, majd be is csukta. – De igen, van. Nagyon is van – ismerte be végül. – De keményen próbálom elnyomni, mert Lisette nagyon kedvesnek tűnik. És nem akarok az a nő lenni, aki folyton kiborul, ha összefutunk valamelyik ex-barátnőddel. Mindketten felnőttek vagyunk. Nem nekem őrizgetted a szüzességed. Ahogyan én sem maradtam szűz, amíg te nem jöttél.

– Ó, dehogynem! – mondta komor arccal Ethan. – Megesküdtél, hogy nekem tartogattad magad. Hogy még soha nem szerettél így. És senki nem csókolt meg előttem. – Megcsókolta a kézfejét. – Hogy a kezedet sem érintette meg egyetlen férfi sem.

Heather vigyorogva megveregette a kézfejét. – Hidd csak ezt, drágám.

Ethan felnevetett, és a csuklója belsejére is nyomott egy csókot. – Sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb. Én csak... – félt beismerni, hogy attól tartott, akkor elfordulna tőle.

– Tudom – mondta Heather megértően. – De valószínűleg jobb, hogy nem mondtad el. Ha a kezdetektől tudom, hogy te és Lisette valaha szerelmesek voltatok, akkor másképp néztem volna rá, és más érzéseim alakultak volna ki vele kapcsolatban.

– Miért? – kérdezte Ethan, de már ő maga is tudta a választ. Tudni, hogy volt valaki más, aki után a párja érdeklődött, akivel szeretők voltak, az egy dolog. De napi szinten találkozni ezzel az illetővel az egy egészen más dolog.

– Mert olyan gyönyörű. – Heather szemében a sebezhetőség szikrája lobbant, ahogy újra a szemébe nézett. – Nem kelhetek vele versenyre.

Ethan álla leesett. – Te most hülyéskedsz.

– Nem.

– Heather, drágám, te vagy a gyönyörű!

– Nem, dehogyis! Lisette magas, karcsú és...

– És nem Lisette volt az, akiről a szemem le nem bírtam venni a dupla randink alatt. Hanem te. A te gyönyörű testedhez akartam közel kerülni, alig vártam, hogy táncoljunk. – Elgondolkodva összeráncolta a szemöldökét. – Bár voltaképpen legszívesebben állandóan magamhoz ölelve tartanálak. Istenemre mondom, nem töltöttem ennyi órát naponta merevedéssel tizenéves korom óta.

Heather nevetett. – Tényleg?

Sokatmondóan lepillantott a boxeralsóját feszegető dudorra.

– Ó! – A nő kihívó vigyora előbb kiszélesedett, majd lassan elhalványult.

– Mi az?

– Még mindig szereted? – Hallatszott a hangján, hogy fél a választól.

– Csak mint barátot.

– De valaha ennél többet jelentett neked?

Ezen elgondolkodott. – Úgy hittem, hogy igen... de mindig éreztem, hogy valami hiányzik. Valami... meghatározhatatlan dolog. – Visszaemlékezett mennyire dühös volt, amikor Lisette összetalálkozott Zachkel, hogy szinte fojtogatta a féltékenység, amikor rájött, hogy a nő olyan módon tartozik Zachhez, ahogyan hozzá sosem tartozott. – De akkoriban figyelmen kívül hagytam, mivel még csak meg sem tudtam pontosan határozni. Egyébként nem is akartam. Elégedett voltam azzal, amim volt. De most, hogy találkoztam veled... érzem azt a valamit... azt a pluszt, azt a többet... ami marhára döntő fontosságú. Végül csak megtaláltam. Ennyi év után. – Egy bizonytalan kis mosollyal megvonta a vállát. – Megtaláltalak téged. Tudom, hogy sohasem lettem volna képes úgy szeretni őt, ahogyan Zach szereti. Nem éreztem úgy iránta, ahogy irántad érzek.

Heather beharapta az ajkát.

Ethan gyomra görcsbe rándult. – Sajnálom. Nem igazán tudom jól elmondani...

A nő felült és az arcára simította a tenyerét. – Tökéletesen elmondtad.

Ethan szíve ismét száguldani kezdett, amikor Heather a szájára simította az ajkait.

 

 

 

 

Heather visszadőlt a párnára, és Ethan halvány borostyánszínben izzó szemeit tanulmányozta.

– Gondterheltnek tűnsz – mormolta a férfi bizonytalan hangon.

– Ethan, szeretnék kérdezni valamit – mondta végül, bár neki magának is kétségei voltak, hogy helyesen teszi-e.

– Rendben.

– Előrebocsátom, hogy nagyon hülyén érzem magam, mert mindig fanyalgok, amikor a nők ezt csinálják a mozifilmeken, vagy a tévében.

– Na most már egészen kíváncsivá tettél. És félek is – mondta a férfi azzal az imádnivaló félmosollyal az arcán. – Kérdezz.

Heather vett egy mély lélegzetet. – Merre tart ez kettőnk között?

A férfi homloka ráncba szaladt. – Elfáradtam a harcban, a gondolkodásom egy kissé lelassult. Miről van szó pontosan? Erről a beszélgetésről?

– Úgy értem – tisztázta le –, hogy ha a legjobb forgatókönyvet veszed figyelembe, szerinted hová vezet ez az egész?

A férfi rámeredt.

A csend egyre csak nyúlt.

És minden egyes néma pillanattal csak egyre nagyobb lett Heather gyomrában a csomó. – Ó! Már értelek.

– Azt nem hiszem. Ugyanis egy perccel ezelőttig még én sem tudtam magamnak sem világosan megfogalmazni.

– Minden rendben van Ethan – hazudta nehéz szívvel –, nem kell...

– Heather – szakította félbe.

Elhallgatott.

– Azért nem válaszoltam, mert attól féltem, hogy kiborulsz.

– Nem fogok kiborulni – ígérte, bár fogalma sem volt, hogyan reagálhatna másképp.

– Azt kérdezted, mit tekintek én a legjobb forgatókönyvnek.

Bólintott. 

– Ha az Armageddon históriától eltekintek – mondta a férfi fáradt mosollyal –, részemről az lenne a legtökéletesebb megoldás, ha belém szeretnél. Megkérnél, hogy alakítsalak át. És együtt töltenénk az örökkévalóság hátralévő részét.

Heather szíve nekicsapódott a bordáinak.

– De mint mondtam, attól féltem, hogy ezzel megijesztenélek – folytatta Ethan –, hiszen nem vagyunk még együtt túl régóta. És bár én minden egyes percet veled szeretnék tölteni, mert semmit, de egyáltalán semmit nem találok benned, ami nem tetszik...

– Beléd szerettem – suttogta Heather.

Ethan becsukta a száját.

– Pont azért kérdeztem, mert beléd szerettem – sóhajtott fel Heather. – Még soha életemben nem éreztem úgy egyetlen férfival kapcsolatban sem, hogy vele akarom tölteni az ébrenlétem minden egyes pillanatát, hogy soha nem tudnám megunni, nem unatkoznék mellette, nem veszíteném el az érdeklődésem, és kizártnak tartom, hogy valaha is kifogynánk a beszédtémákból. Tudom, hogy ez furcsán, ha nem hülyén hangzik, de...

Ethan a kezénél fogva ülő helyzetbe húzta, és a szájával fojtotta belé a további ideges szavakat.

Heather szíve még gyorsabban dobogott, amikor elhúzódott. – Szerelmes vagyok beléd – ismételte meg. – Iszonyatosan féltettelek az éjjel. Akkor vált előttem teljesen világossá, hogy milyen erősek is irántad az érzéseim. Tehát, ha ez számodra csak valami ideiglenes dolog...

– Egyáltalán nem az. Ha úgy lenne, miért próbálnám lenyűgözni apádat?

Öröm és remény árasztotta el Heathert. – Megpróbálod lenyűgözni apámat?

Ethan bólintott, majd elvigyorodott. – Ma a barátodnak nevezett. Azt hiszem, kezd megkedvelni.

Heather szélesen elmosolyodott. – Hogyan is ne kedvelne?

Ethan nagyképű arckifejezéssel végigsimított kissé borzas haján. – Hát végül is ellenállhatatlan vagyok, vagy nem?

Heather nevetve lehúzta magához.

Egy csók után Ethan ismét felült. – Nézd, a kapcsolatunk igazán nem kezdődött szokványos módon. Nem kezdtünk el randizni. Nem mentünk keresztül az ilyenkor szokásos körökön, ahol kínos gondossággal igyekeztünk volna a legjobb oldalunkat bemutatni a másiknak, nem beszélgettünk a lehető legváltozatosabb témákról, hogy jó benyomást keltsünk. Mi a kezdetektől fogva csak... önmagunkat adtuk. Nem kerülgettünk semmit. Őszintén beszéltünk. És amit a másiktól hallottunk, az tetszett. Ahogyan az is, amit láttunk – nézett végig Heatheren olyan buja tekintettel, hogy annak kuncoghatnékja támadt. – Nem játszottunk semmilyen játékot. Ennek eredményeképpen pedig sikerült sokkal hamarabb megismernünk egymást.

– Pluszban még az életveszélyes helyzetek is közelebb sodortak bennünket egymáshoz.

A férfi bólintott. – Nagyon sokat elárul az valakiről, hogy hogyan néz szembe a halállal.

Egy morgás szökött ki Heather torkán. – Hallani sem akarom, mit árult ez el neked rólam. – Mindkét csatában majdnem kiugrott a cipőjéből félelmében.

– Viccelsz? Megtudtam, hogy pokolian bátor vagy. Egy valódi harcos, aki...

Heather felhorkant. – Aznap, amikor találkoztunk, hosszú percekig próbáltam meggyőzni magam arról, hogy csak álmodom.

– A fenébe is, az azért sokkal jobb, mint sikoltozva elfutni, vagy épp becsinálni a nadrágodba.

Apró nevetés szökött ki a nő torkán.

– Esetleg egyszerre mindkettőt, ahogy azt nem is egy esetben tapasztaltam a múltban. Ehelyett te ott maradtál, amikor kitörtünk a vámpírokkal a tisztásra, és segítettél legyőzni őket. Hagytad, hogy megmagyarázzam ki és mi vagyok. Elláttad a sebeimet. És azóta sem rettentél vissza egy pillanatra sem a harctól. Tényleg nem érted, miért csodállak annyira?

Heather tiltakozásra nyitotta a száját.

– De a mániáddal kezdenünk kell valamit, hogy folyton közém és a veszély közé veted magad. Nagyon komolyan mondom, abba kell hagynod ezt a szarságot, Heather. Szeretném meglátni, hova fut ki ez az egész, ha a legjobb forgatókönyv valósul meg. Ami nem fog megtörténni, ha meghalsz.

Ő is tudni akarta mi lesz a vége a legjobb forgatókönyvnek. – Megpróbálom.

Ethan rámosolygott. – Tehát nem aggódsz amiatt, hogy a dolgok túl gyorsan alakulnak közöttünk? Nem történt még velem soha ilyesmi, és nem akartalak vele megijeszteni, így inkább csak vakon repültem, ösztönből.

– Valóban gyorsan történik minden – értett egyet vele Heather –, de ne feledkezz meg róla, hogy én már fejben egy éve ismerlek, Ethan. És ha figyelembe vesszük azt is, hogy Gershom céltáblájára kerültünk valami ismeretlen terv részeként, amibe vastagon bele is halhatunk, egyáltalán nem bánom, hogy nem haladunk lassabban.

A férfi felhúzta egyik szemöldökét. – Most gondolj bele, mi mindent kihagytunk volna, ha lassan haladunk.

Heather nevetett.

Ethan válasznevetése ásításba torkollott. Szegény fiú.

– Még mindig fáradt vagy a harctól? – kérdezte Heather, miközben beletúrt a hajába és az ujjai között kezdte morzsolgatni a szálakat.

– Igen. Még szükségem van néhány órányi gyógyulásra. Akarsz csatlakozni hozzám?

Heather bólintott. Az utóbbi néhány nap eseményei olyan szinten leamortizálták, mintha legalábbis ő maga is harcolt volna a csatában.

Kényelmesen elhelyezkedtek, magukra húzták a takarót és összesimultak. Majd miután váltottak egy lágy, gyengéd csókot, mindketten átadták magukat az álomnak.