80

A FEHÉR HÁZBAN egy zártkörű rendezvényen Sean és Michelle átvette a nemzet köszönetét, amiért vezetőjét megmentették a biztos haláltól. John Cole elnöknek, az ország első tisztviselőjének nimbuszát nagyban erősítette a támadás, majd az azt követő drámai és hősies menekülés. Még legkérlelhetetlenebb politikai ellenségei sem emlegettek vizsgálatot és a hivatalból történő elmozdítást, legalábbis egyelőre.

Az ünnepség végén Cole kezet rázott Seannal, megköszönve neki, hogy olyan gyorsan járt az agya és olyan jó tanácsot adott Michelle-nek. Ezután az elnök szakított a protokollal, és szívből jövő hálával megölelte Michelle-t, Mrs. Cole pedig ugyanazt tette Seannal és Michelle-lel.

– Köszönjük – mondta az elnök és a First Lady egyszerre.

Az eseményen jelen volt Littlefield és McKinney is. Mindkét ügynök dicséretben részesült a nemzet életét megzavaró, az országot majdnem háborúba sodró, vezetőjét kis híján meggyilkoló összeesküvés leleplezésében végzett munkájáért.

A mérleg másik serpenyőjében viszont az volt, hogy az emberrablók még nem törték meg a hallgatásukat. A rádióadónál elkapott csoport azt sem tudta, mit költöztetnek. Legalábbis ezt állították. Az egymilliárd euró, vagy ami még maradt belőle, továbbra sem került elő. Ami pedig a legfontosabb volt, Alan Grantet sem kerítették még kézre.

Miközben az elnöki rezidencián lezajlott ünnepség után a Land Cruiser felé bandukoltak, Michelle megszólalt: – Jól nézel ki öltönyben. Gyakrabban kellene fölvenned.

Sean a fejét rázta. – Elég volt belőle, mikor a Titkosszolgálatnál szolgáltam. A Brooks Brothers-féle konfekcióöltöny és nyakkendő, no meg a napszemüveg úgy hozzánk tartozott, mint lovaghoz a páncélja. Az életem hátralevő részét már sportosabb gúnyában töltöm.

– Kivéve olyankor, amikor éppen ilyet veszel át – felelte a lány, és feltartotta az imént átvett kitüntetést.

– Kivéve olyankor. Hogy vannak az oltásaid?

Michelle és Cole kaptak egy alapos antibiotikumkúrát, amelynek egy része injekciókból állt. Mindketten megfürödtek a Potomacben, és kortyoltak is belőle egy keveset. Bár a folyó sokkal tisztább volt, mint néhány évtizeddel korábban, azért még félig-meddig radioaktív, így nem volt tanácsos inni belőle.

– A hátsó fertályom már valamivel jobban van, maradjunk ennyiben.

Beszálltak a terepjáróba.

– Már régen meg akarok tőled kérdezni valamit.

– Csak rajta – felelte Sean.

– Hogy jutott eszedbe, hogy az oxigénpalackok felrobbantásával kijuthatunk a Fenevadból? Nem tudom elhinni, hogy még ilyesmit is gyakoroltatok a testőrségénél.

– Csakugyan nem – ismerte el Sean, miközben magára csatolta a biztonsági övét. – Az elnöki különgépnek vannak vészforgatókönyvei vízre szállás esetére, de a Fenevadnak nincsenek.

– Akkor hogy jutott eszedbe?

– Nem hagyhatnánk annyiban, hogy egy igazán briliáns elme bármilyen vészhelyzetet azonnal fel tud mérni és a lézer élességével megvilágítani a megoldást?

– Ne akard, hogy tettlegességre ragadtassam magam – mondta erre Michelle, miközben ő is becsatolta az övét, majd beindította az autót.

– Hát jó – sóhajtott Sean, és tartott egy másodpercnyi szünetet. – A cápá-ból emlékszem rá.

– A cápá-ból? – Michelle a kormányra dőlt, és a férfira bámult.

– Igen, A cápa című filmből. Roy Scheider, aki a kisvárosi sheriffet alakította, ott ragadt az óceán közepén, és a cápa már feléje úszott. Csakhogy a cápa fogai között maradt egy oxigénpalack, még az előző támadásból, amelynek során elsüllyesztett egy csónakot. Scheidernél meg, mit tesz isten, van egy puska. Lő, eltalálja a palackot, és bumm. A cápának annyi.

– Vagyis azért ülök és beszélgetek veled most itt, ahelyett hogy a hullaházban hevernék, mert ellestél egy trükköt Spielbergtől?

– Mit mondhatnék? Nagy hatást gyakorolt rám, amikor először láttam.

– Hála istennek – mondta Michelle, és megpaskolta a vállát.

– Mi történik most Sam Wingóval? – kérdezte a lány.

– Semmi. Most már mindenki tudja, hogy csőbe húzták. Ártatlan. Azt is tudják, hogy a fiát elrabolták, így próbálták meg rákenni a dolgot. A fickó igazából kitüntetést érdemel, akárcsak mi, és a katonaság is tisztában van vele. Nem lesz semmi gond. Tyler is visszakapta az apját.

– Azt hiszem, Cole is boldog, hogy élve megúszta, meg hogy elhárult a feje fölül az eltűnt pénz miatti botrány, még ha csak időlegesen is.

– Nem kell más, csak egy még nagyobb ügy, hogy az előzőt elfelejtsék. Emlékszel Chandra Levyre meg a képviselőre, akiről azt hitték, hogy meggyilkolta?

– Nem mondhatnám.

– Ez azért van, mert éppen a szeptember tizenegyediki támadás előtt történt.

– Akkor most a hiányzó láncszemünk…

– Alan Grant. A feleségét természetesen kihallgatták. Littlefield szerint ő is annyira meg van döbbenve, mint bárki más. De a Grant elleni gyanú enyhén szólva megalapozott.

– Dan Marshall a bűntársa volt, aki a tippet adta neki?

– Őt is kihallgatták, és nem vitás, hogy párszor meg is teszik még.

– A rendőrség?

– Igen. Meg még mi is.

– Micsoda?

– Felfogadtak minket egy munkára, Michelle. Még nem fejeztük be, legalábbis ahogy én látom.

– Úgy emlékszem, hogy egyáltalán nem is akartad ezt az ügyet.

– De közben hozzám nőtt. Attól pedig berágok, ha valaki meg akarja ölni az elnököt. – A lányhoz fordult. – Vagy téged.

– Akkor most elmegyünk Marshallhoz?

– Igen. De először Edgarral szeretnék beszélni.

– Rájött, hogyan tört be Grant abba a műholdba, amelyiket a Fenevad rendszere használt.

– Tudom. A cucc, amit a régi rádióadónál találtak, a legmodernebb technika volt. Lefogadom, hogy az eltűnt egymilliárd eurónak legalább egy része oda vándorolt. Meg a műhold bérlésére. A fazon, aki bérbe adta neki, fényképről felismerte Grantet. Csak éppen fogalma sem volt, hogy mire akarja használni.

– Akkor jobban meg kellene válogatnia az ügyfeleit – vélte Michelle.

– Biztos vagyok benne, hogy Grant nem egyedül csinálta. Nem akármilyen hekkerekre volt szüksége. Az FBI most ellenőrzi azokat a rosszfiúkat, akikről tudják, hogy ügyesen bánnak a számítógéppel.

– Valószínűleg már árkon-bokron túl vannak.

– Valószínűleg – mondta Sean egyetértőn. – De azt őszintén remélem, hogy Grantet elkapják. Ő lőtte meg Kathyt. A lány is azonosította fotó alapján. Ez pedig azt jelenti számomra, hogy egyikőjüket sem akarta élve elengedni.

– Mi van régi barátunkkal, Trevor Jenkinsszel?

– Köddé vált, mire a kommandósok odaértek a rádióállomáshoz.

– Mit gondolsz, ő és Grant együtt menekülnek?

– Nem tartom kizártnak. De hogy nem lesz könnyű kijutniuk az országból, az biztos. Mindenki őket hajszolja.

A lány sebességbe tette a terepjárót, és a gázra lépett. – Istenem, de jó megint a szárazon lenni.