14

SEAN FIGYELTE, AMINT belép az étterembe. Vékonyabbnak és egészségesebbnek tűnt, mint amikor utoljára látta. A haja és sminkje makulátlan volt. Fiatalos divat szerint öltözött, ami meghazudtolta a korát. A neccharisnya és a tűsarkú cipő amúgy is hosszú lábát még hosszabbnak és szexibbnek láttatta. A szoknyája kicsit rövid volt Sean ízlésének, és a dekoltázsa is elég sokat mutatott. Számos férfi bámulta meg az asztaloktól, nyomban kiváltva feleségek és barátnők dühét.

Seannak el kellett ismernie, hogy volt felesége még összeszedettebb, mint amikor összeházasodtak, és még mindig nagyon vonzó nő.

Kívülről.

Mikor Dana odalépett hozzá, felállt a székéről. Mikor a nő meg akarta ölelni, Sean elhúzódott, és inkább kezet nyújtott neki. Dana ezt szórakoztatónak találta, de megszorította a kezét. Aztán leültek. Az asszony a szék támlájára akasztotta a kabátját.

– Nagyon meglepődtem, amikor felhívtál, Sean.

– Azt hiszem, magam is nagyon meg voltam lepve.

A nő előrehajolt, és a volt férjét vizsgálgatta.

– Hadd találgassak: vissza akarod szerezni az asszonytartás egy részét.

Seannak sikerült vigyort erőltetnie magára. – Ahhoz egy kicsit késő. Lejárt a határidő.

– Szerencsémre.

– Meg hát milyen alapon is akarnám?

– Ne tőlem várd, hogy megmondjam – tovább fürkészte Seant. – Karban tartod magad.

– Akárcsak te.

– Tetszik az új frizurám? Úgy látszik, a szőke sosem megy ki a divatból, így ennél maradok.

– Nagyon megnyerő.

– Igen visszafogott bók, köszönöm.

– Hogy van a tábornok?

– Sokat repül egyik helyről a másikra, és többet dolgozik, mint szeretném.

– Igazán rátermett ember. Iszol valamit?

– Romlik a memóriád, ha egyáltalán megkérdezed.

Sean Bombay Sapphire-t rendelt tonikkal, Dana fekete Johnny Walkert tisztán, jéggel.

– Ettől szőr nő a melledre.

– Akarod látni?

– Mindig csak a flört… – mondta Sean, és hátradőlt.

– Nincs abban semmi rossz. Örömömet lelem benne.

– Azért persze minden este hazamész a tábornokhoz, nem igaz?

– De, csakhogy ő a legtöbb estén nincs otthon. A hadsereg olyan, mint valami többszörös bigámia, Curtis engem vett feleségül és a Védelmi Minisztériumot.

– Akkor minek mentél hozzá?

– Mert előkelő családból származik, és van egy részvénypakettje, amely segít a megélhetésben. Gyönyörű otthonunk van, gondnokkal, egy SL550-es sport kupéval járok. Oda utazok, ahová akarok és amikor akarok. Nagyszerű estélyekre hívnak meg minket, és a legérdekesebb, legbefolyásosabb emberekkel találkozom. És Curtis szerelmes belém.

– A szerelmet hagytad a végére.

– Megvan a fontossági sorrendem.

– Azt látom.

– És te mit kezdesz magaddal? Még mindig magándetektív vagy a kis hogyishíjjákkal?

– Michelle Maxwell a neve.

– Igen. Olvastam valami ügyről, amibe nemrégiben belekeveredtetek, és ő majdnem meghalt.

– Nagyon is él, és teljesen felgyógyult.

– Micsoda megkönnyebbülés – mondta Dana könnyedén.

Sean fogai megcsikordultak, de nem szólt semmit.

Amikor a pincér felszolgálta az italukat, Sean belekortyolt, Dana pedig húzott belőle egy jót.

– Azt hittem, az aranycímkéset kedveled. Az még drágább.

Dana letette a poharat, és megnyalta az ajkát. – Alapvetően egyszerű lány vagyok. Megvannak ugyan a vágyaim, de nem mindegyik drága. Sőt, a legjobbak ingyenesek.

– Semmi sincs ingyen.

– Nos, te ezt alaposan megtanultad, nem igaz?

– Meg bizony. Összevissza félrekúrtál, aztán elvitted a pénzem felét, és több éven át húztad tőlem az asszonytartást, mint amennyit meg tudok számolni. Nem tűnik nagyon tisztességesnek, vagy igen?

– Az a helyzet, hogy nekünk nem kellett volna elválnunk, Sean. De te túlzottan érzékeny vagy.

A férfi arca elsötétült. – Arra, hogy más férfiakkal háltál, amíg én dolgoztam? Ezt nem nevezném túlérzékenységnek. Csak jogos ingerültségnek.

– Te nem voltál otthon, én meg unatkoztam. Tudtad jól, hogy elég nagy a libidóm. Egyszerű matematika: kettőhöz egy meg egy kell. Annál kevesebb nem működik.

Egy idősebb férfi a szomszéd asztalnál, aki majd’ felfalta Danát a szemével, ennél a résznél kis híján megfulladt egy falat sertéshústól.

– Sosem akartál magadnak valami háziállatot?

– Nem. Most sincs, ha tudni akarod.

– Amiről pedig a tábornok nem tud, az nem aggasztja.

Dana vállat vont, és kortyolt az italából. – Nem térhetnénk rá arra, amiért idehívtál?

– Szívességet akarok kérni tőled.

Ettől a nő szemmel láthatóan meglepődött. – Ehhez képest az előjátékod meglehetősen hervasztó volt. Ne kezdjük újra?

Sean előrehajolt. – Van egy ügyfelem, egy nagyon fiatal ügyfelem, aki éppen most veszítette el az apját Afganisztánban.

– Gondolom, a hadseregben szolgált.

– Igen.

– Akkor valójában Curtistől akarsz szívességet, nem is tőlem.

– Kerülő úton, igen.

– Mit értesz kerülő úton?

Sean megint ivott a gin-tonikjából. – Az ügy érzékeny.

– Azt hittem, az ilyesmi nagyon egyszerű. A katonák meghalnak, a hadsereg értesíti a hozzátartozókat, akik elmennek Doverbe, és nézik, ahogy a zászlóval letakart koporsót kirakodják, az elhunytat pedig, ha ez a kívánsága, az Arlingtoni Nemzeti Temetőben helyezik nyugalomra.

– Nagyon jól ismered az eljárást.

– Mióta csak hozzámentem Curtishez, folyamatosan háborúban állunk. Sokszor láttam már leperegni ezt a filmet. Gyűlölöm, hogy mindennap fiatal férfiakat és nőket veszítünk el. Curtist jobban megviseli, mint gondolnád. Évekkel ezelőtt, amikor még csak együtt jártunk, és ő egyetlen csillagot sem viselt a vállán, harctéri parancsnok volt odaát. Részt vett a csatákban. Súlyosan meg is sebesült. Kevés híja volt, hogy koporsóban térjen haza. Több mint egy hónapig ültem a Walter Reedben az ágya mellett, és nem tudtam, megússza-e.

– Sajnálom. Ezt nem tudtam.

– Lehet, hogy nem vagyok tökéletes feleség, de igenis törődöm Curtisszel. Jó nekünk együtt. – Félrenézett. – Tény, hogy én eddig nem is… – Elhallgatott, és körbepillantott, mielőtt folytatta. – Szóval a tény az, hogy én eddig teljesen hűséges voltam hozzá. Otthon várom, hogy hazajöjjön, ahogyan egy jó feleséghez illik, bármikor érkezik is meg. Mert az igaz, hogy hivatalosan a Pentagonban van a munkahelye, de rendszeresen jár a Közel-Keletre, én pedig várom, és imádkozom, hogy egy darabban jöjjön haza. Nem tudom, miért fogok ki mindig magamnak olyan pasasokat, akik pisztolyt hordanak magukkal, és időnként lőnek rájuk.

Sean zavartan nézett rá. – Akkor miért öltöztél úgy, mint aki a Victoria’s Secret fehérnemű-bemutatójára indul a kifutóra, és mi ez a szöveg a nagy libidóról?

Dana összeszorította az ajkát. – Mert már régen találkoztunk, és azt hittem, ilyesmit vársz tőlem.

– Hogy a csudába gondolhattad ezt, Dana?

– Mert tudom, hogy úgysem hinnéd el, hogy megváltoztam, akkor meg minek fáradozzak azzal, hogy meggyőzzelek? A régi Dana könnyed volt, sokkal nyitottabb. A mai nap pedig hosszú volt, és nem sok energiám maradt.

– Őrültségnek hangzik, de mégiscsak van értelme.

– Akkor jó – felvette a kabátját, és elöl összehúzta magán. – Megfagyok. Pulcsit kellett volna vennem. Ezek a tűsarkak meg kikészítik a lábamat. – Lerúgta őket, és egyik lábával dörzsölgetni kezdte a másikat. – A neccharisnya meg látványnak jobb, mint viseletnek. Olyan, mint amivel a tonhalat fogják.

Sean elmosolyodott. – Miért van az az érzésem, hogy egészen más emberhez beszélek?

– Nem veszed észre, mennyire zavar, hogy megbántottalak annak idején?

– Azt hiszem, erre sosem gondoltam. A cselekedeteid elég ékesszólóak voltak.

– Önző voltam, és ostoba. Lehettek volna gyerekeink.

– Sok mindent csinálhattunk volna együtt.

– De már idős vagyok.

– Egyáltalán nem. Rengeteg nő szül a te korodban.

– Curtisnek megvan a maga elfoglaltsága, én meg már nem vagyok biztos benne, hogy elég erőm maradt totyogó gyerekek nyomában koslatni, Sean.

– Mindannyiunknak választanunk kell.

Dana kiitta a whiskyjét. – Rendeljünk valami ennivalót? Aztán beszélhetünk arról a kölyökről, akinek az én kerülő úton megszerzendő segítségemre van szüksége.

Később, amikor letakarították a tányérjukat, és a kávéjukat is kihozták, Dana megszólalt. – Rajta, avass be.

– A neve Tyler Wingo.

Azzal Sean nekifogott, hogy elmondjon majdnem mindent abból, aminek eddig a nyomára jutottak. Még hozzá akart fűzni valamit, amikor jelzett a telefonja. Rápillantott az üzenetre, amelyben Michelle beszámolt mindarról, amit az uszodából hazafelé menet Tylertől megtudott az apjáról.

Dana a férfi arcát figyelte. – Fejlemények?

– Lehetséges. Most azt mondják a fiúnak, hogy az apját először lelőtték, majd eltalálta egy aknagránát. Nem maradt belőle semmi, amit hazahozhatnának.

– Mindig hazahozzák a maradványokat, Sean, ezt nyugodtan elhiheted nekem. Ha akna találta el, akkor a koporsót lezárják és lehegesztik. De a hadsereg elég jó a holttestek azonosításában. Curtistől tudom, hogy a Pentagon ebben már-már paranoiásan alapos.

– Biztos vagyok benne. Ezért is furcsa, hogy elsőre nem így számoltak be a fiúnak a történtekről.

– Lehet, hogy csak nem akartak újabb felkavaró hírt közölni, miután már mondtak valamit, ami éppen elég lesújtó volt. Léteznek erre előírások, de minden eset más. Azt mondod, Tyler esőben rohant el otthonról az apja muzeális pisztolyával. A hadsereg emberei talán úgy vélték, nem bölcs dolog részletezni, milyen állapotban volt az apja holtteste, mivel a fiú éppen elég zaklatott volt. Nem akarták további traumának kitenni sem őt, sem az édesanyját.

– Mostohaanyját – javította ki Sean. – Egyébként logikus, amit mondasz. De akkor miért zárkózik el előlünk a Pentagon?

– Bizalmas ügykezelés. Nagyon komolyan veszik, különösen, ha harctéri veszteségről van szó.

– Viszont úgy tűnik, hogy Tyler elhallgat valamit előlünk. Amit csak ő tud, és nem hajlandó elmondani.

– Az apjával kapcsolatban?

Michelle sms-éből Sean pontosan tudta, mit hallgatott el eddig Tyler. Az apja e-mailt küldött neki a feltételezett halála után. Sean fontolgatta, hogy elmondja-e Danának, de végül úgy döntött, nem. Végül is egy tábornok felesége volt, és a férjének több lojalitással tartozott, mint Seannak.

– Nem tudom. Michelle úgy gondolja, hogy igen, és neki jók az ösztönei.

Dana megitta a kávéját, és éles szemmel méregette Seant. – Nemcsak üzletileg vagytok partnerek, hanem egyébként is?

– Miért érdekel az téged?

– Ezt igennek veszem. Láttam a képét, és olvastam róla. Igazi szépség. Igazi túlteljesítő. Olimpikon, aki célba lőni is tud? Ez ám a kombináció.

– Miért olvastál róla? Az előbb még a nevére sem emlékeztél.

– Ez csak amolyan játék, amit mi, lányok játszunk. Lefogadom, hogy igazi kis vadmacska az ágyban.

– Na ez már az a Dana, akit ismertem.

– Nem is állítottam, hogy teljesen megváltoztam. Mit szeretnél pontosan, mit derítsek ki Tyler Wingóról?

– Bármit tudsz meg, jól jöhet.

– De nem vagyok kém. Részt veszek jótékonysági munkában sebesült katonákkal meg más olyan programokban, amikben tábornokfeleségek dolgoznak, de nincsenek biztonsági hozzáférési kódjaim, sem olyan számítógépes képességeim, amikkel bejuthatok a Pentagon belső berkeibe, vagy feltörhetem az adatbázisokat.

– Ne becsüld alá a képességeidet, Dana.

– Mire gondolsz?

Sean végigjáratta a pillantását az asszonyon. – Inkább bizalmas hálószobai beszélgetésekre gondolok.

Dana elmosolyodott. – Hát igen, ahhoz valóban értek. Curtis ugyan az előírások rabja, de bármelyik férfit lehet manipulálni a megfelelő… ösztönzéssel.

A férfi elmosolyodott. – Ezt sem lehet elfelejteni, akár a biciklizést. – Hirtelen elkomolyodott. – De azért tisztázzuk. Elég, ha beleszövöd egy beszélgetésbe, és meglátod, hogyan reagál a tábornok. Semmi szükség rá, hogy fölösleges kockázatot vállalj. Az nem lenne jó.

– Úgy állítod be, mintha veszélyes lenne – mondta Dana megjátszott ijedtséggel.

– Veszélyes is lehet.

A nő Seanra bámult az asztal felett. – Most azzal az acélos titkosszolgálatos tekintettel nézel rám.

– Meglep, hogy emlékszel rá annyi év után.

– Annyi dolog volt veled kapcsolatban, ami felejthetetlen, Sean. Ez csak egy közülük.

– Ha úgy döntesz, hogy segítesz nekünk, és bármi furcsa történik, azonnal értesíts. – Ezzel odacsúsztatott egy névjegyet a nő elé.

– Most már hivatalosan is megrémítesz – mondta Dana félig nevetve, de aggódó tekintete cáfolta a derűjét.

– Akkor jó – felelte Sean.