18

– HOGY VAN TYLER? – kérdezte Michelle.

Sean és Michelle szemben ült Kathy Burnett-tel a Panerában.

– Nem túl jól. Szeszélyes hangulatban van, és nem áll szóba senkivel.

– De azt mondtad, hogy beszélt veled.

Kathy az üdítőjéhez kapott szívószál papírcsomagolását babrálta. – Egy keveset.

– Személyesen? – kérdezte Michelle. – Úgy értem, nem telefonon?

– Nem, átautózott hozzánk ma délelőtt. Hátul, a kertben beszélgettünk.

– Mit mondott neked? – faggatta Michelle.

– Tyler bajban van? – tört ki Kathyből.

– Nem – válaszolta Sean. – Ő azt hiszi?

– Az biztos, hogy aggódik.

– Áruld el, mit mondott, hátha mi ki tudunk hámozni belőle valamit – tanácsolta Michelle.

– Maguk tényleg segíteni akarnak neki, ugye?

– Ő jött mihozzánk, Kathy – felelte Michelle, az igazságnak megfelelően. – Ő bízott meg minket, hogy nyomozzunk. Minthogy az ügyfelünk, azt kell tennünk, ami neki a legjobb.

Sean megerősítőleg bólintott, és mindketten a fiatal lányt nézték.

– Azt mondta, van valami furcsa az édesapja halála körül.

– Micsoda?

– A hadsereg azt állítja, az apja halott, de Tyler szerint itt többről van szó.

– Mire alapozza ezt? – kérdezte Michelle, noha tudta a választ.

– Azt nem mondta. De annyit elárult, hogy a hadsereg szórakozik vele. Folyton változtatják a sztorit. Úgy volt, hogy elmennek Doverbe, amikor megjön a koporsó. De aztán azt mondták, hogy késni fog.

– Megmondták, mennyit? – kérdezte Sean.

– Ha megmondták is, Tyler erről nem beszélt. Nagyon dühös volt emiatt.

– Nem említett valamilyen e-mailt, amit mostanában kapott? – kérdezte halkan Sean.

Kathy rápillantott. – E-mailt? Kitől?

– Nem tudom. Csak kérdezem. Tapogatózunk.

A lány gyanakodva nézett rájuk. – Ha Tyler fogadta fel magukat, miért nem tőle kérdezik meg ezeket?

Sean és Michelle egymásra pillantott.

– Kicsit bonyolult az ügy, Kathy – mondta Sean.

Michelle átvette a szót. – Szerettünk volna egy barátjától is tájékozódni, hogy lássuk, hogyan érzi magát, mi foglalkoztatja. Tudjuk, hogy nagyon zaklatott, és talán nem tud világosan gondolkozni. De amit eddig elmondtál nekünk, megerősíti mindazt, amit Tyler eddig elmesélt nekünk.

Kathy bólintott, és úgy látszott, hogy beéri a magyarázattal. – Azt mondta, hogy nem bízik a hadseregben.

– Meg tudom érteni – mondta Sean. – Hogy áll a helyzet Tyler és a mostohaanyja között?

– Erről nem esett szó. A mostohaanyjáról szinte sohasem beszél. Tudom, hogy ugyanabban a házban laknak, de ennyi az egész. Nem hiszem, hogy sokat érintkeznének egymással.

– Mikor lett Tyler apja tartalékos katona?

– Cirka egy évvel ezelőtt.

Mikor Kathy megint gyanakodni kezdett a sok kérdés miatt, Sean gyorsan megkérdezte: – Mi a helyzet a te édesanyáddal? Ő mennyi ideig szolgál még?

– Még két éve van hátra, hogy teljes nyugdíjat kapjon. Még ki tudja élvezni, mielőtt igazán megöregedne, úgy ötvenéves kora előtt.

Sean és Michelle ismét összenézett.

– Ne is gondoljunk rá, mennyit kell várnia, hogy annyira öreg legyen – mondta Sean szárazon.

– Fél lábbal a sírban – tette hozzá mosolyogva Michelle.

– Vajon Sam Wingo kitöltötte a húsz évét? – kérdezte Sean.

– Nem hiszem – felelte Kathy. – Tylertől tudom, hogy huszonöt évesen vonult be. Az újság szerint negyvenöt éves volt, amikor elesett. Ha pedig egy évvel ezelőtt leszerelt, akkor nem jöhetett ki a húsz éve.

– Jó, de alig egy évvel a teljes szolgálati idő elérése előtt hagyta ott a sereget – mondta Michelle. – Miért, miután tizenkilenc éven át gebedt a szolgálatban?

– Talán jobb állást talált, amelyben sokkal többet keresett – vélte Kathy.

– Lehet – mondta Sean, de nem úgy nézett ki, mint akit meggyőztek.

– Láttad valami jelét, hogy a Wingóéknak több pénzük lett? – kérdezte Michelle. – Úgy értem, nem költöztek új helyre? Mi a helyzet új autóval, számítógéppel, házfelújítással?

– Nem, semmi ilyesmit nem láttam. Tyler sem említett semmit. A házuk kellemes, de semmi különös… csak egy átlagos ház.

– Akkor hát, ha nem a több pénz miatt, akkor miért lépett ki? – töprengett Sean. Kathyra pillantott. – Nem említette Tyler, mit csinált az édesapja a DTI-nél?

– Csak annyit mondott, hogy az értékesítésen dolgozott. Tudják: találkozott az ügyfelekkel, eladott nekik cuccot, meg ilyesmi.

– A DTI elsősorban fordítási feladatokra szakosodott, azon belül is Afganisztánra – mondta Michelle. – Nem hiszem, hogy nagy értékesítési osztályra lenne szükség ennek a terméknek a terjesztéséhez.

Kathy vállat vont. – A mamám mindig azt mondja, hogy rohadtul nehéz bármit is eladni a kormánynak, mert annyi a szabály meg a bürokrácia. De ha egyszer sikerül, azzal jól lehet keresni. Ahhoz viszont ismeretségekre van szükség.

– Logikus, hogy egy veteránt választanak, ha el akarnak adni valamit a hadseregnek – mondta Michelle, és Seanra nézett.

A férfi lassan bólintott. – Kathy, van még valami, amiről úgy gondolod, hogy segíthet nekünk?

A lány csóválni kezdte a fejét, de abbahagyta. – Hát, Tyler említett valamit. Lehet, hogy nem fontos, főleg, hogy meghalt az édesapja.

– Mi volna az? – kérdezte Michelle.

– Volt egy kódjuk, amit akkor használtak az e-mail-ekben, amikor az apja bevetésen volt.

– Miért volt szükségük kódnyelvre? – kérdezett újra Michelle.

– A hadsereg nem ellenőrzi a személyes levelezést, de sokan így gondolják. Aztán meg, azt hiszem, Tylernek sokat jelentett, hogy neki és az apjának külön titkos nyelvük van. Én is csináltam ilyesmit, mikor a mamám külföldön szolgált.

– Tudod, mi az a kód? – kérdezte Sean.

– Nem. – Kathy mély lélegzetet vett. – Nem tudom, miért történik vele mindez, de nem az ő hibája.

– Csakugyan nem – mondta egyetértőleg Michelle.

Kathy az órájára nézett. – Mennem kell. Édesanyám vár.

– Elvigyünk? – kérdezte Michelle.

– Nem. A busz éppen itt vesz fel.

– Mi is elvihetünk – mondta Sean, és amikor Kathy óvatos pillantást vetett rá, hozzátette: – Nagyon okosan tetszed, hogy nem szállsz be olyanok kocsijába, akiket alig ismersz.

Kathy félénken rámosolygott, felvette a táskáját, és elindult kifelé.

– Remélem, tudnak segíteni Tylernek – mondta.

– Megpróbáljuk – válaszolta Michelle.

Miután a lány távozott, Sean Michelle-hez fordult. – Na jó, sok mindent megtudtunk, de alig valamit, ami tényleg segít.

– Engem az nem hagy nyugodni, hogy miért hagyja ott valaki a szolgálatot egy évvel azelőtt, hogy megkapná a teljes nyugdíját? Ki csinál ilyesmit?

– Bárki csinál ilyesmit, nagyon jó oka kell hogy legyen rá. Wingónál még fegyelmi probléma sem merülhetett fel – boncolgatta Sean.

– Úgy van. Tartalékos volt, és visszaküldték a harctérre. Tehát nem az történt, hogy elszúrt valamit, vagy a rossz magaviselete miatt megszabadultak tőle.

Az ajtó felé nézett, és megdermedt.

– Hű, kezd egy kicsit meleg lenni.

Sean is arra fordult.

Két férfi állt ott katonai egyenruhában, aztán, mikor észrevették Seant és Michelle-t, feléjük indultak. Mindkettejüknél fegyver volt.